következett. De l’Hommeau Egerb?l Mez?kövesden, Miskolcon, Kassán, Eperjesen,Sirokán, L?csén keresztül hagyta el Magyarországot.[194]A Magyarországon járt francia utazók id?rendi sorrendjében Aubry de laMotraye (1674-1743) következik. ? igazi kalandvágyó turista és diplomata egyszemélyben. Ez a gazdag francia keresked? 1696 és 1729 között folyamatosan úton volt,végül Angliában telepedett le. Szül?városába, Párizsba csak meghalni tért vissza. Bejártaegész Itáliát, rengeteget id?zött szíve legkedvesebb városában, Rómában, közel-keleti útjasorán élt Jaffában, Tripoliban, és Alexandriában. Szívesen utazgatott a görögszigetvilágban és természetesen sokat id?zött Konstantinápolyban is, ahol megismerkedettThököly Imrével. Igazi kalandvágyó utazó volt, aki -– amint a fenti felsorolásból is kit?nik-- szinte állandóan úton volt Európa, Ázsia és Afrika országaiban. Utazásairól készítettfeljegyzéseit, el?ször 1727-ben adták ki el?ször, míg utolsó kiadása 2001-b?l való.[195]1709 és 1715 között diplomataként XII. Károly svéd király szolgálatában állt. A királyekkor Benderben élt.[196] La Motraye innen teljesítette követi feladatait. Ez alatt az id?alatt többször megfordult Konstantinápolyban, és így került sor magyarországi utazásairais.[197] El?ször 1712-ben utazott keresztül Magyarországon, a Pétervárad, Eszék, Pécs,Sziget, Kanizsa, Sopron, Bécs útvonalon. 1714-es angliai követi útjáról visszatér?ben,Bécsb?l hajóval jött Pestre, onnan kocsin utazott tovább Temesvárra, ahol újra hajóraszállt, és így jutott el a Fekete-tengerre. Harmadik alkalommal akkor jött Magyarországra,amikor 1714-ben XII. Károly svéd király Benderb?l véglegesen Svédországba tért haza.Ekkor az al-dunai Ruszcsukig kísérte a királyt. Itt elváltak útjaik, mert a svéd koronás f?inkognitóban akart átvonulni Erdélyen. XII. Károly el akarta kerülni a találkozást acsászáriakkal. Ezért Moldvából a Felvidékre ment, ahol Késmákon meg is állthadseregével -– üdvözölni az ottani evangélikusokat. [198] La Motraye Ruszcsukból asvéd király bizalmasával, a holsteini miniszterrel, Fabrice-szal együtt Bukaresten, Brassón,Nagyszebenen, Gyulafehérváron és Kolozsváron keresztül hagyta el Erdélyt, majdDebrecenbe ért. Innen Budára mentek, majd a szokásos útvonalon Bécsbe. [199] Végülehelyütt külön is jelezzük, hogy a teljes m? 1727-es els? kiadása 2002. decembere ótaletölthet? a világhálóról.[200]Az ifjú katonai missziót teljesít? típus, Pierre de Bauffremont igen régi francianemesi család sarja. [201] Európai hír? afféle katonai dinasztia a Bauffremont família,akiknek neve el?ször 1203-ban fordul el?.[202] A Bauffremontok és dragonyosaik XIVLajos szinte minden jelent?s háborújában részt vettek. [203] Nem csoda, hogy az ifjúPierre de Bauffremont is a fegyverek hangját keresi, ezért 1737-ben önkéntesnekjelentkezett a török ellen folytatott hadjáratba. Kalandvágy és katonai küldetés motiváltaakkor, amikor III. Károly német-római császár európai népekhez intézett felhívásáraönkéntesnek jelentkezett a törökkel való végérvényes leszámolás céljából meghirdetett„keresztes hadjáratba.” Önkéntesnek jelentkezni nem is volt olyan egyszer? és magátólértet?d?. A legmagasabb rangú francia és osztrák f?úri körök közbenjárására az ifjúarisztokrata végül von Stein lovasregimentjébe lett beosztva úgy, hogy saját és kíséretefelszerelését természetesen öner?b?l kellett finanszíroznia!Pierre de Bauffremont 1737. június 10-én indult el Párizsból, július 2-án érkezettBécsbe, majd innen csatlakozott Szerbiában állomásozó lovasezredéhez. A Dunán
