A specialis es altalanos relati - ALBERT EINSTEIN
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Albert Einstein – A speciális és általános relativitás … fényemlékeim ... 2008
22. Az általános relativitáselmélet néhány folyománya
A 20. fejezet megfontolásai azt mutatják, hogy az általános relativitás
elve képesít bennünket arra, hogy kizárólag elméleti úton a gravitációs teret
jellemző tulajdonságokat vezessünk le. Tegyük fel ugyanis, hogy ismerjük
valamely természeti történés időtérbeli lefolyását úgy, amint az a Galilei-féle
térben egy K Galilei-féle rendszerre vonatkoztatva végbemegy. Ebben az esetben
tisztán elméleti műveletek, azaz csupán számítások útján megtudhatjuk, hogyan
játszódik le ez az ismert természeti történés a K-hoz képest gyorsuló mozgást
végző K' rendszerhez viszonyítva. 31 Miután azonban ehhez az új K' vonatkoztató
testhez viszonyítva gravitációs tér áll fenn, megállapíthatjuk, miképpen befolyásolja a
gravitációs tér a vizsgálódásunk tárgyává tett jelenséget.
Így pl. azt tapasztaljuk, hogy egy olyan test, amely a K rendszerhez viszonyítva
egyenes vonalú egyenletes mozgást végez (Galilei tételének megfelelően), a gyorsulást
végző K'-höz (a szekrényhez) képest gyorsuló, általában görbe vonalú mozgást ír le. Ez
a gyorsulás, illetve görbülés a K' rendszerhez képest fennálló gravitációs tér - a mozgó
testre gyakorolt - hatásának felel meg. Hogy a gravitációs tér a testek mozgását ilyen
módon befolyásolja, ismeretes, és így ez a meggondolás elvileg újat nem nyújt.
Alapvető fontosságú új eredményhez jutunk azonban, ha megfelelő
meggondolásainkat a fényre alkalmazzuk. A fény a K Galilei-féle rendszerhez
viszonyítva egyenes vonalban c sebességgel terjed tova. A gyorsuló szekrényhez, mint
K' rendszerhez viszonyítva azonban, mint könnyen levezethető, a fénysugár pályája
nem egyenes többé. Ebből az következik, hogy a fénysugár gravitációs terekben
általában görbe vonalban terjed 32 . Ez az eredmény két okból nagy fontosságú.
Először, mert a tapasztalattal összehasonlítható. Ámbár tüzetes megfontolások
arra az eredményre vezetnek, hogy a fénysugaraknak az általános relativitáselméletből
adódó elgörbülése a gyakorlatban rendelkezésünkre álló gravitációs terekben igen
csekély, mégis, azoknak a fénysugaraknak az esetében, amelyek a Nap közelében
haladnak el, az eltérésnek már 1,7 ívmásodpercet kell kitennie. Ennek oly módon
kellene megnyilvánulnia, hogy a Nap közelében mutatkozó és csak teljes
napfogyatkozáskor megfigyelhető állócsillagoknak ezzel az értékkel a Naptól eltolódva
kell látszaniuk, szemben azzal a helyzetükkel, amelyet az égen — hozzánk képest —
akkor foglalnak el, amikor a Nap az égnek más helyén van. Rendkívül fontos feladat
annak eldöntése, vajon ez a következtetés egyezik-e a tapasztalással, vagy sem:
remélhetjük, hogy ezt a feladatot a fizikusok mihamarább megoldják * .
31
Einstein példája az egyenletesen gyorsuló szekrényről nem általános. E példa kétségtelenül a lehető
legegyszerűbb, mert szemléletesen mutatja, hogy az egyenletesen gyorsuló szekrényben gravitációs
erőtér lép fel. De pl. a forgó körhinta ugyancsak gyorsuló rendszer, és érdemes rámutatni, hogy ebben
is erőtér lép fel, amelyet köztudomás szerint centrifugális erőtérnek nevezünk. Itt már jóval nehezebb
belátni, hogy ez az erőtér is helyettesíthető gravitációs erőtérrel. A bonyolultabb gyorsulást végző
rendszerekben általában még összetettebb erőterek lépnek fel, amelyeket összefoglaló néven
inerciaerőknek nevezünk. Kérdés, vajon ezek mindegyike helyettesíthető-e gravitációs erővel? A felelet
igenlő, mert az inerciális és gravitációs erők lényeges tulajdonságai azonosak. Mindkét fajta erő
szigorúan arányos a hatásuknak kitett test tömegével. Másodszor mindkét fajta erő kitranszformálható
(eltüntethető, ha egy másik alkalmas koordinátarendszerre térünk át), így pl. a szabadon eső liftnek,
vagy az űrhajós kabinjának koordinátarendszerében nyoma sincs a gravitációs erőnek. Hasonlóan
kitranszformálható a centrifugális erő, ha a körhintán lefolyó mozgásokat a földhöz rögzített
koordinátarendszerben írjuk le. Inerciaerő és gravitációs erő tehát bátran nevezhető egyfélének.
32
Gondoljunk el egy kis lyukat az ablakunkat eltakaró függönyön. Az alacsonyan járó Nap sugárkévét
küld át rajta, mely az átellenes falon fényfoltot rajzol ki. A fénykéve pontosan egyenes. De ha a
szobánk gyorsuló mozgást végezne felfelé, a fényfolt egyre lejjebb és lejjebb jelentkeznék, a fénykéve
meggörbültnek látszanék. Mivel a szoba gyorsulásos mozgása egyenértékű egy lenti gravitációs
erőtérrel, a jelenség úgy értelmezhető, hogy ilyen erőtérben a fénysugár meggörbül.
*
Az elmélet megkövetelte fényeltérítés létezését a Royal Society felszerelésével az Eddington és
Crommelin csillagászok vezette két expedíció az 1919. május 30-án végbement napfogyatkozáskor