Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

---------------------------------[1] „Aussi longtemps que la France et l’Allemagne ont regardé la Hongrie comme le boulevard de la chrétienté,elles se sont intéressées à toutes les guerres et à tous les événements politiques de ce pays; mais peuà?????????????????????????????????????????? peu elles le perdirent de vue et finirent par le regarder commeune province de l’Autriche. Depuis environ cinquante ans, les écrivains français n’en ont fait aucune mention,excepté Sacy, dans son Histoire générale de Hongrie. Mirabeau, dans sa Monarchie Prussienne, en parle d’unemanière superficielle. Beaufort, dans son Grand Porte-Feuille politique, en dit des faussetés: Sané, dans sonTableau historique, topographique et moral des quatre parties du monde, en parle peu. Enfin, d’Alembert etVoltaire en font une mention honorable, sans entrer dans des détails particuliers.”Lásd: BATSÁNYI János összesm?vei II, Budapest, 1960, 369.;609.[2] Batsányi többek között hamar szertefoszlott bonapartista illúziói sugallta megállapítása (Lásd: KÖVÉRLajos: Batsányi János Napóleonnak szánt államelméleti munkája 1809-b?l, klny. Szeged, 1982, u?: Lesprincipes de base de la monarchie universelle napoléonienne d’apès un pamphlet bonapartiste hongrois, in:Actes du 113 e et du 114 e Congrès national des Sociétés savantes, Révolution française 1788-1789, Paris,C.T.H.S. 1991, 241-245) visszaköszön Birkás Géza munkájában, aki így ír az elfelejtett Magyarországról. „AXVIII. században Franciaországban is a magyarok iránt való érdekl?désnek csak gyér nyomaival találkozunk.Ott is mint máshol, elfelejtenek bennünket, nem tör?dnek velünk.” (Lásd: BIRKÁS Géza: Francia utazókMagyarországon, Szeged, 1948, a továbbiakban Birkás, 1948. 72.) Köpeczi Béla a francia hatalmi politikamegfontolásainak szemszögéb?l igazat ad Batsányinak. (Lásd: KÖPECZI Béla: Egy felvilágosult magyartörténelem, in: KÖPECZI Béla: Magyarok és franciák XIV. Lajostól a francia forradalomig, Bp. 1985, atovábbiakban Köpeczi, 1985. 373.) Ugyanezt az álláspontot ismétli meg legújabban Fejérdy Gergely, amikor aztírja, hogy a majtényi síkon történt fegyverletételt követ?en „Bécset tekintették a korban a m?velt világ, Nyugat-Európa határának, és Magyarországot a Habsburg-birodalom részeként tartották számon, ezért a térségbeérkez?k nem tartották fontosnak, hogy a Kárpát-medencébe látogassanak.” (Lásd: FEJÉRDY Gergely: 18.századi francia anyanyelv? utazók Magyarországon, Világtörténet, 1999. ?sz-tél, a továbbiakban FEJÉRDY,1999. 45.)[3] Batsányi Jánost a XVIII. század utolsó harmadának jelent?s irodalmi alakjaként tartjuk számon, illetve aNapóleoni id?kben játszott politikai szerepér?l szokás még írni, holott „szótalanná morzsolódott” hosszú életelinzi szám?zetésében 1844-ben(!) ért véget. A két világháború közötti id?szakból e vonatkozásban is említend?a már idézett Birkás Géza mellett (BIRKÁS, 1948. 72-86.) Eckhardt Sándor (ECKHARDT, Alexandre: Ledouble aspect de l’âme hongroise, Revue de Genève, 1924, 212-228. ) Gy?ry János (GY?RY János: Akereszténység véd?bástyája, Bp. Minerva, 1933 10-17.) és Bárdos József (BÁRDOS Joseph: La Hongrie dansles encyclopédies françaises, Szeged, 1939, a továbbiakban Bárdos, 1939. 7.)[4] Franciaország a 16. századtól nagyjából a Napkirály haláláig komoly érdekl?dést mutatott Magyarországiránt nemcsak a törökellenes háborúk, hanem a Habsburg-ellenes felkelések okán is, végtére a Béccsel szembenimagyar „diverziók” akarva-akaratlanul a kontinentális hegemóniában gondolkodó francia külpolitikatermészetes szövetségeséül kínálkoztak. XIV. Lajos halála után azonban megváltozott a helyzet. Franciaország agyorsan változó európai hatalmi viszonyok közepette már nem a kontinens „szuperhatalma”, hanem csupánegyik nagyhatalma. Ezt felismerve Etienne-François de Choiseul herceg, XV. Lajos külügyminisztere,változtatott a hagyományos francia külpolitikán. Célja a Pacte de famille szellemében meger?sítend? Bourbon-Habsburg együttm?ködés keretében egyfajta francia háttérszövetség stabilitásának biztosítása mellett (támogattaa lengyel konföderációt és sikerrel fáradozott azon, hogy Oroszországot a török portával háborúba keverje)Anglia ellenében a tengereken történ? terjeszkedés el?mozdítása volt, ez magyarázza az Ancien régime utolsónegyedszázadának európai passzivitását.(Lásd: CHAUSSINAND-NOGARET, Guy: Choiseul (1719-1788):naissance de la gauche, Paris, Perrin, 1998. 55-75.[5] BRENNER Domokos szepesi prépost Rákócziról szóló 1739-ben francia nyelven megjelent munkája etekintetben a szabályt er?sít? kivétel; az általunk használt forrásanyag szerz?i nem utalnak Brenner munkájára!(Histoire des Révolutions de Hongrie où l’on donne une idée juste de son légitime Gouvernement. Avec lesMémoires du Prince François Rakoczy sur la Guerre de Hongrie. Depuis 1703. jusqu’à sa fin. Et ceux duComte Betlem Niklos sur les Affaires de Transylvanie, La Hay, Jean Neaulme, 1739.) A m? francia nyelv?ismertetése Lettre au sujet de l’Histoire des Révolutions de Hongrie, címen a Mémoires de Trévoux hasábjain1740.április 772. ill. május 789. Brennerre vonatkozóan lásd: KÖPECZI Béla: II. Rákóczi Ferenc