Zimonyig hajóval mentek, megálltak közben Pozsonyban, Pesten és Budán, valamintPéterváradon. Zimonytól lovon tették meg az utat Nisig, és itt csatlakoztak Von Steinalakulatához. Pierre de Bauffremont katonai szemmel nézte az eseményeket, leírása nem isigazán a magyarokról, mint inkább egy kaotikus hadjáratról szól. Rámutat a tábornokokrivalizálásából adódó fejetlenségre és a nagy véráldozatokat követel? felel?tlen katonaiman?verekre. Bauffremont jól látja, hogy Savoyai Jen? halálát követ?en az osztrákhadvezetés terén egyre komolyabb nehézségek mutatkoztak. A f?vezérlettel ugyanis acsászár vejét, a fiatal és tapasztalatlan Lotharingiai Ferenc herceget és toscanainagyherceget bízták meg, aki mellett azonban mint tulajdonképpeni f?parancsnok, grófSeckendorf tábornagy volt. A legf?bb parancsnoki helyeket gróf Philippi és grófKhevenhüller tábornagyok, továbbá báró Schmettau tábornagy és gróf Wurmbrandlovassági tábornok töltötték be, de ezek a magasabb parancsnokok folytonosan rivalizáltakegymással. Az 1737-es évi hadm?veletek kemény bírálatát természetesen nemcsak akortárs és résztvev? Bauffremont-nál olvashatjuk, hisz Bánlaky Dénes a következ?ket írjaA magyar nemzet hadtörténelme cím? munkájában az 1737-es boszniai hadjáratról: „Aboszniai hadm?veleteknél az oszlopok között teljesen hiányzott az összhang. A Raunach-,Stubenberg-, Eszterházy- és Hildburghausen-csoportok között hiányozott a kell?összhang…Ehhez járult még az a nagy hiba, hogy a kiválóan fontos Boszna völgyébeegyáltalában nem irányítottak csapatokat. Ezt a szemfüles travniki pasa hamar észrevetteés bár meglehet?sen szerény alakban és mértékben, de mégis igyekezett egyseregcsoportnak Tesan-Doboj környékére történt el?retolása által a császári f?sereg és aboszniai seregcsoport közé éket verni. És már ez az áttörési kísérlettel való elég gyengefenyegetés is elég volt ahhoz, hogy a császári hadvezet?ség és a bécsi udvari köröknyugalmát és helyes ítél?képességét teljesen megzavarja. És akárki lett légyen a f?seregBoszniába való áttolása gondolatának a felel?s szerkeszt?je, ez oly nagy b?nt követett elminden józan hadviselési rezon ellen, hogy azzal az egész ez évi hadjáratnak a sorsa acsászáriak hátrányára d?lt el.”[204]A császári csapatok egy részével együtt Bauffremont is Sabác várához vonult,ahonnan kénytelen volt Péterváradra menni, mert megbetegedett. Újra és újra kiújuló lázamegakadályozta abban, hogy továbbra is részt vegyen a hadjáratban. Október 20-án Pestreindult kíséretével, majd innen november 3-án a szokásos úton (Csaba, Piszke, Sz?ny,Komárom, Gönyü, Gy?r, Somorja, Bruck) Bécsbe ment. Az ifjú Bauffremont herceg 1742-ben a Chasteli kolostorban fiatalon, 26 éves korában meghalt.[205] Pierre de Bauffremontjegyzetei a háború iránt érdekl?d? katona észrevételei. Számunkra inkább, mint utazó típusérdekes. ? a misszionárius katona.Vérbeli utazó viszont Jean Claude Flachat nagykeresked?, aki bejárta Hollandiát,Itáliát, Németországot, majd Magyarországon valamint Oláhországon át megérkezettKonstantinápolyba. Innen indult Levante felé és Észak-Afrikába. Bátorságát és utazásikedvét mi sem jellemzi jobban, minthogy Indiába készült, ám ez már a konstantinápolyifrancia nagykövetnek túl sok volt; meghiúsította Flachat útját, mert túl kockázatosnaktalálta azt. Így a lyoni keresked? hosszabb id?t töltött Konstantinápolyban, ahol pasaként,mint a „szultán nagykeresked?je” megtisztel?en magas cím birtokosa (baserguian bachi)fontos kereskedelemszervezési feladatokat látott el Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában.
