Korszerű módszerek a földrajzoktatásban - jgypk

A kognitív térképezés (Lakotár, 2009) egyéni fejlődését Jean Piaget a gyermeki értelem
kibontakozásának négy szakaszához (érzékszervi-mozgásos szakasz, műveletek előtti
gondolkodás szintje, konkrét műveletek és formális gondolati műveletek szintje) kötötte. Az
egyének 15 éves korukra eljutnak a formális gondolati műveletek szintjére. Addig a következő
térfeldolgozási fázisokon mennek keresztül.
0-2 éves korig tart az érzékszervi-mozgásos szakasz (topologikus), amikor a gyermek megtanulja
a tárgyak térbeli helyét, de mindennek a középpontjába saját magát állítja, a térképeket teljes
egocentrizmus jellemzi, az ismert helyeket saját lakhelyével köti össze bármiféle orientáció
nélkül, az objektumokat (otthon, iskola stb.) oldalnézetből ábrázolja, a távolságok pedig teljesen
torzak (6. ábra). Egy szóval jellemezve a rajz koordinálatlan. (Haubrich et al. 1988)
6. ábra A térképi ábrázolás első fejlődési szintje- topologikus (Forrás: Haubrich et al. 1988.)
2-7 éves korig tart a műveletek előtti gondolkodás szintje (projektív 1), amit még jelentős énközpontúság
jellemez. A gyerekek térképei ebben a korban már pontosabban ábrázolják a téri
irányokat, megjelennek az első utca-ábrázolások is, az ismert helyek összeköttetése egyre
pontosabban letisztult, azonban a távolságok még mindig igen pontatlanok, az épületek
ábrázolása pedig még igen képszerű (7. ábra) (Haubrich et al. 1988).
7. ábra A térképi ábrázolás második fejlődési szintje- Projektív I. (Forrás: Haubrich et al. 1988.)
A konkrét műveletek szintjére (projektív 2 szint) 7 éves korukban lépnek általában a gyermekek
és 12 éves korukig tart. Az ebben a korban rajzolt térképek már sokkal részletgazdagabbak,
differenciáltabbak és jobban orientáltak, mint az előző korszakban. A gyermekek már
14