Bokányi_Művészi pokoljárások - NYME SEK

BOKÁNYI ADRIENN
Művészi pokolj{r{sok
Hieronymus Bosch festészetéről
/Témavezető: Nagy Anna/
Képzeljünk el egy vil{got, amelyben pestisj{rv{nyok ütik fel
fejüket, tizedelve ezzel a lakoss{got korra és nemre való tekintet
nélkül. Ahol a boszork{nyüldözések elől nincs hov{ menekülni,
{rtatlan nők sikolyai sz{llnak fel az égbe füstölgő m{gly{k
l{ngnyelvei közül. Egyh{zi visszaélések és korrupció,
létbizonytalans{g, szekt{k, m{gia és alkímia ködös, {rnyakkal teli
kora ez. A középkor napja m{r vérző korongként festi narancsosvörösre
az egész hom{lyos horizontot. Eljött a középkor alkonya,
de babon{i még ott lebegnek a vészterhes levegőben. Ezt a
hangulatot jeleníti meg Hieronymus Bosch festményein oly
mesterin. És ez az atmoszféra gyakorolt r{m is elég erős hat{st
ahhoz, hogy szakdolgozatom tém{j{ul v{lasszam festészetét,
megprób{lv{n le{sni annak gyökeréig, eredetéig; felt{rni és
értelmezni összetett szimbólumrendszerének legal{bb egy részét,
és megvizsg{lni művészetének, gondolatis{g{nak tov{bbélését
leghíresebb követőinek, utódainak – köztük persze idősebb Pieter
Bruegel-nek – munk{ss{g{ban.
Kínzó l{tom{sok, alvil{gi víziók fognak megelevenedni a
v{sznakon. Nyüzsgő rém kavalk{d, igazi művészi pokolj{r{s
szemtanúi lehetünk. Együtt merülünk al{ a Pokolba e festmények
{ltal. Eközben a nézőben akaratlanul is felmerül a kérdés: mi
késztet arra egy művészt, hogy a szent csal{d és a bibliai alakok
békés életképei, vagy épp uralkodói vagy nemesi portrék szolid,
{m mégis tekintélyt parancsoló be{llít{sai helyett pokoli
keveréklények, evil{gi és túlvil{gi kísértések had{t jelenítse meg?
T{n egy zaklatott tudatalatti gondolatis{g{nak lecsapód{s{ról
van szó? Rém{lmok megfestéséről? Vagy netal{nt{n egy zavaros
kor kusza vil{g{nak és ijesztő történéseinek megfestése és ez{ltal
művészi megfejtése, feldolgoz{sa lenne Hieronymus Bosch
különös, l{tom{sos művészete? Esetleg annak bizonyítéka, hogy
141

a művész alkimista tanokkal foglalkozott, vagy különös szekt{k
befoly{sa al{ került?
E kérdésekre nem sikerült v{laszt tal{lni az elmúlt fél
évsz{zad sor{n, így egyértelmű megv{laszol{sukra én sem
v{llalkozhatom, ink{bb törekszem arra, hogy e saj{tos vil{g
hangulat{t megragadjam, néh{ny {ltalam fontosnak ítélt
szimbólum kiragad{s{val, jelentésük felfejtésének
megkísérelésével.
1. Hat{sok, amelyek Hieronymus Bosch művészetét
befoly{solhatt{k
Hieronymus Bosch életét és munk{ss{g{t tekintve egyar{nt
viszonylag kevés biztos és hiteles inform{ció {ll
rendelkezésünkre. Festészetének konkrét gyökerei sem
ismeretesek, így mindazok, akik ez id{ig nem foglalkoztak
középkori művészettel – legyen szó festészetről, illusztr{ciókról,
miniatúr{król, festett üvegekről, vagy domborművekről –, nem
tudj{k hov{ tenni, milyen hagyom{nyokhoz kapcsolni Bosch
művészetét, és előszeretettel tekintik valami teljesen külön{lló,
furcsa és h{tborzongató szigetnek, amely lóg a levegőben a gótika
végének és a renesz{nsz hajnal{nak hat{rvonal{n. És b{r
Hieronymus Bosch munk{ss{ga minden kétséget kiz{róan
nagyon jellegzetes, egyedi és szemet gyönyörködtetőn részlet
gazdag, mégis tévedés azt gondolni, hogy nem az őt megelőző
késő középkori vészterhes, pokollal és démonokkal tarkított
művészeti hagyom{nyból nő ki, persze gyorsan túl is haladva
azon, de az alapok akkor is felismerhetőek maradnak.
Amit tudunk a festőről, hogy valószínűleg 1450 körül
született Jeroen Anthoniszoon van Aken néven a brabanti
hercegségbeli ‘s-Hertogenbosch-ban, ahonnan művészneve
sz{rmazik. Walter Bosing ezt írja Bosch életrajz{t és
művészetét bemutató munk{j{ban:
Csal{dnevük, a van Aken arra enged következtetni,
hogy eredetileg Aachenból sz{rmaztak. Az első
biztos utal{s a csal{dra 1430-31-ben történik és Jan
142

van Akenra, a művész nagyapj{ra vonatkozik, aki
egyébként 1454-ben halt meg. Jan öt fiút hagyott
maga ut{n, közülük legal{bb négy festő lett. Ezek
egyike, az 1478-ban elhal{lozott Antonius van Aken
volt Hieronymus Bosch apja. Bosch-nak – ellentétben
Dürerrel – nem maradtak fönn sem naplói, sem
levelei. Az a kevés adat, amelyet életéről és
tevékenységéről tudunk, szülőv{ros{nak
levélt{r{ban, mégpedig elsősorban a Miasszonyunk
Testvéri Gyülekezete sz{mlakönyveiben tal{lható.” 1
Életét néh{ny olaszorsz{gi kir{ndul{stól eltekintve
szülőv{ros{ban élte le csendesen, békében, botr{nyoktól
mentesen jó csal{dból való felesége oldal{n.
Teljes nyugalomban töltött élete teh{t szöges ellentétben
{ll képei többnyire hihetetlenül pezsgő, nyugtalanító
vil{g{val, torz szereplőivel, rémisztő, pokoli keveréklényeivel.
Viszont b{rmennyire is tartjuk magunkat felvil{gosultnak és
haladó szelleműnek, „mindent l{tottnak” és mindentudónak,
ami sz{munkra ily meghökkentő – történetesen a Bosch képein
tal{lható ördögi fajzatok, és különböző módón megkínzott
szerencsétlenek, ny{rsra húzva, vagy épp fenekükből kilógó
hangszerekkel – a művész kor{nak embere sz{m{ra kor{ntsem
bír ilyen megdöbbentő erővel. Több tucatnyi gótikus művet
tudnék most felsorolni, ahol ördögök, szörnyek és
keveréklények ragadj{k el, kínozz{k meg, kebelezik be, vagy
épp cs{bítj{k el a halandókat. A teljesség b{rmiféle igénye
nélkül fogok most felsorolni néh{ny alkot{st.
M{r a XIII. sz{zadban is {br{zolt téma volt a majd
később oly sok ízben megfestett Utolsó ítélet. A gótikus
mozaikon a szörnyű, félig emberi, félig {llati keveréklény
S{t{n és kísérői felfalj{k az embereket. A szintén XIII. sz{zadi
Saint Etienne katedr{lison lévő domborművön az
1 Walter Bosing: Bosch – A festői életmű, Taschen GmbH Köln / Vince
Kiadó, Budapest. 2005., 12. o.
143

