alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

ALEX FLINN
A SZÖRNYSZÍVŰ
2

A lányomnak Katherine-nek, aki végre elég idős, hogy elolvassa egy
könyvemet!
Kipróbálni valami újat, nehéz. Szeretnék köszönetet mondani a
következő embereknek a segítségükért, és az is megnyugtató
számomra, hogy nem csak egy őrült ötlet volt: Joyce Sweeney és a
Péntek csoportjának különböző tagjainak: Marjetta Geerling, George
Nicholson, Phoebe Yeh, Cathrine Onder, Cavina Kim, és Antonia
Markiet.
Külön köszönet a lányomnak, Meredith-nek a számos Szépség és
a Szörnyeteg változat meghallgatásáért, gyakran képek nélkül.
3

Mr. Anderson: Üdvözlet a Váratlan Változások chat csoportnak
az első találkozón.
Mr. Anderson: Van itt valaki? Vagy mondjam azt, beismeri
valaki, hogy itt van?
BeastNYC belépett a beszélgetésbe.
Mr. Anderson: Hello, BeastNYC.
Mr. Anderson: Hello? Látlak, BeastNYC. Szeretnél
bemutatkozni?
BeastNYC: Nem akarok elsőként beszélni… van itt valaki más?
Mr. Anderson: Igen, láttuk, hogy sok leselkedő van, akik
csatlakoztak a beszélgetéshez előtted.
BeastNYC: Hagyjuk őket beszélni elsőnek.
Mr. Anderson: Akar valaki kiabálni BeastNYC-nek?
SilentMaid: Hello, BeastNYC. Hívhatunk Beast-nek?
BeastNYC: Mindegy. Nem számít.
Mr. Anderson: Köszönöm, hogy felszólaltál, Silent – bocsánat a
szójátékért. Milyen teremtmény vagy?
SilentMaid: Sellő. Csak egy kicsit.
Mr. Anderson: Sellővé változtál át?
SilentMaid: Igazából, valóban sellő vagyok, de figyelembe
veszem az átváltozás lehetőségét. Azt gondoltam, ez a csoport talán
segít nekem a döntésemben.
Mr. Anderson: Erről fogunk beszélni ma este – az átváltozási
tapasztalatokról, hogyan lettél az, aki vagy.
Froggie: Átváltoztál, Andy?
Mr. Anderson: Nos, nem. De beszálltam, hogy segítsek nektek.
BeastNYC: Te lány vagy, SilentMaid? Úgy értem, egy nő, ööö,
hal. Egy tengeri nő.
Froggie: Hogyan tudsz segíteni nekünk, mikor nem tudod, milyen
ez.
SilentMaid: Beast, igen, az vagyok. Azon gondolkodom, hogy
emberlánnyá változom.
Mr. Anderson: Froggie, tanulmányoztam az eseteiteket. Széles
körben. Írtam egy értekezést Az igaz szerelmen alapuló átalakulás
4

hatásairól, olyan munkákon alapul, mint Grimm, LePrince de
Beaumont, Aksakov, Quiller-Couch, és Walt Disney…
BeastNYC: Helyzeted, Silent?
SilentMaid: Biztos vagyok benne, hogy nagyon képzett vagy,
Andy. Kedves tőled, hogy felállítottad ezt
Mr. Anderson: Köszönöm, Silent.
SilentMaid: Beast, Dániában vagyok. Igazából, az Atlanti Óceán,
közel Dániához.
BeastNYC: Dánia?
Froggie: Bocsáss meg a kérdésért, de nehéz gépelni w
úszóhártyás lá.
SilentMaid: Dánia. Európában van.
Froggie: Úgy értem: LÁB.
Mr. Anderson: Értjük, Froggie. Azt hiszem, ez jó lesz nektek
srácok – és lánynak is –, hogy összejöttetek és beszéltek.
Grizzlyguy csatlakozott a beszélgetéshez.
Grizzlyguy: Beszélni akarok erről a két lányról, akiket láttam.
BeastNYC: Tudom, hol van Dánia. Az átok óta sok időm van
tanulni, mert nincs életem.
Mr. Anderson: Jó megfigyelés, BeastNYC. Meg fogjuk vitatni az
életmódbeli változásokat is az átalakulás miatt.
BeastNYC: Hideg van ott, Silent!
SilentMaid: Igen, az van. De meleg van a víz
alatt.
Grizzlyguy: Beszélni akarok erről a két lányról!
BeastNYC: Egyedülálló vagy, Silent?
Grizzlyguy: Ez a 2 lány – az 1. Piroska & és tényleg
dögössssssssssss!!!
SilentMaid: Egyedül álló féle, Beast. Azt hiszem, tudom hová
vezet ez…
Froggie: a legnehezebb része nekem a légy evés.
Grizzlyguy: A másik Hófehérke.
SilentMaid: Egyedülálló vagyok, de van egy bizonyos srác… egy
tengerész.
5

Grizzlyguy: Nem „az” a Hófehérke. A másik – Piroska testvére.
Egyszerű. Ő is szép.
Froggie: nem szeretem a legyeket.
BeastNYC: Vannak dolgok, Silent. Keresek egy lányt, egy lányt,
aki tudna szeretni engem.
SilentMaid: Hízelgő, Beast, de szerelmes vagyok w/másba. Van
egy fiú a vitorláson. Megmentettem a fulladástól.
Mr. Anderson: Beszélhetnénk erről az „egészről” egyszer.
BeastNYC: De nem akarunk senkivel sem beszélni rendszeresen.
Froggie: Egyedül békának lenni, mikor igazad van, nem igazán
egy.
Mr. Anderson: Értem. Mégis felváltva kell beszélnünk, így nem
lesz zavaró a téma. Ez az első ülés, tehát úgy gondoltam,
megvitathatnánk, hogyan jutottunk oda, ahol vagyunk – hogyan
változtunk át.
Froggie: Egy ez – dühös boszorkány.
BeastNYC: Ugyanaz.
SilentMaid: Figyelembe véve, hogy boszorkányokkal
foglalkozunk itt. Tengeri Boszorkány, valójában. A hangom emberi
lábért. Ezért vagyok Csendes.
BeastNYC: Jól írsz, Silent.
SilentMaid: Köszi, Beast. Ujjaim vannak, nem karmaim.
Grizzlyguy: La-ti-da.
Mr. Anderson: Beast, miért nem beszélsz nekünk az
átváltozásodról?
BeastNYC: Nem érzem így.
Mr. Anderson: Barátok között vagy, Beast.
Grizzlyguy: Igen, menj, hogy beszélhessek arról a 2 lányról.
BeastNYC: Ismered a „2” lányt, Herceg? Hol vagy „te”?
Mr. Anderson: Ez nem egy randiközvetítő, Beast.
BeastNYC: Jah. Nos, tudnám használni az egyiket. Nehéz
lányokkal találkozni, mikor úgy nézel ki, mint Chewbacca! És kell,
hogy találkozzak 1-el, hogy megtörjem az átkot.
Mr. Anderson: Támogató hálózatra is szükséged van. Ez az,
amiért felállítottam ezt.
6

SilentMaid: Kérlek, beszélj velünk, Beast. Barátok között vagy.
BeastNYC: Rendben, rendben. Az első dolog, amit tudnotok kell
róla, szörnyeteg vagyok.
Froggie: Eléget a nap.
Mr. Anderson: Nincs lángolás, Froggie.
BeastNYC: Igen, igaz. De volt idő, mikor azt mondtam volna egy
kövér lánynak, „Szörnyeteg.” Nem olyan szörnyeteg vagyok. Állat
vagyok. Bunda, karom, nevezd meg. Minden, ami vagyok, az állat,
kivéve belül. Belül még ember vagyok.
Grizzlyguy: Ugyanaz itt is.
BeastNYC: Igazán nehéz nekem, mert mielőtt szörny lettem,
én… nos, jóképű voltam. Király, népszerű, gazdag. Mint a barátaim
az iskolában. Megválasztottak a hercegüknek.
Grizzlyguy: Választottak? Herceg?
Froggie: herceget nem választják, Beast… én herceg voltam
egyszer.
BeastNYC: Hosszú sztori.
Froggie: herceg voltam.
Mr. Anderson: Nincs másunk, csak időnk, Beast. Beszélj.
BeastNYC: OK. Az egész egy
boszorkány miatt kezdődött.
Froggie: így kezdtük mindannyian.
7

1. rész:
A Herceg és a Boszorkány
Fordította: Huncut Angyal
1
Úgy érzem, hogy valaki figyel, de már megszoktam. Egy dolgot
apám korán megtanított nekem, és gyakran megjátszottam, mintha
semmi sem mozgatna meg. Mikor különleges vagy, mint mi
vagyunk, az emberek kötelesek észrevenni.
Az utolsó hónappal a kilencedik évfolyam befejezése előtt. A
helyettesítő tanár kiadta a szavazást a tavaszi táncos bálra, valami,
amiről azt gondoltam, béna.
– Hé, Kyle, rajta van a neved. – A barátom, Trey Parker keze
villant fel a vállamon.
– Ne hülyéskedj. – Mikor Trey felé fordultam, a lány mellette –
Anna, vagy talán Hannah – lenézett.
8

Huh. Ő bámult engem.
Megvizsgáltam a szavazást. Nem csak a nevem, Kyle Kingsbury,
volt ott kilencedik osztályos hercegnek, de én voltam a biztos
nyertes. Senki sem tudott versenyezni a kinézetemmel és az apám
pénzével.
A helyettes volt az új, akit talán még nem vetettek téves benyomás
alá, mert Tuttle egy olyan fajta iskola volt, ahol salátabár volt az
önkiszolgáló étteremben és Mandarin Kínai képzések – azaz, az
iskola, ahová komoly pénzes New York-i emberek küldik a
gyerekeiket – nem zárjuk ki, mint az állami iskola söpredékeit. Nagy
hiba. Nem volt semmi, mikor a helyettes azt mondta, hogy lesz egy
vizsga, tehát próbáltuk kitalálni, hogyan tudjuk elolvasni a
szavazócédulákat, és firkálgattuk a választásainkat az egész ötvenöt
perces időben. Legalábbis a legtöbbünk. A maradék egymásnak
írogatott. Azokat néztem, akik kitöltötték a szavazócédulákat, felette
rám néztek. Mosolyogtam. Valaki más talán lenézett volna,
megpróbált volna félénk és szerény lenni, mint akik szégyellik, hogy
a nevük a listán van – de nem lett volna értelme tagadni a
nyilvánvalót.
– Az én nevem is ott van – villant fel újra Trey karja a vállamon.
– Hé, vigyázz! – Megdörzsöltem a karomat.
– Vigyázz magadra. Hülye vigyor van az arcodon, mintha már
nyertél volna, és most esélyt adsz egy lesifotósnak, hogy váratlanul
lekapja a képedet.
– És mi a baj azzal? – Szélesebben vigyorogtam, kis hullámot
adva neki, mint az emberek a parádén.
Valaki kamerás telefonja elkattant abban a pillanatban, mint egy
felkiáltójel.
– Nem kellene megengedned, hogy éljen – mondta Trey.
– Miért, köszönöm. – Trey-re való szavazáson gondolkodtam,
csak mert szép. Trey jó komikus volt, de nem túl tehetséges,
figyelembe véve az osztályt. A családjában sem volt senki
különleges – az apja orvos vagy valami. Lehet, hogy a szavazás utáni
összesítést közzéteszik az iskolaújságban, és ez elég kínos lenne
Trey-nek, ha az utolsó lenne, vagy nem kapna egy szavazatot sem.
9

Másrészről, jó lenne, ha két– három szavazatot kapnék a
legközelebbi személyektől. És különben is, Trey imádott engem. Az
igazi barát azt akarja, hogy nagyot nyerjek. Egy másik dolog, amit az
apám mindig mondott: „Ne legyél balek, Kyle, barátságon és
szerelmen kívül hagyd a dolgokat. Mert amit a végén mindig találsz,
hogy az egyetlen, aki szeret téged, az te magad vagy.”
Hét vagy nyolc lehettem, mikor először mondta, és azt kérdeztem,
„Mi van veled, Apa?
– Mi?
– Te szeretsz… Engem. Minket. A családodat.
Hosszan nézett rám mielőtt válaszolt. – Az más, Kyle.
Soha nem kérdeztem meg tőle, hogy szeret-e engem. Tudtam,
hogy az igazságot mondta első alkalommal.
Összehajtogattam a szavazatomat, eltartva Trey-től, hogy ne lássa,
magamra szavaztam. Természetesen tudtam, hogy ő is magára
szavazott, de az más volt.
Aztán egy hang jött a terem hátuljából.
– Ez undorító!
Mind megfordultunk.
– Talán valaki szart hagyott az asztala alatt – suttogta Trey.
– Te voltál? – mondtam.
– Nem csinálok már ilyet.
– Undorító – ismételte a hang. Megálltam a beszélgetésben Treyjel,
és arra néztem, ahonnan a hang jött, egy fura gót ült hátul. Kövér
lány volt, olyan folyékony féle fekete ruhákba öltözött, amit
rendszerint boszorkányokon vagy terroristákon látsz (nem volt
egyenruhánk a Tuttle-ban, ez feldühítette azokat a szülőket, akik nem
képesek Dolce & Gabbana-t venni) és a haja zöld volt.
Nyilvánvalóan segélykiáltás volt. Furcsa volt, soha nem vettem észre
ezelőtt. A legtöbb embert itt ismertem egész életemben.
A helyettes túl hülye volt, hogy mellőze a nőt. – Mi az undorító,
Miss… Miss…
– Hilferty – mondta. – Kendra Hilferty.
– Kendra, van valami probléma az asztalával?
10

– Valami baj van ezzel a világgal. – Állt, mintha beszédet tartana.
– Valami nagyon rossz, mikor a huszonegyedik században az efféle
elitista paródia még mindig öröklődik. – Felemelte a szavazatát. Az
emberek kuncogtak.
– Ez egy kilencedikes táncos szavazócédula. – Trey önként
jelentkezett. – Választani hatalom.
– Pontosan – mondta a lány. – Kik ezek az emberek? Miért
akarják kezelni úgy, mint hatalmat? Min… alapul? Az embereket
ezen a szavazólapon kiválasztották egyvalami alapján és csak egy
valami alapján – fizikai szépség.
– Ez jó alapnak hangzik nekem – mondtam Trey-nek nem túl
halkan. Felálltam. – Ez hülyeség. Mindenki szavazott, és ezek azok,
akiket választottak. Ez egy demokratikus folyamat.
Körülöttem volt néhány remek, néhány igen, fasza, különösen
Annától vagy Hannah-tól. De észrevettem, hogy a legtöbb ember,
különösen a csúnya emberek, hallgattak.
A lány tett pár lépést felém. – Ezek birkák, követik a nyájat. Az
úgynevezett népszerű emberekre szavaztak, mert ez egyszerű.
Felszínes szépség, szőke haj, kék szem – rám nézett – mindig könnyű
felismerni. De ha valaki bátrabb, erősebb, okosabb, azt nehezebb
meglátni.
Feldühített, így ráugrottam. – Ha valaki annyira okos, kitalálhatja,
hogy nézzen ki jobban. Le kellene fogynod, plasztikáztatni,
kisimítani az arcod és kifehéríteni a fogaid. – Kihangsúlyoztam a te
szót a mondatban, így tudja, hogy rá gondoltam és nem
általánosságban használtam a te-t. – Az apám a hálózati hírek
embere. Ő mondta, hogy az embereknek nem kell nézniük a csúnya
embereket.
– Ez az, amit gondolsz? – Emelte fel a sötét szemöldökét. – Hogy
mind változtassuk át magunkat, hogy olyanok legyünk, mint te, azt
akarod olyanok legyünk, mint Kyle Kingsbury?
Felfigyeltem a nevemre. Biztos voltam benne, hogy nem láttam őt
ezelőtt. De természetesen ő ismert engem. Mindenki ismert.
Talán néhányan szánalmasan rám voltak indulva.
11

– Igen – mondtam. – Igen. Ez az, amire gondolok. Ez az, amit
tudok.
Felém sétált. A szeme világoszöld volt és az orra hosszú és lefelé
hajlott. – Akkor jobb, ha reméled, soha nem leszel csúnya, Kyle. Már
most csúnya vagy belül, ahol a legjobban számít, és ha valaha
elveszted a jó kinézetedet, fogadok, nem leszel elég okos vagy erős,
hogy visszakapd. Kyle Kingsbury, szörnyszívű vagy.
Szörnyszívű. A szó egy másik időből és térből. Eszembe jutottak a
tündérmesék, és valami furcsa bizsergést éreztem, mintha a szőr a
karomon tüzet fogott volna a szemétől. Leráztam magamról.
12

2
Szörnyszívű.
– Az a gót csaj az angolon furcsa volt – mondtam Trey-nek, mikor
átöltöztünk testnevelés órára.
– Igen, nagyon kiakasztott téged – értett egyet.
– Tíz év után, hogy a te ronda arcodat kell néznem, semmi sem
akaszt ki.
– Oh, oké, szóval akkor nem ezért vagy tahó, mióta kijöttünk
angolról?
– Nem. De igaz. Mikor a lány azt mondta, jobb lesz nekem, ha
soha nem leszek csúnya, mikor rám nézett utolsó alkalommal, olyan
volt, mintha tudna rólam dolgokat, mint hogyan sírtam mikor anyám
eltaszított, mert azt hittem, nem látom őt soha többet (ami nem régen
történt). De ez hülyeség. Nem tud semmit.
– Ahogy mondod – mondta Trey.
– Félelmetes volt, rendben – értettem egyet. Ijesztő, hogy léteznek
ilyen emberek.
– És ilyen állítólag exkluzív iskolába jár és tönkretesz minket,
többieket.
– Igen. Valakinek csinálnia kellene vele valamit.
Tényleg elhittem. Próbáltam úgy viselkedni, mintha nem lenne
nagy dolog, választott hercegként, meg minden, de ez a fajta volt. Ez
jó nap lett volna számomra, de az a boszorkány elrontotta.
13

