Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

ugyanakkor annak ellenére, hogy a század második felében már mind ismertebbé vált ez akockázati tényez?, nem csökkent, hanem n?tt a kivándorlási kedv.Az emigránsok általában csoportosan indultak útnak, hiszen így megoszlottak aköltségek és egy négy-öt kocsiból álló karaván eleve nagyobb biztonságot jelentett az utazókszámára is. Javaikat a nagy utazás el?tt eladták, többnyire rokonaiknak, és csak alegszükségesebb holmikat vitték magukkal. A kivándorlók többsége házat, kertet, istállótadott el, de szép számmal akadt olyan is, aki épp azért tudott csak nehezen útnak indulni, mertjavai összességének értéke épphogy fedezte az útiköltséget. Aki tehette, az bebiztosítottamagát, rokonnak, közeli hozzátartozónak adta el javait. Ezek az adásvételek úgy t?nik,hivatalosan mindig az útiköltség körüli összegre szorítkoztak, ami sok egyéb mellett azesetleges visszatérési lehet?ség jegyében, az eladott javak visszavásárlásának esélylatolgatásátmutatja.Összességében leírhatjuk: értelemszer?en nem jómódú emberekr?l van szó, a bíróságijegyz?könyvek tanulsága szerint ugyanakkor meglep?en sok közöttük a kétkezi munkáséppúgy, mint a mesterember. Kis túlzással szinte minden szakma képviseltetik a lotharingiaikivándorlók körében. Így szép számmal akad közöttük bádogos, csizmadia, kádár, kovács,kelmefest?, kerekes, k?m?ves, kötélver?, nyerges, olajüt?, szabó, szíjgyártó, szöv?, tímár,varga, van, aki présházat adott el, van, aki asztalos m?helyt.[380] Úgy t?nik, hogy alétminimum mezsgyéje felé sodródó rétegr?l van szó, azokról a vidék és városvonatkozásában egyaránt fellelhet? és egyre növekv? létszámú csoportokról, akik azAncien régime utolsó évtizedeiben a cseléddé, napszámossá válás perspektívája helyett akivándorlást választják.Az otthonaikat elhagyók erejük teljében voltak, a férfiak életkora 25-40 év körülmozgott, sok közöttük a gyerek (egy-egy csoport közel 40%-a) és a hajadon, akiMagyarországon szeretne férjhez menni. A kivándorlás gazdasági, szociális okai ismertek. Aziparos számára egyre kevesebb a munkalehet?ség, magasak az adók, évr?l évre n? azeladósodottak száma, romlik a pénz, a család eltartása szinte lehetetlen feladat, az éhezés nemrendkívüli dolog, többnyire csak krumplin élnek. A n? gazdasági helyzete, ha nem talál id?benférjet, vagy ha özvegy lesz, reménytelen, az öröklés pedig az els?szülött fiú„privilégiuma.”[381]A letartóztatott emigránsok zöme nem tagadja: Magyarországra akartak eljutni. Ittemlékeztetünk arra, hogy az emigránsok között meglep?en sok a mesterember, akik el?ttvilágossá vált, hogy hazájukban a mesterségükb?l nemigen lehetett megélni. Úgy t?niktehát, hogy a föld továbbra is a létbiztonság egyedüli letéteményese. Miután otthonukbanesély sincs saját földhöz jutáshoz, elindultak Magyarország e távoli szeglete felé, aholföldhöz lehet szerezni, ezáltal pedig biztosítva látszik a munkalehet?ség, és amegélhetés.[382] Azt hallották: Magyarországon -- a bort leszámítva -– minden olcsóbb,annyi földet kap az ember, amennyit meg tud m?velni, jár némi állami támogatás, a vízviszont ihatatlan.[383]A kísértés, a „szívó” hatás nagyon nagy volt f?képp a hétéves háborút követ?id?szakban. Ekkor nemcsak a külföldr?l ékez?k vonatkozásában, hanem a bels? migrációtekintetében is alaposan átgondolt, államilag következetesen finanszírozott telepítéspolitikávaltalálkozunk.[384] (1762-1770 között a kincstárnak ez közel 2 millió forintjábakerült.)[385] A kedvez? feltételekr?l nyilván egyre többen értesülnek Lotharingiában is.