A bizalom és a szeretet útján - Magyar Schönstatt Család

66Hírekmába öntötte. Az így kapott közös áldozatainkat, imáinkat, egységünket jelképezõnagy gyertyát a kápolnában a Szûzanyának ajándékoztuk.A gyertyaolvasztás, a közös gyertyaöntés során megilletõdve néztük olvadóviaszunkat. Olvassz fel minket is, alakíts minket is. Alaktalanná kell olvadnunk,hogy egységbe öntõdjünk. Azt tehetsz velünk, amit akarsz, Tiéd vagyunkUrunk, Istenünk. Ezt aláírásunkkal is megerõsítettük, közben zengett az ének.Nem tudom, hogy mi lesz, de érzem a Te jelenlétedet és nem vagyok egyedül.Szentelés: Te vagy az erõ, én a gyengeség, és Te számítasz rám, így, ahogyanvagyok. Mindenem a Tiéd. Kérlek, adj kegyelmet ezen az úton közösen járni!Küldetésünk van, sokan várnak ránk. Szentlelkeddel irányíts minket, hogyHáromszor Csodálatos Anyánk alkalmas kezei lehessünk!Gertraud-Maria nõvér a szövetségi évfolyamok szentelésérõlNéhány évvel ezelõtt láttam egy szép fehér Mária-szoborról készült képet.Sajnos a szobor mindkét keze hiányzott, valamilyen okból letörtek. Ez álltalatta: Nincsenek kezeim – csak a Tieid.A második magyar szövetségi évfolyam a szeretetszövetségben a Szûzanyánakszentelte magát, az elsõ évfolyam örökre elmélyítette a szeretetszövetséget.Külsõ jelként minden házaspár egy érmet kapott, ami a HáromszorCsodálatos Anyát ábrázolta a gyermek Jézussal. Az elsõ évfolyam házaspárjaikezeikkel az évfolyamgyertyát, a második évfolyam házaspárjai pedig az évfolyamszimbólumonlevõ keresztet fogták át. Ez volt számomra a legmélyebbpillanat. A házaspárok magyarországi küldetésükhöz mindkét kezüket és ezzelegyütt a szívüket a Szûzanya rendelkezésére bocsátották. „Nincsenek kezeim,csak a tieid.”Az elsõ keresztények, ha a feladatukról, a közösségükrõl kérdezték õket, „újútról” beszéltek. Tudatában voltak annak, hogy Jézus új útra hívta õket. Az abenyomásom, hogy Jézus Anyja a Fiával és a Fiáért embereket, családokat gyûjtössze a Schönstatti szentélyben erre az új útra. Nyilvánvalóan nagy tervei vannakMagyarországon. Ehhez kiválasztotta az eszközeit – és jó ízlése van.„Csendben érik a nagyság.” Kentenich atyának ez a mondata jutott azeszembe, amikor az elsõ és második családszövetségi évfolyam szenteléséregondoltam vissza. Mindkettõ csendes pillanat volt, amelyet a nyilvánosságnem vett észre. Ez a pillanat olyan, mint a mag, amelyet a földbe vetnek, hogygyümölcsöt hozzon, harmincszorost, hatvanszorost vagy százszorost. Nagyonhálás vagyok, hogy ezeket a pillanatokat átélhettem.