Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

Az osztrák katonai vezetés számára színhelyül els?sorban Dél-Kelet-Magyarországvárai kínálkoztak, mivel ezek -- a Török Birodalom hanyatlását követ?en -- katonaiszempontból sokat veszítettek korábbi fontosságukból. A hadszíntérr?l Günzburg körzetéigkísérték a foglyokat, majd innen hajón folytatták útjukat, a Dunán, végül pedig a Dráva, Tisza,Maros vonalán érkeztek meg a szálláshelyül kijelölt várakba, kaszárnyákba. Az érkez?klétszámából adódó elhelyezési lehet?ségek, az egészségügyi szempontok és a már említettpolitikai dilemmák együttese azonban a gyakorlati kivételezés során egyre több fejtöréstokozott az illetékes polgári és katonai szerveknek.1793 nyarától ugrásszer?en n?tt a fogságba esett francia katonák száma, hisz a Carnotnevével fémjelzett hadügyi hivatal intézkedései még nem éreztették hatásukat, a népfelkel?lelkesedése viszont önmagában nem pótolhatta a kiképzetlenségéb?l adódó hiányosságokat.Wurmser lovassági tábornok 1793. október 17-ei jelentéséb?l többek között az is kit?nik, hogyegy kisebb-nagyobb összecsapásnál sokszor 200-nál is több lelkes francia patrióta esettfogságba.[318]A háború intenzitásának növekedése természetesen rövid id? leforgása alattbebizonyította az el?zetesen feltérképezett elhelyezési lehet?ségek elégtelenségét,hiányosságait. E probléma illusztrálására elég, ha megemlítjük, hogy 1793 nyarán alegfels?bb haditanács mindössze 4000 francia hadifogollyal számolt; viszont az októberijelentések már több mint 7000, a novemberi iratok pedig már több mint 10 000 hadifogolyelhelyezésének szükségességér?l tudósítanak. Ezért nemcsak az eredeti elképzelés szerinttervbe vett Dél-Kelet-Magyarországra (Nagyvárad, Temesvár, Arad, Szeged, Pétervárad,Eszék stb.), hanem Erdélybe (Fogaras, Gyulafehérvár, Beszterce, Medgyes, Nagyszeben),a Kárpátaljára (Munkács), s?t az ország centrumába (Pest és Buda), valamint Északnyugat-Magyarországra is (Gy?r) irányítottak hadifoglyokat. A nagy létszám kényszerít? erejétmutatja, hogy Ferenc császár kifejezett óhaja ellenére Alsó-Ausztriába és Stájerországba isérkeztek hadifoglyok.[319]A francia hadifoglyok magyarországi mindennapjait alapvet?en két tényez?határozta meg. Egyrészt az egészségügyi, a mentálhigiéniai helyzet, másrészt az a politikaieredet? megfontolás, mely szerint ezek az emberek a francia eszmékt?l „fert?zötten”érkeztek a Habsburg Birodalom déli és keleti szegletébe. A németalföldi hadszíntérr?l aTisza alsó folyásáig vagy éppen az erdélyi területekig tartó hosszú úton természetesen ajárványveszély mindvégig fennállott. A skorbut, a diaré, a dizentéria, a seblázfolyamatosan szedte áldozatait. Pozsony, Pest és Buda kórházai zsúfolásig megteltek, igaza foglyok mortalitásának növekedéséhez hozzájárult az is, hogy egy részük sebesülten,zömük pedig télvíz idején érkezett Magyarországra. A hadifoglyok a következ? útvonalonérték el a számukra kijelölt helységeket. A hadszíntérr?l Günzburg körzetéig kísérték afoglyokat, innen a Duna mentén folytatták útjukat, miközben a sebesülteket,megbeteged?ket folyamatosan behajózták ugyanezen útvonalon. A hideg, kés? ?sziéjszakákat a folyóparton töltve naponta 20-30 helységet érintve haladtak el?re, végül pediga Dráva, Tisza, Maros vonalán érték el a szálláshelyül kijelölt várakat, kaszárnyákat --tudjuk meg Napóleon kés?bbi tábornokának, az ekkor még f?hadnagy Jean-Pierre Dellardnakemlékiratából.[320]Minderr?l érzékletes képet rajzol egy másik hadifogoly, bizonyos Joseph Hautière