You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Pénz: a támogatási rendszer ellentmondásossága<br />
Először is tehát a válság adja a határon túlra folyósított magyar állami támogatásokról<br />
szóló vita kontextusát. Magyarországon az ellenzéki tábor jó<br />
része szemében – figyelem: DK-sok! – bizarr, hogy míg egy csomó hazai<br />
ágazatra nem jut elég pénz, addig az állam jelentős forrásokat szán arra,<br />
hogy a Vajdaságban gazdaságélénkítő programot működtessen, és ezzel<br />
egy időben támogassa a kisebbségi magyar kultúrát, oktatást és médiát.<br />
Főleg utóbbi, mármint a média esete kelthet megütközést. Az egy szem<br />
vajdasági magyar napilap ugyanis, együtt a tévék, rádiók és egyéb felületek<br />
elsöprő többségével, a legnagyobb helyi magyar párt, a Fidesz-barát Vajdasági<br />
Magyar Szövetség (VMSZ) ellenőrzése alatt áll. Ugyanez elmondható<br />
a kulturális és oktatási intézmények jó részéről is.<br />
Ezek egyébként 2<strong>01</strong>0 előtt is jelentős anyaországi támogatásban részesültek.<br />
Például a szocialisták és a szabad demokraták kormányzása idején<br />
épült meg a két tehetséggondozó gimnázium a Vajdaságban, az egyik Szabadkán,<br />
a másik Zentán – ami nagy dolog volt.<br />
De ennek ellenére igaz, hogy Magyarországról korábban soha nem érkezett<br />
annyi támogatás a Vajdaságba, mint az utóbbi tíz-tizenkét évben.<br />
Ezt részint talán arra lehet fogni, hogy ekkora igény sem volt rá korábban:<br />
a kétezres években, egészen 2008-ig Szerbia gazdasága fellendülőben volt,<br />
és ezzel összefüggésben a vajdasági magyar közösségben is a „viszonylagos”<br />
optimizmus jelei voltak tapasztalhatók. Mára ennek vége, és a válság miatt<br />
a vajdasági magyarok sokkal inkább rászorulnak a külső segítségre a puszta<br />
fennmaradás érdekében.<br />
Tény, hogy az anyaországból érkező – főleg a gazdaságélénkítő – támogatások<br />
egy része VMSZ-közeli üzletembereknél landol. És tény, hogy másik<br />
részét fölösleges dolgokra költik el – igen, stadionokra is. De szembe kell<br />
nézni azzal, hogy ha a pénzcsapokat erre hivatkozva elzárják, annak katasztrofális<br />
következményei lesznek.<br />
Ez az, amivel a magyar ellenzéki tábornak számot kell vetnie. A vajdasági<br />
magyar közösség – és pláne annak kulturális élete – az anyaországi<br />
„köldökzsinórtól” függ. Ha egyszer kormányváltás lesz, és a következő kormány<br />
elvágja (vagy elvékonyítja) ezt a bizonyos zsinórt, annak nagyon is<br />
belátható következményei lesznek: tömeges elbocsátások a médiában és a<br />
kultúrában, bezárnak majd művelődési egyesületek, talán újabb lökést kap<br />
a kivándorlás, és így tovább.<br />
Ami tehát a támogatási rendszert illeti, az Orbán-éra fő öröksége az,<br />
hogy a magyar kormány reagált a demográfiai válsághelyzetre, és jelentősen<br />
megnövelte a Vajdaságba szánt forrásokat. Ez a támogatási rendszer<br />
TÓTH SZILÁRD ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 85