elk{rhozottakat forró pokoli üstbe kényszerítik. A dombormű
valamikor 1200 és 1270 között készült. A következő példa
szintén a Saint Etienne katedr{lisból való. A XV. sz{zadi festett
üvegen az ördögök a k{rhozottakat egy óri{s krokodil sz{j{n
{t bendőjébe kényszerítik, amely természetesen a pokol
gyomr{t szimboliz{lja.
Szintén ez időt{jból való Giotto di Bondone 1306-os Az
utolsó ítélete. Egy részletet mutatok a festményből, ahol is a
S{t{n felfalja, míg kísérői megkínozz{k a k{rhozottakat. A
következő kép a Dante Isteni színj{ték{t tartalmazó Altonai
Kódex (Codex Altonensis) egyik illusztr{ciója. Az it{liai
gótikus kódex keletkezési ideje 1350 és 1410 közé tehető. A kép
Lucifert {br{zolja szőrösen, karmos sz{rnyakkal, fejének
h{rom oldal{n egy-egy arccal, sz{jaiból pedig emberi testek
lógnak ki. Ez a s{t{n{br{zol{s Dante Isteni színj{ték{nak
pokl{ból sz{rmazik, és a középkori művészetben abszolút
elterjedtnek sz{mít.
A következő képek m{r a XV. sz{zadban keletkeztek,
teh{t elvileg Bosch kort{rsai készítették őket. It{liai mű Fra
Angelico Az utolsó ítélete. A leghat{sosabb részletet hoztam
belőle, amely az elk{rhozottakat {br{zolja. Itt m{r megjelenik a
különböző bűnök kritik{ja is, ugyanis a parcell{kban különféle
bűneik elkövetéséért lakolnak a szerencsétlenek. Fal{nkakat
épp úgy l{tunk, ahogy kapzsikat. Bosch-n{l majd nagyon
fontos szerepet kap a bűnök és az értük kapott büntetések
érzékletes megjelenítése. A kép alj{n pedig ismét mag{t az
Ördögöt l{tjuk, ahogyan felfalja {ldozatait.
A következő kép, amit szeretnék megemlíteni, a
Catherine de Cléves Mestere {ltal készített The Book of Hours
(Az ór{k könyve) egyik illusztr{ciója. 1440 körül készítették, és a
pokol sz{j{t {br{zolja. A s{t{ni lények bevonszolj{k és
megkínozz{k {ldozataikat. A pokol sz{ja többrétegű, és
{llatias jegyeket mutat. A következő kép is egy XV. sz{zadi
gótikus kódex egyik illusztr{ciója, az isz{kosok megkínz{s{t
{br{zolja a pokolban. Az ördögi lények feltehetőleg forró
ólmot öntenek le a torkukon, közben pedig kígyók mardoss{k
144

őket. Az illusztr{ció a Jean Charlier de Gerson {ltal készített Le
Tresor de Sapience-ből (A bölcsesség kincsest{ra) való. Utolsó
péld{m pedig egy 1450-ben készült németalföldi festmény,
amellyel ak{r Bosch is tal{lkozhatott, de persze ezt sem
egyértelműen bizonyítani, sem pedig c{folni nem lehet. Az
idősebb Dieric Bouts A k{rhozottak buk{sa című festményén a
pokoli keveréklények m{r-m{r egészen bosch-i vagy épp
bruegel-i magass{gokat érnek el külsejüket tekintve.
Természetesen nem tudni, hogy Bosch-nak az {ltalam
felsorolt alkot{sok közül mennyivel volt szerencséje tal{lkozni,
csup{n azt prób{ltam érzékeltetni, hogy mennyire ott csüngött a
levegőben az a szirupos hangulat, amitől az akkori polg{rok
minden sarokban ördögöt és szörnyfajzatokat l{ttak. Sz{mukra
ezek a vészterhes alkot{sok a művészetben teljesen megszokott,
hétköznapi jelenségnek sz{mítottak. Hiszen m{r az {ltalam
felsorolt, Bosch-t megelőző gótikus, vagy épp kora renesz{nsz –
Giotto és Fra Angelico személyében – műveken is felfedezhetjük
a visszatérő motívumok egész sor{t, melyek közül azt{n majd
többet is l{thatunk Bosch-n{l szintén megjelenni.
Ilyen motívumok a S{t{n, kinek sz{jaiból elk{rhozottak
testei {llnak ki, vagy épp kinek füleiből kígyók lógnak ki.
Azt{n a pokol kapuja, mint {llati sz{j, ahov{ betuszkolj{k a
nyomorult k{rhozottakat. Vagy épp a pokoli keveréklények,
akik emberi és különböző {llati testrészekkel egyar{nt
rendelkeznek, és rémisztgetik, kínozz{k {ldozataikat. Végül
pedig a bűnök {br{zol{sa. Az önhittség, fal{nks{g,
mértéktelenség, és kapzsis{g bűnei a par{znas{ggal
kiegészülve Bosch nagyon sokszor megjelenített, visszatérő
tém{i, melyekkel az eltévelyedett polg{rokat, illetve az
elvil{giasodott egyh{zat ostorozza.
A képzőművészeten túl irodalmi és vall{si művek egész
sora szintén hat{st gyakorolt Bosch művészetére és ihlettel
szolg{lt képei megfestéséhez.
A Malleus maleficarum, Ruysbroeck szerzetes
prédik{ciói, Tondalo l{tom{sa, az Ars moriendi, Brandt
145

Az őrültek hajója és Jacopo de Varagine Legenda Aureaja
azok az irodalmi forr{sok, amelyekből szabadon
merített Bosch kreatív fant{zi{ja. Az utal{sok bősége
egy vegyes, nagyrészt még középkori műveltséget
idéz fel, de józan alkalmaz{suk a megfejthetetlen
egészből megadja a festőnek az {br{zolt
problematik{ról alkotott véleményét. 2
– írja Alessia Devitini Dufour Bosch művészetét bemutató
könyvében.
Népi irodalom és vall{si prédik{ciók teh{t egyar{nt
hat{ssal voltak Bosch festészetére. A vall{sos ír{sokhoz
mindenképp hozz{ kell még fűzni, hogy a kereszténység
h{nyattatott korszak{ban j{runk, nem sokkal Luther
felbukkan{sa és a reform{ció megjelenése előtt. A katolikus
egyh{z teljesen elvil{giasodott, amit egyre többen néznek rossz
szemmel. Bosch sz{mos művében is egyértelműen felfedezhetjük
antiklerikalista szemléletét. David Gariff így ír erről:
Bosch vall{si t{rgyú képei időnként a szerzetesek
és papok romlotts{g{t és kapzsis{g{t kív{nt{k
kritiz{lni. Az értelmiségi nézők közt
gondolatébresztő vit{t keltő „olt{rképeit” gyakran
vil{gi helyszínekre készítette megbízóinak. 3
Ez az, amit biztosan tudunk, emellett rengeteg a tal{lgat{s arra
nézve, hogy a festő tagja lehetett-e valamilyen a reform{ciót
megelőző, de m{r az elvil{giasodott katolikus egyh{zat
ostorozó és a keresztény vall{st megújítani kív{nó szekt{nak.
Azonban erre semmilyen bizonyítékot nem tal{ltak mind a
mai napig.
2 Alessia Devitini Dufour: Bosch – Őrültség, bűn és erény: valós{g és
fant{zia között sodródva, Alexandra Kiadó, Pécs, 1998., 26.o.
3 David Gariff: Festők, akik ihletet adtak és akiket megihlettek,
Officina ’96 Kiadó, Budapest, 2009., 29.o
146

2. Rút és torz lények, bűnök és bűnhődés
Ebben a részben némelyest filozófiai szempontból szeretném
megvizsg{lni a rúts{g, a torzs{g, és a bűnök helyét, illetve
szerepét a művészetben, és persze azon belül is elsősorban
Bosch festészetében. Ugyanis nagyon érdekesnek tal{lom,
ahogyan fokozatosan beemelődtek a művészetbe ezek a sok{ig
művészeten kívülinek, a művészetben való {br{zol{shoz túl
szentségtelennek, prof{nnak, kellemetlennek és minden
izgalomtól mentesnek tartott tém{k. Oly sok{ig az az {ltal{nos
vélemény uralkodott a művészettel kapcsolatban, hogy annak
kiz{rólagos feladata a szépség élményében részesíteni
bennünket. Különösen akkor, amikor vizu{lis művészetről van
szó. Ezért hosszú ideig úgy gondolt{k, hogy a rúts{gnak nincs
helye a művészetben.
Ez a hagyom{nyos művészetfelfog{s alapvetően egészen a
romantika művészettörténeti korszak{nak térhódít{s{ig tartotta
mag{t, azonban a következőkben azt szeretném részletezni, hogy
akkor mégis miért tal{lhatunk ennyi középkori s{t{n, pokol és
k{rhozott {br{zol{st m{r Dante és Bosch megjelenése előtt is?
Illetve logikus, hogy ez azonnal felveti a következő kérdést is, mi
is lehetett ezen {br{zol{sok szerepe és funkciója egy középkori
vil{gban, illetve a még szintén a késő-középkorban alkotó
Hieronymus Bosch művészetében?
Umberto Eco így fogalmaz A szépség története címet
viselő művében:
Csup{n (

ördög{br{zol{sokat, legyenek azok b{rmily részlet gazdagok.
Épp ellenkezőleg. A középkor embere elrettentőnek tartotta
ezeket az {br{zol{sokat, és épp ez az, ami e megjelenítések
létjogosults{g{t adta abban a korban.
Ugyanis a vall{s erejének, az egyh{z hatalm{nak
köszönhetően oly módon éltek a középkor hétköznapi
polg{rai a szörnyűség bűvöletében, amennyiben a
szörnyűséggel való tal{lkoz{s merő rettenettel töltötte el őket.
Az elk{rhoz{s és pokol bűvölete helyett teh{t annak
rettenetében éltek, és e félelem fenntart{s{t szolg{lt{k ezek az
{br{zol{sok. Úgymond preventív jelleggel bírt az elrettentés.
Ha valaki fél a pokoltól és a bűnökért való büntetésként j{ró
elk{rhoz{stól, illetve megkínz{soktól, akkor logikusan minél
erényesebb élet élésére fog törekedni, megelőzvén a
szörnyűséges k{rhozatot. Mindezek tükrében teh{t a
középkori rúts{g és szörnyűség{br{zol{s sem nem meglepő,
sem nem ritka jelenség. Megmagyar{zza azt is, hogy
templomokban, olt{rképeken is miért tal{lkozhatunk velük.
Az elrettentés ugyanis a katolikus egyh{z hat{sos és hatékony
eszköze az egyszerű hívőkkel szemben.
Umberto Eco m{sik {tfogó művében, A rúts{g
történetében konkrét v{laszt ad arra a kérdésre is, hogy
mikortól kell sz{molnunk a keresztény hitvil{gban a rémséges
jelenésekkel a maguk teljes valój{ban.
A rút a rémületes és ördögi képében J{nos
evangélista Jelenéseinek könyvén keresztül lép
be a keresztény vil{gba. Nem mintha az
Ószövetségben, vagy az Újszövetség többi
könyvében nem tal{ln{nk utal{sokat a démonokra
és poklokra. Ám ezekben a szövegekben az ördög
legink{bb tettein vagy hat{s{n keresztül nyilv{nul
meg (

