Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

A bibliográfiák, az útleírások mellett fontos megemlíteni a magyar vonatkozású földrajziadatokat, amelyek elválaszthatatlan részei a történeti ismeretanyagnak. A fentebb érzékeltetettvárosárosképekb?l, tájleírásokból, topográfiai ismertetésekb?l, útirajzok részleteib?lmindenesetre kialakult egyfajta általános vélemény, amelyet persze a leíró beállítottsága ismeghatároz. Ennek eredményképp a magyarországi események iránt érdekl?d? Európában aföldrajzi leírások nyomdokain egyre nagyobb érdekl?dést tanúsított a térbeli tájékozódástel?segít? térképek iránt. A m?velt olvasó eme igényét kielégítend?en rövid id?n belül elégtekintélyes magyar vonatkozású topográfiai irodalom keletkezett német, francia, latin ésolasz nyelven egyaránt.A szótáríró többek között azért is látja el gazdag földrajzi információkkal olvasóit,hogy segítse a jobb tájékoztatást és a biztosabb tér és id?beli eligazodást. Ezek az adatokMagyarország vonatkozásában mindenekel?tt az aktuálisan zajló háborús események jobbmegértését hívatottak szolgálni. A geográfia szótárak ezért közlik a város vagy vár, illetveaz említésre méltó események szempontjából fontos helységek nevét. A földrajzi neveksok gondot okoznak a szótárak szerz?inek, akik általában úgy tudják, hogy egymagyarországi városnak magyar és német neve van. (Sopron Oedenburg, PosonPresbourg, Bude Ofen, stb.) Nem egyszer latin, elvétve szláv és török városneveket isemlítenek. Ezeket értelemszer?en sokszor összezavarják. Sarwar azonos lesz a Rába folyómenti Sabariá-val, de így lesz például Agria németül Eger, a híres vár -- az 1552-es diadalmegemlítése mellett -- pedig Erlau néven van megjelölve Vosgien szótárának 1801-estizenkettedik b?vített újrakiadásában is.[60] Íme egy-két látványos félreírás. A nevekkelkapcsolatos pontatlanságot maguk a szótárszerz?k is érzik és egykorú térképekre(Corneille, Sanson, Delisle) hivatkozva próbálják korrigálni egymás hibáit. [61]A szótárak lapjain leggyakrabban a fontos hadi eseményekhez köt?d?helységnevekkel találkozunk: így Csáktornya, (Czackethurn); Eger, (Agria); Eperjes,(Eperies, Eperiae); Eszék, (Mursa); Érsekújvár, (Novigrade Novigradum); Esztergom,(Gran, Strigonie, Strigonium); Fülek, (Filleck Filecum); Hatvan, (Hatuan, Haduanum);Kanizsa, (Kaniska, Canisa); Komárom, (Comoru, Curmenium); Szigetvár, (Sigeth,Zigeth); a XVIII. században végig ismer?sen cseng? nevek, hisz az említett 1801-esVosgien kiadásban e helységek még mindig megtalálhatóak leginkább a törökkel vívottháborúk XV.-XVI. századbeli összefüggésében.[62]Mivel a szótár m?faj szárba szökkenése a XVII. század végére teend?, két nagytörténeti eseménysoron nyugszik a magyar história meghatározó élménye. A külpolitikaiinga kilengésének megfelel?en a XVIII. században szívesen elhallgatott rebelliók mellettaz érdekl?dés fókuszában természetesen továbbra is a török háborúk múlt és éppenaktuális történései állnak, amennyiben a török veszély lehet?sége a század els?harmadában továbbra is véresen komoly katonai kérdés! Az elhallgatott rebelliók bécsiellenpontozása a barbár, fejletlen vad peremvidék lázadó, lusta magyarjainakpropagandisztikus bemutatása, míg a török világgal „ellentételezéseként” ott találjuk azegykor volt gazdag és szép királyság olykor rezignált kontextusát -- a mecsetté változottkeresztény magyar templomok árnyékában.Míg a XVII. század második felében e két „vezérmotívum” inkább párhuzambanfut egymás mellett, addig a XVIII. század franciái már a két mozzanat együttesében