Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

az 1796-ban, hazatérését követ?en írott manifesztuma is. Hautière-t és bajtársait 1793.november 8-án eleve behajózták Günzburgnál. A túlterhelt bárka szinte életveszélyes volt.A tiszteket és a közkatonákat pedig még rögtön az út elején elkülönítették. Közülük sokanmeghaltak még miel?tt elérték volna a célállomásként megjelölt helységeket (Pest,Munkács, Szeged, Eszék, Temesvár, Nagyvarazsdin és Racsa.)[321]A hadifoglyok további sorsát a célállomás biztosította feltételek határozták meg. Amár említett Jean-Pierre Dellard és még közel 300 tiszt Diakovárott[322] volt fogságban.Ez a horvátok, szerbek, németek és magyarok lakta kis város a mocsarak öveztePéterváradhoz és Temesvár kazamatáihoz képest, „ahol úgy hullottak az emberek, akár az?szi legyek,”[323] igen jó helynek bizonyult. A diakovári foglyok -- a közkatonákkalellentétben -- megtarthatták oldalfegyvereiket, és viszonylag szabadon mozoghattak, 2-4ágyas szobákban laktak, ki-ki saját érdekl?désének megfelel?en matematikával,harcászattal foglalkozhatott, mivel az osztrák katonai vezetés abból az alapállásból indultki, hogy tiszt csak nemes ember lehet, akit származásánál és rangjánál fogva mindenkormegilletnek bizonyos privilégiumok.[324]Rövidesen szerveztek egy amat?r "színtársulatot," majd színre vitték Voltaire néhánym?vét.[325] Az életkörülményekr?l is elégedetten ír Dellard, hisz egy liba 6-7 sou-bakerült, de a marha vagy a bárány livre-kénti ára -- a livre itt francia súlymérték, máskéntfrancia font, mely 489,506 g-ot tett ki -- sem haladta meg a 3 sou-t, f?zelékféle b?séggelakadt, s egy üveg bor sem kóstált többet 4 sou-nál.[326]A hatóságok -- számos fels?bb utasítás bizonyítja ezt -- a hadifoglyokat eleve aforradalom el?hírnökeinek tekintették. Egy 1793. november 13-án, a Magas Császári ésKirályi Magyarországi General Commandónak (F?hadparancsnokság) küldött jelentéspéldául külön aláhúzza az éberség fontosságát a „tisztek között nagy számban találhatóegészen nyugtalan és ?rült f?k miatt.”[327] Így a hadifoglyok poggyászait, személyesdolgait mindenekel?tt azért kutatták át alaposan, hogy meggy?z?djenek arról, vajon nemrejtegetnek-e tiltott könyveket. Az általuk készített feljegyzések azonnali elkobzásátrendelték el, biztosítva a szerz?ket arról, hogy amennyiben a leírtak katonai és politikaiszempontból egyaránt veszélytelenek az osztrák monarchiára nézve, úgy azokatszabadulásuk után visszakapják. Leveleiket szigorúan cenzúrázták, hiszen el?bb fel kellettküldeni Budára, és csak az Udvari Hadi Tanács beleegyezése után lehetett továbbítaniazokat. Ezzel párhuzamosan szigorúan megparancsolták és országszerte kihirdették, hogya franciáktól a helybéli polgárok semmiféle írást át ne vegyenek, tovább ne postázzanak. Alakosságot s?r?n figyelmeztették: „ezen foglyokkal teljeséggel ne társalkodgyanak.”[328]A hadifogoly altisztek és közkatonák mozgási lehet?sége igen korlátozott volt. ?k --?rizet mellett -- csak bevásárlás vagy egyéb rendkívüli esemény (például egy-egy elhunytbajtárs temetése) alkalmával mozoghattak a városban. Ez a szigorú felügyelet a tisztekrenem vonatkozott. Nekik tulajdonképpen nem tiltották a lakossággal történ? érintkezést, deaz általános rendelkezések szellemében tiszti becsületszavukat kellett adniuk, hogy „sajátkonstitúcióikról” a helybelieknek nem beszélnek, a város területét pedig nem hagyják el.A hadifoglyoknak -- megélhetésük biztosítására -- pénzt folyósítottak a területilegilletékes parancsnokságok. A közkatonáknak, az altiszteknek és a tiszteknek ezen összegb?ltulajdonképpen önellátásra kellett berendezkedniük. A tiszteknek például az ágyat ugyanúgy