(

Immanuel Kant így vélekedik erről Az ítélőerő
kritik{j{ban:
A szép művészet éppen a maga kiv{lós{g{t
mutatja abban, hogy szépen ír le olyan dolgokat,
amelyek a természetben rútak, vagy nemtetszők
voln{nak. A fúri{knak, a betegségeknek, a h{ború
pusztít{sainak és hasonló {rtalmass{goknak
lehetséges nagyon szép leír{sa, sőt festményben
való megjelenítése is. 6
És b{r a rút és a visszataszító, ak{r undort is keltő szép módon
való {br{zol{sa majd a romantika kor{ban v{lik igaz{n
elterjedtté és mondhatni kifejezetten divatoss{, {m a középkori
elv{r{sok és technikai lehetőségek tükrében a különböző
kódexillusztr{ciók, vagy éppen Dieric Bouts, Fra Angelico és
Bosch k{rhozott, pokol- és s{t{n{br{zol{sai minden riasztó
voltukkal együtt gyönyörködtetik érzékeinket.
De vizsg{ljuk csak meg kicsit közelebbről, hogy az eddig
említettek hogyan manifeszt{lódnak Bosch festményein,
hogyan és miért is sziv{rognak be művészetébe. Ehhez a festő
életrajz{ban is kutakodni kell, ugyanis sok ok rejlik és sok
elrejtett v{lasz bomlik ki életének történéseiből.
Bosch élettörténetének egyik fix pontja az, hogy a
vall{ssal mindennapi életében valószínűleg szorosan
összekapcsolódó személyről van szó esetében. A festő egészen
hal{l{ig a Miasszonyunk szerzetesrend tevékeny és
megbecsült tagja, nem mellékes egyébként az sem, hogy a
szerzetesrend k{poln{j{ban fogj{k 1516. augusztus 9-én
ünnepélyes keretek között eltemetni. Valószínűleg festői
munk{latokat is l{tott el a szerzetesrendnek. Az egyik oldalon
{ll teh{t Bosch vall{s ir{nti szeretete és ragaszkod{sa, ahonnan
a bibliai, illetve vall{si tém{kat merítheti. Sőt, ezeken még
6 Immanuel Kant: A tiszta esztétikai ítéletek dedukciója. In: uő. Az
ítélőerő kritik{ja, Ictus Kiadó, 1997., 238. o.
150

túlmenően a hét főbűn és az azokért j{ró szörnyűbbnél
szörnyűbb büntetések megjelenítését is.
Ezzel szemben azonban a m{sik oldalon ott van az
antiklerikalizmus, amely Bosch igen sok képén élénken és
vil{gosan jelen van. Legyen szó feketemisékről, ördögfejű
püspökkel és {llati külsejű papokkal vagy épp a jól ismert és
oly sokat idézett korcsoly{zó, hosszúfülű, fején fordított
tölcsért viselő hírvivő mad{rról, amelynek a csőrében lévő
lez{rt boríték bizony nem m{sra, mint a búcsúcédul{kat
{rusító és így az emberiség üdvözülésének ígéretéből
meggazdagodó paps{gra utal (mindezen részletek
megtal{lhatók a Szent Antal megkísértése triptichonon).
Jelenlétük Bosch festményein egyértelműen a művész
legmélyebb rosszall{s{nak kifejeződései.
Nem arról van szó teh{t, amit nagyon sok{ig feltételeztek
Boschról. Hogy őrült lenne, perverz, vagy épp hallucin{cióit
festené meg, ahogy azt a XVI. sz{zadi humanista költő és művész
(aki Jan van Eyck-ről is készített portrét) gondolta:
Óh, Hieronymus Bosch, mit l{t döbbent
tekinteted? s mi ez a s{padts{g arcodon? Tal{n az
ereboszi szörnyek és l{tom{sok úsznak szemed
előtt? Mondj{k, hogy lesz{llt{l a fukar H{dész
birodalm{ba, a Tartarosz mélyére, hogy jobbod ily
pontosan festi meg mindazt, ami a mély Avernosz
rejtekeiben leledzik.
D. LAMPSONIUS, Pictorum aliquot celebrium
Germaniae inferioris effigies, 1572 7
Egészen a XX. sz{zadig tartotta mag{t az a többek {ltal
is t{pl{lt elképzelés, miszerint Bosch bizony{ra valamilyen
szekta tagja lehetett, és éjjel-nappal lidérc{lmok, képzelgések
és hallucin{ció-szerű rémképek gyötörhették. Pedig meglehet,
7 in: Dino Buzzati, Mia Cinotti: Bosch – Festői életműve, Corvina
Kiadó, Budapest, 2003., 10. o.
151

hogy a v{lasz ennél egyszerűbb, és Bosch szörnyképei a
dogmatikus és megtisztult kereszténység ir{nti olthatatlan
v{gy eredményei. Enrico Castelli is ezen a véleményen van
1952-ben megírt Il demoniaco nell’arte (A démoni a
művészetben) című művében:
(

hiszékenységet, ostobas{got megjelenítő mondhatni
allegorikus képein is. Ez a nagyon erős bűnbír{lat, illetve a
bűnök fertőjében tobzódók kifigur{z{sa még egy erőteljesen
középkori vall{sos felfog{st tükröznek. E kategóri{ba tartozó
jelentős művei A hét főbűn és a négy végső dolog; A Par{znas{g és
a Fal{nks{g allegóri{ja; A fösvény hal{la; A kőmetsző, vagy m{s
forr{sok szerint A balgas{g gyógyít{sa; Az őrültek hajója, és A
szemfényvesztő. E művein a bűnök és az ostobas{g szatirikusallegorikus
form{ban jelennek meg, az értük j{ró büntetés
{br{zol{sa nélkül. Ezzel szemben az utolsó ítéletet és a poklot
{br{zoló művein a bűnös lelkek m{r elk{rhozott {llapotukban
vannak {br{zolva, mindattól a szörnyűséges kíntól szenvedve
és eltorzulva, amelyet kirótt büntetésük okoz.
Mindenesetre egy valamiben biztos vagyok Bosch
képeinek tanulm{nyoz{sa ut{n. Pokol{br{zol{sainak
összetettsége, aprólékoss{ga és részletgazdags{ga abszolút
p{ratlan, szemet gyönyörködtető és feledhetetlen jelenség a
művészettörténetben. Minden egyes darabk{nak, legyen az
t{rgy, növény vagy épp figura, szimbólumértéke és egy
összetett rendszerbe illő jelentése van. A gyönyörök kertjének
pokl{ban tal{lkozhatunk a szerzetesek, a lovagok, a
szerencsej{tékosok és a lovagok pokl{val egyar{nt, éppúgy,
ahogyan a mad{rfejű s{t{nnal vagy a különös, alkimista
jegyeket mutató tud{s f{j{val.
3. Szimbólumok Bosch művészetében
Először is nagyon fontos leszögezni, hogy Bosch annyira sok
elemből {lló és olyan összetett szimbólumrendszerrel
dolgozott, amelynek felfedése mindm{ig tal{lgat{sokra ad
okot még a legnagyobb művészettörténészeknek is.
Leszögezhető, hogy szimbólumainak egyértelmű megfejtését
nem sikerült véghezvinni, és jelen dolgozatomban én is csup{n
p{r elem jelentésrendszerének megpiszk{l{s{ra,
boncolgat{s{ra törekedhetem, elegendő hely hi{ny{ban a
teljesség b{rmiféle igénye nélkül. Ám néh{ny szimbólumot
szeretnék kiemelni az idő ködös tav{nak fenekéből, lefújni
153

óluk a feledés por{t, vagy iszapj{t, és vizsg{lód{som t{rgy{ul
véve górcső al{ helyezni őket, kutat{som sor{n megvizsg{lva
néh{ny eltérő véleményt is e tém{ban.
Miközben a szimbólumok gyűjtését és vizsg{lat{t
végeztem, r{jöttem, hogy a Bosch {ltal haszn{lt jelképek
tém{juk alapj{n csoportokba rendezhetők. Így az egészen
hétköznapi haszn{lati t{rgyakon – péld{ul kapu, asztallap,
ingagolyó, csésze, t{lka –, az {llatokon – b{r{ny, bagoly,
varangyos béka, macska, disznó, egér stb. –, illetve a
növényeken – úgy mint anan{sz, bükk, eper, fűzfa,
mandragóra stb. – túl legal{bb fél tucatnyi némileg szűkebb és
specifikusabb, {m ann{l érdekfeszítőbb témakört tal{ltam.
Péld{ul a Tarot k{rtya négy alapszimbóluma visszatérő
motívumként jelenik meg Bosch festményein. A korong, a
kehely, a kard és a bot újra és újra feltűnnek a műveken
megjelenő alakzatok között.
Érdekes csoportot képeznek az alkími{hoz, a
boszork{nys{ghoz kapcsolható jelképek is, péld{ul különböző
csodanövények, a feketemise, az {llatfejű és s{t{ni papok, a
toj{s, mint az alkímia olvasztótégelye, az Antikrisztus, vagy az
obeliszkek. Részben e tém{hoz kapcsolható az illuzionizmus
jelképköre is, ahov{ a mutatv{nyosokat, bűvészeket, a
metamorfózist, és az {lmot kapcsolom.
Tal{lkozunk bőven bibliai jelképekkel, mint péld{ul az
Élet f{ja, a Tud{s f{ja, az Élet kútja, a h{romszög, a galamb, a
b{r{ny, a kígyó, vagy a Pokol. De tal{n még ennél is
érdekfeszítőbb, hogy püthagoreus jelképek is felfedezhetők
némely festményein, úgy, mint a püthagoreus ujjnyelv, vagy a
püthagoreusok pentagramm{ja. 9 Ebből is l{tható teh{t, hogy a
szimbólumok szerte{gazó sokféleségével tal{lkozhatunk. Ezek
közül v{lasztottam most ki kettőt részletes elemzésre: a
baglyot és a varangyot.
9 Wilhelm Fraenger: Hieronymus Bosch, Corvina Kiadó, Budapest,
1982., 193. o.
154

A bagoly
Mindenképpen az egyik, ha nem a leggyakrabban {br{zolt
visszatérő motívum Bosch képein. Az őrültek hajój{tól kezdve
A gyönyörök kertjén {t egészen a művész grafik{iig a bagoly
újra és újra – A gyönyörök kertjének középső sz{rny{n több
ízben is – felbukkan, és most magam is csak p{r péld{t tudok
részletezni a teljesség igénye nélkül, tekintettel arra, hogy a
bagoly tucatszor megjelenítődik Bosch munk{in.
Az antik mitológi{val ellentétben azonban nem a
bölcsességet szimboliz{lja, jelenléte ink{bb nevezhető
nyugtalanítónak, mint biztons{got adónak. Mintha a képeken
jelenlévő baglyok folyton figyelnének, és nem is annyira a kép
szereplőit, hanem ink{bb minket, nézőket tartan{nak
szemmel. Éppúgy Az őrültek hajója m{jusf{j{nak koron{j{ban,
mint a Gyönyörök kertjének jobb oldali és középső sz{rnyain
több ízben is (innen h{rom képrészletet is mellékeltem). Illetve
a művész két grafik{j{nak – Az erdő, ami hall és a mező, ami
l{t, és A bagoly fészke – főszereplőjeként.
A bagoly jelentősége Bosch képein vitathatatlan. Nézzük
csak A gyönyörök kertjének bal oldali, illetve középső paneljét
(a két panelt teljes egészében mellékeltem, illetve egy baglyot
{br{zoló képkiv{g{st a bal oldaliról, kettőt pedig a
középsőről). A triptichon bal sz{rny{nak címe a Paradicsom,
melynek közepén az Élet kútja {ll, egy mértani form{kból és
növényi ornamentik{ból létrehozott csod{s vízköpő. E kút
korong alakú alsó része éppen a kép centrum{t fedi. És ennek
is a közepében, amely a festmény abszolút mértani közepének
tekinthető, egy kis, szintén kör alakú nyíl{sban ül a bagoly.
Olyan, mintha egy szemet l{tn{nk, ahol a korong az írisz, a
kiv{jt rész pedig a pupilla. Ez teh{t egy szem, ahonnan egy
bagoly néz r{nk. Egy bagoly, aki végignézi Éva teremtését és
bemutat{s{t Ád{mnak. Aki még az Úr Istent is kívülről nézi.
Aki végigköveti az emberiség bűnbeesését.
A középső sz{rnyon, teh{t A gyönyörök kertjén is e történet
folytatódik. Itt a bagoly m{r nem a kép mértani középpontj{ban
helyezkedik el. Megkettőződik jelenléte. A két bagoly pedig
155

