17.11.2022 Views

A specialis es altalanos relati - ALBERT EINSTEIN

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Albert Einstein – A speciális és általános relativitás … fényemlékeim ... 2008

22. Az általános relativitáselmélet néhány folyománya

A 20. fejezet megfontolásai azt mutatják, hogy az általános relativitás

elve képesít bennünket arra, hogy kizárólag elméleti úton a gravitációs teret

jellemző tulajdonságokat vezessünk le. Tegyük fel ugyanis, hogy ismerjük

valamely természeti történés időtérbeli lefolyását úgy, amint az a Galilei-féle

térben egy K Galilei-féle rendszerre vonatkoztatva végbemegy. Ebben az esetben

tisztán elméleti műveletek, azaz csupán számítások útján megtudhatjuk, hogyan

játszódik le ez az ismert természeti történés a K-hoz képest gyorsuló mozgást

végző K' rendszerhez viszonyítva. 31 Miután azonban ehhez az új K' vonatkoztató

testhez viszonyítva gravitációs tér áll fenn, megállapíthatjuk, miképpen befolyásolja a

gravitációs tér a vizsgálódásunk tárgyává tett jelenséget.

Így pl. azt tapasztaljuk, hogy egy olyan test, amely a K rendszerhez viszonyítva

egyenes vonalú egyenletes mozgást végez (Galilei tételének megfelelően), a gyorsulást

végző K'-höz (a szekrényhez) képest gyorsuló, általában görbe vonalú mozgást ír le. Ez

a gyorsulás, illetve görbülés a K' rendszerhez képest fennálló gravitációs tér - a mozgó

testre gyakorolt - hatásának felel meg. Hogy a gravitációs tér a testek mozgását ilyen

módon befolyásolja, ismeretes, és így ez a meggondolás elvileg újat nem nyújt.

Alapvető fontosságú új eredményhez jutunk azonban, ha megfelelő

meggondolásainkat a fényre alkalmazzuk. A fény a K Galilei-féle rendszerhez

viszonyítva egyenes vonalban c sebességgel terjed tova. A gyorsuló szekrényhez, mint

K' rendszerhez viszonyítva azonban, mint könnyen levezethető, a fénysugár pályája

nem egyenes többé. Ebből az következik, hogy a fénysugár gravitációs terekben

általában görbe vonalban terjed 32 . Ez az eredmény két okból nagy fontosságú.

Először, mert a tapasztalattal összehasonlítható. Ámbár tüzetes megfontolások

arra az eredményre vezetnek, hogy a fénysugaraknak az általános relativitáselméletből

adódó elgörbülése a gyakorlatban rendelkezésünkre álló gravitációs terekben igen

csekély, mégis, azoknak a fénysugaraknak az esetében, amelyek a Nap közelében

haladnak el, az eltérésnek már 1,7 ívmásodpercet kell kitennie. Ennek oly módon

kellene megnyilvánulnia, hogy a Nap közelében mutatkozó és csak teljes

napfogyatkozáskor megfigyelhető állócsillagoknak ezzel az értékkel a Naptól eltolódva

kell látszaniuk, szemben azzal a helyzetükkel, amelyet az égen — hozzánk képest —

akkor foglalnak el, amikor a Nap az égnek más helyén van. Rendkívül fontos feladat

annak eldöntése, vajon ez a következtetés egyezik-e a tapasztalással, vagy sem:

remélhetjük, hogy ezt a feladatot a fizikusok mihamarább megoldják * .

31

Einstein példája az egyenletesen gyorsuló szekrényről nem általános. E példa kétségtelenül a lehető

legegyszerűbb, mert szemléletesen mutatja, hogy az egyenletesen gyorsuló szekrényben gravitációs

erőtér lép fel. De pl. a forgó körhinta ugyancsak gyorsuló rendszer, és érdemes rámutatni, hogy ebben

is erőtér lép fel, amelyet köztudomás szerint centrifugális erőtérnek nevezünk. Itt már jóval nehezebb

belátni, hogy ez az erőtér is helyettesíthető gravitációs erőtérrel. A bonyolultabb gyorsulást végző

rendszerekben általában még összetettebb erőterek lépnek fel, amelyeket összefoglaló néven

inerciaerőknek nevezünk. Kérdés, vajon ezek mindegyike helyettesíthető-e gravitációs erővel? A felelet

igenlő, mert az inerciális és gravitációs erők lényeges tulajdonságai azonosak. Mindkét fajta erő

szigorúan arányos a hatásuknak kitett test tömegével. Másodszor mindkét fajta erő kitranszformálható

(eltüntethető, ha egy másik alkalmas koordinátarendszerre térünk át), így pl. a szabadon eső liftnek,

vagy az űrhajós kabinjának koordinátarendszerében nyoma sincs a gravitációs erőnek. Hasonlóan

kitranszformálható a centrifugális erő, ha a körhintán lefolyó mozgásokat a földhöz rögzített

koordinátarendszerben írjuk le. Inerciaerő és gravitációs erő tehát bátran nevezhető egyfélének.

32

Gondoljunk el egy kis lyukat az ablakunkat eltakaró függönyön. Az alacsonyan járó Nap sugárkévét

küld át rajta, mely az átellenes falon fényfoltot rajzol ki. A fénykéve pontosan egyenes. De ha a

szobánk gyorsuló mozgást végezne felfelé, a fényfolt egyre lejjebb és lejjebb jelentkeznék, a fénykéve

meggörbültnek látszanék. Mivel a szoba gyorsulásos mozgása egyenértékű egy lenti gravitációs

erőtérrel, a jelenség úgy értelmezhető, hogy ilyen erőtérben a fénysugár meggörbül.

*

Az elmélet megkövetelte fényeltérítés létezését a Royal Society felszerelésével az Eddington és

Crommelin csillagászok vezette két expedíció az 1919. május 30-án végbement napfogyatkozáskor

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!