Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

f?képp nyáron és ?sszel. Az erd? vadban mérhetetlenül gazdag, rengeteg a szarvas, a róka,a nyúl és a vaddisznó, nem is beszélve a temérdek vadmadárról. Mit kínál még a Bánát:„végtelen kiterjedés? nagy földet.”[390]Az emigránsok leginkább a törökt?l és a rablásoktól féltek -- nem alaptalanul. ATemesköz az 1737-1739-es török háború következtében nyílt hadszíntérré vált, és ezzelbizony az el?z? közel másfél évtized eredményei szinte semmissé váltak.[391]A lopás, a vagyon elleni b?ncselekmény f?leg a század els? felében a bánáti mindennapokkísér? jelensége. Ennek a f? oka az volt, hogy Károly uralkodása alatt, tehát a telepítésekels? hullámában nemcsak -- egyébiránt földm?veléshez vajmi keveset ért? -- nyugdíjastisztek és hadi szolgálatra immár alkalmatlan fegyveresekb?l került ki a telepesek egyrésze, hanem érkezett ide az osztrák örökös tartományokból semmihez sem ért?,munkakerül?, vagyontalan cs?cselék is. Bécs a kés?bbiekben is alkalmazta ezt agyakorlatot. Így az esetleges török betörések lehet?ségét?l fél? terület amolyanbüntet?telep jelleggel is bírt. Ausztriából el?szeretettel toloncoltak ide kétes elemeket,csavargókat, utcalányokat, s?t 1752-1768 között például Temesköz lakóit közel 3 ezerfegyenccel növelték, ami vélhet?en nem javította a térség közbiztonságát, viszont kellett amunkaer? Temesvár környezeti viszonyainak átalakításához.[392] Br. Born Inigo meg isemlíti 1770-es temesvári tartózkodásakor, hogy „egyik reggel rémséges lánczcsörgésébresztett föl, ugyanis a sánczmunkára ítéltek párosával haladtak el szállásom alatt.[393]A b?nözés kés?bb is komoly fejtörést okozott az osztrák hatóságoknak mind a köz-,mind pedig a vagyonbiztonság dolgában. Végül Kempelen Farkas, bánsági telepítésibiztos lesz úrrá a helyzeten, akir?l feljegyezték, hogy „a Bánátot nagyon kitisztította azsiványoktól és tolvajoktól. Voltak t.i. az országnak abban a részében támadók észendül?k, akik szerte-széjjel ragadoztak és dologtalan korhelyek lévén fosztogattak éspusztítottak.”[394]Nem véletlen, hogy a Lotharingiába visszatér?, pontosabban a visszaszök?telepesek arról panaszkodnak, hogy sokszor meglopták ?ket, és ebb?l lett elegük. Voltolyan, akinek egész állatállományát elhajtották.[395] Ezek a reményeikben csalatkozottemberek elismerik, hogy mindig volt mib?l megélniük Magyarországon, igaz sokat kellettdolgozni. A visszatérésük úgy t?nik els?sorban érzelmi alapon nyugszik, hiszen alopásokból adódó anyagi kár mellett a hazatérés okaként sokan vallják: a szül?föld mindennehézség ellenére is „jobban kedvére van az embernek”.[396]Ezzel együtt a kedvez? munka és kereseti lehet?ségek hírére a XVIII. századbanfolyamatosan érkeztek a telepesek f?képp Lotharingiából, Trier-b?l és Luxemburgból ebbea régióba. Hogy mást ne mondjunk Szegeden például 43 francia családnevet regisztráltak1713 és1775 között.[397] A francia jelenlétre mindenekel?tt olyan helységnevek utalnak aBánátban mint Charleville, vagy a napjainkban Romániában található Caranie, melyegykor Mercyfalvaként (Kárány, Merczifalva, Merczyfalva, Merczidorf, C(rani) voltismert.[398] A sort az 1770-es esztend?ben alapított Marienfelddel (Máriaföld),Nákófalvával, Nagy?sszel és Szenthuberttel folytathatjuk.A betelepítéseket Károly uralkodása alatt a bánáti területeken Florimond-Claude deMercy (1666-1734), egyébiránt lotharingiai születés? bánáti f?kormányzó szervezte ésirányította. Kiss Lajos szerint a Mercyfalva név is az ? emlékét ?rzi. A magunk részér?l