pontosan egy magass{gban l{tható a kép jobb, illetve bal szélén.
Kilógnak a képből, hiszen egyikük sem mozog, kicsit sem vesznek
részt az emberek és {llatok önfeledt tivorny{j{ban. Egyenesen
merednek ki a képről, tekintetük r{nk ir{nyul. Jelenlétük
figyelmeztető és vészjósló. Mintha m{r l{tn{k, hogy mi v{r majd a
még vid{m mulatozókra bűneikért a harmadik panelen, azaz a
Poklon. És ilyen értelemben kapcsolhatók az antik bölcs bagoly
szimbólumokhoz is. De én ink{bb mindentudónak, vagy
előrel{tónak nevezném őket bölcs helyett.
Hasonló szerepet tölt be Az őrültek hajój{nak
„{rbocf{j{ról” lepislogó bagoly is. Szab{lyosan rosszalló
arckifejezéssel pillant le a bűnös mulatozó csürhére, akik
között egyh{zi és vil{gi vétkeseket egyar{nt tal{lhatunk.
Wilhelm Fraenger még n{lam is messzebbre megy, és így
vélekedik erről vaskos Bosch monogr{fi{j{ban:
Mivel pillant{sa {thatol a sötéten, a bagoly a rejtett
dolgok ismeretét és a l{thatatlanba való betekintést
jelképezi. Ősidőktől fogva a tudós és beavatott
lények közé tartozik, akik a Genezis szavaival szólva
„scientes malum et bonum” (jónak és gonosznak
tudói). A „legfőbb gonosz” a hal{l; annak az éji mezői
fölött szokott repkedni. A „legfőbb jó” azonban Isten
bölcsessége, és a bagoly m{r a vil{g kezdetekor
mindkettőt felismerte. L{tta a hal{lt h{romfejű
íbiszként fetrengeni az ember ifjú Teremtőjének l{ba
előtt, akinek korszaka – Gioacchino da Fiore szerint –
„bölcsességben” vir{gzik. A bagoly legfőbb jelentése
abban keresendő, hogy ismeri mind a hal{l, mind a
hal{l legyőzésének titk{t. 10
Bosch két grafik{ja is a bagolynak, mint szimbólumnak e
figyelő és l{tó jellegét t{masztja al{. A bagoly fészkén egy
egyszerű természeti jelenet form{j{ban azt l{thatjuk, ahogyan
10 Wilhelm Fraenger: Hieronymus Bosch, i.m., 40. o.
156

a feltételezhető anyabagoly kicsinyére vigy{z, miközben p{rja
a fa felsőbb {g{ról tartja szemmel őket, és a kép nézőit
egyar{nt. Az erdő, ami hall és a mező, ami l{ton pedig a
figyelés motívuma újra kicsúcsosodik. Itt m{r a f{knak is fülük
van, és a mezőnek is szemei vannak. A kép centrum{ban
pedig egy nagy, odvas fa {ll, odúj{ban, teh{t a kép
központj{ban pedig ott ül a bagoly, aki nem m{s, mint a „fő
figyelő”, mintha az ő szemei és fülei szóródtak volna szét az
erdőben és a mezőben, így jelenléte mindentudóv{ fokozódik.
A varangy
Igyekeztem a művész képein leggyakrabban megjelenő és
legizgalmasabb összefüggésekben felbukkanó szimbólumok
közül v{logatni kutat{som sor{n, és a varangy kétségkívül
megint egy e kritériumoknak minden szempontból eleget tevő
jelkép. Mellékeltem két képkiv{g{st a Szent Antal megkísértése
triptichonról – egyet a bal sz{rnyról, a Szent Antal repülése és
zuhan{s{ról, egyet pedig a középsőről, azaz mag{ról a Szent
Antal megkísértéséről –, ezeken kívül egy részletet A gyönyörök
kertje triptichon jobb paneljéről, azaz a Pokolról, egyet pedig a
Szén{sszekér jobb paneljéről, amely szintén a Pokol címet viseli.
Sz{ndékosan nevezem ezen {llatokat varangynak, nem
pedig bék{nak. Ugyanis a varangy m{r eleve pejoratív értelmet, és
negatív felhangot hordoz a bék{hoz képest. Ma a hétköznapok
sor{n leggyakrabban az undort t{rsítjuk hozz{, de ne feledkezzünk
meg a bibliai jelentéséről se, ugyanis ez m{r szervesen kapcsolható
a bosch-i festményeken betöltött szerepéhez, jelentéséhez. Fraenger
ezt ily módon fogalmazza meg:
A bibliai és a népi hagyom{ny megegyezik abban,
hogy a varangy a Pokol mocsar{nak szülötte, s ezért
bukkan fel maga az ördög is sok boszork{nyper
jegyzőkönyvében ebben az alakban.” 11
És még egy fontos adalék a béka jelkép tov{bb {rnyal{s{hoz. A
11 Wilhelm Fraenger: Hieronymus Bosch, i.m., 47. o.
157

középkorban még szentül meg voltak győződve arról, hogy a
varangyos béka mérgező {llat. Vérét oly toxikusnak tartott{k, hogy
veszélyesség szempontj{ból a kígyóval sorolt{k egy csoportba.
A Szent Antal repülése és zuhan{s{n a szentet egy sz{rnyas
varangy repíti a gyomr{n, miközben egyéb pokoli lények j{rj{k
körülötte rémületes légi par{déjukat, megfélemlítvén Szent Antalt,
aki kezeit összekulcsolva, hitét el nem hagyva szorgosan
im{dkozik az Úrhoz, hogy megmeneküljön. Nem csak a teste,
hanem a lelke is. Megmeneküljön és tiszta maradjon. Hiszen e
szörnylények mind a S{t{n szolg{i, aki a Föld visszataszító, ijesztő
és tiszt{latlan lényeit v{lasztotta ki, hogy megalkossa saj{t
teremtményeit. A varangy pedig minden kétséget kiz{róan
tökéletesen illeszkedik e koncepcióba.
A Szent Antal megkísértésén a kísértésektől elforduló és
azoknak ellen{lló szentet egy különös és borzalmas feketemise
veszi körül. Torz alakok, keveréklények, csúszóm{szók és egy
t{lon hozott toj{st tartó, két l{bon {lló varangy. Ez a póz – ahogyan
azt egy mellékelt kis képen is l{thatjuk – kísértetiesen emlékeztet az
ókori egyiptomi varangyistennő, Heket gyakori {br{zol{s{ra, aki a
fogantat{sért és szülésért és ezeken keresztül a vil{gtoj{s
örökítéséért volt felelős. Ám Bosch-n{l ez is vészjósló
szimbólumm{ v{lik, mi lesz ugyanis a vil{gból, ha a nemzés, a
termékenység, az örökítés és így maga a létezés is a S{t{n
szolg{j{nak kezében összpontosul?
A gyönyörök kertje triptichon Pokl{ban is felfedezhetjük a
varangy szimbólum{nak jelenlétét, ha ügyes nagyít{snak és
megfigyelésnek vetjük al{ a képet. A k{rhozott lovagok pokl{ban
ugyanis a faembertől jobbra, a nagy kés felett tal{lunk egy
szenvedő, hal{ltus{j{ban fetrengő lovagot. Testét kutyafejű
baziliszkuszok marcangolj{k, gyomr{t tépkedik. Ám nem hi{ba
rótt{k ki r{ e szörnyűséges büntetést. Egyik kezében ugyanis
aranyserleget tart, még szenvedéseiben sem ereszti, ez
kapzsis{gra és mértéktelenségre utal. M{sik kezével pedig
z{szlója végét fogja, {m rendi tartozéka sem segíthet rajta, mivel
bűnös rendhez tartozik. Ugyanis címer{llata nem m{s, mint a
varangy. Nem menekülhet teh{t, a furcsa baziliszkuszok az idők
végezetéig fogj{k mardosni testét bűneiért.
158

Végül az utolsó részlet a Szén{sszekér triptichon jobb
paneljéről való. Ez is egy Bosch pokol{br{zol{sai közül. A részlet
közepén egy eldönthetetlen nemű alak fekszik. Nemi szervét egy
varangy fedi el. Ez bűnös lelkének l{tható megnyilv{nul{sa és
bizonyítéka. Ez az ember par{znas{ga, kéjsóv{rs{ga miatt került
a pokolba, és néma szenvedésével tökéletesen mutatja be azt,
hogy Bosch képein a varangyos béka a bűnök, a tiszt{talans{g, az
erkölcstelenség szimbóluma, a S{t{n szolg{ja, aki megkísérti az
{rtatlant, vagy jelenlétével felhívja a figyelmet a bűnös
romlotts{g{ra.
4. Akikre művészete hatott, avagy a „bosch-i hagyom{ny”
tov{bbvivői
Hieronymus Bosch – ha elsőre nem is gondoln{nk, {m az
{ltalam az eddigiekben boncolgatott tém{k tükrében nem kell
csod{lkoznunk rajta – m{r életében viszonylag nagy
elismerésnek és megbecsültségnek örvendett. Wolfgang
Wintermeier Hieronymus Bosch fantasztikus életműve című
munk{j{ban egy egész sornyi bizonyítékkal t{masztja ezt al{:
Elismerésének mértékére jellemző, hogy
Burgundi Szép Fülöp 1504-ben egy hatalmas
Utolsó ítélet-triptichont rendel tőle. Egy 1516-ból
sz{rmazó hírad{s szerint Margit, Németalföld
helytartónője egy Szent Antal megkísértését
{br{zoló festményt őrzött gyűjteményében. 1521ből
az olasz Marcantonio Michiel arról sz{mol be,
hogy Bosch hal{la ut{n öt évvel néh{ny
festménye Velencében, Grimani bíboros h{z{ban
volt l{tható. Guevara m{r 1560-ban azt írja a
festészetről szóló komment{rj{ban, hogy sok
Hieronymus Bosch kézjegyével ell{tott
hamisítv{ny és ut{nzat létezik. 12
12 Wolfgang Wintermeier: Hieronymus Bosch fantasztikus életműve.
Corvina Kiadó, Budapest, 1978., 26. o.
159

Egyéni festői stílusa, l{tv{nyos szín- és profi
ecsetkezelése, origin{lis és szemet gyönyörködtető figur{i, és
sebészi pontoss{ggal megalkotott kompozíciói teljes joggal
emelték a korszak legnépszerűbb festőinek megtisztelő sor{ba.
Nem csoda h{t, hogy hal{la ut{n oly sokan kísérelték meg
műveit több-kevesebb sikerrel lem{solni, hamisítani, illetve
stílus{t ut{nozva „új Bosch képeket” festeni. Persze nem
csup{n a festő ir{nti mérhetetlen tisztelet és csod{lat késztette
őket e cselekedetek véghezvitelére, hanem, h{t valljuk be
őszintén, a festészet m{r akkoriban is egy jövedelmet
kitermelő üzlet{g volt, a kevésbé nagy nevű festők pedig, ha
épp úgy hozta a szükség, hírnevesebb elődeik festői stílus{t
magukra öltve eladhatóbb képeket tudtak gy{rtani.
Wolfgang Wintermeier előbb m{r említett művében
vagy fél tucat festőt említ meg, akik m{solt{k Bosch képeit,
vagy csup{n ihletet merítettek festészetéből saj{t stílusuk
kialakít{s{hoz, és ezért képeik a ’s-Hertogenbosch-i mester
műveivel rokoníthatók.
„Jan Mandijn (1500 körül – 1560 körül) és Pieter
Huys (1519 körül – 1581 körül), e két antwerpeni
festő a legismertebb Bosch-ut{nzók közé tartozik.
Holländer (1977) egyenesen a Bosch-motívumok
ügynökeinek nevezi őket. (

De említhetném még rajtuk kívül Matthias Grünewaldot
(1470 körül – 1528), akinek művészetét figur{lis festményeihez
festett misztikus h{tterei és archetipikus figur{i teszik Boschéhoz
igen hasonlóv{. Vagy Niklaus Manuel Deutsch-ot (1484
körül – 1530), aki pedig a hal{l, a különböző keveréklények és
groteszk történések megfestése miatt rokonítható Bosch-sal.
A legnagyobb és legjelentősebb követőt, idősebb Pieter
Bruegel-t (körülbelül 1525 – 1569) sz{ndékosan a végére hagytam,
hiszen ő fél mondatn{l mindenképp többet érdemel. Ő ugyanis a
bosch-i hagyom{nyt, képiséget és gondolatis{got oly módon vitte
tov{bb, hogy saj{t stílus{val egybeszőve egy Bosch-i hagyom{nyt
őrző, azon alapuló, mégis új és rendkívül értékes festői vil{got
alakított ki mag{nak. Rose-Marie és Rainer Hagen ezt írj{k
Bruegel festői életművében: Bruegel saj{t fant{zi{j{t haszn{lta a
Bosch-féle hagyom{ny tov{bbfejlesztéséhez. 14
A festő teh{t a bosch-i motívumokat is felhaszn{lva és
{tdolgozva hozta létre saj{t, egyedi, ink{bb szerethető, mint
rémisztő, b{r több helyütt kétségkívül borzongató művészetét.
Nagyon fontos megemlíteni, hogy az 1700-as évektől
kezdve a Bosch és munk{ss{ga ir{nti érdeklődés és lelkesedés
al{bbhagyott. Festők m{r nem merítettek stílus{ból a
komolyabb presztízs, illetve nem m{solt{k munk{it a nagyobb
fizetség reményében. Prób{lt{k ugyan megfejteni különös
munk{i jelentését, {m javarészt félreértették és
félremagyar{zt{k, és ebből kifolyólag nem is értékelték
túls{gosan nagyra művészetének jelentőségét. Hana
Volavkov{ egyenesen így fogalmaz:
A XVIII. sz{zad eleje óta m{r nem arattak tetszést
sem Bosch középkoriasan kiszínezett allegóri{i,
sem ésszerűen al{ nem t{masztott kompozíciói.
Egyre többen kifog{solt{k diszharmonikus
ar{nyait, és szemére vetették, hogy kifejezésmódja
14 Rose-Marie és Rainer Hagen: Bruegel – A festői életmű,
Taschen/Vince Kiadó, 2006., 39. o.
161