Így gondoltam rá: boszorkány. Általában más szót használtam,
egy szót, ami rímel a boszorkánnyal. De valami a lánnyal, ahogy rám
nézett azokkal a furcsa szemekkel, zöld színnel, amilyet még soha
nem láttam azelőtt, a boszorkány gondolatát hozta fel bennem. A
boszorkány teljesen leírta őt.
Később, a tornateremben láttam újra a boszorkányt. A fedett
futópályán futottunk, de ő nem. Nem öltözött át, de még mindig a
fekete ruhát viselte, mint előtte. Egy padon ült a tetőablak alatt.
Fölötte az ég sötét volt. Esni fog.
– Valakinek meg kellene vele tanítania a leckét. – A szavaira
gondoltam: Most is csúnya vagy, belül, ahol a legjobban számít…
szörnyszívű vagy. Milyen tökéletes szar. – Nem különbözik bárki
mástól. Ha velünk lógna, az lenne. Bárki az lenne.
És a másodikban tudtam, mit kell vele tennem. Felgyorsítottam a
lépteimet. Öt kört kellett tennünk a pálya körül, és általában ezt
kényelmes ütemben tettem ezt, mert ha egyszer befejezted, az Edző
utasít, hogy valami másra. Ez hülyeség volt, hogy tornaórát kell
vennem, mikor benne voltam két iskolai csapatban. De tudtam, hogy
az Edző is tudja, szóval rendszerint kimaradtam belőle. Ha tisztelettel
nézel az Edzőre – olyan fajta nézéssel, hogy eszébe juttatja a csekket,
amit az apád írt alá az atlétikai szövetség pénzgyűjtésére –
megúsztad a dolgot.
Mégha lassan is, befejeztem az utolsó fél körömet, megelőzve a
következő legközelebbi személyt és átvágtam a padhoz, ahol a
boszorkány ült, nézett valamit az ölében.
– Kingsbury! – ordította az Edző. – Ha gondolod, kimehetsz
kosarazni.
Azt mondtam – Rendben van, Edző. – Elindultam, mintha mennék
csinálni, aztán összerezzentem. – Oh, begörcsöltem, szükségem van
rá, hogy kidolgozzam. Mehetek nyújtani? Nem akarok megsérülni.
Beszúrtam ide egy tiszteletteljes pillantást.
– Ó, menj – nevetett az Edző. – Úgyis mérföldekre jársz a többiek
előtt.
Működött.
– Maga egy kincs, Edző!
14

Nevetett.
Sántítottam, amíg elfordult, majd a padokhoz mentem, ahol a
boszorkány ült. Elkezdtem nyújtani.
– Igazán jó vagy abban, hogyan játssz a felnőttekkel, ugye? –
mondta.
– Kitűnő vagyok benne. – Rámosolyogtam. – Hé. – Egy tárgyat
láttam az ölében. Tükör volt, egy olyan régi típusú fogóval, mint
Hófehérkéjé. Mikor meglátta, hogy nézem, gyorsan visszacsúsztatta
a zsebébe.
– Mire kell a tükör? – kérdeztem, azt gondoltam egy ilyen csúnya
lány kerüli a nagy tükröket. Furcsa bárkinek, tényleg.
Figyelmen kívül hagyta a kérdést. – Hogy van a lábad?
– Mi? – megálltam a nyújtás közepén. – Oh, jól, valóban. Csak
azért jöttem, hogy beszéljek veled.
Felhúzta a szemöldökét. – Minek köszönhetem a megtiszteltetést?
– Nem mondanám, hogy megtiszteltetés. Csak… gondolkodtam.
– Ez biztosan élmény volt számodra.
– Azon gondolkodtam, amit az osztályban mondtál. És úgy
határoztam, igazad van.
– Komolyan? – pislogott párszor, mintha egy patkány jött volna ki
a sötét lyukból.
– Igen, valóban. A kinézetük alapján ítéljük meg az embereket.
Olyasvalakivel szemben, mint én, sokkal jobb vagyok, mint átlagos
kinézetű, és nekem könnyebb idő, mint…
– Nekem?
Vállat vontam. – Nem akartam konkrét lenni. Az apám a hírekben
van, szóval tudom, hogy van ez. Az ő munkájában elveszted a
kinézeted, elveszted a munkádat.
– Jónak tűnik ez neked?
– Soha nem kellett ezen gondolkodnom, tudod? Úgy értem, nem
tudsz segíteni azon, ahogy születtél.
– Érdekes – mondta.
Rámosolyogtam, ahogy a lányoknak tetszettem, és közelebb
húzódtam, bár szinte észre se vettem, hogy csinálom.
– Te nagyon érdekled magad.
15

– Ez érdekes, úgy érted furcsa?
– Lehetsz furcsa jó értelemben, nem gondolod?
– Ha te mondod. – Az órájára nézett, mintha valahol máshol
kellene lennie, mintha nem lennénk mindannyian csapdában, mint
patkányok testnevelés órán. – Szóval mi volt az, amiért ide jöttél
elmondani ezt nekem?
Boszorkány.
– Nem, valóban. Azon gondolkodtam, amit mondtál, és
gondoltam talán… bővíthetném a horizontomat egy kicsit. – Ez az
apám mondása volt. Mindig azt mondta, hogy tágítsam a
horizontomat, ami azt jelentette, dolgozzak többet. – Tudod,
találkozni másféle emberekkel.
– Csúnya emberekkel?
– Érdekes emberek. Emberek, akikkel nem találkoztam ezelőtt.
– Mint én?
– Pontosan. Szóval arra gondoltam, hm, táncolhatnál velem a jövő
héten. Azt hiszem, jól el lennénk.
Rám bámult, és a zöld a szeme, úgy tűnt felvillan és úgy látszott,
forrni kezdenek vékony orra két oldalán. Lehetetlen. Aztán
mosolygott. Egy fura fajta mosoly volt, titokzatos.
– Igen. Igen, el akarok veled menni.
Persze, hogy akart.
16

3
Nem voltam két perce otthon, mikor Sloane Hogen, jellegzetes
hangú, drótozott Blackberry-s, Evian-vedelő, festett szőke, has
piercinges, a vezérigazgató lánya és a valódi párom a táncon, hívta a
mobilomat. Kinyomtam.
Újra hívott. És újra. Végül felvettem.
– Valami gót csaj azt mondja mindenkinek, hogy vele randizol a
táncon – kiabálta.
Jó ez a játék. Ahogy várható volt.
– Úgy hangzik, mintha felkértem volna egy asszociális egyént a
táncra?
– Akkor miért hallom mindenkitől, hogy ezt tetted?
– Nem tudok felügyelni minden tébolyodott rajongót, akik rólam
beszélnek.
– Szóval nem kérted meg?
– Megbolondultál? Miért hívnák meg valami tramplit, mikor már
a legdögösebb lánnyal megyek a suliból?
Felvettem a speciális „csak Sloane-nak” hangomat. – Tökéletes
pár vagyunk, bébi.
Vihogott. – Ezt gondoltam. Elmondom mindenkinek, hogy
bekavart.
– Ne tedd.
– Miért ne? – Gyanús volt újra.
17

– Nos, ez vicces, nem? Valami lúzer azt mondja mindenkinek,
hogy velem randizik az év legnagyobb táncán?
– Azt hiszem.
– Szóval lássuk csak. Elmondjam mindenkinek, hogy vele
randizom. Talán még mindig ezt hiszi, és jelmezt vesz. Aztán
megjelenek veled táncolva. Ez klasszikus.
– Szeretlek, Kyle – kuncogott Sloane. – Annyira gonosz vagy.
– Gonosz zseni, úgy érted. – Nevettem egy vad nevetéssel, mint
egy gazember a mesékben. – Tehát mit gondolsz?
– Mikor igazad van, igazad van. Klasszikus.
– Pontosan. Csak egy dolgot kell tenned, hogy ez megtörténjen –
tartsd a szád.
– Rendben. De Kyle?
– Igen?
– Jobb, ha nem próbálkozol nálam ilyesmivel. Nem vagyok hülye,
hogy belesétáljak.
Nem voltam biztos ebben, de azt mondtam, – Soha, Sloane –
engedelmesen, mint egy Labrador.
– És Kyle?
– Igen, mi van?
– A ruhám fekete és nagyon kevés anyagból van.
– Hmmm. Jól hangzik.
– Igen. Szóval orchideát szeretnék, az megy hozzá. Lilát.
– Rendben – mondtam, azt gondolva, egy nagy dolog Sloane-nak.
A legtöbb emberrel tudtam, valóban. Ha megkapják tőled, amit
akarnak, megadják neked, amit cserébe kérsz.
Miután letettem a telefont, utána néztem a Kendra lánynak az
iskolai könyvtárban. Nem igazán bíztam Sloane-ban, mikor azt
mondta, nem mond Kendrának semmit, tehát fel kell hívnom Kendrát
kárelhárítás miatt.
De mikor a H alatt kerestem a névsorban, nem találtam Kendra
Hilferty-t. Tehát minden egyes nevet át kellett néznem a könyvben,
A-tól Z-ig, és aztán újra, és még mindig nem találtam semmilyen
Kendrát. Próbáltam emlékezni, ha ott volt az év kezdeténél, de
feladta. Egy olyan lány, mint ő nem volt a radaromon.
18

Kilenc körül a Yankees seggbe rúgását néztem, mikor hallottam
Apám kulcsát a zárban. Furcsa volt.
A legtöbb éjjel Apa nem volt itthon, míg el nem mentem
lefeküdni. A szobámban kellene néznem, de a plazma a nappaliban
van. Plusz el akartam mondani apának a táncos bál dolgot. Nem volt
nagy dolog, de ez olyanfajta dolog volt, amit meg akartam említeni.
– Hé, tudod mit? – mondtam.
– Mi? Sajnálom, Aaron. Nem hallottalak. Valaki próbált beszélni
velem. – Intett a kezével, hogy maradjak csendben és küldött nekem
egy „Pofa be!” pillantást. A Bluetooth-t használta. Mindig azt
gondoltam, hogy az emberek idiótának néznek ki ezzel, úgy
beszélnek, minta maguknak mondanák. A konyhába ment és tovább
beszélt. Gondoltam, felveszem a hangot, de tudtam, hogy ideges. Azt
mondta, halkan legyen a TV, mikor telefonál. A probléma az volt,
hogy mindig telefonált.
Végre letette. Hallottam, hogy átkutatja a hűtőt (amit mindig
hűtőszekrénynek hívott), kereste a vacsorát, amit a cseléd hagyott.
Aztán hallottam a mikró kinyílását és becsukódását. Tudtam, hogy
kijön ezután, mert most pontosan három perc alatt kinyír azzal, hogy
beszél hozzám.
Nagyon valószínű. – Milyen volt a suli ma?
Vicces volt. Trey és én vezetékeket szereltünk, hogy holnap
felrobbantsunk egy bombát. Ki kell találnunk, hogyan szerezzünk
néhány gépfegyvert anélkül, hogy rájönnél. Nem lesz nehéz, mivel
nem vagy itt. Elloptam a kártyádat tegnap. Nem gondoltam, hogy
bánod. Vagy érdekel.
– Nagyszerű. Kirakták a döntősöket a tavaszi táncos bálra, és én
vagyok az egyik. Az emberek azt mondják, én fogok nyerni.
– Ez nagyszerű, Kyle. – Lenézett a mobiljára.
Azon tűnődtem, ha másvalamit mondok, akkor is azt mondja, – Ez
nagyszerű, Kyle.
Kipróbáltam az egy dolgot, amire általában választ kaptam tőle. –
Hallottál Anyáról mostanában? – Anya elment mikor tizenegy
voltam, mert „lennie kell valami másnak odakint”. Végül feleségül
19

ment egy plasztikai sebészhez és Miamiba költözött, élvezte a
napsütést és soha nem öregszik meg. Vagy hív fel.
– Mi? Oh, talán valahol aszalódik kint. – A konyha felé nézett,
mintha sürgetné a mikrót. – Leitatták Jessica Silvert ma. – Jessica a
társ műsorvezetője volt, így a beszélgetés gyorsan visszafordult
kedvenc témájához: hozzá.
– Miért? – mondtam.
– A hivatalos az, hogy elrontotta Kramer incidens riportot.
Fogalmam sem volt, mi volt a Kramer incidens.
Apa folytatta. – „… de közöttünk, ha veszített volna húsz fontot,
miután gyereke lett – vagy még jobb, nem a gyerek lenne az első
helyen, még mindig lenne munkája.
Ami eszembe juttatta, amit Kendra mondott. De akkor mi van? Az
emberek szeretik nézni azokat, akik dögösek, szexik. Ez az emberi
természet. Mi ebben a rossz?
– Teljesen hülye – értettem egyet. Apa a konyha felé nézett újra,
szóval azt mondtam, – A Yankkes seggbe van rúgva.
Ekkor a mikró csengett.
– Mi? – mondta Apa. A tévére fókuszált talán tíz másodpercre. –
Oh, sok munkám van. Kyle. Aztán fogta a tányérját, és a
hálószobájába vitte és becsukta az ajtót.
20

4
Oké, Sloane talán nem mondta el, hogy ő az én párom a táncra. De
biztosan mondott neki valami mást. Mikor iskolába mentem, két
lány, akiket nyilvánvalóan álmodtam, megkértem fújjanak el, és Trey
mellettem volt, mikor az ajtóhoz sétáltam.
– Sloane Hagen. – Felemelte a kezét egy ötösre. – Szép munka.
– Elég szép.
– Elég szép – utánozta. – Ő a legdögösebb lány az iskolában.
– Miért érném be kevesebbel, mint a legjobb?
Gondoltam, biztos Kendra is kitalálta, szóval nagyon meglepett,
mikor odajött hozzám a folyosón az órák között. – Hé. – Belekarolt a
karomba.
– Hé. – Megpróbáltam nem elhúzni a karomat, vagy megnézni, ki
az, aki lát engem ezzel a defektessel, aki rám csimpaszkodik. –
Próbáltalak hívni tegnap este.
Első alkalommal, idegesen nézett. – Nem vagyok benne a
névjegyzékben. Én… um, új vagyok ebben az évben. Cserediák
vagyok.
– Gondoltam, hogy valami ilyesmi lehet. – Még mindig rajtam
lógott. Néhány barátom elsétált mellettünk, és automatikus volt, hogy
próbáltam kiszabadulni a fogásából.
21

– Au! – Az egyik körme megkarmolt.
– Sajnálom.
– Szóval, még mindig megyünk a táncra?
– Persze. Miért ne lennénk ott? – Úgy nézett rám.
Én éppen megemlítettem volna neki azt a részt, hogy a táncon kell
találkoznunk, mert apa nem tud elhozni kocsival a hatórás hírek
miatt, mikor azt mondta, – Arra gondoltam, ott kellene találkoznunk.
– Komolyan? A legtöbb lány akarja, szereti a királyi kíséretet.
– Hát. Fura, de az anyukám nincs teljesen felvillanyozva attól,
hogy fiúval megyek a táncra.
Szemben mivel? Egy vérfarkassal?
Ez túl jó, hogy igaz legyen. – Oké. Veszek neked jegyet, és ott
találkozunk.
– Ott találkozunk. – Elsétált tőlem.
Én is, aztán emlékeztem, mit mondott Sloane a virágcsokorról.
Amennyiben megkérdezem, milyet kér, igazinak fog tűnni. – Kendra,
milyen színű ruhát fogsz felvenni? Az apám azt mondta, vegyek
virágot.
– Ó, még nem döntöttem el, mit fogok viselni. Valami feketét – ez
az aláírásom színe. De egy szál fehér rózsa megy mindenhez, ugye, a
tisztaságot szimbolizálja.
Olyan hihetetlenül csúnya volt, hogy másodjára képzeltem el, mi
lenne, ha valóban azt tervezném, hogy elviszem a táncra, felé
fordultam, néztem a mohás fogát és görbe orrát, és azokat a rémisztő
zöld szemeket, és feltűzöm a virágot, miközben az összes barátom ott
áll és rajtam nevet. Egy pillanatra elgondolkoztam, vajon tényleg
boszorkány. Lehetetlen. Nem volt olyan, mint egy boszorkány.
– Rendben – mondtam. – Tehát találkozunk a táncon.
– Emlékezetes éjszaka lesz.
22

5
A tánc napján megkaptam a szmokingomat Magdától, az új
szobalánytól, Apám hitelkártyájára bérelte nekem.
Egy nagyszerű dolog abban, hogy vannak apák, akik soha
nincsenek ott, mikor dolgokat vásárolnak neked, mert egyszerűbb,
mint vitatkozni. Trey szülei például, teljesen zsugorik – mint, mikor
azt mondták neki, válasszon az Xbox és a Wii között. Aggódnak,
hogy „elrontják” őt, vagy valami. Az apám megvette nekem
mindkettőt. Aztán beszéltem Trey-jel telefonon (apámtól) amíg
vártam a limóra (apa… támogatásával), hogy megérkezzen.
Ellenőriztem a hűtőben a virágot, amit Magda hozott el a
virágkötőtől. Sloane tizenöt vagy tizenhat alkalommal mondta el
nekem, hogy a ruhája „fekete és nagyon dögös” és, hogy nem fogom
megbánni, ha viszek neki egy orchidea virágkitűzőt. Tehát,
természetes, hogy mondtam Magdának, menjen el, hogy vegye meg.
– Gondoltál már valaha arra, hogy az iskolai tánc a legális
prostitúció formája? – Mondtam Trey-nek a telefonba.
Nevetett. – Ezt hogy érted?
– Úgy értem, én – ami lényegében azt jelenti, hogy az apám –
ötszáz dollárt fizettem a szmokingért, a limóért, a jegyekért, és a
virágért, és cserébe kapok valamit. Hogy hangzik ez neked?
Trey nevetett. – Klasszikus.
Benéztem a hűtőbe a virágra. – Hol a...
23