- Page 1:
Szegedi TudományegyetemBölcsésze
- Page 4 and 5:
A forradalmi háborúk els? francia
- Page 6 and 7:
utazó, vagy a Magyarországon átu
- Page 8 and 9:
égebbi, vagy éppen frissen feltá
- Page 10 and 11:
Johannes Martinus Stella, Basilius
- Page 12 and 13:
BLONDUS; MERULA, GEORG.; PANORMITAN
- Page 14 and 15:
Turcorum Origo, Principes, Imperato
- Page 16 and 17:
kiadás alapján.[18] Ez a toldalé
- Page 18 and 19:
LONICER, JOHANN ADAM; BOISSARD, JEA
- Page 20 and 21:
Élményeir?l így ír: „Váczró
- Page 22 and 23:
vannak, elég kényelmesen lehet ut
- Page 24 and 25:
gazdasági profiljáról, amely leh
- Page 26 and 27:
A bibliográfiák, az útleírások
- Page 28 and 29: MÁSODIK FEJEZET: CLAUDE VANEL MAGY
- Page 30 and 31: Leírása az átfogó, felvezet? fe
- Page 32 and 33: gy?ztesen a trónviszályból, csak
- Page 34 and 35: megoldását választ. A kényes k
- Page 36 and 37: Antoine-Augustin Bruzen de la Marti
- Page 38 and 39: |1526 |Louis II. dit le Jeune, azaz
- Page 40 and 41: E két városkép idézése bizony
- Page 42 and 43: 3. Entretiens des Ombres aux Champs
- Page 44 and 45: szerzetes több kiadást megért m?
- Page 46 and 47: tartja számon, Alsó-Magyarország
- Page 48 and 49: arianizmus homályosította el, maj
- Page 50 and 51: már említett pozsareváci békek
- Page 52 and 53: sokkal könnyebben és egyértelm?b
- Page 54 and 55: LUPSCENES, [amelyet LUPSCHER-SCIFFE
- Page 56 and 57: Martinière.[161]A fenti leírás v
- Page 58 and 59: TREN?IANSKY KRAJ ~ TRENCSÉN TARTOM
- Page 60 and 61: BANSKOBISTRICKÝ KRAJ ~ BESZTERCEB
- Page 62 and 63: MÁSODIK RÉSZ: A MAGYARSÁG JELENE
- Page 64 and 65: csoportosíthatóak, úgymint a fö
- Page 66 and 67: A MAGYARORSZÁG (HONGRIE) CÍMSZÓ
- Page 68 and 69: | |saját tulajdonuk. A | || |nemes
- Page 70 and 71: |f?városa Buda, míg |f?városa Bu
- Page 72 and 73: MÁSODIK FEJEZET: FRANCIA DIPLOMAT
- Page 74 and 75: szárazföldön pedig f?képp az 17
- Page 76 and 77: ESZTERHÁZY MIKLÓS „TURISTA” T
- Page 80 and 81: Hazatérte után XV. Lajos érdemei
- Page 82 and 83: vagy ciszternák sáros vizét hasz
- Page 84 and 85: jellemzése, amely felöleli érdek
- Page 86 and 87: sérelmek érik, s ez ellen nemigen
- Page 88 and 89: van, amely városának hely?rsége;
- Page 90 and 91: míg keresked?vel, kézm?vessel nem
- Page 92 and 93: Conservateur-ben közölt cikk); 7/
- Page 94 and 95: hogy a nemesség egyedül fogja a k
- Page 96 and 97: szellemes észrevételei stílusát
- Page 98 and 99: A Pignaud-féle forráskiadásban m
- Page 100 and 101: Az osztrák katonai vezetés szám
- Page 102 and 103: meg kellett vásárolniuk, mint azt
- Page 104 and 105: NEGYEDIK FEJEZET: SANÉ MAGYAR JELL
- Page 106 and 107: megragadták![348]A világ négy t
- Page 108 and 109: valahol a Rajna mentén. További k
- Page 110 and 111: együtt közel huszonötezerre tehe
- Page 112 and 113: ugyanakkor annak ellenére, hogy a
- Page 114 and 115: f?képp nyáron és ?sszel. Az erd?
