You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
dolgot akart. Újra akart házasodni a válása után. Ez tűnik<br />
a legtermészetesebb dolognak és valóban természetes<br />
is. De ez esetben anyám hagyta, hogy a félelem irányítsa<br />
őt, hogy a félelem vegye át az irányítást, és ez elnyomta<br />
a szeretetet és a szerető együttérzést. Ez volt öcsém<br />
minden szenvedésének oka, és mások szenvedéseinek<br />
is a családban – testvérem gyermekeié, unokaöccséimé,<br />
akik tanúi voltak apjuk korai halálának. És a félelem útja<br />
folytatódik.<br />
Visszatekintve az időben rájöttem, hogy anyám<br />
elsődleges félelmei jóval korábbra vezethetők vissza.<br />
A Második Világháborúban, tíz évesen anyánkat elküldték<br />
cselédnek, több száz kilométerre otthonától. Az apja<br />
lemondott róla és két testvéréről, mivel nem tudta etetni<br />
mind a hét gyerekét a háború alatt. Mikor anyám ezekről<br />
a napokról beszélt, úgy emlékezett, hogy olyan keményen<br />
dolgoztatták, hogy a halálért fohászkodott, amiben<br />
végérvényesen megpihenhet.<br />
Szerencsére élni akarása erősebb volt, így túlélte a<br />
háborút. De ettől a ponttól a félelem mélyen beépült a<br />
tudatába – félelem az egyedül maradástól tíz évesen –<br />
olyan mélyen, hogy később ez vezette a kétségbeesett<br />
férjkereséshez.<br />
Ide, ilyen messze nyúlik vissza a félelem gyökere, ami<br />
végülis testvérem boldogtalan életéhez és korai halálához<br />
vezetett. Igazuk van, ha azt gondolják – valakinek meg kell<br />
állítania ezt a folyamatot!<br />
Igen! Egyetértek. Az egyetlen kérdés: kinek kell megtennie,<br />
és hogyan?<br />
8
Change language