Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

abságunk lényeges részleteit. Márpedig hogy ez sikerülhessen, id?rendi sorrendben kellkövetnünk az eseményeket fogságba esésünkt?l kezd?d?en. (Nincs tudomásom arról, hogymilyen bánásmódban volt részük a Belgium területér?l visszavonuló hadifoglyoknak illetvea Condé hadoszlop foglyainak. Annyit tudok csupán, hogy sok katonát és tisztetveszítettek.)Az Avesnelesec-i foglyok 1793. szeptember 12-én csatlakoztak Mous-ban aQuesnoy-i rabokhoz. Ennek a szerencsétlen kimenetel? összecsapásnak sok sebesültjéttoloncolták át Saint-Thorn-ba, s ott napokig teljesen megfeledkeztek róluk. Néhánysúlyosan sebesült tiszt Louvainben maradt, ahol sérüléseiket ellátták. (Az összeomlás és azezt követ? mészárlás Déclayes tábornok alkalmatlanságának tulajdonítható, hiszenahelyett, hogy megelégedett volna az ellenség megfigyelésével, megtámadta ?ket. Mivelteljesen szervezetlen volt a támadás, nem nyílt lehet?sége a visszavonulásra. Lehetséges,hogy nem tudott Quesnoy feladásáról, amelyre 10-én este került sor. Hibája kevésbé lettvolna végzetes, ha nem hagyja el ?rhelyét, és a dicstelen visszavonulást választja.) Azellenség csupán minimális segítségnyújtásban részesítette bajtársainkat, s így rengetegenlelték halálukat.Az orvosok még ennél is kegyetlenebb módon bántak velük a kötöz?helyeken.(Amikor ezek a gazemberek szerencsétlen sebesültjeinket kötözték, így szóltak hozzájuk:Szenvedjetek csak nemzetetek miatt, ma alaposan bosszút állunk rajtatok. /Ami ezt avádaskodást illetve az ennél súlyosabbakat illeti, fenntartásokkal kell élnünk. K.L./ Ezekután nem is fordítok figyelmet azokra a megalázó és megszégyenít? jelenetekre, melyek abehajózástól kezdve nehezítették meg életünket. Jól tudjuk, milyen szomorú sors vár egykatonára, ha az ellenség kezébe kerül, f?leg ha a háborúban különböz? világnézetekcsapnak össze. Összefogtak ellenünk ennek az országnak a fanatikusai a régi el?ítéletekszámos hívével, s úgy látszott, hogy a körülmények is nekik kedveznek.)Ugyanakkor kevesebbet szenvedtünk az ellenséges ország lakóitól, mint az emigránsoktól. Ezek agonosztev?k, akiknek a szerencse is a szolgálatába szeg?dött, számos vidéken maguk mögött tudták a papokat és azAncien Régime híveit. Több városban leírhatatlan túlzásokra ragadtatták magukat. (Brüsszel, Maestricht ésAix-la-Chapelle b?velkedett ezekben a gonosztev?kben. Mikor áthaladtunk ezeken avárosokon, az általuk fizetett léh?t?k gyalázkodásainak voltunk kitéve El kell azonbanismernem, hogy a kormányintézkedéseket hozott e jelenetek megel?zése érdekében.)Amikor Németalföldön utaztunk keresztül, nagyon siralmas állapotba kerültünk,hiszen a csatamez?n már teljesen kimerültünk. E fárasztó utazás kapcsán ki voltunk téve anélkülözés ezer fajtájának, s így helyzetünk napról napra kilátástalanabbá vált. Egyedül aQuesnoy-i hely?rség tisztjei voltak némileg jobb helyzetben, már amennyire ez egyáltalánlehetséges hasonló körülmények közt.A katonák állapota ennél sokkal rosszabb volt, vagy kolostorokban, vagy a városok,tanyák és falvak fogdáiban zsúfolták össze ?ket. Szerencsétleneket hamar elborították a tetvekés fert?z? betegségben is szenvedtek, amely az Kintzbourg-ig tartó utazás, a nélkülözések és amindenféle kényelmetlenség velejárója volt.A választófejedelemség területén néha emberségesebben bántak velünk. Ha nem isenyhítették a foglyok szenvedéseit, legalább legéget?bb problémáikat orvosolták. A lakosságelég olcsón vállalta a katonák élelmezését. Hálával tartozunk M. de Bruxenne-nek és M.Müllernek, kíséretünk vezet?inek, mivel többféleképpen is bajtársaink segítségére siettek és