Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

kormányzat uralmát elfogadó, a köztársaságra, a szabadság szül?földjére támadó népekellen is irányult. „Miért akarjátok, hogy elkülönítsük a népet, mely korrupt kormányacinkosa, az általa választott kormány gaztetteit?l?” - tette fel 1794. január 30-aibeszédében a kérdést Robespierre a Szabadság és Egyenl?ség Barátainak Társasága el?tt,majd így folytatta: „Van néhány dolog, amely még a zsarnokságnál is megvetésreméltóbb; ezek egyike a szolgaság elt?rése.” Barrère okfejtése rálicitál e gondolatra: öljetekmeg minden angol katonát, hisz a velük való emberséges bánásmód a brissotisták filantrópfilozófiájának sajátja, végtére csak a halottak nem térnek vissza.[314] Íme a b?nöskormányzatot feltétel nélkül kiszolgáló, és ezáltal önmaga is b?nössé váló nép tétele!Dellard feljegyzései szerint nála e propaganda nemigen talált termékeny talajra, akegyetlenkedés szerinte inkább az ellenségre volt jellemz?, hiszen a francia katonák nemtartották be a konvent barbár rendeleteit, s?t feletteseik példáját követve nagyvonalúan ésemberségesen viselkedtek a hadifoglyokkal. A franciák „valamennyien bebizonyították tehát,hogy képtelenek végrehajtani effajta parancsokat. Az osztrákok viszont nem mindigviselkedtek így. A Konvent barbár parancsai felháborítottak ?ket, és eleve bosszút esküdtekellenünk rokonaik, a francia király és királyné halála miatt. Bár a királyi pár halála nem ahadsereg lelkén száradt, ?k bennünket gy?löltek és a fogságba esett francia katonákon álltakbosszút azokért a túlzásokért, amikre Franciaországban ragadtatták magukat aterroristák.”[315] A szerz? láthatóan tompítani akarja az ideológia hadszíntéri jelenlétét,pontosabban annak inhumánus következményeit, érzékelteti e vonatkozásban ajakobinusok felel?sségét, ugyanakkor ne feledjük azt sem, hogy Dellard a restaurációéveiben írta meg emlékiratait!Joseph Hautière manifesztuma viszont 1797-ben, Napóleon Ausztria feletti itáliaidiadalának évében íródott, és megállapításai ékesen bizonyítják: a jakobinusok megbuktakugyan, ám Robespierre nemzeti agitációja nem maradt hatástalan. Papírra vetett soraibólsokszor áthallik, hogy a fogságba esett francia katona a forradalmi Franciaország polgáránakegyfajta nagy nemzethez tartozás tudatával tekint fogvatartóira, a szolga népekre. Hautièrefelfogásában a háború, mindenekel?tt a haza üdvének és boldogulásának szolgálatát jelenti,míg a hadifogság a fegyverek diktálta események azon eleme, amelyben a hazafi elszakíttatik„a szabadság szent birodalmától.” Az ellenséget „a földkerekség egyik leggyalázatosabbnépsége”-ként, gyilkosok gyülekezeteként tartja számon, akik szerinte azt akarták, hogy „agermán szörnyetegnek feláldozott francia republikánusok vére fesse vörösre ezentúl a Dunavizét.”[316]A francia nemzet erejének, no meg az ideológiai háború perspektívájának kihívásamindenesetre hosszú távon megdöbbentette a régi Európát. A kezdeti sikerek utántudomásul kellett venni: ezek a közkatonák már nem a francia királyi hadsereg közkatonái,hanem hazafiak; ezeknek a tiszteknek a zöme már nem a francia királyi seregb?l aforradalmi seregekbe jutott, olyan nemesi származású tiszt, aki vészhelyzetben átpártolnaaz ellenfélhez, hiszen Dumouriez látványos árulása egyedi eset maradt, és nem a végkezdete, mint ahogy azt Wurmser és még sokan mások gondolták.[317] Ahadifogolykérdés így vált politikai kérdéssé. E kérdésre keresve a választ a feudálisEurópa egyik reprezentánsának számító bécsi hadvezetés megalkotja az anyaországtólterületileg messze lév?, sok ember elhelyezésére alkalmas, zárt és jól ellen?rizhet?fogolytábor prototípusát.