Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

illeszked? kutatási eredményeire támaszkodik. (Hangsúlyozza, hogy a hunoknak és amagyaroknak, azonkívül, hogy mindkett? keletr?l jött steppei nép, valószín?leg semmi közükegymáshoz. A magyar ?störténetet a francia orientalista Pétis de la Croix által francia nyelvrelefordított perzsa történetírók alapján modellezi. Alapos ismeretekre vall, hogy háromMagyarországról ír. Egy királyi Magyarországról, melynek része Erdély is, egy még létez?török Magyarországról, és végül egy lengyel Magyarországról. Ez utóbbi esetében Bruzenarra utal, hogy 1412-ben Zsigmond király adósságai fejében elzálogosított 13 szepességivárost a lengyel királynak. (Ezek a városok csak az 1772-ben történt megváltás után kerültekvissza a magyar királyi korona fennhatósága alá!) Ez a megjegyzés is azt az állításunkat húzzaalá, amely szerint a XVIII. század franciáinak magyarságképe helyenként meglep? részletekreis odafigyel? mozaikok együtteséb?l építkezik.A bányavárosokról kiemelten ír Jacobus Tollius alapján, aki az 1660-ban és 1687-benkétszer is megfordult Magyarországon és a bányákat tanulmányozva igen részletesgazdaságföldrajzi és településtörténeti helyzetelemzést készített.A XVIII. századi magyar jelen francia olvasatát Vosgien szótárának Hongrie címszavaalatt, Sané jellemrajzában, továbbá az útleírások, a hazánkon átutazó francia diplomatákdiplomatajelentések, a francia telepesek és a forradalmi háborúk hadifoglyainak átnézetébentekintjük át.A Vosgien-féle szótár esetében a magunk részér?l három kiadást használunk; ezek az1767-es, az 1801-es és az 1811-es kiadások. Választásunk azért esett e három kiadásra, mertaz 1767-es kiadás Magyarország címszava nyilván a XVIII. század els? felének, az 1801-esértelemszer?en a század második felének Magyarországáról szól, míg az 1811-es kiadás anapóleoni Európa tükörképe. A szövegváltozatok összevetéséb?l kiderül, hogy a geográfiaiszótár az éppen domináns európai politikai, hatalmi megfontolások lenyomata is. Az 1801-eskiadás például hangsúlyozza: amennyiben a magyarok kevésbé lennének lusták, ezt akirályságot termékenysége révén másképp értékelnék, mint most. Az 1811-es kiadás viszontaz egykori önálló magyar államiságot domborítja ki.A XVIII század els? felének Magyarországról szóló francia tudósítások elég lehangolóképet festenek az ország állapotáról. Ennek az a magyarázata, hogy a Claude Vanel sugalltamagyarságkép negatív ítéletei igencsak feler?södnek Bécs szisztematikus magyarellenespropagandájának hatására.Így a termékeny földek ellenére a termelés gyenge, a kereskedelem közepes, atársadalmi különbségek óriásiak. A városok szegények, mert a gazdag földbirtokosok vidékibirtokaikon élnek, míg a paraszt nyomorúságos körülmények között állati sorban teng?dik. Anemes számára hazája szabadsága, a privilégiumok sérthetetlensége mindennél fontosabb,egyébként a nemes és a paraszt egyaránt lusta, álhatatlan, bosszúálló. A nemesek fény?zéseannyiból áll, hogy lovakat tartanak, fegyvereket gy?jtenek, különben igénytelenek. Avadászat, a borivás és a szilaj, vad tánc e megközelítésben egyaránt a barbár kép hordozója.Az érem másik oldala viszont, hogy az ország, mint a lehet?ségek hazája jelenik meg a XVIII.században a Bánságba betelepül?k el?tt, hisz a föld, amit itt jelent?s állami támogatássalmegszerezhetnek, a lotharingiai francia betelepül? számára is a létbiztonság, a stabilitászáloga.Ez a sematikus és inkább pejoratív magyarságkép alapvet?en a XVIII. század másodikfelében Magyarországon járt utazók útleírásai nyomán kezd érdemben megváltozni. Ezek azutazók, akik Bécsben többnyire rengeteg rosszat hallanak Magyarországról, kellemesen