Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

Zimonyig hajóval mentek, megálltak közben Pozsonyban, Pesten és Budán, valamintPéterváradon. Zimonytól lovon tették meg az utat Nisig, és itt csatlakoztak Von Steinalakulatához. Pierre de Bauffremont katonai szemmel nézte az eseményeket, leírása nem isigazán a magyarokról, mint inkább egy kaotikus hadjáratról szól. Rámutat a tábornokokrivalizálásából adódó fejetlenségre és a nagy véráldozatokat követel? felel?tlen katonaiman?verekre. Bauffremont jól látja, hogy Savoyai Jen? halálát követ?en az osztrákhadvezetés terén egyre komolyabb nehézségek mutatkoztak. A f?vezérlettel ugyanis acsászár vejét, a fiatal és tapasztalatlan Lotharingiai Ferenc herceget és toscanainagyherceget bízták meg, aki mellett azonban mint tulajdonképpeni f?parancsnok, grófSeckendorf tábornagy volt. A legf?bb parancsnoki helyeket gróf Philippi és grófKhevenhüller tábornagyok, továbbá báró Schmettau tábornagy és gróf Wurmbrandlovassági tábornok töltötték be, de ezek a magasabb parancsnokok folytonosan rivalizáltakegymással. Az 1737-es évi hadm?veletek kemény bírálatát természetesen nemcsak akortárs és résztvev? Bauffremont-nál olvashatjuk, hisz Bánlaky Dénes a következ?ket írjaA magyar nemzet hadtörténelme cím? munkájában az 1737-es boszniai hadjáratról: „Aboszniai hadm?veleteknél az oszlopok között teljesen hiányzott az összhang. A Raunach-,Stubenberg-, Eszterházy- és Hildburghausen-csoportok között hiányozott a kell?összhang…Ehhez járult még az a nagy hiba, hogy a kiválóan fontos Boszna völgyébeegyáltalában nem irányítottak csapatokat. Ezt a szemfüles travniki pasa hamar észrevetteés bár meglehet?sen szerény alakban és mértékben, de mégis igyekezett egyseregcsoportnak Tesan-Doboj környékére történt el?retolása által a császári f?sereg és aboszniai seregcsoport közé éket verni. És már ez az áttörési kísérlettel való elég gyengefenyegetés is elég volt ahhoz, hogy a császári hadvezet?ség és a bécsi udvari köröknyugalmát és helyes ítél?képességét teljesen megzavarja. És akárki lett légyen a f?seregBoszniába való áttolása gondolatának a felel?s szerkeszt?je, ez oly nagy b?nt követett elminden józan hadviselési rezon ellen, hogy azzal az egész ez évi hadjáratnak a sorsa acsászáriak hátrányára d?lt el.”[204]A császári csapatok egy részével együtt Bauffremont is Sabác várához vonult,ahonnan kénytelen volt Péterváradra menni, mert megbetegedett. Újra és újra kiújuló lázamegakadályozta abban, hogy továbbra is részt vegyen a hadjáratban. Október 20-án Pestreindult kíséretével, majd innen november 3-án a szokásos úton (Csaba, Piszke, Sz?ny,Komárom, Gönyü, Gy?r, Somorja, Bruck) Bécsbe ment. Az ifjú Bauffremont herceg 1742-ben a Chasteli kolostorban fiatalon, 26 éves korában meghalt.[205] Pierre de Bauffremontjegyzetei a háború iránt érdekl?d? katona észrevételei. Számunkra inkább, mint utazó típusérdekes. ? a misszionárius katona.Vérbeli utazó viszont Jean Claude Flachat nagykeresked?, aki bejárta Hollandiát,Itáliát, Németországot, majd Magyarországon valamint Oláhországon át megérkezettKonstantinápolyba. Innen indult Levante felé és Észak-Afrikába. Bátorságát és utazásikedvét mi sem jellemzi jobban, minthogy Indiába készült, ám ez már a konstantinápolyifrancia nagykövetnek túl sok volt; meghiúsította Flachat útját, mert túl kockázatosnaktalálta azt. Így a lyoni keresked? hosszabb id?t töltött Konstantinápolyban, ahol pasaként,mint a „szultán nagykeresked?je” megtisztel?en magas cím birtokosa (baserguian bachi)fontos kereskedelemszervezési feladatokat látott el Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában.