Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
esetén. Ám számomra az egész bős-nagymarosi konfliktus olyan benyomást<br />
keltett, mintha tudatosan ugrasztották volna össze a feleket. A hidrológiai<br />
és a vízüggyel foglalkozó szakma minden probléma megbeszélésében<br />
partner volt, legyen szó akár a vízügyi kérdésekről, akár az ökológiai<br />
hatásokról és kockázatokról, de a politikai vonzatokhoz nem értettek, nem<br />
is az volt a feladatuk. Érdekes módon az egész projektet sokan csak az energiatermeléssel<br />
kötötték össze, jóllehet a hajózás biztosítása vagy az, hogy<br />
aszályosabb időszakban az ökoszisztémák vízutánpótlásáról gondoskodni<br />
lehessen, ugyancsak a célok között szerepelt. A klímaváltozás hatásaként<br />
a sűrűsödő árvizek mellett várhatóan a vízhiányos időszakok is gyakoribbá<br />
válnak a következő évtizedekben, ami például a paksi nukleáris erőmű<br />
hűtési rendszerének működési biztonságát is veszélyeztetheti. A probléma<br />
megoldására duzzasztás nélkül nehezen tudunk megoldást találni.<br />
– Amikor a hazai vízviszonyainkat és adottságainkat elemző előadásait viszszahallgattam,<br />
arra figyeltem fel, hogy ezeknek rendre van egy pozitív végkicsengése,<br />
a klímaváltozás veszélyeinek ellenére is. Minek tudható be ez az alapvetően<br />
optimista hozzáállása?<br />
– Annak, hogy csak minimális esély van rá, hogy Magyarországon jelentős<br />
vízválság alakuljon ki. Viszont szinte biztosan megváltozik a vizek<br />
eloszlása térben és időben. E probléma kezelésére okos stratégiákat kell<br />
kialakítanunk. Amit én a legnagyobb problémának érzek, az nem a vizek<br />
korlátozott volta vagy túl sok víz hirtelen megjelenése, hanem az, ahogyan<br />
ma a vizeinket kormányozzuk. Értve ez alatt, hogy milyen intézményeket<br />
hozunk létre az ilyen komplex feladatok hatékony megoldására, s hogy<br />
például milyen jogszabályi környezetet alakítunk ki az összes szükséges<br />
szempont figyelembevétele érdekében. Magyarországon ma sajnos a vízgazdálkodás<br />
egész rendszere dezintegrált. Az egyik helyen kezelik a belvíz<br />
problémáját, valahol máshol az árvizek kérdését és megint másutt a vízminőség-védelmet<br />
vagy például a hajózás ügyét. De nemcsak ezen a területen<br />
tapasztalható intézményes káosz, hanem az egész környezetvédelemben,<br />
illetve környezetkezelésben tetten érhető a feleslegesen osztott hatáskörök<br />
problémája. Annak ellenére, hogy a kormány azt hirdette meg, hogy a<br />
környezetre elsősorban erőforrásként tekint, egy feleslegesen szétdarabolt<br />
hatósági intézményrendszert látunk. Emellett nagyon károsnak tartom<br />
azokat az ideológiai alapú megközelítéseket is, amelyek a környezet védelmét<br />
luxusnak vagy korlátozó feltételnek tekintik. Valójában a környezetvédelemre<br />
egy célrendszer részeként kellene tekintenie a döntéshozónak. A<br />
hallgatóimnak is mindig kiemelem, hogy nem környezetvédelemről beszélek,<br />
hanem környezetgazdálkodásról. Ha innen közelítjük meg a kérdést,<br />
akkor a 21. század fogyasztási problémáit is másként kell megítélnünk. Én<br />
SZÖLLŐSI-NAGY ANDRÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 95
Change language