Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

tartja számon, Alsó-Magyarországon található nem messze Soprontól, a németes neve isismert és használatos (Stain am Anger), továbbá nem keverend? össze Sárvárral(Sarwar.)[124]Bruzen Hongrie címszavának már az els? mondata sokatmondó, hiszen jelzi: ez acímszó önmagában véve azért nehéz, mert nem lehet rögtön földrajzi szélességi éshosszúsági koordináták együttesében leírni, mivel ez az elnevezés igencsak eltér?nagyságú és helyzet? országokat jelölhet, „attól függ?en, hogy a különféle koroktörténészei milyen értelemben használták.”[125] Látható tehát, hogy a szótáríró tér-ésid?síkja történeti látásmóddal ötvözötten fog hozzá a magyar história áttekintéséhez.Ennek a megközelítésnek a logikájában tehát el?ször is azt kell tisztázni, hogy egyáltalánmi értend? Hongrie (Magyarország) alatt, mi az, amit a szótárírónak ezen elnevezés alattfeltétlenül számba kell vennie. Az els? megközelítésében tudniillik két Magyarországlétezik, hiszen szokás egy ázsiai és egy európai Magyarországról írni Martinière szerint.„Az európai Magyarországnak voltak önálló királyai, akik hódítás, öröklés, szövetségvagy más eszközök révén hatalmas tartományokat csatoltak Magyarországhoz, s egyrendkívül nagy kiterjedés? monarchiát hoztak létre. Ezt nevezem én Nagy MagyarKirályságnak (C’est que j’appele le Grande Royaume de Hongrie.)”[126] Itt tehát a MagnaHungaria leírását, illetve a hun-magyar rokonság jegyében fogant magyar történelemPannóniabeli történéseinek adaptációját látjuk viszont.Ez a korona id?nként elvesztette egyik vagy másik csatolt részét, mígnem a szorosabbértelemben vett Magyarországra redukálódott. Ez a szorosabb értelemben vett Magyarországkét módon osztható fel: 1. a földfelszín és a Duna folyása szerint Fels?- és Alsó-Magyarországra; 2. a területét birtokló uralkodók szerint keresztény és török Magyarországra.Ezt a királyságot vármegyékre is szokták osztani. (Martinière erre majd visszatér és leírja avármegyerendszeren nyugvó magyar közigazgatást, mintegy az Hongrie címszó sajátosfüggeléke gyanánt!)E témafelvezetést követ?en tér rá a szerz? el?ször az ázsiai, majd pedig az európaimagyar történelem taglalására.I/ Az ázsiai Magyarország vagy Nagy Magyarország az az ázsiai ország, ahol a régihunok vagy magyarok hazája volt, akik aztán átjöttek Európába a Római Birodalomhanyatlása idején. („La Hongrie en Asie, ou la grande Hongrie; Pas Asie où étoit l’ancienneparti de Huns ou Hongrois qui passent en Europe vers la decadence de l’Empire.”)[127]A hunokról ugyan külön értekezik Martinière, mégis a Huns (Hunok) címszókereszthivatkozását ehelyütt érdemes idézni, hisz a hun-magyar rokonság kapcsán akövetkez?ket tudhatja meg az olvasó Martinière szótárából.[128] A hunok és a magyarokrokonok, legalábbis Bonfini Pannoniabeli történeteinek ismerete és az általa vázoltmitológia ezt bizonyítja. Más vélemények szerint, amint azt a vatikáni szolgálatban állósvéd tudós, Jean (Johannes) Magnus (1488-1544) írja a gótok történetében (HistoriaGothorum Suevorumque, Rome, 1554.), a hunok a gótok egyik ágának tekintend?k, s?tPannónia mai lakói, a magyarok is a gótok leszármazottai.[129] A XVIII. század els?harmadában viszont egyre inkább terjed az a nézet, amelynek markáns képvisel?je akorának egyik legnagyobb szakmai tekintélyeként számon tartott Conrad SamuleSchurtzfleisch (1641-1708), amely állítás szerint a hunoknak és a magyaroknak semmi