ÚJság - Ősz 21/3

DÉDANYÁINK
ÖRÖKSÉGE: A
KOVÁSZ
PAGONYI TÍMEA RIPORTJA
Régi-régi ismerősöm Baranyai
Dolly, aki immár jó ideje, hogy
elkezdett foglalkozni a kovászos
termékek sütésével. Én magam is jó
pár éve csak kovászos kenyeret
sütök, de a közelébe sem vagyok
annak, ahogy Ő a szívét-lelkét
beleteszi ebbe a csodás
foglalatosságba! Így is tovább lehet
adni a lángot a jövő nemzedéknek!
Miután nemrég megnyerte a
Kenyér lelke fesztivál első díját, úgy
éreztem, itt az ideje, hogy kicsit
kérdezzek Tőle. Olvassátok
szeretettel!
-
“FÉRJEM
SZÍVMŰTÉTJE
UTÁN”
Mondanál pár szót arról, hogyan
találkoztál a kovászolással?
-Lassan 5 éve, hogy a férjem
szívműtétje után, autodidakta
módon kezdtem el kovászt nevelni
és kenyeret sütni. Az első másfél
évben csak önvédelmi fegyvereket
gyártottam, kb.2,5 év kellett nekem
ahhoz, hogy azt mondjam, ehető
kenyeret tudok sütni. Igazából az
első sikerélményeket nem is a
kenyér, hanem az egyéb kovászos
péksütik sütése hozta meg. Aztán
rátaláltam néhány Facebook-os
csoportra. Ott rengeteget olvastam,
azt hiszem legtöbbet a
hozzászólásokból tanultam.
Próbáltam ezeket a magam
módján beilleszteni a napi rutinba,
és ezáltal fejlődni. Rengeteget kell
sütni, legalábbis nekem rengeteget
kellett ahhoz, hogy mindig jobbat
és jobbat süssek. Közben az ember
megismeri a kovászát, a
működését, hogy ez egy nagyon
érzékeny kis élőlény.