– Mi a baj?
– Semmi. Mennem kell.
Mélyen feltúrtam a hűtőt, de sehol nem találtam az orchidea
kitűzőt. Az egyetlen virág egyedül a fehér rózsa volt.
– Magda! – kiáltottam. – Hol a pokolban van az orchidea kitűző,
amit vettél? Mi van a rózsával? – Egészen biztos voltam benne, hogy
rózsák olcsóbbak, mint az orchideák. – Magda!
Semmi válasz.
Végre megtaláltam őt a mosókonyhában, Apám ingjei egyikének a
gallérjára tett mosószert. Elég kényelmes munka, ha tőlem kérdezik.
Apám heti hét napot, napi 24 órát dolgozik, és nem csinál
rendetlenséget. Én legtöbbet az iskolában vagyok, ha nem, olyan
messzire elmaradok itthontól, amennyire csak lehetséges. Alapjában
véve kap fizetést és ingyen használhatja a lakásunkat, és minden,
amit csinálnia kell, mint mosnia és porszívóznia és szappanoperát
néznie és meresztenie a seggét egész nap.
Néhány egyszerű ügyintézés, amiket nyilvánvalóan nem csinál
meg rendesen.
– Mi ez? – mondtam, megmutatva a műanyag dobozt az orra alatt.
Igazából nem ez volt az, amit igazából mondtam. Hozzáadtam pár
szót, amiket esetleg nem értett.
Ellépett a kezemtől. A nyakláncok a nyaka körül csilingeltek. –
Gyönyörű, ugye?
– Gyönyörű? Ez rózsa. Azt mondtam, orchideát. Orc-hi-de-át.
Ilyen hülye vagy, hogy nem tudod, milyen az orchidea?
Egyáltalán nem reagált a hülyére, ami azt mutatta, milyen hülye
is. Csak néhány hete volt itt, de ostobább volt, mint az előző
házvezetőnő, aki a mi mosógépünkben mosta a piros Wal-mart-os
pólóit. Magda nem hagyta abba a mosást, de a rózsát bámulta,
mintha nagy valami lenne.
– Tudom, milyen az orchidea, Mr. Kyle. Büszke, hiú virág. De
látja maga, milyen gyönyörű ez a rózsa?
Megnéztem. Tiszta fehér volt és majdnem úgy tűnt, hogy
növekszik a szemem előtt. Másfelé néztem.
24

Mikor visszanéztem, minden, amit láttam, Sloane arca volt, mikor
felmutatom neki a rossz kitűzőt. Nem kapok szerelmet tőle ma éjjel,
és ez mind Magda miatt. Hülye rózsa, hülye Magda.
– A rózsák olcsóak – mondtam.
– A legszebb dolog értékes, de nem számít az ár. Azok, akik nem
tudják, hogyan lássák meg az értékes dolgokat az életben, soha nem
lesznek boldogok. Azt kívánom, legyen boldog, Mr. Kyle.
Igen, és a legjobb dolgok ingyen vannak, ugye? De mit vársz
attól, aki abból él, hogy más emberek rövidnadrágját mossa?
– Úgy gondolom, ez csúnya – mondtam.
Letette a mosnivalót, amit tartott és, olyan gyorsan, ahogy tudott,
elragadta a rózsát. – Akkor adja nekem.
– Megőrültél? – Kiütöttem a dobozt a kezéből. A földre esett. –
Talán ezt tervezted, ugye? A rosszat vetted meg, így nem kell majd
nekem, és neked fogom adni. Nem hinném.
A földön heverő rózsára nézett. – Sajnálom magát, Mr. Kyle.
– Sajnálsz engem? – nevettem. – Hogyan sajnálhatsz engem? Te
szobalány vagy.
Nem válaszolt, csak Apám egy másik ingéért nyúlt, kikapva a
mosásból.
Újra nevettem. – Félned kellene tőlem. Bele kellene csinálnod a
gatyádba. Ha elmondom apámnak, hogy elvesztegetted a pénzét, ki
fog rúgni. Majd valószínűleg kitoloncolnak. Szóval félned kellene
tőlem.
Folytatta a mosást. Talán nem értette az angolt eléggé, hogy tudja,
mit mondtam.
Feladtam. Nem akartam felvenni a rózsa kitűzőt, mert rá kellene
jönnöm, hogy oda kell adnom Sloane-nak. De van más választásom?
Felkaptam onnan, ahová esett a sarokban. A műanyag doboz eltört,
és a virág a földön volt, egy szirom lehullott. Olcsó szemét. A leesett
szirmot a zsebembe tettem és visszatettem a virágos dobozba, a
legjobban, ahogy tudtam. Elsétáltam.
Aztán mikor Magda megszólalt – tökéletes angollal, egyébként –
Nem félek magától, Kyle. Magát féltem.
– Mindegy.
25

6
Azt terveztem, felveszem a limóval Sloane-t, odaadom a virágot,
és aztán learatom a tervezésem eredményét a limóban vele. Végtére
is, az apán sokat költött rá, és ez volt életem legfontosabb éjszakája.
Hercegnek lenni jó valamire.
Ez az, ahogy nem történt.
Először is, Sloane gyakorlatilag felvágta az ereimet, mikor
meglátta a virágot. Vagy akarta, ha lett volna olyan hely a szűk
ruhájában, ahová vágóeszközt rakhatott volna.
– Mi vagy te, vak? – kérdezte, megfeszítette a karján az izmokat,
és az öklét. – Azt mondtam, a ruhám fekete. Ez egyáltalán nem
összeillő.
– Ez fehér.
– Ez tört fehér. Idióta.
Nem láttam, hogyan lenne a tört fehér nem összeillő. De forrósága
kiváltság volt.
– Nézd – mondtam. – A hülye szobalány összekavarta. Nem az én
hibám.
– A szobalány? Nem érdekelt annyira, hogy magad vedd meg?
– Kik veszik ezeket meg maguknak? Veszek neked virágot
máskor. – Kinyitottam a virágos dobozt. – Ez gyönyörű.
– Nagyon olcsó. – Kiütötte a kezemből. – Ez nem az, amit kértem.
26

A virágos dobozra bámultam a földön. Csak ott akartam hagyni.
De abban a pillanatban Sloane anyja felemelte e legutolsó
technológiával készült fényképezőgépet, szükség volt rá, hogy
csendben legyünk és Sloane a baloldalra álljon, Sloane a jobb oldalra
álljon. Sloane egy kicsit elém álljon. A fényképező fényképezett és
Ms. Hagen, ami egyedülálló volt és valószínűleg nem bánta volna, ha
bemutatnám apámnak, flörtölni. – Itt a jövő hercege és hercegnője. –
Szóval azt tettem, amit Rob Kingsbury tett volna. Félrerúgtam az
olcsó virágot, és szépen a kamerába mosolyogtam, mondván, olyan
dolgokat, hogy milyen szépen néz ki Sloane, milyen nagyszerű lesz
vele táncolni, bla, bla, bla.
És azután, valamilyen oknál fogva, felkaptam a virágot a földről.
Egy másik szirom is lehullott, és a zsebembe tettem az első mellé.
Magammal vittem a dobozt.
A tánc a Plázában volt. Mikor odaértünk, odaadtam a jegyeket a
lánynak, aki ellenőrizte őket.
A virágra nézett.
– Szép virág – mondta.
Ránéztem, hátha viccelt. Nem. Talán az osztályomba járt, egyfajta
szürke kinézetű lány vörös copffal és szeplővel. Nem úgy nézett ki,
mintha a Plázába tartozna. Ösztöndíjjal lehet, mert ők végezték az
összes munkát, mint a jegyek ellenőrzése.
Nyilvánvaló, hogy senki nem kérte fel táncolni, vagy soha nem
vettek neki virágot, olcsó, törött virágot sem. Sloane-ra pillantottam,
boldogan találkozott újra ötven közeli barátjával, akiket nem látott
tegnap óta, mióta az összes lány hiányzott az iskolából a tánc napján,
hogy pedikűröztessen és gyógyfürdőben kezeltesse magát.
Sloane sokat panaszkodott a virág miatt – nem éppen így
terveztem – és továbbra sem volt hajlandó viselni.
– Hé, akarod ezt? – mondtam a lánynak.
– Ez nem szép – mondta.
– Mi? – Próbáltam emlékezni, hogy valaha észrevettem-e. Nah.
Nem volt elég csúnya ahhoz, hogy ugrassam, csak teljesen nulla,
nem éri meg az időmet.
27

– Szórakozol velem, úgy teszel, mintha nekem adnád, aztán
visszaveszed.
– Nem teszek úgy. A tiéd lehet. – Annyira furcsa volt, hogy
érdekelte az a hülye rózsa. – Nem a megfelelő szín a barátnőm
ruhájához vagy valami, szóval nem akarja viselni. Csak meg fog
halni, szóval akár el is veheted. – Odanyújtottam neki.
– Nos, mivel felajánlottad… – Mosolygott, rám figyelve.
Próbáltam nem észrevenni a görbe fogait.
Miért nem kap fogszabályzót? – Köszönöm. Gyönyörű.
– Hé, élvezd.
Elsétáltam egy kis mosollyal. Miért tettem ezt? Biztos nem volt ez
a szokásom, hogy kedves legyen a csúnyákhoz. Azt gondoltam, ha az
összes szegény embert izgatottak lesznek egy ilyen kis hülyeség
miatt. Nem emlékeszem az utolsó alkalomra, mikor izgatott voltam
valami miatt. Mindegy, vicces volt, tudván, hogy Sloane végül
abbahagyja a nyavalygást és akarja majd a rózsát, és képes leszek azt
mondani, hogy nincsen.
Körbenéztem Kendrát keresve. Majdnem megfeledkeztem
Kendráról, de az időzítésem, mint mindig, tökéletes volt, mert ott
volt, becsusszant az első bejáraton. Feketét és lila ruhát viselt, ami
úgy nézett ki, mint egy jelmez a „Harry Potter a bálba megy”-ből és
ő rám nézett.
– Hé, hol a jegyed? – Az egyik, aki a jegyeket ellenőrizte, mondta
neki.
– Oh… nincsen… keresek valakit.
A jegyellenőr arcán láttam a szánalom villanását, mint aki tudta,
hogy pontosan mi folyik itt, vesztes a vesztesnek. De azt mondta, –
Sajnálom, nem engedhetlek be jegy nélkül.
– A páromra várok.
Másik szánakozó pillantás. – Oké – önkéntelenül mondta. – Csak
egy kicsit maradj.
– Rendben.
Sloane-hoz mentem. Oda mutattam, ahol Kendra állt szánalmasan.
– Showtime. – Pont, mikor Kendra észrevett.
28

Sloane tudta, mit kell csinálnia. Még akkor is, ha dühös volt rám,
olyan fajta volt, aki soha nem hagyja ki a lehetőséget, hogy
maradandó lelki károsodást okozzon egy másik érző lénynek.
Megragadott és egy hatalmas csókot nyomott a számra. – Szeretlek,
Kyle.
Édes. Megcsókolt újra, nem ismételte meg, amit mondott.
Mikor befejeztük, Kendra ránk bámult. Odasétáltam hozzá.
– Miért nézel minket, Csúnyaság?
Arra számítottam, hogy majd sír. Jó móka volt még belerúgni a
görénybe, megríkatni, aztán még párszor belerúgni. Emlékezni fogok
erre az estére egy darabig. Majdnem elfelejtette velem a virág
szarságot.
De helyette azt mondta. – Te tényleg megtetted.
– Micsodát? – mondtam.
– Nézz rá. – Kuncogott Sloane. Teljesen felöltözött ebbe a ronda
ruhába. Még kövérebbé teszi őt.
– Jah, vajon hol találhatta? – mondtam. – Egy szeméthegyen?
– A nagymamámé volt – mondta Kendra.
– Errefelé az emberek új ruhát vesznek a táncra – nevettem.
– Szóval valójában ezt tetted? – mondta. – Valóban meghívtál a
táncra még úgy is, hogy volt egy másik párod, csak hogy hülyének
látszódjak?
Újra nevettem. – Te igazán azt gondoltad, hogy valaki, mint én, el
akar vinni táncolni egy olyan valakit, mint te?
– Nem, nem gondoltam. De reméltem, hogy nem könnyíted meg
ennyire a döntésemet, Kyle.
– Milyen döntést? – Mögöttem, Sloane vihogott, kántált. – Lúzer
– hamarosan a többi ember is elkezdte, míg végül az egész terem a
szót harsogta, hogy alig tudtam gondolkodni.
A lányt néztem, Kendrát. Nem sírt. Még csak zavart sem volt.
Hevesség volt a szemében, mint a csajnak egy régi Stephen King
filmben, amit egyszer láttam, Carrie, ahol a lány telekinetikus erővel
bírt és az ellenségei ellen használta. És szinte vártam, hogy Kendra
használni kezdje – megölje az embereket, csak a tekintetével.
29

De ehelyett olyan hangon, amit csak én hallottam, azt mondta, –
Majd meglátod.
És kisétált.
30

7
Gyorsan haladjunk végig az estén. Képek a tipikus táncról, béna
zene, a gardedámok próbálják távol tartani a tényleges párzást a
táncparkettől. Egyfajta előbuli volt az igazi buli előtt. De hallottam
Kendra szavait, a fülemben csengett: Majd meglátod. Sloane
barátságos volt, és mikor megkapjuk a hercegi és hercegnői koronát,
még barátságosabb lesz. Néhány lánynak a népszerűség és az erő
valamiféle afrodiziákum volt. Sloane ilyen volt. A színpadon álltunk,
megkoronázva. Sloane felém hajolt.
– Az anyám nincs otthon ma este. – Megfogta a kezemet és a
seggére tette.
– Elhúztam. – Nagyszerű.
Majd meglátod.
Folytatta, közelebb nyomult, a lélegzete forró volt a fülemben. –
Operába ment – három és fél órás.
– Felhívtam a Met-et ellenőrizni. És rendszerint elmegy
vacsorázni utána. Nem ér haza közel egyig… Úgy értem, ha fel
akarsz jönni egy kicsit. – A keze a gyomromra csúszott, közeledve a
Veszélyes Zónához. Hihetetlen. Az egész iskola előtt tapizott?
Arrébb álltam. – Csak éjfélig van nálam a limó. – Brett Davis, aki
herceg volt a múlt évben, odajött a koronámmal. Lehajtottam a
fejem, hogy alázatosan fogadjam.
– Használd okosan – mondta Brett.
31

– Olcsó – mondta Sloane. – Nem érdemlek meg egy taxit? Ezt
akarod mondani?
Mit mond a „Majd meglátod” kifejezés? és Sloane és Brett túl
közel volt, elvágták a levegőmet. Dolgok és emberek gyűltek a két
oldalamra. Nem tudtam gondolkodni.
– Kyle Kingsbury, válaszolj nekem.
– Távolabb állnál tőlem? – robbantam ki.
Úgy tűnt, mindenki és minden a teremben megállt, mikor ezt
mondtam.
– Te szemét – mondta Sloane.
– Haza kell mennem – mondtam. – Maradni akarsz vagy
elvigyelek a limóval?
Majd meglátod.
– Azt gondolod, elmehetsz? Itt hagyva engem? – suttogta Sloane,
elég hangosan, hogy mindenki hallja tíz mérföldes körzetben. – Ha
itt hagysz, az lesz a legutolsó dolog, amit valaha tettél. Szóval
mosolyogj, és táncolj velem. Nem hagyom, hogy tönkretedd az
estémet, Kyle.
Szóval mosolyogtam és táncoltam vele. Utána hazavittem a
házába és Absolut vodkát ittam, ellopva a szülei bárjából („Abszolút
Fenséges!” mondta Sloane), és megittunk mindent, amit kivett, és
amit én is kivettem, és próbáltam elfelejteni a hangot a fejemben, a
hangot, ami mondogatta, „Majd meglátod,” újra és újra. És végül,
tizenegy negyvenötkor, elfeledkeztem róla.
Mikor hazamentem, a lámpa fel volt kapcsolva a szobámban.
Furcsa. Magda valószínűleg takarított bent és megfeledkezett róla.
De mikor kinyitottam az ajtót, a boszorkány az ágyamon ült.
32

8
– Mit csinálsz itt? – Elég hangosan mondtam, hogy elrejtse a tényt,
hogy a hangom remeg, verejték csurog minden pórusomból, és a
vérem lüktetett, mint mikor a pályán futottam. És még mindig nem
tudom elmondani, mennyire meglepett, hogy látom. Számítottam rá a
tánc óta. Csak nem tudtam, hogy mikor és hogyan.
Engem bámult. Észrevettem, hogy szeme hasonló színű, mint a
haja, és volt ez a fura gondolatom: Mi van, ha ez természetes, a haja,
valamint a szeme? Mi van, ha így nő fel?
Őrület. – Miért vagy a házamban? – ismételtem. Mosolygott. Első
alkalommal észrevettem, hogy tükröt tart a kezében, hasonlót, mint
az első napon, a padon. Belenézet, ahogy kántált, – Megtorlás. Költői
igazságszolgáltatás. Megérdemli. Büntetés.
Néztem. A pillanatban, mikor beszélni kezdett, nem nézett ki
olyan csúnyának, mint ahogy emlékeztem rá. Azok a szemek, azok a
fénylő zöld szemek. A bőre is fénylett.
– Hogy érted, hogy büntetés?
– Ez egy SAT szó, Kyle. Meg kellene tanulnod. Meg fogod
tanulni. Azt jelenti, jól megérdemelt büntetés.
Büntetés. Az évek során, sok ember – házvezetők, tanáraim –
fenyegettek a büntetéssel. Soha nem tették meg. Rendszerint a
bájammal eltérítettem őket. Vagy az apám lefizette őket. De mi van,
ha ő valamiféle őrült pszichopata?
33

