Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

Az itt töltött 18 hónap alatt meggy?z?dhettem arról, hogy milyen hatással van asemmittevés azokra az emberekre, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni, és semmilyenörömet nem lelnek szellemük megm?velésében.Szerencsére ?k voltak kevesebben, és állíthatom, hogy míg a tudomány ellenségeiértelmetlen túlzásokra ragadtatták magukat, addig a többiek, a nagy többség lehet?ségeik éseddig megszerzett m?veltségük arányában próbálták szorgos gyakorlással elmélyíteniismereteiket vagy a matematika, vagy a francia nyelv vagy pedig a katonai szabályzatterületén.Ez a tevékenység a legtöbbnek a hasznára is vált. Hazatértük után meg is tapasztalták ahatását, vagy úgy, hogy magasabb rangfokozatot szereztek, vagy pedig több hozzáértéssellátták el eddigi munkakörüket. Akik azonban csupán a játéknak és a kicsapongásnak éltek,nemcsak hogy nem lettek képzettebbek és eddigi tanulmányaikat is elfeledték, hanemegészségileg is annyira leromlottak, hogy kés?bb vagy maguktól vonultak nyugdíjba vagyküldték ?ket.Engem az a dicséretes ambíció f?tött, amely általában minden fiatal katonajellegzetessége: a fogságban töltött id? alatt próbáltam behozni azt a lemaradást, melyet aForradalom okozott azzal, hogy tanulmányaim félbehagyására kényszerített. Djakovobankezdtem tehát újra tanulni, és végig ezzel foglalatoskodtam. Szerettem tiszt lenni, és mindentmegtettem, hogy elmélyítsem az ehhez a státushoz nélkülözhetetlen ismereteket, úgymint ahadm?veletek elméleti megalapozását, a szolgálati szabályzatot háború illetve béke idején, ésvégül a matematikai ismereteket, melyek szenvedélyesen érdekeltek. Egy mérnökkari tiszttellaktam egy szobában, akit?l órákat vettem és hat hónap alatt már komoly fejl?dést értem el. Eza munka magában is felüdülést jelentett, ráadásul végtelenül szórakoztatott is.Volt még egy másfajta szórakozásom is, amely szintén képességeim fejlesztéséreszolgált: ez nem volt más, mint a gyalogság hadmozdulataira vonatkozó parancsoktartalmának alkalmazása. Erre egyébként számos tiszttársam kifejezetten meg is kért. Mivelnagyon jó a memóriám, emlékeztem valamennyi hadmozdulatunkra, és azokra a parancsokra,amelyek ezek végrehajtását tartalmazták. Könnyedén részleteztem ezeket, mindenféle segítségnélkül, s így miközben felidéztem és ábrázoltam ezeket tiszttársaimnak, olyan szinten el issajátítottam, hogy miután visszatértem Franciaországba, emiatt az elfoglaltság miatt léptettekel? három-négy hónap múltán.A fogságban töltött id? így nem is t?nt olyan hosszúnak. Annak ellenére, hogy márnagyon szerettem volna viszontlátni szül?hazámat, nem voltam olyan szomorú, mint atöbbiek. Csupán az utolsó három hónap alatt kínzott nagyon a honvágy, és úgy gondolom, haa fogságom még tovább tartott volna, nem várok tovább, és néhány társammal együtt, akikmár buzdítottak erre, átvágunk Törökországon, és hajóra szállunk Franciaország felé, ekképpvisszanyerve szabadságunkat.Szabadulásunk ideje azonban elkövetkezett végre, így nem kellett kitennem magamennek a veszélyes kísérletnek. Egy ideje már beszéltek arról, hogy a francia határ közelébekéne szállítani bennünket. ?reink édeskésre változó hangneme is ezt támasztotta alá. Eddigugyanis nem nagyon lehettünk megelégedve velük. Mindent elkövettek, hogy sorsunkat mégelviselhetetlenebbé tegyék. A francia kudarcokról szóló hírek elmesélése volt a legkisebbrossz, amit elkövettek ellenünk. Hol egy nagy csatában elszenvedett vereségr?l értesültünk,hol egy kormányváltásról, melynek eredményeképp örökös szolgaságra lettünk kárhoztatva.Így tehát az urak elbeszélése nyomán esélyünk sem volt, hogy hazatérhessünk, és sorsunk sem