Korszerű módszerek a földrajzoktatásban - jgypk

� A kérdések célja az ismeretek szerzése, s nem annak ellenőrzése.
� Az értékelés nem helyes/helytelen, hanem egyetértek/ nem értek egyet
kategóriákkal történik.
� Nemcsak a tanár értékelhet, hanem a tanulók is egymás megállapításait.
A vita módszerét minden életkorban és minden tantárgyban lehet alkalmazni (Falus, 2003),
de az életkortól függően a megvitatandó téma bonyolultsága és a vita időtartama lényeges eltérést
mutat.
A módszer alkalmazásának előnye, hogy alkalmas a magasabb rendű értelmi képességek
(analízis, szintézis, értékelés…), továbbá a kommunikációs készségek fejlesztésére.
Magyarországon Lénárd Ferenc (1978) tette ismertté. A módszer eredményesen csak úgy
alkalmazható, ha megtanítjuk a tanulókat a vita alapvető SZABÁLYAIRA, a vita etikájára. :
� A vita résztvevői figyeljenek egymásra, eltérő álláspontot képviseljenek, s
alakítsanak ki saját álláspontot.
� A résztvevők hajlandók véleményüket megosztani, betartják a vita szabályait,
szorongás nélkül elmondják véleményüket, s minden véleményt azonos
jelentőségűnek gondolnak, s előítélet nélkül elfogadnak.
� A tanulók mások véleményét tiszteletben tartják, nyitottak egymás iránt, s
átgondolják érveiket, mielőtt állást foglalnak.
A vita módszerének időnkénti alkalmazása mellett kutatási eredmények szólnak
(Desforges, 1995; Dillon 1995). Segítségével tartós tárgyi tudás, a problémamegoldó képesség,
kommunikációs képességek fejlesztése, s a személyközi kapcsolatok, a közösség fejlesztése
érhető el.
4.3 Kérdések a földrajzórán
„Jól kérdezni annyi, mint jól tanítani.’ (De Garmo, 1914). A kérdezés kulcsszerepet
játszik az oktatásban. A jó kérdés a tanóra bármely részében természetes jelenség. Bármely
munkaformában, bármely didaktikai feladatot valósítunk is meg, elengedhetetlenek a tanári és a
tanulói kérdések. A helyes kérdésekkel motiválhatjuk a tanulókat, feltárhatjuk, hogy milyen a
tudásszintjük, meggyőződhetünk arról, hogy értik-e az anyagot.
A kérdések tartalmi, didaktikai és pedagógiai célból igen sokfélék lehetnek. Magukban
foglalnak szervezési, ellenőrzési és feldolgozási kérdésváltozatokat. A tanítás során alkalmazott
tanári kérdéseket funkciójuk alapján két csoportba sorolhatjuk. A kérdések egy része alacsonyabb
szintű gondolkodásra készteti a tanulókat, pl. ellenőrző kérdések. A másik csoportba azon
kérdések tartoznak, melyek magasabb szintű gondolkodásra késztetik a tanulókat, vitát
gerjesztenek, aktivizálnak.
Glauss (1954) a kérdéseket a kérdőszavak jellege alapján különböztette meg (Nagy,
1976). Morozov (1957) az alapvető kérdések, a kiegészítő (emlékeztető, gondolkoztató) kérdések
és a kisegítő kérdések csoportjait különítette el. Barabás és Lénárd (1957) a kérdéseket 23
csoportba sorolta (Nagy L.né, 2003), úgy mint pl. a
� Témakifejtésre irányuló kérdések
� Adat- és ténymegállapító kérdések
� Szó, fogalom jelentésének meghatározására vonatkozó kérdések
� Ok-okozat, feltétel- és következmény-kapcsolatokat vizsgáló kérdések
� Hasonlóságra és különbözőségekre vonatkozó kérdések
42