– Nézd – mondtam. – Az estéről. Sajnálom. Nem gondoltam,
hogy komolyan eljössz. Tudom, hogy nem kedvelsz engem, szóval
nem gondoltam, hogy megbántom az érzéseidet. – Kedvesnek kell
lennem. Szemmel láthatóan őrült. Mi van, ha fegyver van a nagy
ruhája alatt?
– Nem.
– Nem, mi?
– Mint te. Vagy megbántottad az érzéseimet.
– Oh. – Úgy néztem rá, ahogy rendszerint a tanáraimra szoktam,
az „Én jó gyerek vagyok” nézéssel. Mikor megtettem, észrevettem
valami furát. Az orra, amiről azt gondoltam ezelőtt hosszú és
boszorkányos. Kellett volna árnyéknak lenni. – Jó. Szóval rendben
vagyunk?
– Nincsenek az érzéseim megbántva, mert tudtam, hogy át fogsz
verni, Kyle, tudom, hogy kegyetlen vagy és könyörtelen, lehetőséget
adtam, megbántottál valakit… csak, hogy megmutasd, tudod.
Találkozott a szemünk. A szempillái mások voltak. Hosszabbak.
Megráztam a fejem. – Nem ezért.
– Akkor miért? – Az ajka vérvörös volt.
– Mi folyik itt?
– Mondtam neked. Büntetés. Tudni fogod, milyen, amikor nem
vagy gyönyörű, ugyan olyan csúnyának lenni kívül, mint belül. Ha
jól megtanulod a leckédet, képes leszel kikerülni a varázslatom alól.
Ha nem, örökké a büntetéseddel fogsz élni.
Ahogy beszélt, az arca vörösödött. Lehullajtotta a köpenyét, hogy
kiderüljön ő dögös – bár zöld hajú – lány. De valami fura volt –
hogyan tudta így átalakítani magát? Kezdtem kiakadni. De nem
tudtam hátrálni. Nem félek tőle. Szóval újra próbáltam. Ahol a
sármom nem működött, rendszerint az apámat hoztam fel.
Azt mondtam: – Tudod, az apámnak sok pénze van – és
kapcsolatai is.
Mindenki akar valamit, Kyle. – Szóval?
– Szóval, tudom, hogy nehéz cserediáknak lenni egy olyan
iskolában, mint a Tuttle, de az apám meg tud mozgatni pár kereket,
megkaphatsz, amit csak akarsz. Pénz. Főiskolai hely, még az esti
34

híradóba is bekerülhetsz, ha megkérem őt. Mi történt az álcáddal
ezelőtt? Te igazán nagyon dögös vagy, tudod. Elmehetnél a TV-be.
– Tényleg azt hiszed?
– Persze… én… – Abbahagytam. Nevetett.
– Nem megyek a Tuttle-be – mondta. – Nem járok iskolába
egyáltalán, vagy élnék itt vagy bárhol. Olyan idős vagyok és fiatal,
mint a hajnal. Túlvilági lényeket nem lehet lefizetni.
Oh. – Azt akarod mondani, hogy te… egy… boszorkány vagy.
A haja az arca körül lebegett most zöld, most lila, most fekete,
mint egy stroboszkóp. Észrevettem, hogy visszatartom a
lélegzetemet, vártam a válaszára.
– Igen.
– Rendben – mondtam, megértve. Valóban őrült volt.
– Kyle Kingsbury, amit tettél, csúnya. És nem ez az első alkalom.
Egész életedben különleges bánásmódban részesültél a szépséged
miatt, és egész életedben a szépségedet használtad, hogy
kegyetlenkedj azokkal, akik kevésbé szerencsések.
– Ez nem igaz.
– Második osztály, azt mondtad Terry Fiskernek, hogy az az oka
annak, hogy a feje aránytalan, mert az anyja rácsapta a kocsiajtót.
Egy órát sírt.
– Az olyan gyerek dolog volt.
– Talán. De hatodik osztályban, partid volt a Gameworsnél és
meghívtad az egész osztályt – kivéve két gyereket, Lara Ritte-t és
David Sweeneyt. Azt mondtad nekik, hogy túl csúnyák, hogy
meghívd őket. – Rám nézett. – Gondolod, hogy ez vicces?
Igen. Olyasmi. De azt mondtam. – Régen volt ez. Gondjaim
voltak akkor. Abban az évben hagyott el a mamám. – Kendra most
egy inch-csel magasabbnak tűnt most.
– Múlt évben Wimberly Sawyer odavolt érted. Elkérted a számát,
aztán az összes barátod obszcén telefonhívásokkal zaklatta, amíg a
szülei le nem cserélték a számát. Tudod milyen kínos volt neki?
Gondolj bele.
Egy pillanatra elképzeltem ezt, milyen lehetett Wimberlynek
lenni, elmondva az apámnak, hogy az iskolában mindenki utál
35

engem. És egy másik én nem tudta elviselni a gondolatot. Wimberly
nem csupán a számát változtatta meg. Az év végén elment a Tuttleből
is.
– Igazad van – mondtam. – Seggfej voltam. Nem teszem meg
újra.
Majdnem elhittem. Igaza volt. Kedvesebbnek kell lennem. Nem
tudtam, miért gondoltam és voltam néha kegyetlen. Néha azt
mondtam magamnak, kedvesebbnek kellene lennem az emberekhez.
De mindig, egy óra múlva vagy később, elfelejtettem, mert jó érzés
volt felettük állni. Talán a pszichológia, néhány pasi a TV-ből, azt
mondanák, úgy érzem fontos, mert a szüleim nem fordítottak
figyelmet rám vagy valami. De nem így volt, nem igazán. Ez csak
olyan volt, mit valami, amin nem tudtam segíteni.
A nappaliban a nagyapám órája elkezdte elütni az éjfélt.
– Igazad van – mondta a boszorkányt, kitárta a karját. – Nem
fogod megtenni újra. Néhány országban, mikor egy férfi lop,
levágják a kezét. Ha a férfi megerőszakol valakit, kasztrálják. Ilyen
módon próbálják távol tartani a bűnözőket a bűnözéstől. – Az óra
még mindig kattogott, Kilenc. Tíz. A szoba fénylett és majdnem
forgott.
– Őrült vagy? – A kezét néztem, néztem, ha kés van nála, ha
próbálja használni és megvágni engem. Gondoltam, tényleg részeg
vagyok, mert ez nem történhet meg. Nem tudhat varázsolni. Ennyi.
Ez valami részeges hallucináció lehet.
Az óra befejezte a kattogást. Kendra megérintette a vállam,
elfordított magától, így a tükör felé néztem a komódom felett. – Kyle
Kingsbury, íme.
Megfordultam és tátott szájjal bámultam a látványt.
– Mit tettél velem? – Mikor ezt mondtam, a hangom más volt.
Üvöltés jött ki belőlem.
Kezével csillámlót suhintott.
– Átváltoztattalak téged, az igazi önmagadra.
Szörnyeteg voltam.
36

Mr. Anderson: Örülök, hogy sokan visszajöttek ezen a héten. Ma
a családod és a barátaid reakciójáról fogunk beszélni az
átváltozásoddal kapcsolatban.
BeastNYC: Ezúttal ne beszéljünk a kiontott belekről, mint
múltkor.
Mr. Anderson: Miért vagy olyan dühös, Beast.
BeastNYC: Nem lennél dühös, ha te én lennél?
Mr. Anderson: Próbálok kiutat találni a helyzetemből.
BeastNYC: nincs kiút.
Mr. Anderson: Mindig van kiút. Nincs varázslat ok nélkül.
BeastNYC: Azt mondod, a boszorkány oldalán állsz???
Mr. Anderson: Nem azt mondom.
BeastNYC: Amellett, hogy lehetsz biztos benne, hogy van kiút?
Mr. Anderson: Csak tudom.
BeastNYC: Honnan tudod, hogy nincs sok hal és madár és pók
kint, aki átváltoztatott és ”soha” nem jött vissza?
SilentMaid: Biztos vagyok benne, hogy nincsenek halak.
Szeretném ezt tudni.
BeastNYC: Valami mágikus hatalom vezet, hogy tudod ezt?
Mert, ha igen, használd az erődet, hogy visszavigyél oda, ahol
voltam.
Mr. Anderson: Beast…
SilentMaid: Mondhatok valamit?
BeastNYC: Kérlek, Silent. Talán egyedül hagy engem.
SilentMaid: Csak szeretnék beszélni a tervezett témáról, és
meghallgatni Beast hencegését. Én figyelembe veszem az átváltozást,
és figyelembe veszem a saját családom reakcióját.
Mr. Anderson: Érdekes. Miért, Silent?
SilentMaid: Nyilvánvaló. Önként tenném, ellentétben a társaival,
és még a legjobb esetben elutasítanám nemcsak a családomat, de a
fajomat is.
Mr. Andersen: Mondd tovább, Silent.
SilentMaid: Szeretem ezt a pasit, az egyik, akit megmentettem, és
emberré változnék és találkoznék vele, ha feláldoznám a hangom. Ha
37

szerelembe esne velem = aztán boldogan élünk. De ha nem… nos,
van néhány kockázat.
BeastNYC: Honnan tudod, hogy igaz szerelem?
Grizzlyguy: Mindig van némi kockázat, mikor emberekkel
foglalkozol a boszorkány meggyőzésére.
SilentMaid: A szerelem az oldalamon van, Beast.
Grizzlyguy: nem hiszem, hogy kockáztatnál, Silent.
BeastNYC: nem hisz a szerelemben.
Froggie: Mondhatok valamit és tudtok várni egy kicsit?
SilentMaid: Persze Froggie. Megvárjuk.
Froggie: Nehéz volt számomra, hogy a családom békaként lásson
engem. Nem tudtam beszélni velük. Azt gondolták eltűntem, de a
húgom látott első nap és azt mondta, varangyos béka! Átlátott rajtam.
De nem voltam képes elmondani a családomnak, mi történt velem.
SilentMaid: Ez szörnyű, Frog. Annyira sajnálom
{{{{{Froggie}}}}}
BeastNYC: Jobban vagy attól, hogy nem beszélsz velük, Froggie.
Grizzlyguy: Nem tudod, milyen ez, Beast. Tudsz beszélni.
SilentMaid: Kedves vagy, Beast. Légy kicsit emberi.
BeastNYC: Nem tudok ember lenni.
Mr. Anderson: Ne kiabálj, Beast.
Froggie: azt gondolod, hogy sosem leszel képes egy békával
beszélni.
BeastNYC: Nem, Frog, azt hiszem, tudom milyen érzés, hogy
képes vagy beszélni a családoddal és nem akarod, hogy körülötted
legyenek, hogy szégyenkezzenek miattad.
SilentMaid: Wow, Beast, rettenetesen hangzik.
Grizzlyguy: Igen, sajnálom. Mesélj róla.
BeastNYC: Nem akarok erről beszélni!
SilentMaid: Beszélj velünk, Beast.
Mr. Anderson: Te hoztad fel. Azt hiszem, beszélni akarsz róla.
BeastNYC: NEM, NEM AKAROK!
Mr. Anderson: Kiabálás, Beast. Ha újra megteszed, meg kell,
kérjelek, hogy távozz.
38

BeastNYC: Bocs. Beragadt a Caps lock Nehéz karmokkal w/
gépelni.
BeastNYC: Hé, Grizz, hogy rendelkezik egy medve internet
hozzáféréssel? Vagy egy béka?
Mr. Anderson: Kérlek, ne térj el a témától, Beast.
Froggie: Besurrantam a kastélyba, hogy használhassam a
számítógépet.
Grizzlyguy: Vettem egy laptopot w magamnak. Van Wi-Fi
mindenhol itt, még az erdőben is.
Mr. Anderson: A családodról akarok hallani, Beast.
BeastNYC: Csak az apám. Csak az apám van. Volt apám.
Mr. Anderson: Sajnálom. Folytasd.
BeastNYC: Nem akarok az apámról beszélni. Váltsunk témát.
SilentMaid: Fogadok, hogy fáj beszélni. {{{{{Beast}}}}}
BeastNYC: Rendben. Oké, rendben. Túlságosan fáj, szóval nem
akarok beszélni róla. Boohoohoo. Mindenki boldog? Beszélhetnénk,
most már valami másról?
SilentMaid: Sajnáááááááálllooooooooooom.
39

2 rész
A szörny
Fordította: Huncut Angyal
1
Szörny voltam.
A tükörbe bámultam. Állat voltam – nem egészen farkas vagy
medve, vagy gorilla, vagy kutya, de valami borzalmas fajta kelt
életre benne, szinte emberi, de nem. Agyarak nőttek ki a számból, az
ujjaim karmosak voltak, és a szőr nőtt ki minden pórusomból. Én, aki
lenéztem az embereket pattanásaik vagy szájszaguk miatt, szörny
voltam.
– Lehetővé teszem a világ számára, hogy annak lássanak téged,
amilyen valójában vagy, – mondta Kendra. – Szörnynek.
És aztán megragadtam őt, a karmaim a nyakának húsába vájt.
Állat voltam, és az állati hangom nem alakult szavakká, de
40

hangokká, amiket nem hallottam még ezelőtt. Az állati karmaim
végigszántottak a ruháján, majd a friss húson. Vért éreztem, és
tudtam minden szó nélkül, hogy megölhetném, mint egy állat, aki
vagyok.
De valamilyen emberi részem, azt mondatta velem, – Mit tettél?
Változtass vissza! Változtass vissza, vagy megöllek. – A hangom
felismerhetetlenné vált, ahogy üvöltöttem, – Meg foglak ölni.
Aztán, hirtelen, éreztem, hogy leteszem. Néztem a sebei
begyógyulását, aztán a ruhája megjavította magát, mintha soha nem
szakadt volna el.
– Nem tudsz megölni, – mondta. – Egyszerűen új formát öltök,
talán egy madár vagy egy hal vagy egy gyík. És visszaváltoztatni
téged, nem rajtam múlik. Rajtad.
Hallucináció. Hallucináció, hallucináció. Ilyen dolgok nem
történhetnek meg igazi emberekkel. Álom segített végig, az iskolai
előadása az Into the Woods és egy kevés Disney filmnek. Fáradt
voltam, és az összes Absolut Sloane-nal, nem segített. Mikor
felébredek, jól leszek. Fel kell ébrednem!
– Nem vagy igazi, – mondtam.
De a hallucináció figyelmen kívül hagyott engem. – Kegyetlenül
élted az életed. De az átváltozásod előtti órákban, mutattál némi
kedvességet. Ezért a kis kedvességért, amit láttam, kapsz egy
második esélyt, a rózsa miatt.
Felfogtam mire gondolt. A rózsa. A rózsa kitűző, amit a
szerencsétlen lánynak adtam, a bálon. Csak azért adtam neki, mer
nem tudtam mit csinálni vele. Számított? Az lett volna az egyetlen
kedves dolog, amit valaha tettem? Ha igen, elég béna volt.
Olvasott a fejemben. – Nem, nem igazán kedvesség. Én nem adok
neked nagy második esélyt, csak egy kicsit. A zsebedben találsz két
szirmot.
Benyúltam a zsebembe. Ott volt a két szirom, amit eltettem, mikor
leestek a rózsáról.
Nem tudhatott róluk, ami talán bebizonyította, hogy mind a
fejemben volt. De azt mondtam, – Na és?
41

– Két szirom, két év, hogy találj valakit, aki belát a csúnyaságod
alá és látja a jót benned, valami szerethetőt. Ha viszont szereted, és
ha megcsókol bizonyítva azt, a varázs feloldódik, és újra jóképű
önmagad leszel. Ha nem, szörny maradsz örökre.
– Nem sok esély az igaz. – Hallucináció, álom. Talán beletett
engem valamibe, például savba?
De mint minden álmodó, tovább mentem. Mi mást tehettem,
mióta nem ébredek fel? – Senki nem tud soha többé belém szeretni
már.
– Nem hiszed, hogy bárki beléd szeretne, mert nem vagy szép?
– Nem hiszem, hogy bárki tudna szeretni egy szörnyet.
A boszorkány mosolygott. – Lennél inkább háromfejű szárnyas
kígyó? Egy lény, sas csőrrel, lólábakkal, és tevepúppal? Egy
oroszlán, talán, vagy egy bivaly? Hé, legalább egyenesen tudsz járni.
– Olyan akarok lenni, mint voltam.
– Akkor reméld, hogy találsz valaki jobbat nálad és képes leszel
elnyerni a szerelmét a jóságoddal.
Nevettem. Igen, jóság. A lányok tényleg azt hiszik, hogy a jóság
dögös.
Kendra nem figyelt rám. – Szeretni fog annak ellenére, ahogy
kinézel. Különbözik tőled, ugye? És ne feledd, viszont kell szeretned
– ami a legnehezebb része lesz számodra – és bizonyítani kell az
egészet egy csókkal.
Egy csók, rendben. – Nézd, ez már igazán vicces. Most változtass
vissza vagy csinálj valamit. Ez nem egy tündérmese – ez New York.
Megrázta a fejét. – Két éved van.
Aztán elment.
Két nappal ezelőtt történt. Már tudtam, hogy igaz, nem álom, nem
hallucináció. Valódi.
– Kyle, nyisd ki az ajtót!
Az apám. Kerültem őt, egész héten, Magdát is, kempingeztem a
szobámban, snack-en éltem, amiket elraktároztam. Most,
körbenéztem a szobában. Szinte minden tárgy össze volt törve. A
tükörrel kezdtem, nyilvánvaló okokból. Majd az ébresztőórát, a hoki
42

trófeáimat, és minden ruhadarabot a szekrényemben – egyik sem jött
rám többé. Felvettem egy üvegszilánkot és belenéztem.
Borzalmas. Leeresztettem az üveget, láttam egy darabot a
nyakamból, elég is volt az egészből. Soha nem találkozhatok a
barátaimmal, az apámmal, soha nem fogadnák el azt, amivé váltam.
– Kyle!
A hangja meglepett, és az üveget a földre ejtettem. A sokk, amire
szükségem volt, az érzékeimben volt. Az apám megjavíthatná.
Gazdag férfi volt. Ismert plasztikai sebészeket, bőrgyógyászokat –
legjobbakat New York-ban. Megjavíthatná ezt.
És ha nem tudná, volt még idő másra.
Az ajtóhoz indultam.
Egyszer, mikor kisgyerek voltam, a Times Square-en sétáltam a
dadámmal, és felnéztem és láttam Apát a JumboTron kivetítőn.
Mindenki felett. A dada próbált sietni velem, de nem hagytam abba a
bámulást, és észrevettem, hogy más emberek is felnéznek a tv-re,
nézik az apámat.
Következő reggelen, Apa fürdőköpenyben volt, anyámmal beszélt
valamilyen nagy sztoriról, amit leadott előző éjjel, amire azok az
emberek felnéztek. Féltem még ránézni is. Még mindig látom őt,
nagyobbnak mindennél és magasan felettem, az ég részeként, mint
Isten. Féltem tőle. Az iskolában aznap, elmondtam mindenkinek,
hogy az apám a legfontosabb ember a világon.
Régen történt. Most, tudtam, hogy az Apám nem tökéletes, nem
Isten. A fürdőszobába mentem miután ott volt, és tudtam, hogy az is
büdös.
De féltem újra, mikor az ajtóhoz mentem. Álltam, kezemmel a
kilincsen, a szőrös arcom közel a fához.
– Itt vagyok, – mondtam nagyon lágyan. – Kinyitom az ajtót.
– Akkor nyisd ki.
Kinyitottam az ajtót. Úgy tűnt minden hang elhalkult Manhattanben,
és abban a pillanatban hallottam mindent, mintha kint lennék az
erdőben: a hálószobám ajtajának súrlódását a szőnyegen, a
lélegzetemet, a szívverésemet. Nem tudtam elképzelni, mihez kezd
az apám, hogy fog reagálni arra, hogy a fia szörny lett.
43

