Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Szakítani kellene azzal a paradigmával, amely szerint a lakhatás támogatása<br />
kizárólag a magántulajdon támogatásaként, hiteltámogatások formájában<br />
képzelhető el. Az ilyen jellegű lakáspolitika nem fenntartható sem<br />
szociális, sem környezeti értelemben. Szociális értelemben azért nem, mert<br />
a tehetősebbek vagyonszerzése könnyebbé válik, miközben a szegényebb<br />
és a középosztálybeli rétegek lakáshoz jutása ellehetetlenül. Ezzel nőnek az<br />
egyenlőtlenségek, csökken a szolidaritás.<br />
Az ilyen jellegű lakáspolitika azonban környezeti károkat is okoz, hiszen<br />
a meglévő épületek egyre korszerűtlenebbé válnak, és pontosan az<br />
alacsony keresetű társadalmi csoportok kényszerülnek jövedelmük aránytalanul<br />
nagy részét drágán fenntartható, rossz minőségű lakások költségeire<br />
fordítani vagy házukat a környezetet károsító égéstermékű anyagokkal<br />
fűteni. Az energiahatékonyság egyet jelent a fenntarthatósággal, és ahogy<br />
az más esetekben is elvárható, a társadalmi és a környezeti értelemben vett<br />
fenntarthatóságot egyszerre kellene figyelembe venni a lakáspolitika megalkotása<br />
során.<br />
A legalapvetőbb változás viszont a lakhatás alapvető emberi jogként<br />
való kezelése lenne: olyan emberi szükségletként, amely feltétele a méltóságteljes<br />
életnek. Biztos és jó minőségű lakhatás hiányában az ember nem<br />
tud részt venni a társadalmi életben (ideértve a munkát és a tanulást is).<br />
Ezért fontos lenne, hogy ez az értékbeli elköteleződés az alaptörvénybe is<br />
bekerüljön, méghozzá olyan alapvető jogként, amely kikényszeríthető. Ez<br />
egyben azt is jelenti, hogy elhelyezés nélkül ne lakoltathassanak ki senkit<br />
állami vagy önkormányzati tulajdonú lakásból, tehát az állam vállaljon<br />
kötelezettséget arra, hogy alternatív szálláslehetőséget keres, ha a meglévő<br />
lakáshelyzet nem fenntartható.<br />
A paradigmaváltás egyben azt is feltételezné, hogy az állam változtat<br />
a szakpolitikai prioritásain, és a lakáspolitika megtervezésére, megalkotására<br />
és működtetésére lakásügyi államtitkárságot hoz létre. A lakhatási<br />
válság felszámolásához elengedhetetlen, hogy az állam legalább a GDP<br />
egy százalékát lakáspolitikai céljainak megvalósítására költse, de abból ne<br />
a felső középosztályt, hanem a lakhatási válságban legkedvezőtlenebbül<br />
érintett csoportokat támogassa. Fontos ehhez hozzátenni, hogy számos lakhatási<br />
problémára, például a lakások energiahatékonyságának növelésére,<br />
a hajléktalanságból kivezető utak támogatására vagy a fogyatékkal élők önálló<br />
lakhatásának támogatására az Európai Unió biztosítana forrásokat, ha<br />
azokat az állam igénybe venné.<br />
További része a paradigmaváltásnak, hogy a szegénység büntetése helyett<br />
a szociális problémákat szociálpolitikai eszközökkel kezelje az állam.<br />
122 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
Change language