Korszerű módszerek a földrajzoktatásban - jgypk

aktuális fizikai és pszichikai állapot csupán pár befolyásoló tényező, ami meghatározza a lerajzolt
térkép milyenségét.
Mivel a fejünkben élő és a papírra vetett térképek igen eltérőek, a lerajzolt és így kézzel
fogható térképek sokkal kevesebbek, részletszegényebbek, mint a fejünkben meglévő képek, így
két külön elnevezést kell használni rájuk. Mentális térképnek azt nevezzük, amit különböző
feladatokkal előhívunk a tudatunkból, és amit papírra rögzítünk (5. ábra); kognitív térképnek
pedig a tudatunkban meglévő képet annak minden apró részletével.
5. ábra Kilencedik osztályos (balra) és tizedik osztályos (jobbra) tanulók Európa ábrázolása
(Farsang, Jóri, 1999)
A fejünkben lévő térképek igen hasznosak, hiszen ha nem léteznének, ha képtelenek
lennénk környezetünk, saját világunk felidézésére, akkor a legegyszerűbb mindennapi
tevékenységünkben is akadályozva lennénk. Legyen szó akár arról, hogy reggel hogyan találunk
ki a hálószobánkból a konyhába megfőzni a reggeli kávénkat, vagy hogy hogyan jutunk el a sarki
boltba vagy az egyetemre. Ha nem lenne tudatunkba beágyazódva egy kép a környezetünk
objektumainak helyzetéről, akkor mindenhova a kartográfusok által készített térképekkel
indulnánk, nap mint nap fel kellene fedeznünk lakásunk szobáit, környékünk utcáit. Még ha nem
is gondolunk bele, akkor is kognitív térképünket használjuk, mikor egy-egy híradáskor földrajzi
helyeket hallunk (legyen az akár politikai konfliktus, környezeti katasztrófa stb.). Nagyon fontos
a világunk történéseinek megismerésekor és megértésekor, hogy a különböző események
helyszíneit megfelelően helyezzük el a térben, és mindez természetesen akkor is lehetséges, ha az
adott helyen még sose jártunk. Tehát kognitív térképünk van a legkisebb szobától kezdve az
univerzumig, képesek vagyunk akár szavakkal is leírni az objektumok térbeli helyét.
De hogyan is jutunk ezeknek az ismeretnek a birtokába? A legpontosabb, reálisabb képet
akkor őrizzük magunkban a különböző helyekről, ha már jártunk ott, ha azt jól ismerjük. A
közvetlen személyes tapasztalaton alapuló térképi ismeretek tartósabbak, pontosabbak, és a
mentális térképek kialakításában meghatározóbbak, mint a külsődlegesen szerzett tudás
(Cséfalvay, 1990). De feltehetjük a kérdést, hogy a fejünkben meglévő térkép vajon miért
különbözik a valóságtól. Miért nem tudunk pontosan leírni egy utat, egy helységet vagy akár egy
épületet. Milyen törvényszerűségek alapján történik bennünk az információk szelektálása. A
környezetünkről észlelés (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás) útján tapasztalatokat gyűjtünk,
majd a megszerzett információk alapján újrateremtjük a fejünkben a térbeli világot. A
12