Olyan… bosszúsan nézett.
– Mi a… miért vagy így öltözve? Miért nem voltál iskolában?
Persze. Azt hitte jelmez. Bárki így tett volna. Lágyan szólaltam
meg. – Ez az arcom. Apa, nem viselek maszkot. Ez az arcom.
Nézett engem, aztán nevetett. – Ha-ha, Kyle. Nincs időm erre.
Gondolod, hogy vesztegetem a drága idődet? De próbálok legjobb
tudásom szerint nyugodt maradni. Tudom, ha mérges leszek, hörögni
és morogni kezdek, tapodtam a padlót, mint egy ketrecbe zárt állat.
Apám megragadott egy darabot az arcszőrömből és keményen
meghúzta. Kiáltottam, és mielőtt gondolhattam volna, a karmaim
előrelendültek, közel az arcához. Megállítottam magam, ahogy a
karmaim az arcához értek. Bámult rám, pánikkal a szemében.
Elengedte az arcomat és hátrálni kezdett. Istenem, az apám
reszketett.
– Kérlek, – mondta, és láttam, hogy a térde reszketni kezd. Az
ajtónak esett. – Hol van Kyle?
Mit tettél a fiammal? – Mögém nézett, mintha el akarná tolni a
múltat, bejönne, de nem mer. – Mit csináltál? Miért vagy az
otthonomban?
Gyakorlatilag sírt, és én is, néztem őt. De folyamatosan tartottam
a hangom, mikor beszéltem, – Apa, Kyle vagyok. Én vagyok Kyle, a
fiad. Nem ismered meg a hangomat? Csukd be a szemed. Talán
felismered.
Bár mégha ezt is mondtam, a rettenetes gondolat nőtt. Talán nem
tudta. Keveset beszéltünk az elmúlt pár évben. Talán nem tudja
felismerni a hangomat. Kidobna az utcára így, ahogy vagyok, és
hívná a rendőrséget, hogy elrabolták a fiát. Kénytelen lennék
menekülni, a földalatt élni. Városi legendává válnék – egy szörny,
aki New York szennyvíz csatornájában él.
– Apa, kérlek. – Kinyújtottam a kezem, nézze meg, mintha még
lenne ujjlenyomatom, mintha még ugyanolyanok lennének.
Ránéztem. Csukva volt a szeme. – Apa, kérlek, mond, hogy
felismersz. Kérlek.
44

Újra kinyitotta a szemét. – Kyle, tényleg te vagy? – Mikor
bólintottam, azt mondta, – Nem viccelsz velem? Mert ha te vagy,
nem hiszem, hogy kicsit is vicces.
– Nem vicc, Apa.
– De mi? Hogyan? Beteg vagy? – A szeme elé tette a kezét.
– Boszorkányság, Apu.
Apu? Visszaütöttem a szót, amit két perce használtam, azóta,
hogy megtanultam beszélni és, hogy rájöttem Rob Kingsbury
senkinek sem az „apukája”.
De azt mondtam, – Boszorkányság, Apu. Itt New York-ban. –
Megálltam. Nézett engem, mintha kővé vált volna, mintha én
változtattam volna kővé. Majd, lassan, lesüppedt a földre.
Mikor magához tért, azt mondta, – Ez… ez a dolog… ez a
betegség… állapot… bármi is történt veled, Kyle… helyrehozzuk.
Találnunk kell egy orvost, és helyrehozzuk. Ne aggódj. Az én fiam
nem fog így kinézni.
Megkönnyebbülést éreztem, de ideges voltam. Megkönnyebbült,
mert biztos voltam benne, hogy ha valaki helyre tud hozni, az apám
igen.
Az apám volt a háztartás neve. Erős volt. De ideges, mert azt
mondta, – Az én fiam nem fog így kinézni.
mert mi fog történni, ha nem tudja helyrehozni ezt? Nem hittem
egy percig sem Kendra második esélyében. Ha az apám nem tudja
helyrehozni azt, végem van.
45

2
Fordította: Huncut Angyal
Apa elment, megígérte, hogy visszajön ebédre, miután utánanéz
néhány dolognak. De az óra elütötte az egy órát. Két órát. Magda
kiment vásárolni. Megtanultam, hogy szinte lehetetlen reggelire
gabonapelyhet enni reggelire, ha karmaid vannak. Nehéz bármit enni,
igazából. Megetettem a szörnyfejemet egy egész csomag Boar’s
Head sonkával. Vajon elkezdek hamarosan nyers húst enni?
Kettő harminckor, tudtam, hogy Apa nem jön haza. Talán próbál
tenni valamit, hogy segítsen nekem? De ki hinne neki? Mit mondhat:
„ Hé, a fiam átváltozott valamiféle mesebeli szörnyé”?
Háromkor, biztonsági tervvel álltam elő. Sajnos, ez érintette
Sloane-t. Hívtam a mobilján.
– Miért nem hívtál? – Szükségem van rá, nyavalyog?
– Most hívlak.
– Már ezelőtt hívnod kellett volna, hétvégén.
Elnyomtam a bosszúságomat. Kedvesnek kell lennem vele. Ő a
legjobb esélyem. Mindig azt mondja, hogy szeret engem. Tehát, ha
megcsókol, vége lesz ennek mielőtt Apa konzultál az első plasztikai
sebésszel. Rájöttem, hogy őrültség azt hinni, hogy egy csók
megváltoztat, mint hinni a varázslatban. De hogy ne tudnék hinni a
varázslatban, most?
46

– Bébi, sajnálom. Nem éreztem jól magam. Igazából, azt hiszem
összeszedtem valamit Pénteken. Azért volt olyan rossz hangulatom.
– Köhögtem párszor.
– Biztos az volt.
Dühített egy kicsit, de azt mondtam, – Tudom. Bunkó voltam, és
tönkretettem mindent, ugye? – Vettem egy mély levegőt és azt
mondtam, amit hallatni akart. – És olyan gyönyörű voltál Pénteken.
Istenem, te voltál a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam.
Kuncogott. Köszönöm, Kyle.
– Mindenkit evett a fene, látva engem veled. Olyan szerencsés
voltam.
– Igen, én is. Figyelj, a SoHo-ban vagyok, vásárolok Amberrel és
Heywood-dal. De el tudok menni utána, talán. Apád nincs otthon,
ugye?
Mosolyogtam. – Igaz. Tedd nagyon közel a füledhez a telefont.
Akarok valamit mondani, de nem akarom, hogy Amber és Heywood
meghallja.
Újra kuncogott. – Oké. Mi az?
– Szeretlek Sloane, – suttogtam. – Nagyon szeretlek…
– Én is szeretlek, – mondta, kuncogott. – Soha nem mondtad
először ezelőtt.
– Nem hagytad, hogy befejezzem. Annyira szeretlek, szeretnélek
akkor is, ha nem lennél ennyire dögös.
– Huh?
– Ez igaz. Szeretnélek, ha csúnya lennél is. – Hallottam, hogy
Magda az ajtóm körül piszmog. Lehalkultam, így nem hallhat meg. –
Szeretnél akkor is, ha csúnya lennék?
Másik kuncogás. – Soha nem leszel csúnya, Kyle.
– De ha az lennék. Ha valamilyen, nagy pattanás lenne az
orromon, attól még szeretnél?
– Az orrodon? Pattanás van az orrodon?
– Csak egy költői kérdés. Szeretnél még engem?
– Persze. Ez furcsa, Kyle. Furcsa vagy. Mennem kell.
– De jössz, miután végeztél?
– Persze. Igen. De most mennem kell, Kyle.
47

– Oké. Később látlak. – Ahogy letette, hallottam őt, hangosabban
vihogott, és azt mondta a barátainak, – Azt mondta szeret. – Minden
rendben lesz.
Hat óra volt. Mondtam Magdának, keresztül az ajtón, hogy Ha
Sloane megérkezik, küldje be a szobámba. Az ágyamon ültem,
függönyök behúzva, világítás lekapcsolva, kivéve a szekrény
lámpája. Várakoztam. A sötétben, kis szerencsével, Sloane talán nem
veszi észre hogyan nézek ki. Apám egy régi farmerét viseltem,
hosszabb, mint az enyém, jobban takar, és egy hosszú ujjú inget.
Minden, amire szükségem volt, egy csók, ahogy a boszorkány
mondta. Akkor, minden rendben lesz. Újra a régi önmagam leszek,
ennek a kozmikus viccnek vége lesz.
Végre, kopogtak az ajtón.
– Gyere be, – mondtam.
Kinyitotta az ajtót. Keményen dolgoztam, feltakarítottam az
összes törött üveget és papírt. Megtaláltam a két a szirmot és a
komódomon álló lámpa alá rejtettem, így nem vesznek el.
– Miért van itt olyan sötét? – mondta. – Mi, nem akarod, hogy
lássam a pattanásodat?
– Azt akartam, hogy romantikus legyen. – Megveregettem az
ágyat magam mellett. – Kárpótolni akarlak a Péntek estéért. Annyira
szeretlen Sloane. Nem akarok tenni semmi olyat, amiért
elveszíthetlek.
– Bocsánatkérés elfogadva. – Kuncogott.
– Ez nagyszerű. – Újra, megveregettem az ágyat, hogy üljön le. –
Elmehetünk vagy… valami? Apám a TV-ben, szóval nem jön haza
egy ideig. Végre leült, az inggel fedett karomat köré fontam, közel
húzva magamhoz.
– Oh, Kyle, szeretem magam körül érezni a karodat. – Az ő keze
elindult lefele az ingemen és…
Nem. Újra a sliccemhez nyúlt. A szőr kikészítené. Minden, amire
szükségem volt egy gyors csók, mielőtt észreveszi ezt.
– Csókolózzunk egy kicsit.
– Mmm, oké, nagyon kicsit.
48

És megcsókoltam, közvetlenül a száján. Vártam, hogy érzek
valamit, mint mikor átváltoztam a másik este.
De semmi.
– Uhh, Kyle. Annyira szőrös vagy. Meg kell borotválkoznod.
Elhúzódtam tőle, próbálva közte és az ablak között maradni. –
Nem, nem borotválkoztam ma. Mondtam, hogy beteg vagyok.
– Nos, zuhanyoztál? Mert nem jöhetsz velem sehová, ha nem.
– Természetesen zuhanyoztam.
– Kapcsold fel a lámpát. Látni akarom. – Elérte a lámpát.
A fény felragyogott.
Majd egy sikolyt hallottam.
– Ki vagy te? Mi vagy te? – Elkezdett ütni. Lapultam, félve, hogy
megölöm a karmaimmal.
– Hagyj békén!
– Sloane! Én vagyok, Kyle.
Folytatta az ütéseket. Karatézott, és ez nem volt semmi. Fájt.
– Sloane, kérlek! Tudom, hogy őrület, de hinned kell nekem! Az
Goth csaj – igazából boszorkány.
Sloane megállt az ütlegelésben és rám bámult. – Egy boszorkány?
Azt gondolod hülye vagyok? Azt várod, hogy elhiggyem volt ott egy
boszorkány?
– Nézz rám! Mi mással tudod ezt megmagyarázni?
Sloane előrenyúlt, mintha megérintené a szőrös arcomat, aztán
visszarántotta a kezét. – Ki kell jutnom innen. – Az ajtóhoz indult.
– Sloane... – Utána mentem és elzártam az útját.
– Menj innen! Nem tudom mi a baj veled, de menj innen, undorító
fiú!
– Kérlek Sloane. Helyrehozhatod. Azt mondta ilyen leszek addig,
míg valaki belém nem szeret és megcsókol bizonyítva ezt. Meg kell
próbálnunk újra.
– Azt akarod, hogy csókoljalak meg most?
Ez nem ment jól. De talán jobb, hogy tudja. Talán tudnia kell,
hogy egy szörnyet csókol. – Csókolj meg, és aztán normális leszek. –
Éreztem, hogy remegek, úton afelé, mikor sírni kezdesz. De ez
szánalmas volt. – Azt mondtad, hogy szeretsz.
49

– Az akkor volt, mikor még dögös voltál! – Próbált eltolni, de újra
blokkoltam. – Mi történt veled valójában?
– Mondtam neked, egy –
– Ne mond ezt újra! Mintha hinnék az átkokban, te lúzer!
– Ugyan az vagyok, alatta, és ha megcsókolsz, olyan lesz minden,
mint szokott lenni. Uralkodunk az iskolában. Kérlek. Csak még egy
csókot.
Úgy látszott megteszi. Felém hajolt. De mikor lehajoltam, hogy
megcsókoljam, lebukott a karom alatt és kirohant a szobából.
– Sloane! Gyere vissza! – Kergettem a lakásban, nem gondolva
Magdára vagy bármire.
– Kérlek! Szeretlek Sloane.
– Hagyj békén! – Kinyitotta az ajtót. – Hadd tudjam meg, ha
túljutsz ezen. – Kirohant a folyosóra.
Az ajtóhoz szaladtam. – Sloane?
– Mi van? – Nyomogatta a lift gombot, próbálta siettetni.
– Nem mondod el senkinek, huh?
– Oh, hidd el nekem, Kyle, nem mondom el egy léleknek sem.
Azt hinnék idióta vagyok. – Újra rám nézett és megborzongott.
A lift megérkezett, és ő elment. Visszamentem a szobámba és
lefeküdtem az ágyamra. Még éreztem az illatát, és nem éreztem
jónak. Nem szerettem Sloane-t, így nem volt meglepetés, hogy ő sem
szeretett. Ezért nem működött a csók. A boszorkány említette ezt –
szerelmesnek kell lennem.
Soha nem szerettem senkit, még mikor normális voltam, senki
nem akart velem lenni, kivéve azért, hogy ki voltam, milyen cuccaim
voltak, és azért mert m ilyen jó parti voltam. Nem érdekelt annyira.
Hasonló dolgokat akartam, amit a lányok, jó időt. Volt idő a többi
dologra később.
De mi az esélye, hogy találok valakit, aki tényleg szeretne most?
És talán a legnehezebb része az egésznek, az lesz, hogy viszont
szeressem.
50

3
Fordította: Vedit
Jó tudni: A doktorok nem tudnak kigyógyítani abból, hogy egy
vadállat lettem.
A következő hét folyamán, apa és én beutaztuk egész New Yorkot
és beszéltünk egy tucat doktorral, akik elmondták nekünk
különféle nyelveken és hangsúllyal, hogy így ragadtam. New Yorkon
kívülre is elutaztunk és meglátogattunk boszorkányokat és voodoo
embereket is. Mindegyikük ugyanazt mondta: Ők nem tudják hogyan
váltam azzá, ami lettem, de nem tudják meggyógyítani sem.
– Sajnálom, Mr. Kingsbury –, mondta az utolsó doktor az apának.
Egy irodában ültünk valahol Iowa közepén vagy Idaho-ban vagy
talán Illinois-ban. Az autóút tizenhárom hosszú, csöndes óra volt, és
amikor elindultunk egy pihenőből, felöltöztem, mint egy közép-keleti
nő, talárral fedve a testem és a fejem.
A doktor egy kórházban dolgozott egy közeli városban, de apu
megszervezte, hogy bizalmasan találkozzunk vidéken a hétvégi
otthonában. Apu nem akarta, hogy valaki meglásson. Kinéztem az
ablakon. A fű olyan zöld volt, amilyet ezelőtt még soha nem láttam,
és a rózsabokrok mindenféle színűek voltak. Bámultam őket.
Gyönyörűek voltak, mint amikre Magda mondta, hogy kedvel.
– Igen, én szintén.
– Mi igazán szeretjük önt a hírekben, Mr. Kingsbury –, mondta
Dr. Endecott. – A feleségem különösen, úgy látszik összefutottunk
önnel.– Istenem! Ez a fickó kérni akart egy autogrammot vagy
javasolni egy hármast?
51