- Page 116 and 117: eléggé részletes tájékoztatás
- Page 118 and 119: csatlakozás vonatkozásában, vagy
- Page 120 and 121: CHARLEVILLE Torontál vármegye, Zs
- Page 122 and 123: MERCZYFALVA Temes vármegye, Vingai
- Page 124 and 125: NÁKÓFALVA Torontál vármegye Nag
- Page 126 and 127: HARMADIK RÉSZ: A magyarság jöv?b
- Page 128 and 129:
Ehhez képest a magyar hamuzsír mi
- Page 130 and 131:
Második fejezet: Megjegyzések a m
- Page 132 and 133:
sugallatára fegyvergyártásban bi
- Page 134 and 135:
vált a XVIII. század végére, ha
- Page 136 and 137:
észletekre kiterjed? útleírása
- Page 138 and 139:
csalatkoznak. Az útviszonyok korá
- Page 140 and 141:
Barrois l’ainé Paris, 1822-1827.
- Page 142 and 143:
G. GYÖRFFY Katalin: Kultúra és
- Page 144 and 145:
C.N.R.S. 1983.~ Magyarok és franci
- Page 146 and 147:
l’Université d’Angers, 1984. 2
- Page 148 and 149:
HUNGARIKÁK JEGYZÉKE A XVIII. SZÁ
- Page 150 and 151:
BROWN, Edward: Relation de plusieur
- Page 152 and 153:
Introdvction contenant des Tables c
- Page 154 and 155:
HAUTIÈRE, Joseph: Manifeste du tra
- Page 156 and 157:
LENGLET DUFRESNOY, Nicolas: Méthod
- Page 158 and 159:
de geographie et d’histoire; où
- Page 160 and 161:
A FORRADALMI HÁBORÚK ELS? FRANCIA
- Page 162 and 163:
abságunk lényeges részleteit. M
- Page 164 and 165:
A behajózástól kezdve a katonák
- Page 166 and 167:
a továbbiakban is a hajókon marad
- Page 168 and 169:
kabinet kifejezetten megtiltotta, h
- Page 170 and 171:
B ON FRANÇOIS DELLARDKATONAI EMLÉ
- Page 172 and 173:
legrosszabb min?ség? élelemmel et
- Page 174 and 175:
csakhogy minél hamarabb elhagyhass
- Page 176 and 177:
lett más, minthogy együtt éljün
- Page 178 and 179:
A Bécsb?l Strasbourg-ig tartó út
- Page 180 and 181:
emlékiratai, in: KÖPECZI, 1985. 1
- Page 182 and 183:
[30] DES HAYES: Voyage de Levant fa
- Page 184 and 185:
[67] GDU, t. 2. 1990. 219-220.[68]
- Page 186 and 187:
[132] BRUZEN, 1732. t. IV. 203.[133
- Page 188 and 189:
kapcsolatkeresés, és ekkor még n
- Page 190 and 191:
[251] KECSKEMÉTI, 1963. 32. Barkó
- Page 192 and 193:
1815), Annales Historiques de la R
- Page 194 and 195:
GDU, t. 14. 173.[338] SANÉ, Alexan
- Page 196 and 197:
[387] KALAPIS Zoltán: Kempelen Far
- Page 198 and 199:
moyens d’y remédier à peu de fr