Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

B ON FRANÇOIS DELLARDKATONAI EMLÉKIRATOK A KÖZTÁRSASÁG ÉS A CSÁSZÁSRSÁG HÁBORÚIRÓL*JEAN-PIERRE DELLARD (1774-1832), Napóleon kés?bbi tábornoka 1793-banf?hadnagyként esett fogságba a németalföldi hadszíntéren, s került 300 tiszttársával együtt a horvát-szlavóniai Diakovárra. Katonai pályafutásáról naplótvezetett, amelyet az 1812-es oroszországi visszavonuláskor elveszített.Memoárját, amelyben életútjának az 1792-1808 közötti szakaszát írja le, 1814-1830 között vetette papírra. Munkájának alább közölésre kerül? IV. és V.fejezetében magyarországi hadifogságáról emlékezik.**IV. fejezetAz ellenség saját kez?leg húzott ki az árokból és az ingem, valamint az alsónadrágomkivételével azonnal megfosztott minden ruhadarabomtól. A tiszt, akinek felhánytorgattam ebánásmódot, sértéseket zúdított rám és engedélyt adott arra, hogy a jelenlétében megüssenek.Katonáimmal ennél is keményebben és embertelenebbül viselkedett, mivel a negyven, azenyémhez hasonló sorsra jutó ember közül huszonhetet azonnal kivégeztek, mihelytlefegyverezték ?ket. Igaz ugyan, hogy mindez épp akkor történt, mikor kormányunk élet-halálharcot indított az osztrákok szövetségesei, az angolok ellen, de soha francia hadsereg nemragadtatta el magát effajta túlzásokra.A támadás kezdete óta egyfolytában zuhogott az es?, s ez is csak súlyosbítottaszerencsétlen helyzetemet. Alig lehetett állva maradni a csúszós és sáros talajon, bár ez nemzavarta abban a pandúrokat, - ezt a fosztogatásnak él? kegyetlen bandát -, hogy háttal a földrelökjenek, pontosan az út közepére, csupán azért, hogy így könny?szerrel megfoszthassanak acsizmámtól.Miután mindezt elszenvedtem, elvezettek - helyesebben elvonszoltak, mivel gyalogolniis gyenge voltam már - II. Ferenc császári f?hadiszállására.Az uralkodó épp lovagolt a nyílt mez?n, számos vezérkari tisztje társaságában. Elébevezettek, s ? hosszan, bár minden eredmény nélkül kérdezgetett támadásunk pontos céljáról éstábornokaink képességeir?l. Válaszaimmal csupán arról akartam meggy?zni az uralkodót,hogy egy francia, ha hadifogoly is, semmiképpen sem lesz áruló, és cselekedeteit csak hazájaüdvössége befolyásolja.Egyébként nagyon helytelennek tartottam, hogy a császár képesnek tartott arra, hogyaz ? szolgálatára leszek, és jóindulatáért cserébe elárulom szül?hazámat.Pár szóban azt válaszoltam neki, hogy csak a csapatomat érint? kérdésekr?l ésfeletteseim bizonyos parancsairól van tudomáson, s semmit sem tudok a francia hadseregegészét érint?, az ellenség visszaveréséhez kapcsolódó rendeletr?l. Továbbá, hogy nem istartozik egy altiszt hatáskörébe, hogy véleményt nyilvánítson ezekr?l az intézkedésekr?l.