– Járhatnék a vakok iskolájába? – Félbeszakítottam. – A doktor
megállt a javaslatának vagy ajánlatának a közepén.
– Igen, Kyle?
Ő volt az egyetlen, aki a nevemen szólított. Volt ez a voodoo
fickó Kelet-Village-ben aki az ördög ivadékának nevezett (amely,
gondolom, pontosan sértő volt apának velem kapcsolatban). Ennél a
pontnál távozni akartam, de apu a legvégsőkig beszélt vele amikor –
meglepetés, meglepetés – nem tudott segíteni nekem. Nem igazán
okoltam senkit amiatt, hogy nem akart velem lógni. Én sem akartam
magammal lógni, ezért gondoltam, hogy a javaslatom ragyogó.
– Egy iskola a vakoknak –, mondtam. – Talán járhatnék egy
olyanba. – Tökéletes lenne. Egy vak lány nem látná, hogy milyen
csúnya vagyok, így betudnám vetni a Kingsbury bájt, és eltudnám
érni, hogy szeressen. Azután egyszer csak visszaváltoznék, és vissza
tudnék menni a régi iskolámba.
– De te nem vagy vak, Kyle – mondta a doktor.
– Nem tudnánk nekik azt mondani mégis, hogy az vagyok? Hogy
elvesztettem a látásomat egy vadászbalesetben vagy valami?
Rázta a fejét.
– Nem az van, hogy nem értem, hogy mit érzel, Kyle.
– Igen, igaza van.
– Nem, igazán. Megértem, egy kicsit. Amikor tinédzser voltam,
volt egy nagyon rossz szokásom. Kipróbáltam minden orvosi
kezelést és készítményt, és jobb lett egy kicsit, majd rosszabb.
Annyira csúnyának és bátortalannak éreztem magam, biztos voltam,
hogy soha senki nem törődik velem. De végül felnőttem és
megházasodtam.– Rámutatott egy képre egy csinos szőke nőről.
– Végül is ez azt jelenti, miután befejezte az orvosi iskolát és
csinált egy tonna pénzt, így a nők túlnéztek a külsőjén? – Csattant fel
apu.
– Apu…– Mondtam. De ugyanazt gondoltam.
– Ezt egy pattanáshoz hasonlítja? – Mondta apu, felém intve. – Ő
egy szörny. Felkelt egy reggel, és egy állat lett. Bizonyára, az
orvostudomány…
52

– Mr. Kingsbury, hagyja abba amiket mond. Kyle nem egy
szörny.
– Minek nevezné ezt? Van valamilyen szaknyelv?
A doktor ingatta a fejét.
– Nem tudom. De amit tudok, hogy csak a fizikai megjelenése
érintett, a külső. – Rátette a kezét az enyémre, amit soha senki sem
tett.
– Kyle, tudom ez nehéz, de biztos vagyok benne, hogy a barátaid
megtanulnak elfogadni téged, és kedvesek lesznek.
– Milyen bolygón él? – Kiabáltam. – Mert határozottan nem ezen
a Földön. Én nem ismerek senki kedveset, Dr. Endecott. És mi több,
nem akarok ismerni senki olyat. Úgy hangzanak, mint a vesztesek.
Nekem nem valami kis problémám van. Nem tolószékben vagyok.
Én tökéletesen és teljesen különc vagyok.– Elfordultam, hogy ne
lássák az összezuhanásomat.
– Dr. Endecott –, mondta apám –, mi több mint egy tucat orvosnál
és kórháznál voltunk. Egy bizonyos ponton…
Megállt.– Nagyon ajánlották. Ha ez pénzt igényel, bármennyit
kifizetek, hogy segítsen a fiamnak.
– Ez nem biztosítási munka lesz.
– Azt értem, Mr. Kingsbury –, mondta a doktor. – Kívánom
– A kockázat miatt ne aggódjon. Alá fogok írni egy lemondó
nyilatkozatot. Szerintem Kyle és én egyetértünk abban, hogy
kockáztatunk… mindent, minthogy Kyle így éljen tovább.– Igaz,
Kyle?
Bólintottam, bár rájöttem, hogy az apám azt mondta, hogy inkább
látna engem holtan, mint élve, amiatt ahogy kinéztem.
– Igen.
– Sajnálom, Mr. Kingsbury, de ez igazán nem a pénzről vagy a
kockázatról szól. Ez egyszerűen az, hogy semmi sincs kész.
– Gondolkodtam, talán bőrátültetésekkel, egy arcátültetésen is, de
csináltam néhány tesztet, és…
– Mit? – mondta apám.
– Az a legfurcsább dolog, de a bőr szerkezete változatlan maradt,
bármit tettem, mintha nem tudnánk megváltoztatni.
53

– Ez őrültség. Bármit megváltoztathatnak.
– Nem. Ez egyáltalán nem olyan, mint amit valaha láttam. Nem
tudom, hogy mi okozhatta ezt.
Apa felém lövellt egy újabb pillantást. Tudtam, hogy nem akarta,
hogy beszéljek bárkinek is a boszorkányról. Maga sem hitte el még
mindig. Azt gondolta még mindig, hogy egy furcsa betegségem van,
amit meg lehet gyógyítani gyógyszerrel. – Dr. Endecott folytatta. –
Igazán szeretnék még kutatási célból elvégezni néhány tesztet.
– Segíteni fognak a fiamnak, hogy normálisan nézzen ki?
– Nem, de lehet hogy segíteni fognak, hogy többet tudjunk meg az
állapotáról.
– A fiam nem lesz tengerimalac,– csattant fel apu.
A doktor bólintott.
– Sajnálom, Mr. Kingsbury. Az egyetlen dolog, amit javasolni
tudok, hogy elviszi Kyle-t egy tanácsadásra, hogy megtanulja a
legjobban kezelni, ahogy csak tudja.
Apa egy gyér mosolyt adott.
– Igen, biztos, hogy ezt fogom tenni. Már néztem.
– Jó. – Dr. Endecott felém fordult. – És Kyle, nagyon sajnálom,
hogy nem tudok segíteni. De meg kell értened, hogy ez nem a vég,
kivéve ha hagyod, hogy úgy legyen. Sok ember rokkantsággal nagy
dolgokat vitt véghez. Ray Charles, egy vak ember, óriási zenei
teljesítményei voltak, és Stephen Hawking, a fizikus, egy zseni a
mozgatóideg betegsége ellenére.
– De nem ez a probléma, doki. Én nem vagyok zseni. Én csak egy
srác vagyok.
– Sajnálom, Kyle. – Dr. Endecott megint rátette és megpaskolta a
vállamat, oly módon, hogy egyszerre jelentette Ugyan ugyan, és
Most távozz. Megértettem és felálltam.
Apu és én alig beszéltünk az úton hazafelé. Amikor odaértünk,
apu elsétált velem a limuzintól az épület szolgálati bejáratához.
Elhúztam a sötét fátyolt az arcomtól. Július volt és forróság, bár
megpróbáltam eltakarni az arcomat a megnyírt hajammal, ami
majdnem azonnal visszanőtt. Apu intett, hogy menjek be.
– Nem jössz? – Mondta.
54

– Nem, kések. Elég munkát szalasztottam el emiatt a szar miatt. –
Látnia kellett az arcomat, mert összeadta.
– Ez egy időpocsékolás, ha nem viszel véghez semmit.
– Biztos. – Besétáltam. Apu elkezdte bezárni az ajtót, de hagytam,
hogy megütögesse a hátam.
– Továbbra is megpróbálsz segíteni nekem?
Néztem apám arcát. Az apám a híradós pasi volt, így igazán jó
volt abban, hogy pléhpofát vágjon ráadásul, mikor kamuzott. De még
apu sem tudott mit kezdeni a rángással, amit a szája csinált, amikor
mondta:
– Természetesen, Kyle. Soha sem fogom abbahagyni a
próbálkozást.
55

4
Fordította: Karsi
Azon az éjszakán folyamatosan azon gondolkodtam, amit Dr.
Endecott mondott arról, hogy azért nem tudott rajtam segíteni, mert
nem voltam képes változni. Ez most értelmet kapott – hogy milyen
lehetett, amikor levágtam a szőrömet, és azonnal visszanőtt. Ugyanez
volt a körmömmel – vagy most már karmommal...
Apa nem volt otthon, és Magda is elment éjszakára. Apa
megemelte a fizetését, és megeskette, hogy titkot tart. Szóval
magamhoz vettem egy konyhai ollót és egy borotvát. Levágtam a
szőr a bal karomon amilyen rövidre csak tudtam, aztán leborotváltam
a maradékot, amíg simább nem lett, mint az átváltozásom előtt.
Vártam a karomat bámulva. Semmi sem történt. Talán az volt a
titka, hogy olyan simára kellett borotválni, amennyire csak lehetett,
és nem csak levágni, hanem el is eltávolítani. Még ha apának fizetnie
is kell valakinek, hogy minden nap leöntsön forró viasszal, jobban
megérte, csak hogy egy kicsit normálisabbnak nézzek ki.
Visszamentem a szobámba, közben egy furcsa érzés fogott el –
remény –, amit azóta az első nap óta nem éreztem, amikor felhívtam
Sloan-t, hogy rávegyem, hogy megcsókoljon.
56

De amikor visszaértem a szobám ragyogó fényébe, a szőröm
visszanőtt. Ránéztem a karomra. Ha látszott bármi is, az volt, hogy a
szőr a bal karomon sűrűbbnek tűnt, mint korábban.
Valami – talán a sírás – fojtogatta a torkomat. Odarohantam az
ablakhoz. Üvölteni akartam az örökké-szerető holdnak, mint egy
vadállat egy horrorfilmben. De a hold elrejtőzött két épület között.
Mégis kinyitottam az ablakot, és beleordítottam a forró július
levegőbe.
– Pofa be! – érkezett egy hang az alsó lakásból. A járdán egy nő
sietett a táskáját szorongatva. Egy párocska csókolózott az
árnyékban, távol egy lámpa fényétől. Még csak észre sem vettek.
Berohantam a konyhába, és kiválasztottam a legnagyobb kést a
tartóból. Aztán elbarikádoztam magam a fürdőszobában, és
összeszorítva a fogaimat a fájdalom ellen, kivágtam egy részt a
karomból. Álltam figyelve, ahogy a vér szivárog a sebből. Tetszett a
tomboló vörös fájdalom. Szándékosan félrenéztem.
Amikor visszanéztem, a lyuk begyógyult. Elpusztíthatatlan,
megváltoztathatatlan voltam. Ez vajon azt jelenti, hogy emberfeletti
vagyok, hogy nem tudok meghalni? Mi van, ha valaki meglő? És ha
igen, melyik a rosszabb – meghalni, vagy örökké szörnyetegként
élni?
Amikor visszatértem az ablakhoz, nem volt senki az utcán. Két
óra volt. Fel akartam menni az internetre, chat-elni a barátaimmal,
mint régen. A suli végéig elvoltam apám tüdőgyulladás-sztorijával,
majd azt mondtam mindenkinek, hogy a nyarat Európában töltöm.
Utána pedig bentlakásos iskolába megyek ősszel. Azt mondtam
nekik, hogy még találkozunk augusztusban, mielőtt elmegyek, de ez
hazugság volt. Nem számított. Alig-alig e-maileztek. Nem akartam
visszamenni Tuttle-be, természetesen semmiképp így, mint egy
torzszülött. Tuttle-ben rosszul bántunk azokkal az emberekkel,
akiknek olcsó cipőjük volt. Vasvillával jönnének utánam, azok után,
ahogy kinézek. Azt hinnék, valamilyen betegségem van, mint ahogy
apa gondolta, és távol tartanák magukat tőlem. És ha mégsem, nem
tudnék együtt élni azzal, hogy torzszülött vagyok egy olyan
iskolában, ahol régebben a Szép Emberek egyike voltam.
57

Lent az utcán egy hajléktalan fickó vánszorgott végig egy
hatalmas hátizsákkal a vállán. Milyen érzés lehet olyannak lenni,
mint ő, amikor senki sem vár vagy akar tőled semmit? Addig néztem,
amíg el nem tűnt, mint a hold a két épület között.
Végül elbotorkáltam az ágyig.
Amikor a fejem leért a párnára, valami keményet éreztem.
Becsúsztattam a kezem a párna alá, és kihúztam egy tárgyat, majd
felkapcsoltam a lámpát, hogy lássam, mi az.
Egy tükör volt.
Nem néztem tükörbe az átalakulásom óta, azóta a nap óta, amikor
eltörtem azt, amelyik a szobámban volt. Felvettem, egy szögletes
kézi tükör volt ezüst kerettel, ugyanaz, amely Kendra-nál volt azon a
napon a suliban. Azt gondoltam, annyi darabra töröm, amennyire
csak lehetséges. Abban kell gyönyörűséged lelned, amiben csak
tudod.
De megpillantottam az arcomat benne. A saját arcom volt – az én
régi, kék szemű, tökéletes arcom, amely álmaimban még mindig az
enyém volt. Közel tartottam a tükröt mindkét kezemet használva,
mintha egy lány lenne, akit megcsókolni készülök.
A tükörkép elúszott, és megint szörnyeteg arcomat láttam.
Megőrültem? Felemeltem a tükröt.
– Várj!
A hang a tükörből jött. Lassan leengedtem a tükröt.
Az arc a tükörben ismét megváltozott. Kendra volt, a boszorkány.
– Mit csinálsz te itt?
– Ne törd össze ezt a tükröt! – mondta. – Mágikus ereje van.
– Tényleg? – kérdeztem. – Na és?
– Komolyan beszélek. Már több mint egy hónapja figyellek. Úgy
látom, végre rájöttél, hogy ebből nem tudsz kikeveredni apuci
pénzével – bőrgyógyászat, plasztikai sebészet. Az apád még azt a
klinikát is felhívta Costa Rica-án, ahol azt a szupertitkos
beavatkozást hajtották végre rajta. Mindannyian ugyanazt mondták –
Bocs, kölyök! Tanulj meg együtt élni vele! Járj tanácsadásra!
– Hogyan...
– Azt is láttam, hogyan vallottál kudarcot Sloane-nal.
58

– Nem vallottam kudarcot. Azelőtt csókoltam meg, mielőtt
meglátott.
– És ő nem változtatott vissza, ugye?
Megráztam a fejem.
– Azt mondtam neked, hogy szeretned kell azt a személyt. És neki
is szeretnie kell téged. Szereted Sloane-t?"
Nem válaszoltam.
– Nem hinném. A tükörnek varázsereje van. Nézz bele, és bárkit
láthatsz, akit szeretnél, bárhol a világon! Gondolj valakinek a nevére,
talán az egyik korábbi barátodéra ... – A tükörben megláttam gúnyos
mosolyát, amikor azt mondta, korábbi. – Kérdezz, és a tükör
megmutatja azt a személyt, bárhol is van!
Nem akartam. Semmit nem akartam megtenni, amit ő mondott.
De nem tudtam megállni. Sloane-ra gondoltam, és egy pillanat alatt a
tükörben lévő kép átváltozott Sloane lakására, amely épp olyan volt,
mint a tánc napján. Sloane a kanapén ült, és egy sráccal csókolózott.
– Oké, és akkor mi van? – ordítottam, mielőtt végiggondoltam
volna, vajon Sloane hall-e engem.
Az arc a tükörben visszaváltozott Kendráéra.
– Hall engem? – suttogtam.
– Nem, csak én hallak. Mindenki mással ez egy egyirányú dolog,
mint egy bébiőr. Van valaki más, akit látni akarsz?
Azt akartam mondani, hogy nem, de a tudatalattim ismét elárult.
Trey-re gondoltam.
A tükör visszatért Sloane lakásába. Trey volt az, aki Sloane-nal
csókolózott.
Egy perc múlva Kendra azt mondta – Mi a következő lépésed?
Visszamész az iskolába?
– Természetesen nem. Nem mehetek úgy iskolába, mint egy
torzszülött. Már megegyeztem apával. – Az órára néztem. Tíz óra
múlt, és apa még nem volt itthon. Került engem. Az a néhány hét az
orvosokkal volt a legtöbb időt, amit együtt töltöttünk...nos valaha is.
De tudtam, hogy ez nem tart örökké. Visszatértem a régi életembe,
amikor csak a tévé képernyőjén láttam őt. Nem törődtem ezzel
azelőtt, amikor volt életem. De most nem volt semmim és senkim.
59

– Kitaláltad már, hogy fogod megtörni a varázslatot?
Nevettem. – Visszaváltoztathatnál.
Megint elfordult. – Nem tudlak.
– Nem akarsz.
– Tényleg nem tudlak. A varázslatot neked kell megtörnöd. Az
egyetlen útja, hogy visszacsináld, ha teljesíted a feltételt –
megtalálod az igaz szerelmet.
– Nem tudom megcsinálni. Egy torzszülött vagyok.
Egy kicsit elmosolyodott. – Igen, olyasmi vagy, nem igaz?
Megráztam a tükröt. – Te tetted ezt velem.
– Te egy utálatos bunkó vagy – húzta el a száját. – És fejezd be a
tükör rázását!
– Zavar téged? – és még egyszer megráztam. – Milyen kár!
– Talán nem tévedtem, hogy átváltoztattalak. Talán abban
tévedtem, hogy fontolóra vettem, hogy segítsek neked most.
– Segítség? Mégis milyen olyan segítséget tudsz adni, amit én
szeretnék? Úgy értem, ha nem tudsz visszaváltoztatni.
– Adhatok tanácsot, és az első, nem törd össze a tükröt! Talán
még a segítségedre lehet valamikor.
Aztán eltűnt.
Letettem a tükröt – óvatosan – az éjjeliszekrényre.
60

