Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

nagyon emberséges magatartást tanúsítottak irányunkban. (Ez a kísér? osztag, amelySoignies-ig tartott velünk, a kölni választó egyik csapata volt. Semmi panaszra nem voltokunk kíséretünk vezet?ivel kapcsolatban, s?t ?ket hordták le emberséges viselkedésükmiatt.)A lakosságtól megtudtuk, hogy az el?ttünk járó hadoszlopok rengeteg embertvesztettek. (Rostau polgártárs, az Alsó-Charente-i els? zászlóalj f?hadnagya, a sajátszemével látta, amint a kísér? tizedesek halálra ütlegelik azokat a szerencsétleneket, akiknem bírták tovább a menetelést. Aláírás: Rostau, f?hadnagy.) Mint elbeszélésükb?lkiderült, a katonák, közrefogva a bosszúvágytól hajtott ellenségt?l, percenként rogytakössze holtan az úton, felemésztve a fáradság, az éhség, a szomjúság és a nyomor által.Az is gyakran el?fordult, hogy e szerencsétleneket, mikor már nem bírták tovább amenetelést, a császáriak ?rmesterei ütlegelték halálra. Gyilkosok, milyen gy?lölet is f?tötttiteket? A mi helyzetünk is elég kilátástalan volt, de legalább nem kellett szembesülnünk ilyenlátvánnyal. Katonáink bármennyire is nyomorultak voltak, elég jól bírták magukat, amikormegérkeztünk Kintzbourg környékén kijelölt szállásunkra. Itt vártunk a behajózásravonatkozó parancsra.A bennünket kísér? tisztek segítségnyújtása csupán katonáink bajait fokozta, s sokukéletébe is került.Miután 175 mérföldes utat tettünk meg, néhány napig Kintzbourg környékénmaradtunk, és itt sok katonánk lett beteg.Mikor hidegebbé vált az id?járás, és mi ellátás híján kezdtünk nagyon szerencsétlenhelyzetbe kerülni, megérkezett a behajózási parancs: 1793. november 8-án és 9-én kelletthajóra szállnunk. (Tehát ebben az id?szakban kellett hajóra szállnunk. Mindenki tudja,hogy a Duna Svábföldr?l ered, hogy sok veszélyes szakasza van és hogy a folyót beburkolóködpára miatt egészségtelen és ártalmas az utazás. Kintzbourg-tól körülbelül két-hárommérföldre szálltunk hajóra.) Mivel már értesültünk a bennünket megel?z? hadoszlopoknagyszámú veszteségeir?l, az események, amelyekkel szembe kellett néznünk, rettenetesfélelemmel töltöttek el bennünket. Ugyan mit is várhattunk, hiszen szerencsétlen betegbajtársaink, akikt?l megtagadták a kórházi ápolást, szintén kötelesek voltak hajóra szállni?Borzalmas percek voltak ezek. Milyen emléket is hagy ez a kegyetlen id?szak azokban,akiknek sikerült túlélniük e katasztrófákat? (A behajózásunkat követ? minden egyes napvagy hallottunk a halálesetekr?l vagy a saját szemünkkel láthattuk azoknak aszerencsétleneknek a maradványait, akik a dunai utazás alatt pusztultak el.)A hajók, amelyeken szállítottak bennünket, rozoga bárkáknak t?ntek. (Azértnevezem rozoga bárkáknak e hajókat, mert borításuk csupán 10-12 vonalnyi volt. El?szörmég borításuk sem volt, de elértük hogy saját költségünkön megcsináltassák.) Mivel eléghajót nem is tudtak nekünk biztosítani, szegény katonáink számára tutajokat eszkábáltakössze. (A dunai áruforgalom legnagyobb részét a tutajok - ezek a feny?tönkökb?lösszeácsolt uszályfélék - bonyolítják le. A tutajokon utazó szerencsétlen katonák nemcsakaz id?járás szeszélyeinek voltak kitéve, hanem a lábuk is állandóan a vízbe lógott.) Csupána katonáinkat felügyel? egy-két tiszt számára építettek egy kunyhó-félét a tutaj közepén,amely megvédte ?ket a rossz id?járás viszontagságaitól, s itt fel is melegedhettek egykályha segítségével.