nélkülöz minden eleganci{t. A XVIII. sz{zadi
Franciaorsz{gban m{r azon csod{lkoztak, vajon
egy{ltal{n miért festettek ilyen képeket. A XIX.
Sz{zadban Winckelmann klasszikus és klasszicista
szellemében íródott csaknem valamennyi
művészettörténeti mű osztotta ezt az elmarasztaló
ítéletet. Sz{mukra Bosch teljesen periférikus
jelenséggé degrad{lódott. 15
A művészettörténet e nagy tévedésére csup{n a XX.
sz{zad elején döbbentek r{, és kezdtek Bosch műveire újra
reflekt{lni. A XV-XVI. sz{zadi németalföldi mester és művein
lecsapódó gondolatis{ga a renesz{nsz{t élte ekkor. Bosch
nagyfokú izgalmass{g{nak, érdekességének, illetve
fontoss{g{nak és meglepő aktualit{s{nak felfedezése a
szürrealist{khoz kapcsolódik, akik Sigmund Freud és Carl
Gustav Jung legfőképpen az {lomról és a tudattalanról írt
munk{i és elméletei nyom{n egy dicső elődöt véltek
Hieronymus Bosch-ban felfedezni, a munk{ss{g{ból való
merítést pedig örömmel tűzték z{szlajukra. Jean Leymarie
hihetetlenül tal{lóan így fogalmaz e tém{ban:
Hieronymus Bosch és közénk az évsz{zadok
sötétséget gördítettek. A pszichoanalízis és a
szürrealizmus viszont délib{bj{t var{zslatosan
modernné teszik. 16
Gondoljunk csak Max Ernst, Frida Kahlo, vagy éppen
Salvador Dalí munk{ira. Sokan, akik nem j{ratosak a
15 Hana Volavkov{: Hieronymus Bosch, Corvina Kiadó, Budapest,
1976. 75. o.
16 Jean Leymarie: Hieronymus Bosch, Johannes Asmus Verlag, Ars
Mundi, Stuttgart und Konstanz. VII. o. (Zwischen Hieronymus Bosch
und uns schoben die Jahrhunderte ein Dunkel. Psychoanalyse und
Surrealismus aber machen seine Trugbilder berückend modern.)
162

művészettörténetben, néh{ny festménye alapj{n Bosch-t mag{t
is egynek gondolj{k e szürrealist{k közül, {lombéli
képződményeivel és alakjaival, illetve abszurd jeleneteivel. És
az ir{nta való fokozott érdeklődés a szürrealizmus korszaka
ut{n sem halt el. Hana Volavkov{ ezt írja 1976-ban:
Bosch a mi sz{zadunkban m{r fogalomm{ v{lt.
Túlnőtt a szakmai érdeklődés és a képzőművészet
hat{rain. Full{nkjai, amelyekkel a maga kor{ban
szúrni akart, ma is méreggel vannak teli.
Csakhogy Bosch műveiben a mai szemlélő
modern interpret{ciókat, új értelmet fedez fel. A
középkor végén készült képek így teljesen
elkülönülnek az alkotó sz{ndék{tól, a mű ön{lló
életre kel, b{rmennyire kötődjék is kor{hoz és
környezetéhez, amelyre mi m{r a mai ember
szemével tekintünk vissza. 17
És b{r 45 év telt el, mióta Volavkov{ papírra vetette ezen
tal{ló gondolatait, Bosch azóta is alkotók sokas{ga sz{m{ra
szolg{lt termékeny t{ptalajjal, amibe gondolataik magv{t
ültethették. És m{r messze nem csup{n festőkről van szó.
David Lynch amerikai filmrendező sokat merített Bosch
abszurd képi vil{g{ból, de a zenei vil{g több videoklipjében is
egyértelmű Bosch-i utal{sokat tal{lunk, ezek közül
mindenképp ki kell emelni a Depeche Mode Walking in My
Shoes című klipjét, illetve az e sz{mot is tartalmazó Songs of
Faith and Devotion című albumukat, amelyről azt kell tudni,
hogy pazar képi vil{g{nak létrehoz{s{hoz Anton Corbijn
holland fotós Bosch műveinek elemeit haszn{lta fel. Vagy épp
kiemelhetem még a Metallica Until it Sleeps című sz{m{hoz
készített, motívumaiban, figur{iban és díszleteiben egy az
egyben Bosch festői vil{g{t idéző videoklipjét.
17 Hana Volavkov{: Hieronymus Bosch, i.m., 76. o.
163

Irodalom:
BOSING, Walter: Bosch – A festői életmű. Taschen GmbH Köln /
Vince Kiadó Budapest. 2005.
BUZZATI, Dino – CINOTTI, Mia: Bosch – Festői életműve. Corvina
Kiadó, Budapest, 2003.
DUFOUR, Alessia Devitini: Bosch – Őrültség, bűn és erény: valós{g
és fant{zia között sodródva. Alexandra Kiadó, Pécs, 1998.
ECO, Umberto: A rúts{g története. Európa Könyvkiadó,
Budapest, 2007.
ECO, Umberto: A szépség története. Európai Könyvkiadó,
Budapest, 2007.
FRAENGER, Wilhelm: Hieronymus Bosch. Corvina Kiadó,
Budapest, 1982.
GARIFF, David: Festők, akik ihletet adtak és akiket megihlettek.
Officina ’96 Kiadó, Budapest, 2009.
HAGEN, Rose-Marie és Rainer: Bruegel – A festői életmű.
Taschen/Vince Kiadó, 2006.
KANT, Immanuel: Az ítélőerő kritik{ja. Ictus Kiadó, 1997.
LEYMARIE, Jean: Hieronymus Bosch. Johannes Asmus Verlag,
Ars Mundi, Stuttgart und Konstanz.
VOLAVKOVÁ, Hana: Hieronymus Bosch. Corvina Kiadó, 1976.
WINTERMEIER, Wolfgang: Hieronymus Bosch fantasztikus
életműve. Corvina Kiadó, Budapest, 1978.
164