5
Fordította: Huncut Angyal
Néha, mikor New York-ban sétálsz – talán bárhol, de különösen
New York-ban, mert annyira zsúfolt – látod ezeket az embereket,
férfiakat kerekesszékben, amputált lábaik épp elérik a szélét, vagy
emberek égéssel az arcukon. Talán a lábaikat a háborúban vesztették
el vagy valaki savba dobta őket. Soha nem gondolkodtam el róluk
komolyan. Ha gondolkodtam róluk, csak annyi volt, hogyan menjek
el mellettük, hogy ne érjenek hozzám. Undorítottak. De most egész
idő alatt rájuk gondoltam, egyik percben normális vagy – szép, éppen
– és aztán a következő percben történik valami, ami megváltoztat.
Lehet a kárt javítanod. Egy szörnyszülött. Szörnyszülött voltam, és
ha van ötven, hatvan, hetven évem még, szörnyszülöttként töltöm
azokat, azért a percért, mikor Kendra rám tette az átkot, azután amit
tettem.
Vicces dolgok vannak a tükörrel. Egyszer belenéztem, és a
megszállottja lettem. Először, megnéztem az össze barátomat
(egykori barátok, ahogy Kendra mondta), furcsa pillanatokban
kaptam el őket – rongyokat kaptak a szüleiktől, az orrukat piszkálják,
meztelenek, vagy csak általában nem gondolnak rám. Megnéztem
Sloane-t és Trey-t is. Együtt voltak, igen, de Sloane-nak volt egy
61

másik pasija is, egy srác, aki nem a Tuttle-ba járt. Azon töprengtem,
mi van ha engem is megcsalt.
Aztán elkezdtem más embereket nézni. A lakás hosszú hetekre
üres volt Augusztusban. Magda készítette az ételeimet és lehozta
nekem, de csak akkor jöttem elő, ha hallottam porszívózik a ház egy
másik részén, vagy ha elment. Emlékeztem azt mondta
megrémítettem. Talán, azt gondolta megérdemeltem, ami velem
történt. Utáltam azért, mert ezt gondolta.
Ezzel a dologgal kezdtem, elővettem az évkönyvemet és
kiválasztottam egy oldalt, véletlenszerűen rámutattam néhány
személyre – rendszerint valami vesztesre, akikkel nem foglalkoztam
mikor az iskolában voltam. Elolvastam a nevüket, majd megnéztem
mutatóban a tevékenységeit. Azt hittem ismerek mindenkit az
iskolában. De most látom, sokukat nem ismerem. Most már tudtam
mindenki nevét.
A játék, amit játszottam, hogy kiválasztottam egy személyt, aztán
próbáltam eldönteni hol van a tükörben. Néha könnyű volt. A
techgyíkok mindig a számítógépnél. A futók legtöbbször kint,
futottak körbe.
Vasárnap reggel, a kép, amit választottam, Linda Owens volt.
Ismerősnek tűnt. Aztán rájöttem, hogy a lány a bálról, az egy, akinek
rózsát adtam, akit annyira felvidított, az egy aki megadta nekem a
második esélyt. Soha nem vettem őt észre azelőtt az iskolában. Most
néztem őt az évkönyvben, ami olyan volt, mint egy önéletrajz.
Nemzeti Tisztelet Egyesület, Francia Tisztelet Egyesület, Angol
Tisztelet Egyesület… nos, az összes..tisztelet társulat.
A könyvtárban kell lennie.
– Látni akarom Lindát, – mondtam a tükörnek.
A könyvtárat néztem. A tükör rendszerint ráközelít a helyre, mint
egy filmben. Szóval vártam az üvöltő oroszlános képet, aztán Linda,
tanul annak ellenére, hogy Augusztus volt.
Ehelyett, a tükör olyan környéket mutatott, amit soha nem láttam
ezelőtt – és nem akartam látni. Az utcán, két kiélt nő szoros felsőben
vitatkozott. Egy drogos ücsörgött egy bejárati lépcsőn, felpattant. A
tükör felfelé mozgatta a képet, keresztül az ajtón, fel a lépcsőházban
62

a törött lépcsőkkel és a csupasz villanykörtékkel, és kilógó
vezetékekkel, és megállt egy lakásban.
A lakásnak mállott a festése és feljött a linóleum. Dobozok voltak
a könyvespolcok. De minden tisztának tűnt, és Linda a közepén ült,
olvasott. Végül is igazam volt vele kapcsolatban.
Lapozott, majd még egyet, és még egyet. Tíz percig néztem őt
olvasás közben. Igen, unatkoztam. De ez több volt annál. Ez valami
jó volt, hogy így tudott olvasni, és nem figyelni semmi másra maga
körül.
– Hé, te lány! – szólította meg egy hang, és felugrottam. Olyan
csend volt addig, hogy nem vettem észre, hogy más is van a lakásban
vele. Linda felnézett a könyvéből. – Igen?
– Én… fázom. Hozol nekem egy takarót, huh? – Linda sóhajtott
és letette a könyvet, szöveggel lefelé. A címre pillantottam.
Jane Eyre, volt a címe. Unatkoztam annyira, hogy pont arra
gondoltam elolvasom egyszer.
– Oké, – mondta. – Akarsz teát is? – Már felállt és konyhába
indult.
– Igen. – A válasz alig volt több mint morgás. – Csak siess.
Linda megnyitotta a csapot és hagyta folyni, míg elővett egy ütött
kopott teafőzőt. Megtöltötte a főzőt és a tűzhelyre tette. – Hol a
takaró? – A hang dühös volt. – Hozom. Sajnálom. – Egy pillantást
vetett hátra, a könyvére, a szekrényhez sétált és elővett egy
szegényes kék takarót. Odaadta a férfinak, aki egy öreg kanapén
kuporgott. Be volt takarva egy másik takaróval, így nem láttam az
arcát, de borzongott annak ellenére, hogy Augusztus volt. Linda
elrendezte a takarót a válla körül. – Jobb?
– Nem igazán.
– A tea segíteni fog.
Linda elkészítette a teát, és átkutatta a többnyire üres
hűtőszekrényt valamiért, feladta, és bevitte a teát a férfinak. De már
elaludt. Letérdelt mellé, hallgatta. Aztán kinyújtotta a kezét a kanapé
párnája alá keresve valamit. Semmi. Visszament a könyvéhez, teát
ivott. Folytattam a nézését, de nm történt semmi más.
63

Általában, egyszer néztem meg egy embert. De a következő héten,
folyamatosan Lindát néztem. Nem nézett ki dögösen vagy volt
valami érdekes. A legtöbb ember a Tuttle-ban táborban voltak, vagy
akár Európában. Így nézhettem valakit Louvre-ban, ha akartam.
Vagy, jobban tetszik, nézhetném a tábor zuhanyzóját tele pucér
lányokkal – oké, megtettem. De rendszerint, az olvasó Lindát
néztem. Nem tudtam elhinni, hogy olyan sokat olvas nyáron! Néha
nevetett, olvasva a könyvét, és egyszer sírt. Nem tudtam, hogy valaki
hogyan tud nagy ügyet csinálni egy könyvből.
Egy nap, miközben olvasott, zaj volt – dörömböltek az ajtón.
Néztem, ahogy kinyitja.
Egy kéz megragadta őt. Figyeltem.
– Hol van? – kérdezte egy hang. Egy esetlen alak jött be a képbe.
Nem láttam az arcát, csak azt, hogy nagy. Azon töprengtem hívom a
911-et.
– Hol van mi? – mondta Linda.
– Tudod mi. Mit csináltál vele?
– Nem tudom miről beszélsz. – A hangja nyugodt volt, és kibújt a
férfi markából és visszaindult a könyvéhez.
A férfi megragadta újra és magához húzta. – Add ide nekem.
– Nincs többé.
– Ribanc! – Keményen megütötte az arcát. Megbotlott és elesett. –
Kell nekem. Azt hiszed jobb vagy nálam, hogy lophatsz tőlem? Add
ide nekem!
Elindult felé, mintha újra meg akarná ragadni, de összeszedte
magát, felállt, és az asztal mögé szaladt. Megragadta a könyvét és
maga elé tartotta, mintha pajzs lenne. – Maradj távol tőlem. Fel
fogom hívni a zsarukat.
– Nem hívod ki a zsarukat a saját apádra.
Bámultam a szót, apa. Ez a mocsok az apja? Ugyanaz, akit
betakart egy takaróval előző héten?
– Nincs nálam, – mondta. Az arca megfeszült, mit annak, aki
próbál nem sírni. – Kidobtam, lehúztam a wc-n.
– Lehúztad? Száz dolcsi értékű hernyót? Te –
– Nem kellenek azok neked! Megígérted…
64

A lányra vetette magát, de bizonytalanul állt a lábán, és ő
elmenekült és az ajtóhoz rohant. Még a könyvét tartva, kifutott a
gyatra a lakásból, de a repedt, pókhálós lépcsőn az utcára.
– Menekülj! – kiáltott utána. – Csak hagy el, mint a ribanc
nővéreid tették!
Futott az utcára és a metró megállóba. Néztem őt lent a lépcsőkön,
amíg beszállt a szerelvénybe. Csak ezután fakadt sírva
Azt kívántam bárcsak odamehetnék hozzá.
65

Mr. Anderson: Köszönöm, hogy eljöttetek. Ma, a lakóhely
berendezéséről fogunk beszélni, az átváltozás után.
Froggie: soha nem laktam tóban & bizonyosan most sem fogok
SilentMaid: Froggie, miért nem?
Froggie: miért nem??? mert nedves!!!
SilentMaid: De kétéltű vagy.
Froggie: És???
SilentMaid: Így kényelmesen tudsz élni a szárazon, de
kívánatosabb a vízben, még lélegezni is tudsz a víz alatt. Miért?
Komolyan tudni akarom!
Froggie: egy dologért, a cuccaim elúsznának!
BeastNYC csatlakozott a beszélgetéshez.
BeastNYC: Kezdjétek most. Itt vagyok.
SilentMaid: Elkezdtük.
BeastNYC: Vicceltem.
Mr. Anderson: Nem vagyunk mindig biztosak benned, Beast. De
üdvözlünk.
BeastNYC: Költözök ezen a héten. Nem tudom hová.
SilentMaid: Volt egy bejelentésem ma.
Mr. Anderson: Mi az, Silent?
SilentMaid: Eldöntöttem, hogy keresztülmegyek rajta.
Froggie: keresztül az átváltozáson?
SilentMaid: Igen.
BeastNYC: Miért akarsz ilyen buta dolgot csinálni, mint ez?
Mr. Anderson: Beast, ez nem udvarias.
BeastNYC: De hülye vagy! miért kockáztatja meg a varázslatot,
mikor nem kellene?
SilentMaid: Sokáig gondolkodtam és nehéz volt ez, Beast.
Grizzlyguy csatlakozott a beszélgetéshez.
SilentMaid: Tudom, hogy kockázattal jár, óriási kockázattal. Ha
nem kapom meg a srácot, tengeri tajték leszek. De azt hiszem
kockáztatni kell az igaz szerelemért.
Grizzlyguy: tajték?
Froggie: az igaz szerelem megéri
BeastNYC: Mondhatok valamit?
66

Froggie: Meg tudott valaha valaki?
BeastNYC: Az összes pasi szemét. Feladnád az esélyedet valami
srácért, aki nem érdemli meg? Senkiért nem éri meg tajtékká lenni.
SilentMaid: Nem is ismered!
BeastNYC: Te sem. A tengerben vagy & ő a szárazföldön!
SilentMaid: Tudok mindent amire szükségem van. Tökéletes.
Froggie: Biztos vagyok benne, hogy az.
BeastNYC: Csak reális vagyok… talán észre sem vesz. nem
mondtad, hogy fel kell adnod a hangod?
SilentMaid: Megmentettem a fulladástól! Oh, felejtsd el.
Froggie: szöörny csak szöörny, slnt. Nem hagyd, hogy lehúzzon.
SilentMaid: kilépett a beszélgetésből.
BeastNYC: bocs, de tényleg nehéz szörnynek
67

3. rész:
A Kastély
Fordította: Karsi
1
A következő hónapban elköltöztem. Apám vásárolt egy régi
bérházat Brooklynban, és közölte velem, hogy oda költözünk. Magda
a cuccomat csomagolta a segítségem nélkül.
Az első dolog, ami feltűnt, az ablak volt. A háznak régimódi,
kiugró ablakai voltak, díszes kerettel körbevéve. A legtöbb tömbbeli
háznak csipkefüggönyös vagy rolós ablakai voltak, amelyek a fákkal
szegélyezett utcára néztek. Apa nyilván nem akarta, hogy a fákat
nézzem – vagy még inkább, hogy engem nézzen valaki. A mi
házunknak vastag, sötét faredőnyei voltak, amelyek – még nyitott
állapotban is – elzárták a legtöbb fényt és kilátást a ház eleje felől.
68

Éreztem a friss fa és festék illatát, így tudtam, hogy újak voltak.
Minden ablakon riasztó volt, és minden ajtón megfigyelő kamera.
A háznak öt része volt, mindegyik rész majdnem akkora, mint az
egész lakásunk Manhattanben. Az első emelet egy teljes privát
apartman volt saját nappalival és egy konyhával. Itt laktam én. Egy
hatalmas plazma képernyő foglalta el a fal nagy részét a nappaliban.
Volt ott egy DVD-lejátszó és egy raktárnyi kasszasiker. Minden, ami
teljességgel szükségtelen.
A hálószoba hátsó részében egy kertes rész volt, amely olyan
kopáran és barnán festett, hogy valóságos gaz dzsungelt vártam. Az
újnak kinéző fakerítés elnyúlt egészen a hátsó részéig. Bár nem volt
kapu, egy megfigyelő kamera a kerítésre nézett arra az esetre, ha
valaki be találna törni. Apa nem akarta megkockáztatni, hogy valaki
meglásson. Én nem terveztem, hogy kimegyek az utcára.
A hibás képpel összhangban volt egy dolgozószoba a háló mellett,
egy másik plazma tévével a PlayStation számára. A könyvespolcon
játékok sorakoztak, valódi könyvek helyett.
Az emeletemen lévő fürdőszobában nem volt tükör. A falak
frissen voltak festve, de láttam a helyet, ahonnan lecsavarozták a
tükröt, és befedték a helyét.
Magda már kicsomagolta a cuccomat – kivéve két dolgot, amit
nem akartam, hogy lásson. Kivettem két rózsaszirmot és Kendra
tükrét. Néhány pulóver alá tettem őket az alsó fiókos komódomban.
Felmentem a lépcsőn a második emeletre, ahol volt még egy nappali,
egy étkező és egy második konyha. Ez a hely volt túl nagy
számunkra. És miért akarna apa Brooklynba költözni?
Itt a fürdőszobában volt egy tükör. Nem néztem bele.
A harmadik emeleten volt egy másik nagy hálószoba, ami úgy
volt díszítve, mint egy nappali, de üres volt, és egy dolgozószoba
könyvek nélkül. És egy másik plazma tévé.
A negyediken még további három hálószoba. A legkisebben volt
néhány bőrönd, amiket nem ismertem fel. Az ötödik emeleten csak
egy csomó limlom volt – régi bútorok és dobozok, amelyekben
könyvek és lemezek voltak, mindent vastag por takart. Tüsszentettem
– a por jobban megragadt az én vadállati szőrömben, mint a rendes
69

emberekében – majd visszamentem a saját lakrészembe, és kinéztem
az üvegezett ajtón a kertbe, a kerítésre. Amíg nézelődtem, Magda
besétált.
– Kopoghatnál – mondtam.
– Ó, elnézést – aztán elkezdett csipogni, mint egy spanyol mókus.
– Tetszik szobája, Mr. Kyle? Én csinálni Önnek – egy jó, vidám
szoba.
– Hol az apám?
Megnézte az óráját. – Dolgoz. Nemsoká hírek.
– Nem – mondtam. – Úgy értem, hol szállt meg? Hol a szobája?
Az emeleten?
– Nem – Magda befejezte a csipogást. – Nem, Mr. Kyle. Nem
emelet, ott lenni én.
– Úgy értem, mikor jön vissza.
Magda lenézett. – Maradok veled, Mr. Kyle. Sajnálom.
– Nem, úgy értem...
Akkor megértettem. Maradok. Apának nem volt szobája, mert
nem lakott itt. Ő nem költözött Brooklynba, csak én. És Magda az új
gyámom. A felügyelőm. Csak mi ketten, örökké, míg apa egy boldog
„Kyle-mentes” életet élt. Körülnéztem a tükör nélküli, ablaktalan,
végtelen falakon (az összes vidám színűre volt festve – a nappaliban
piros volt, az én szobámban smaragd). Vajon le tudnának nyelni
engem, hogy semmi más ne maradjon, csak az emléke egy helyes
fickónak, aki eltűnt? Lehetnék az a sulibeli fickó, aki balesetben halt
meg hetedikben? Mindenki sírt, de mostanra már elfelejtettem a
nevét. Fogadok, hogy már mindenki elfelejtette, ahogy az enyémet is
el fogják.
– Nagyon szép – átsétáltam az éjjeliszekrényhez. – Szóval, hol a
telefon?
Szünet. – Nem.
– Nincs telefon? – Rossz hazudozó volt. – Biztos vagy benne?
– Mr. Kyle…
– Beszélnem kell az apámmal. Csak azt tervezte, hogy… letesz
engem itt örökre, anélkül, hogy elbúcsúzna… DVD-ket vásárolva
nekem. – Végigsöpörtem a kezemmel, elkapva egy polcot, és a
70

tartalmának nagy részét lezúdítva a földre. – Szóval, nem érzi magát
bűnösnek így megszabadulva tőlem? – Úgy éreztem, hogy a fényes,
zöld falak összezárulnak körülöttem. Lerogytam a díványra. – Hol a
telefon?
– Mr. Kyle…
– Ne hívj így! – még több DVD-t lesodortam. – Úgy beszélsz,
mint egy idióta. Mit fizet neked, hogy velem maradj? Megtriplázta a
fizetésed, hogy maradj itt a szörnyszülött fiával, hogy a börtönőröm
legyél, és tartsd a szád? Nos, a munkádnak búcsút inthetsz, ha én
elszököm. Tudod, ugye?
Továbbra is engem bámult. Szerettem volna elrejteni az arcomat.
Emlékszem, mit mondott azon a napon, amikor megijedt tőlem.
– Gonosz vagyok, tudod – mondtam neki. – Ezért nézek így ki.
Talán egy éjszaka eljövök és elkaplak álmodban. Az emberek a te
országodban hisznek az ilyesmiben – voodoo és Sátán ivadéka,
nemde?
– Nem. Abban hisszük…
– Tudod mit?
– Igen?
– Nem érdekel az országod. Nem érdekel semmi veled
kapcsolatban.
– Tudom, hogy szomorú...
Úgy éreztem, egy hullám emelkedik a fejemben, felbugyogva az
orromon. Az apám gyűlölt engem. Nem akarta, hogy egy házban
éljek vele.
– Kérlek, Magda, kérlek, hadd beszéljek vele! Muszáj. Nem fog
kirúgni, amiért megengeded. Nem fog senki mást találni, aki velem
maradna.
Nézett még egy pillanatig. Végül bólintott. – Hozom a telefont.
Remélem, segíteni fog. Próbálom magam.
Elsétált. Meg akartam kérdezni, mit értett azon, hogy „Próbálom
magam”. Hogy megpróbálta rábeszélni apámat, hogy maradjon
velem, legyen ember, de nem sikerült? Hallottam, hogy felvánszorog
a szobájába, amely valószínűleg az volt, amelyben a bőröndök
voltak. Istenem, ő volt minden, amim volt. Megmérgezhette az
71

