Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

HARMADIK FEJEZET: A FORRADALMI HÁBORÚK ELS? MAGYARORSZÁGIHADIFOGLYAINAK FELJEGYZÉSEIA magyar-francia kapcsolatok történetének hosszú ideig elfelejtett fejezete volt aforradalmi háborúk francia hadifoglyainak magyarországi története. Barcsay Amant Zoltán1930-as évekbeli kutatásait követ?en a kérdéskör legteljesebb feldolgozását a közelmúltbanLenkefi Ferenc végezte el, míg e dolgozat szerz?je els?sorban a francia hadifoglyokfeljegyzéseinek tükrében az általuk rajzolt hadifogságbeli mindennapok keresztmetszetébenmegrajzolt magyarságképet vizsgálta – kiegészítve a Csongrád megyei levéltár idevágóirataival.[304]Nyugodtan leírhatjuk: francia részr?l a hadifoglyok története elfeledtetett. ArthurChuquet 1880-as évek végén és az 1890-es évek elején kiadott, az els? koalíciós háborútfeldolgozó, mind a mai napig legalaposabb tizenegy kötetes munkájában érdemben megsem említi a hadifogoly kérdést.[305] Több mint száz év elteltével Jean-Paul Bertaudmonográfiáiban találunk hosszabb-rövidebb utalásokat err?l a kérdéskörr?l. Ezekben ahadtörténeti munkákban néhány oldal és egy-két lábjegyzet erejéig bukkan fel e témakör,amelynek b?vebb tanulmányozását -- alapvet?en a magyar kutatások áttekintése révén -- aközelmúltban francia részr?l Edna Lemay végezte el.[306] Végül itt tartjuk szükségesnekmegemlíteni, hogy az 1792-t?l 1815-ig tartó háborúk magyar hadifoglyainak átfogótörténete még feldolgozásra vár!A francia hadifoglyok Magyarországról alkotott képét Jean-Pierre Dellard és JosephHautière feljegyzései alapján rekonstruáljuk.[307] (Tudomásunk van még André-JacquesGarnerin szintén 1793-ban fogságba esett konventbiztos feljegyzéseir?l, ezt a forrástazonban a kézirat lezártáig nem sikerült megszerezni.)[308] Miel?tt konkrétan rátérnénkaz említett két feljegyzés részletez? ismertetésére -– a problémakör árnyaltabbá tételevégett is –- mindenképp említést kell tennünk a következ?kr?l.Jóllehet, Franciaország 1792. április 20-án hadat üzent Ausztria császárának,Magyarország királyának, a forradalmi háborúk hadifoglyainak tömeges problematikájárólinkább csak az 1793. esztend?t?l kezd?d?en írhatunk, noha 1792 nyárutója óta anémetalföldi és a rajnai vagy másképpen lotharingiai hadszíntéren egyre nagyobblétszámú seregek álltak egymással szemben. Így értelemszer?en -- a harci cselekményekintenzitásának függvényében -- f?képp francia részr?l folyamatosan emelkedett a fogságbaesett katonák létszáma. Szabadjon ehelyütt leírni: e hadszíntereken szép számmalharcoltak magyar és székely katonák is. Az 1793. évi hadjáratban a 2., 32., 33., 34. és 37.gyalogezred, a 19., 31., 51. ezred egy-egy zászlóalja, négy gránátos zászlóalj, valamint aszékely határ?r huszárezred vett részt.[309] A szlavóniaiakból, oláhokból, magyarokból ésszékelyekb?l álló alakulatokról a franciák a következ?ket tartották: félelmetesen harcolóbátor katonák, akik gondozatlan hajuk ellenére szép emberek, ám barbár módjárafosztogatnak.[310]