A bizalom és a szeretet útján - Magyar Schönstatt Család

Élõ háziszentély33Élô háziszentélyZug-szentélytôl úti-szentélyigmikor elõször voltunk Óbudaváron, olyan nagy hatással voltránk a háziszentélyrõl szóló elõadás, hogy otthon rögtönkivágtuk A családok atyja kilencedbõl a Szûzanya képét és„zug”-háziszentélyt készítettünk. Ettõl kezdve a közös estiimáinkat ott mondtuk. Következõ nyáron, hogy „hivatalos”formát adjunk háziszentélyünknek, elvittük a képet Óbudavárra. Megkötöttüka szeretetszövetséget, és ünnepélyes szentmise keretében a misézõ atya megáldottaa képet. Ez akkor történt, amikor harmadik gyermekünket vártuk.Születése után négy hónappal egy kis csodát is megéltünk: szenteste történt,pásztorjáték után. Mínusz 10 °C körüli hõmérsékletben, erõs szélbenmentünk az utcán a kicsivel, aki az ijedtségtõl kétségbeesetten sírt és zihálvakapkodta a levegõt. Hazaérve már náthás volt és hörögve lélegzett. A háziszentélybevittük, és bizalommal kértük a Szûzanyát, hogy gyógyítsa meg.Másnap jókedvûen, mosolyogva ébredt. Megfázásnak, náthának semmi nyomasem volt. Ekkortájt imádkoztuk elõször azt a kilencedet, amibõl a képetkivágtuk. Ezt olvastuk benne: „Ebben a füzetben találnak egy képet a schönstattiKegyelmi Anyáról. Vegyék ki és egyszerûen próbálják ki…” Ekkor máregy éve hiányzott a kép a kilencedbõl és a háziszentélyünkbõl nézett visszaránk.Óbudaváron hallottuk, hogy a Szûzanyának fontos, hogy minden családnaksaját otthona, saját háza legyen. Akkor úgy gondoltuk, hogy ez általábanigaz lehet, de ránk biztosan nem vonatkozik. A családi ház nekünk, akkoripanellakóknak elérhetetlen álom volt csupán. Mi lepõdtünk meg a legjobban,