Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

Az id?járás elviselhetetlenné vált, semmink sem volt, hogy védekezhessünk a hidegellen, vagy hogy betegeink kínjait enyhíthessük, s így az ? sorsuk úgy t?nt, hogymegpecsétel?dött. (Linzben 1793. november 22-én szálltunk újra hajóra.) Felkészültünk,hogy mi is így végezzük majd. Miben is reménykedhettünk volna, hiszen még el?ttünk állta Linzet Pesttel (Fels?-Magyarország) összeköt? útszakasz, és katonáink többsége alig élta fáradságtól, miközben idegeik is felmondták lassan a szolgálatot. Csupán azt nem tudtukmég, hogy mikor ér utol minket is végzetünk.Még alig távolodtunk el utolsó állomáshelyünkt?l, amikor felfogtuk, hogy képtelenekleszünk ellenállni a hideg vasfogainak és a szégyentelen bánásmódnak. A Duna is más volt,mint amilyennek el?ször megpillantottuk. Partjait elhagyatott és m?veletlen földek, vagyhegyek szegélyezték, lakói pedig kegyetlen és vad népek voltak. A folyó veszélyes szakaszaimiatt sok utazó szenvedett hajótörést. Néhány nap múlva egy katonáinkat szállító tutaj Ypsmagasságában darabokra tört. (Idézem Rouget, a Deux-Sèvres-i els? számú hadoszlop tüzérf?hadnagyának beszámolóját ezzel az eseménnyel kapcsolatosan: Egy sziklákkal tarkított,Stroudel nevezet? helyen, november 24-én, nagyjából délután kett?kor, az a tutaj, amelyenjómagam is utaztam a 83. ezred kötelékébe tartozó Langle polgártárs és kétszáz katonatársaságában, a kormányos hibája és a hullámok kényszerít? ereje miatt egy sziklánakütközött. A tutaj két darabra tört, az egyik fennakadt a sziklán egy örvény közepében, amásik, amelyen én is maradtam, három lábnyi mélységbe süllyedt alá… olvasahatatlanszöveg K.L.) Ezután a baleset után folyamatosan vesztettük el bajtársainkat, akikneknapról napra csökkent az életkedve. A kíséretünk által tanúsított kegyetlen bánásmód isközelg? szerencsétlenségünket jósolta. Ezen a vidéken a Duna két partját az itt elpusztultszámtalan áldozat holtteste borította. Minden áldott nap szembesültünk a partokon hagyotthalottaink látványával és azoknak a szerencsétleneknek a maradványaival, akik el?ttünktették meg ezt az utat. (A Condé hadoszlop és a Belgiumból visszavonuló csapattestektehát irtózatos emberveszteséget szenvedtek el.)Bármennyire is nehezen ment a sorunk, másra sem tudtunk gondolni, mintszerencsétlen bajtársainkra, akiket teljesen magukra hagytak a hajókon. Ó véres bosszú!Rémes példája ez a visszavágásnak!A betegek többsége Corneilbourg és Noustof környékén elhalálozott, s csupánnéhány szerencsétlennek sikerült eljutnia Ebersdorfig. Azonban sokan azok közül, akikegészen jó b?rben voltak, a hallatlan kegyetlenkedések áldozatául estek: alegnyomorúságosabb körülmények közt fejezték be életüket. Noustofban és Ebersdorfbanellenségeink viselkedése a százszorosára fokozta kínjainkat. Egy hajó ráadásul Noustofkörnyékén zátonyra futott, s csupán egy-két katona élte túl a katasztrófát. (1793. november26-án délután fél ötkor egy, a katonáinkat szállító hajó a Corneillbourg és Noustof közötttalálható vízimalmok közelében futott zátonyra. Ez a rémes baleset sok-sok katonánkéletébe került.)Linz óta a legrosszabb körülmények közt szállásoltak el bennünket, kiszolgáltatva atetveknek és a kegyetlen bánásmódnak. A Linz és Ebersdorf közt már így is rengetegemberünket veszítettük el, az itteni siralmas állapotok most újabb áldozatokat követeltek.Három napig Mária Terézia kastélyába zártak bennünket, ahol a rettenetes fáradtság és afolyamatos szenvedések legy?rték bajtársainkat. A beteg katonák, teljesen magukra utalva,