ÚJság - Ősz 21/3

Várhelyi Panni tollából
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy család. Papa, mama,
gyerekek, unokák… ahogy az a nagy könyvben meg lett írva. Együtt laktak
egy nagyon nagy városban, szép házban, emeleten a fiatalok, alul az
idősebbek.
Jó volt együtt. Sütöttek-főztek, szeretgették, terelgették az unokákat egy
szép, nagy közös konyhában. Ünnepeken (és minden más alkalommal is)
vendégül látták a még nagyobb családot. Öröm volt reggelente együtt
indítani a napot.
Ám, ahogy bővült a család, egyre szűkebb lett a tágas otthon, így
elkerülhetetlen volt a döntés: nagyobb térre, friss, falusi levegőre van
szükség. Abban is megegyeztek, hogy külön-külön, de közel egymáshoz
kezdenek új életet. Így is lett. Amerre a fiatalok keresgéltek, arra mentek a
nagyszülők is. Végül, nem túl messze egymástól, de mégis, az önálló élet
lehetőségével találták meg új otthonaikat. A nagypapa már nyugdíjasként
érkezett ebbe az új életbe, a nagymamának viszont még nem érkeztek el a
nyugdíjas évek. Faluból a közeli nagyvárosba bejárni… nem volt túl csábító
gondolat, teremtettek hát munkahelyet: a mama száraztészta készítésre
adta a fejét. Elkezdett ’tésztául’ tanulni, sürgött-forgott, engedélyeket
intézett, piacot kutatott, és egy évre rá, hogy beköltöztek az új otthonukba,
elindult a kétszemélyes tésztás manufaktúra a mama konyhájából.
Mert váltani, újrakezdeni ötvennyolc évesen sem késő!