Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

ÖTÖDIK FEJEZET: A XVIII. SZÁZADI FRANCIA TELEPES ÉS MAGYARORSZÁGKözismert, hogy a török ki?zése, illetve a Rákóczi szabadságharc bukása után aHabsburg renovációs politika egyik els? feladata közé tartozott az elnéptelenedett területekújjászervezése, és ennek mintegy els? lépéseként e területek újjátelepítése volt. Még tartotta törökellenes háború, amikor 1688-1689-ben Kollonich Lipót esztergomi érsekvezetésével kidolgoztak egy olyan programot, amely a háború utáni legfontosabb teend?kközött a törökt?l visszafoglalt területek benépesítését jelölte meg. Merkantilista logikábangondolkodva felismerték ugyanis, hogy az állam jövedelemszerzésének egyik kulcsa azértékes munkaer?. Miután a bels? munkaer? átcsoportosításnak legf?bb akadálya aföldesúri joghatóság alatt él?, röghöz kötött jobbágy volt, végtére a földesúr ajáradékfizet?, illetve munkaer?ként alkalmazott jobbágyról nem óhajtott lemondani,különösen nem az úgynevezett örökös jobbágyról, kézenfekv? és egyedüli megoldásul anépesség küls? telepesekkel történ? feltöltése kínálkozott.A történeti irodalom -- több mint két évszázadra visszamen?leg -- az újjátelepítésekegyik legfontosabb színtereként a Délvidéket szokta emlegetni. Igaz, ez koronként más-és másközigazgatási és állami egységek olyan együttese, amelybe beleértend? a Temesköz éppúgy,mint a Bácska és a Bánát.A francia telepesek XVIII. századi története szempontjából számunkra érdekes Bánáttulajdonképpen az 1699-es karlócai béke óta körvonalazódó területi entitás.[355] 1716-banSavoyay Jen? visszafoglalta a több mint másfél évszázada török kézen lév? Temesvárt,majd két évvel kés?bb, 1718-ban a császáriak megkötötték a pozserováci békét. Az ígyösszeálló új szerzemény immár „Banat” néven osztrák katonai közigazgatás alá került.Florimond-Claude de Mercy (1666-1734), a bécsi udvar által kinevezett tejhatalmúkatonai kormányzó az új tartományt 13 kerületre és 6 katonai centúriára, századvidékreosztotta. Ez a katonai közigazgatás -- eltekintve néhány kisebb változtatástól -- lényegében1779-ig megmaradt. Ekkor Mária Terézia megszüntette a Bánságban a katonai és kamaraikormányzatot, így a vármegyerendszer struktúrájába tagoltan ekkor szervez?dött újjáTemes, Torontál, és Krassó-Szörény vármegye. (A határ?rvidék és az ún. Kliszura csak1872-ben került vissza a vármegyerendszerbe.)[356]Ismert, hogy a négy nagyobb nemzetiség mellett (magyar, német, román, szerb)falvakat alapítottak a térségben a bolgárok, a krassovánok és érkeztek francia, olasz ésspanyol telepesek is ebbe a térségbe.[357]Dolgozatunknak ez a fejezete természetesen -- néhány, a kérdéskör áttekintéséhezelengedhetetlenül szükséges általános megállapítás újbóli számbavétele mellett -- kétszempontból foglalkozik a XVIII. századi újjátelepítések történetével.Egyrészt a XVIII. századi Bánát történetében a francia jelenlétet vizsgálva -- a franciatelepesek mindennapjainak bemutatása mellett -- óhatatlanul felvetend? és megválaszolandóaz a kézenfekv? kérdés, hogy egyáltalán miért jönnek Magyarországra francia telepesekf?képp Lotharingiából. Mi a foglalkozásuk, milyen a vagyoni helyzetük, egyáltalán mi az, amiide vonzza ?ket, miért jelenik meg Európa e távoli szeglete mintegy a lehet?ségek országaként