A bizalom és a szeretet útján - Magyar Schönstatt Család

56„Bak-elit” oldalMi ilyenekrõl korábban nem beszélgettünk. Azt hittük, tudjuk, mit érez a másik.Nem így volt. Én azt hittem, számára a nagyon kevés is sok… Õ azt hitte,a megváltozott alakja miatt nem vágyom az együttlétre, nem tartom vonzónak…Úgy érezte, nem tekintek rá nõként, ezért nem volt önbizalma kezdeményezni.Mi legyen a megoldás? Semmit nem tudtunk, csak azt, hogy nagyon akarjuk,hogy legyen megoldás, és a megoldás az EGYÜTT. Tudtam, hogy nagysebet okoztam, és ez nem gyógyul be egyik napról a másikra.Õ is tudta, hogy néhány dolgot másként kellett volna csinálni, pl. a gyerekeketnem szoktatni be az ágyunkba, éjszaka nem szoptatni fél éves korukután is… De hát a kicsit nem lehet egy csapásra leszoktatni a hosszú altatásról,a franciaágyban alvásról! Érdekes: most, hogy már mindketten akartuk,mégis le lehetett… Rövid idõ alatt elfogadta, mert megérezte közös elszántságunkat.Egészen lehetetlennek tûnt, mégis sikerült kiharcolnom, hogy alkalmankéntkicsit késõbb megyek munkába. Telefon ki, ajtó bezárva, házimunka jegelve…Az iskolába indítás után van egy óránk kettesben, egy csodálatos,háborítatlan óránk…Azóta megszûnt a kísértés a kattintással elérhetõ „mûélvezetekre”, mertmegkapom a valódit, amit szeretnék megõrizni mindörökre.Mit jelent a „teljes önátadás”? Valami tartósat! Aki efféle tartósgesztust tesz, jól meggondolja, mit mond, mert nem tudja, szegényszíve holnap vagy holnapután nem egy másik irányba fog-e kilendülni?Isten profi teniszjátékos, aki az összes labdát – melyet bárki,bármilyen ügyetlenül ütött el – el tudja kapni és tervszerûen az örökkévalóságóta látott cél felé képes irányítani.(Kentenich atya)