Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

ÖSSZEGZÉSA XVIII. század magyarságképe elfeledett francia források tükrében címet visel?PhD értekezés a XVIII. századi franciák magyarságról alkotott képét vizsgálja.Célkit?zésünk az volt, hogy árnyaljuk, finomítsuk, újragondoljuk és újragondoltassuk azt atémakör történetírásába elég mélyen beívódott és közhelyszer?vé vált általánosmegállapítást, amely a jelzett korszak elfelejtett Magyarországát hangsúlyozza. Ennek azítéletnek a gyökerei véleményünk szerint Batsányi Jánosig vezethet?k vissza és ett?lkezdve ez a megállapítás szinte napjainkig visszaköszön? közhellyé lett.Nem vitás, hogy a XVIII. század Európájának gyorsan változó politikaifeltételrendszere az állandó mozgásban lév? európai status quo mindenkori realitásánakjegyében objektíve átértékelte a magyarság történelmi szerepét. A XVI. század második felemég értelemszer?en a törökellenes harcok heroizmusát domborítja ki, ám a XVII. századz?rzavarában (tizenötéves háború, harmincéves háború, kuruc lázadások) fegyverforgatómagyar vitéz h?siessége barbarizálódik.A nemzeti historikum egyre inkább a két pogány közt ?rl?d? magyarja kívülr?l nézve -a bécsi propaganda egyre hatásosabb sugallatára - a törökkel is szövetkezni kész álhatatlan,sunyi, tunya barbár magyar képévé devalválódik. Ez a vélemény – a valóság persze ennélazért árnyaltabb - nagyjából a XVIII. század derekáig tartja magát, hogy aztán a századmásodik felében fokozatosan átadja helyét egy árnyaltabb, színesebb és nem utolsó sorbansokoldalúbb magyarságképnek.Az értekezés kronologikus szerkezeti felépítésben a magyarságkép XVII. századigyökereit, ennek a XVIII. századbeli megjelenési formáit, majd módosulásait, végül pedig –-némi kitekintésképpen is -– a franciák által felvázolt magyarságkép jöv?beli lehet?ségeit és amagyarok a franciák számára és ezzel Európa számára is felmutatott értékeit mutatja be.Els? lépésként felvázoltuk a franciák magyarságképének tárgyalt id?szakunkravonatkozó forrásbázisát, azaz a korabeli bibliográfiákat. Ezek sorában az els? a Bongarsiusgy?jtemény.[Bongarsius Jacobus, (Jacques Bongars): Rerum Hungaricarum scriptoresvarii. Historici, geopgraphici, Francofurti, Apud heredes Andreae Wecheli, ClaudiumMarnium, & Ioan. Aubrium, 1600.] Jacques Bongars adatait a XVII. század végén ClaudeVanel írásai (1644-1703) korszer?sítik úgy, hogy a szerz? Bongarsius adatai mellé felvesziMagyarországról szóló írásaiba százada utazási és szótárirodalmának legjavát is. ClaudeVanel konkrét m?vek megjelölése nélkül egy eléggé pontatlan névsort ad. Ennek alapjánkészítettük el az 1686-os adatbázison nyugvó Vanel-féle bibliográfiát. A XVIII. századigeográfiai szótárak e két bibliográfia adatait egészítik ki, ennek alapján még három fontoskatalógusa van a XVIII. századi magyarságképnek, úgymint a Lenglet Dufresnoy-féle(1713), a Moréri-Coignard-féle (1725) és a Langelet Dufresnoy-féle (1735) bibliográfiák.A XVIII. századi magyarságkép XVII. századi gyökerei vonatkozásában két szerz?velfoglalkozunk részletesebben. A névsort Edward Brown, 1669-1670-ben Magyarországon jártangol utazó nyitja meg. M?ve 1673-ban jelent meg Londonban angolul, egy év múlva viszontmár kész a m? még jónéhány kiadást megér? francia fordítása. Edward Brown alapos és apró