Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

lett más, minthogy együtt éljünk, illetve haljunk meg Valachia jobbágyaival. Nevetségesperspektíva ez a függetlenségükre büszke franciáknak!Miután azonban töprengtünk egy keveset, kételkedni kezdtünk a hírek valódiságában.Nem így volt azonban az éjszakai letartóztatásokkal, amelyek elég gyakoriak voltak. Azosztrák parancsnok a neki nem tetsz? tiszteket láncra verve küldte a különböz?, magyarországibörtönökbe, azzal az indokkal, hogy köztársaságpárti elveket terjesztettek. Mi, akiket azország lakói látni nem is láthattak, és érintkezniük is képtelenség volt velünk!Igaz ugyan, hogy el?adtunk néhány francia darabot, f?leg Voltaire -t, de ezek nemlehettek rossz hatással a fennálló rendre s még kevésbé II. Ferenc alattvalóira. Ahhoz azonbanelég volt, hogy a darab három f?szerepl?jét el?állítsák, és Erdélybe vigyék, ahol hosszúfogsággal fizettek a színjátszás ártatlan öröméért.Djakovót végül 1795 augusztusa felé hagytuk el és Pest felé vettük utunkat. A konvojtszáz szekér alkotta, amit a törökök bocsátottak a rendelkezésünkre, de a mi zsoldunkbólfizettek. Másfél év óta, végre el?ször lélegezhettem szabadon, és örökre búcsút mondhattamennek az elátkozott helynek, amely tanúja volt elkeseredésemnek és hazafias sóhajaimnak. Ehelynek, ahol mozgásterünk egy pár ház által körülfogott, sötét és kopár udvarrakorlátozódott. Így szinte gyalogolni is elfelejtettem. Csupán az tudja igazából értékelni aszabadságot, aki sokáig nélkülözni kénytelen. Ekképp aki szabadon rendelkezik idejével ésszíve szerinti elfoglaltságnak hódol, nem sajnálja a magányban eltöltött perceket. A magányazonban elviselhetetlen annak, aki akarata ellenére kényszerül egyedüllétre.Íme tehát a Franciaország felé vezet? úton haladtunk, és néhány hónap múlvaviszontláthattuk az édes anyaföldet. Türelmetlenségünket csak fokozta, hogy teljestudatlanságban tartottak bennünket a hadi eseményekkel kapcsolatosan. Seregeinkgy?zelmeiben azonban nem kételkedtünk.El?ször Temesvárnál, Magyarország legf?bb, a törökök ellen oltalmazóvéd?bástyájánál szálltunk meg. Ez volt az els? meger?sített hely, amelyre nem vigyázottkörnyékbeli katonaság, pedig ágyúütegei alacsony tüzelés?ek. Ezt valószín?legelhelyezkedése magyarázta, mivel a nyári hónapok alatt az itt tartózkodás hatalmasveszélyekkel jár. A környez? mocsárból fert?z? köd száll fel, és arra kényszeríti a lakosságot,hogy elhagyja otthonát, és vidéken keressen magának menedéket. Így maga a hely?rség iskénytelen elhagyni az er?döt. Aki a helybemaradás mellett dönt, saját halálos ítéletét írja alá.Egyedül a fegyencek ?rzik az er?döt, és emberfeletti munkával igyekeznek megtisztítani acsatornákat a lerakódott sártól és levezetni ezt a Tiszába.Ezalatt támadnak leghalálosabban a miazmák. Ha néhány elítélt megmenekül a haláloskórtól, úgy tekintik, mint aki kegyelmet nyert és bilincseit?l azonnal meg is szabadul.Az el?z? nyáron az itt fogva tartott 1300 franciából 1200 esett áldozatul a mocsárgyilkos kig?zölgéseinek. A katasztrófa közeledtével mindenki, akinek módja nyílt rá,fejvesztve menekült e helyr?l, a hadifoglyokat azonban, mintha misem különböztetné meg?ket a köztörvényesekt?l, celláikban sorsukra hagyták. A szerencsétlenek megásták sajátsírjaikat, majd este követték reggel elhalálozott bajtársaikat a halálba. Ha valakinek sikerülttúlélnie a gyilkos kórt, sokáig csak árnyéka volt önmagának és csupán a legnagyobb kínokárán tudott talpra állni.Néhány napos menetelés után a konvoj Pestre érkezett, itt átkelt rögtön a Dunán, majdpedig átszelte a túlparton elterül? Budát. A folyó jobb partján található, közeli Kleuzelvárában szálltunk meg. Az itt tartózkodásunkra vonatkozó parancs már el?ttünk megérkezett,