Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

Ausztria részeként mutatja be. A szerz? természetesen járt Magyarországon, Bécsb?lellátogatott Pozsonyba, ezen kívül megfordult Esterházán (Fert?d) és Köpcsényben.[274]Útikalauzának hungarológiai jelent?sége mindenekel?tt abban áll, hogy minden bizonnyaljárhatott a kezében a már említett Esterházy-térkép, hiszen könyvében megtalálhatóak atérképen feltüntetett települések tér-és id?beli vetületei.[275]Charles-Marie d’Yrumberry, Salaberry grófja navarrai nemes 1766-ban születettPárizsban. Apja a párizsi számvev?szék elnöke volt, akit a Forradalom idején, 1794-benkivégezték. A gróf 1790-ben emigrált. El?bb Németországban, Törökországban ésItáliában utazgatott, majd csatlakozott Condé herceg[276] koblenczi seregéhez. Eztkövet?en Salaberry gróf titokban visszatért Franciaországba, ahol La Rochejaquelein[277]oldalán harcolt Vendée-ban a forradalom ellen. Az 1800. február 2-i pacifikációsrendeletet követ?en visszatért családjához Blois-ba. Itt mez?gazdasággal ésszépirodalommal foglalatoskodott. Mivel politikai szempontból tudomásul vette aBonapartékat, nem háborgatták, igaz Salaberry gróf egészen 1814-ig felügyelet alatt állt.A király és a királyi család visszatértekor természetesen els?k között csatlakozott aBourbonokhoz. 1815 márciusában, mid?n Bonaparte partra szállt, a blois-i kerületnemzet?rsége els? légiójának ezredesévé nevezték ki. ? volt Loir-et-Cher département királyiönkénteseinek parancsnoka. A „száznapos uralom” idején elhagyta családját, és a vendée-ikirályi sereghez csatlakozott. A király megtartotta zászlóaljparancsnoki beosztásában, majdérdemei elismeréséül Szent Lajos-kereszttel tüntette ki. 1815-t?l 1830-ig Loir-et-Cherdépartement képvisel?je volt. Élete végéig a Bourbonok töretlen híve maradt. Politika nézeteitjól érzékelteti az a néhány mondat, amelyet 1815. október 28-án a lázításról folyó vitábanmondott el. E szerint „A gonoszok csak a szigorú törvényekt?l félnek. Ezek a francia névreméltatlan emberek, a rend született ellenségei; mindig készen állnak arra, hogy atársadalomellenes eszmékhez, az örökletes királysággal szembenálló rémtettekhezcsatlakozzanak. Mindegy nekik, ki a vezérük, milyen szín? a kokárdájuk vagy a zászlajuk.Csak az számít, hogy vezérük éppolyan b?nös legyen, mint ?k, ne tehessen nekikszemrehányást, s ne kelljen pirulniuk el?tte. Ilyen körülmények között bármelyik pártüt?számíthat ezekre a b?ntársakra, s a magasba emelheti a lázadás zászlaját … Halálbüntetéstjavaslok arra az esetre, ha ilyen merényletet húsz fegyveres követ el; de arra az esetre is, hahúsz fegyvertelen ember lázad.”[278]Aktívan politizált és Chateaubriand-nal együtt részt vett aConservateur szerkesztésében is. Az 1830-as forradalom után visszavonult fossé-ikastélyába, ahol csak mez?gazdasággal és szépirodalommal foglalkozott. 1847.januárjában bekövetkezett halálakor az alábbi m?veket hagyta hátra. 1/ Voyage àConstantinople par l’Allemagne, la Hongrie, les îles de l’Archipel (UtazásKonstantinápolyba, Németországon, Magyarországon és a görög szigettengeren keresztül),név nélkül, Párizs, 1799, in-8; 2/ Mon voyage au Mont-d’Or (Utazásom az Aranyhegyre),Párizs, 1802, in-8; második kiadás: 1805; 3/ Corisandre de Beauvilliers, történelmiregény, 1-2. kötet in-12, Blois-Párizs, 1806; 4/ Lord Wiseby, ou Le Célibataire (LordWiseby avagy az agglegény), 1-2. köt. in-12, Párizs, 1808; 5/ Histoire de l’empireottoman (Az oszmán birodalom története), 1-4 köt. in-8, Párizs, 1813; 6/ Développementdes principes royalistes (A királypárti eszmék fejl?dése), Párizs, 1819-1820, in-8 (több, a