Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

arianizmus homályosította el, majd a Duna túlpartjáról átjöv? barbárok csaknem teljesen ki isoltották e térségb?l a kereszténység minden vállfaját. Geysa, (Géza ), a magyarok hercege, enemzet negyedik fejedelme azóta, hogy bejöttek Pannóniába, áttért az igaz hitre feleségévelSarloth-tal (Sarolta) együtt. Géza fejedelem 997-ben meghalt, így nem tudta bevégeznialattvalói keresztény hitre történ? áttérítését. Ez a nagy m? fiára és utódjára, Istvánra várt. Ez afejedelem oly nagy buzgalommal és sikerrel ügyködött, hogy végül királyságát a keresztségalá vitte, és ezzel kiérdemelte a Magyarország apostola dics? címet.Még csak herceg volt, amikor felosztotta Magyarországot tizenegy egyházmegyére, ésmivel Esztergom (Strigonie ou Gran) volt szül?városa és általában tartózkodási helye, ezt avárost választotta ki az ország érsekének székhelyéül. Három évvel azután, hogy az apja általviselt hercegi méltóságot megörökölte, királyi címmel jutalmazták. Ahogy Mezerai[137]mondja, 1000-ben Magyarországot királyság rangjára emelték, ám Magyarország éskirálya ezt a címet a pápa kezéb?l akarta megkapni. Miután István fejedelem, Géza fiafelvette a kereszténységet, küldöttséget menesztett a királyi koronáért. Így azezredfordulóval kezd?dik a Magyar Királyság története.Szent István utódai minden alkalmat kihasználtak az állam er?sítéséhez és területigyarapításához. Ez sikeres politikának bizonyult, hiszen a Magyar Királyság hatalmarövidesen a Kárpátoktól egészen Trákiáig terjedt. Így valóban egy nagy, gazdag, er?s ésvirágzó királyság jött létre, amely magába foglalta Magyarországot, Erdélyt, Moldvát,Havasalföldet, Horvátországot, Boszniát, Dalmáciát, Szerbiát és Bulgáriát.A negyedik dinasztia[138] növelte meg ekkorára, mivel Károly Róbert, MartellKároly szicíliai király és Mária, V. István leányának fia 1310-es megkoronázása utánzavartalanul uralkodhatott, és a Magyar Királyság alá vetette Dalmáciát, Horvátországot,Szerbiát, Rácföldet (Rascie) és Boszniát. Ám az Oszmán Birodalom gyors növekedése,amelyet a keresztények közötti viszályok is segítettek, apránként e szép monarchiaterületének csökkenéséhez vezetett. A negyedik dinasztia emlegetése arra utal, hogy atévedések ellenére is igen alapos ismeretekkel rendelkezik Bruzen is a magyar királyokcsaládfája vonatkozásában, mely nem utolsó sorban Claude Vanel érdeme!Ahogy telt az id?, úgy gyengült e szép királyság, akár azért, mert egész tartományokszakadtak el t?le, akár azért, mert a törökök elfoglaltak másokat. Szerbiának és Boszniánaksaját királya lett, -- török függ?ségben. Dalmácia szintén az oszmánok prédája lett, akik el isfoglalták a tengerparti hely?rségek kivételével. Ezeket a tengerparti hely?rségeket avelenceiek szerezték meg az Adriai-tenger teljes hosszában. Havasalföld és Moldva saját, amagyar királyoktól független vajdákat választott, és Erdély is elszakadt t?le 1541-ben. ÍgyMagyarországnak csak a szorosabb értelemben vett Magyarország, valamint Szlavónia ésHorvátország maradt. De 1679-1680-ban a törökök még így is annyira el?renyomultakészakon, hogy végül ostrom alá vették a német-római császár f?városát, Bécset. Ekkor a Vágés a Rába volt a két birodalom határa. „Ám ez a növekedés leginkább a tengerére hasonlított,mely id?nként felduzzad és kilép medréb?l, hogy kis id? múltán visszatérjen oda.”[139]A kicsiny Raguzai Köztársaság is e királyság egyik darabja, gyöngyszeme volt,hozzá tartozott abban a virágkorban, amely Antoine-Augustin Bruzen de la Martinièreszemléletében a Nápolyi Anjou-ág országlásához köthet?. A bels? széthúzások, és a törökexpanzió együttesen vezettek oda, hogy e szép monarchia egyedül maradt, napja lassanleáldozott.