ételemet, ha túl ellenszenves voltam. Ki bánná? Letérdeltem a
padlóra, hogy felszedjem a DVD-ket, amiket levertem. Nehéz volt
karmokkal, de legalább a kezem még mindig ugyanolyan formájú
volt, egy gorilla hüvelykujjával, és nem egy medve mancsával.
Néhány perc múlva Magda visszatért egy mobiltelefonnal a kezében.
Tehát ezen a helyen tényleg nincs telefonszolgáltatás. Micsoda
munkát végzett az apám!
– Én... én felvettem a legtöbb dolgot, amit ledobtam – intettem a
karommal, ami tele volt cuccal. – Sajnálom, Magda.
Felemelte az egyik szemöldökét, de azt mondta. – Rendben van.
– Tudom, hogy ez nem a te hibád, az apám... – vállat vontam.
Elvette a játékokat, amiket még mindig a kezemben tartottam. –
Akarod, én hívni?
Megráztam a fejem, és elvettem a telefont. – Egyedül kell
beszélnem vele.
Bólintott, majd visszatette a játékokat a polcra, és elhagyta a
szobát.
– Mi az, Magda? – apám hangján ingerültség szűrődött át, ahogy
beleszólt. Nem lesz jobb, ha meghallja, hogy én vagyok.
– Nem Magda. Én vagyok az, Kyle. Meg kell beszélnünk néhány
dolgot.
– Kyle, épp a közepén vagyok…
– Mindig a közepén vagy. Nem tart sokáig. Gyorsabban vége lesz,
ha meghallgatod, amit mondani akarok, mintha vitatkozol velem.
– Kyle, tudom, hogy nem akarsz ott lenni, de tényleg ez a legjobb.
Próbáltam kényelmes…
– Elhajítottál.
– Azt csinálom, ami a legjobb neked, megpróbállak megvédeni az
emberek bámészkodásától, azoktól az emberektől, akik
megpróbálnának hasznot húzni ebből, és…
– Ez egy baromság – körülnéztem, ahogy a zöld falak
megpróbáltak körbezárni. – Te csak magadat véded. Nem akarod,
hogy bárki tudjon rólam.
– Kyle, ennek a beszélgetésnek vége.
72

– Nem, nincs. Ne próbáld meg letenni! Ha megteszed, elmegyek a
NBC-hez, és interjút adok nekik. Esküszöm, Istenem, most azonnal
elmegyek.
Ez megállította. – Mit akarsz, Kyle?
Iskolába akartam járni, barátokat szerezni, és visszakapni
mindent, ahogy régen volt. De ez nem fog megtörténni. Szóval azt
mondtam. – Figyelj, van néhány dolog, amire szükségem lenne.
Szerezd meg őket, és megteszem, amit akarsz. Ellenkező esetben
elmegyek. – A csaknem átlátszó redőnyön keresztül láttam, hogy az
ég sötét.
– Milyen dolgok, Kyle?
– Szükségem van számítógépre és internetre. Tudom, hogy
aggódsz, hogy valami őrültséget teszek, mint hogy idehívom a sajtót,
hogy készítsen képeket rólam. – Elmondom nekik, hogy a fiad
vagyok. – De nem teszem – ha megteszed, amit kérek. Csak továbbra
is hallani akarok a külvilágról, és talán… nem tudom, csatlakozni
egy internetes csoporthoz vagy valamihez. – Ez olyan átlátszónak
hangzott, hogy kis híján el kellett takarnom a fülemet a
szánalmassága miatt.
– Oké, oké, dolgozni fogok rajta.
– Másodszor, akarok egy tanárt.
– Egy tanárt? Aligha voltál egy eminens diák ezelőtt.
– Most más a helyzet. Nem igazán van más elfoglaltságom.
Apa nem válaszolt, így folytattam.
– Különben is, mi van, ha kiszállok ebből? Úgy értem, ilyenné
váltam egy nap. Talán egy másik napon jobbá leszek. Lehet, hogy a
boszorkány meggondolja magát, és visszaváltoztat – mondtam, bár
tudtam, hogy ez nem történhet meg, és hogy az apám nem hisz
nekem. A szívem mélyén még mindig hittem benne, hogy
találkozhatok valakivel, egy lánnyal, talán online. Ezért akartam a
számítógépet. Azt nem igazán értettem, hogy miért akartam egy
oktatót. Apának igaza volt – utáltam az iskolát. De most, hogy
elvették tőlem, akartam. Különben is, a tanárral legalább
beszélgethetnék. – Csak úgy tűnik, ki kell tartanom.
– Rendben. Keresni fogok valakit. Van még valami?
73

Vettem egy mély lélegzetet. – A harmadik dolog, nem akarom,
hogy meglátogass.
Azért mondtam, mert tudtam, hogy úgysem fog. Apa egyébként
sem akart látni engem. Teljesen világossá tette. Ha eljött volna, csak
azért tette volna, mert úgy érezte, meg kell tennie. Ezt nem akartam,
nem akartam ott ülni, és várni, hátha felbukkan, és csalódni minden
nap, hogy mégsem jött.
Vártam, hátha vitatkozik, úgy tesz, mintha jó apa lenne. –
Rendben – mondta. – Ha ez az, amit akarsz, Kyle. – Tipikus. – Ezt
akarom én is.
Letettem a telefont, mielőtt meggondolhattam volna magam, és
könyörögtem volna neki, hogy jöjjön vissza.
74

2
Apa gyors volt. A tanár egy héttel később megjelent.
– Kyle – észrevettem, hogy Magda nem hívott többet Mr. Kylenak,
miután ráüvöltöttem. Ettől sokkal kevésbé volt bosszantó. – Ez
Will Fratalli. Ő tanár.
A fickó magas volt, a húszas évei végén, és egy igazi stréber. Volt
vele egy kutya, egy sárga labrador, és kopott farmert viselt, amely túl
bő volt, hogy testre simuljon, de nem elég nagy, hogy dögös legyen,
valamint egy kék, végig gombolós inget. Szemlátomást állami
iskolából jött, és nem az igazán menő fajtából. Előrelépett. – Helló,
Kyle.
Nem rohant el sikoltozva a látványomtól. Ez egy pont volt az ő
javára. Másrészről azonban nem nézett rám. Sokkal inkább elnézett
mellettem.
– Itt vagyok! – intettem. – Ez nem fog működni, ha még csak rám
sem bírsz nézni.
A kutya mélyen felmordult.
A fickó – Will – felnevetett. – Az egy kicsit nehéz lesz.
– Miért? – kérdeztem.
– Mert vak vagyok.
Ó!
– Ülsz, Pilot! – mondta Will. De Pilot csak toporgott, nem volt
hajlandó leülni.
75

Ez egy annyira más univerzum volt. Az apám elment és talált –
vagy nagy valószínűséggel a titkárnője talált – egy vak tanárt, így az
nem láthatta, milyen csúnya vagyok.
– Ó, hűha, sajnálom! Ez… ez a te kutyád? Itt fog élni? És te? –
Még soha nem találkoztam vak emberrel ezelőtt, bár láttam őket
aluljárókban.
– Igen – Will intett a kutya felé. – Ő Pilot. Mindketten itt fogunk
lakni. Az apád keményen alkudozik.
– Le merem fogadni. Mit mondott neked rólam? Elnézést. Le
akarsz ülni? – megfogtam a karját.
Elrántotta. – Kérlek, ne tedd ezt!
– Sajnálom. Csak segíteni próbáltam.
– Ne fogd meg az embereket! Örülnél, ha én megfognálak? Ha
szeretnél segítséget nyújtani, kérdezd meg, hogy az illetőnek van-e rá
szüksége.
– Oké, oké, bocs. – Nem indult valami túl jól a dolog. De ki
kellett jönnöm ezzel a fickóval. – Kérsz segítséget?
– Köszönöm, nem. El tudom intézni.
A botja segítségével, amit eddig nem vettem észre, megkerülte a
kanapét és leült. A kutya továbbra is ellenségesen méregetett, mintha
egyfajta állatnak tartott volna, ami megtámadhatja a gazdáját. Még
egyszer mordult egy mélyet.
– Ő mutatja meg, merre menj? – kérdeztem. Nem féltem. Tudtam,
hogy ha megharap, simán meggyógyulnék. Lehajoltam, és egyenesen
a kutya szemébe néztem. Rendben van, gondoltam. A kutya leült,
majd lefeküdt. Rám meredt, de befejezte a morgást.
– Nem igazán. Eligazodok magam is, de ha éppen készülök
lesétálni egy lépcsőn, megáll.
– Soha nem volt kutyám – mondtam, arra gondolva, milyen
hülyén hangzott, miután kimondtam. Szegény kis kifosztott New
York-i kölyök.
– Őt sem kapod meg. Ő az enyém.
– Értem. – Második pofon. – Nyugi! – A Willel szemközti székre
ültem le. A kutya továbbra is engem nézett, de a tekintete
76

megváltozott, mintha azt próbálta volna meg kitalálni, vajon ember
vagyok-e, vagy állat. – Mit mondott az apám neked rólam?
– Azt mondta, hogy rokkant vagy, akinek otthoni tanításra van
szüksége, hogy ne maradjon le a tanulmányaiban. Arra
következtetek, hogy te nagyon komoly diák vagy.
Felnevettem. – Rokkant, mi? – A rokkant igaz volt. Mint egy
semmi. Érvénytelen. – Említette, milyen betegségem van?
Will megmozdult a széken. – Igazából nem. Ez olyasmi, amit
szeretnél megvitatni?
Megráztam a fejem, mielőtt tudatosult volna bennem, hogy nem
látja. – Valami, amit talán te szeretnél tudni. Nézd, a helyzet az, hogy
teljesen egészséges vagyok. Csupán torzszülött vagyok.
Will szemöldöke felszalad a torzszülött szóra, de nem szólt
semmit.
– Nem, tényleg. Először is, szőr borítja az egész testem. Vastag
szőr, mint egy kutyáé. Valamint van agyaram és karmaim. Ezek a
rossz tulajdonságaim. A jó tulajdonságom, hogy úgy tűnik, teflonból
készültem. Vágj meg, és meggyógyulok! Lehetnék akár szuperhős is,
leszámítva, hogy ha valaha is megpróbálnék valakit kimenteni egy
égő épületből, és az illető ránézne az arcomra, biztosan sikoltozva
rohanna vissza a lángok közé.
Megálltam. Will még mindig nem válaszolt, csak bámult rám,
mintha jobban látna, mint bárki más, mintha látná, hogy néztem ki
régen.
Végül azt mondta – Teljesen befejezted?
Teljesen befejeztem? Ki beszélt így? – Ezt hogy érted?
– Vak vagyok, nem hülye. Nem fogsz rászedni. Úgy hiszem, az
apád azt mondta, hogy tanárt keresel. Ha nem erről van szó…–
felállt.
– Nem! Nem értettél meg. Nem akartalak felhúzni. Amit mondok,
az igaz – ránéztem a kutyára.
– Pilot tudja. Nem vetted észre, milyen őrülten reagált? –
kinyújtottam a karom Will felé. A kutya eleresztett még egy morgást,
de mikor belenéztem a szemébe, abbahagyta. – Itt. Fogd meg a
karom!
77

Felhajtottam az ingujjamat, és Will megérintette a karomat.
Visszahőkölt. – Ez a te… ez nem egy kabát, amit viselsz, vagy
valami?
– Érzed?! Nincsenek varrások. – Megfordítottam a karomat, így
érezhette az alsó részét. – Nem tudom elhinni, hogy nem mondta el.
– Volt néhány meglehetősen furcsa... feltétele a munkának.
– Mint például?
– Hatalmas fizetést ajánlott, és egy hitelkártyát az összes
költségem fedezésére – nem mondhatnám, hogy vitatkoztam vele.
Azt kérte, hogy éljek itt. A béremet egy társaságon keresztül fizetik,
és nem kérdezhettem meg, hogy ki ő, vagy miért alkalmazott. Egy
három éves szerződést írattak alá velem, amit csak ő bonthat fel. Ha
végig maradok, kifizeti a diákhitelemet, és elküld egy kurzusra, ahol
ledoktorálhatok. Végül bele kellett egyeznem, hogy nem mondom el
a történetemet a médiának, és nem írhatok könyvet. Azt
feltételeztem, hogy egy filmsztár vagy.
Nevettem ezen. – Elmondta, hogy ő ki?
– Azt mondta, egy üzletember.
És azt hitte, hogy én nem fogom elmondani?
– Majd beszélünk – mondtam. – Feltételezve, hogy... még mindig
szeretnél itt dolgozni, most, hogy tudod, nem vagyok filmsztár, hogy
csak egy torzszülött vagyok.
– Szeretnéd, ha itt dolgoznék?
– Igen. Te vagy az első, akivel beszéltem az elmúlt három
hónapban, az orvosokon és a házvezetőnőn kívül.
Will bólintott. – Akkor itt akarok dolgozni. Valójában vissza
akartam utasítani, amikor azt hittem, hogy filmcsillag vagy, de kellett
a pénz. – Kinyújtotta a kezét. Megfogtam. – Örülök, hogy veled
dolgozhatok, Kyle.
– Kyle Kingsbury, Rob Kingsbury fia – megráztam a kezét,
élvezve a döbbent kifejezést az arcán. – Azt mondtad, az apám adott
egy hitelkártyát?
78

3
El kell mondjam, hogy apa hitelkártyája összehozott minket Willel
a következő héten. Először könyveket rendeltünk, mert mostanra
olyan komoly diák lettem. Tankönyveket, de regényeket is, és
Braille-változatot 1 Willnek. Érdekes volt nézni, hogyan olvas a
kezével. Vettünk bútorokat, és egy műholdas rádiót Will szobájába.
Megpróbált meggyőzni, hogy ne költsünk olyan sokat, de azért nem
ellenkezett túl keményen.
Elmondtam mindent Willnek Kendráról és az átokról.
– Nevetséges – mondta. – Boszorkányok nem léteznek. Ez valami
kóros állapot lesz.
– Ez azért van, mert nem látsz engem. Ha látnál, hinnél a
boszorkányokban.
Elmondtam neki, hogy meg kell találnom az igaz szerelmet, hogy
megtörjem az átkot. Bár azt mondta, nem hisz benne, úgy éreztem,
végül valamelyest mégis hitt nekem.
– Választottam egy könyvet, ami azt hiszem, tetszeni fog – Will
az asztalra mutatott. Felvettem a könyvet, A Notre-Dame-i toronyőr.
– Elment az eszed? Ez csaknem ötszáz oldal.
Will vállat vont. – Próbáld meg! Sok cselekmény van benne. Ha
kiderül, hogy nem vagy elég okos hozzá, választunk valami mást.
1
vakírásos változat – a szerk.
79

De olvastam. Az órák és a napok egyre csak teltek, így olvastam.
Az ötödik emeleti szobában szerettem olvasni. Volt ott egy régi
kanapé, amit az egyik ablakhoz húztam. Órákig ültem ott, néha
olvastam, néha az embertömeget néztem lent, útban a metróállomás
felé, vagy bevásárlás közben, a velem korabeli embereket iskolába
menni vagy lógni. Úgy éreztem, mindent tudok róluk.
De olvastam Quasimodóról is, a púposról, aki a Notre Dame-i
székesegyházban élt. Tudtam, miért ajánlotta Will a könyvet, persze,
hiszen Quasimodo olyan volt, mint én, bezárva valahol. És az ötödik
emeleti szobámban, ügyelve a városra, úgy éreztem magam, mint ő.
Quasimodo figyelte a párizsiakat és a gyönyörű cigánylányt,
Esmeraldát, aki messze alant táncolt. Én Brooklynt figyeltem.
– Az a szerző, Victor Hugo, biztosan egy igen szórakoztató fickó
volt – mondtam Willnek az egyik tanári beszélgetésünkön. – Azt
hiszem, szívesen láttam volna egy buliban.
Szarkasztikus voltam. A könyv teljesen lehangoló volt, mintha a
szerző gyűlölte volna az embereket.
– Igazából felforgató volt – mondta Will.
– Miért? Mert a papból csinált rossz fiút, és a csúnya volt a jó
srác?
– Egyrészt. Látod, elég okos vagy hozzá, hogy végigolvasd ezt a
hosszú könyvet.
– Ez nem egy nehéz könyv. – Tudtam, hogy mit próbált Will tenni
–, hogy megerősítsen, hogy keményebben próbálkozzam. Ennek
ellenére, úgy éreztem, mosolygok. Soha nem tartottam magam
okosnak. Néhány tanárom azt mondta, az vagyok, de soha nem
kaptam jó jegyeket, mivel nem „produkáltam magam”, ahogy a
tanárok mondják, csak hogy bajba kerülj a szüleidnél. De talán mégis
igaz volt. Gondoltam, talán azzal, hogy csúnya vagyok, okosabb
lettem. Will azt mondta, hogy ha valaki vak, a többi érzéke – mint a
hallás és a szaglás – erősebbé válik, hogy ellensúlyozza. Okosabbá
válhatok, hogy ellensúlyozzam a csúfságomat?
Általában reggel olvastam, és délután beszélgettünk. Will felszólt
nekem olyan tizenegy körül.
80

Egyik szombaton Will nem szólt fel. Először nem vettem észre,
mert az egyik fontos résznél tartottam a könyvben, ahol Quasimodo
megmenti Esmeraldát a kivégzés elől, majd beviszi a
székesegyházba, azt kiabálva, hogy „Menedék! Menedék!”. És bár
Quasimodo megmentette Esmeraldát, a lány még csak rá sem tudott
nézni. Túl csúnya volt.
Még hogy nyomasztó! Hallottam az órát delet ütni. Elhatároztam,
hogy lemegyek.
– Will! Ébresztő! Itt az idő, hogy csepegtess egy kis tudást!
Magda összefutott velem a harmadik emeleti lépcsőfordulóban. –
Nincs itt, Kyle. Volt egy találkozója, nagyon fontos. Azt mondta,
mondani neked, vegyél szabadnapot.
– Az egész életem egy szabadnap.
– Ő itt lesz hamarosan.
Nem akartam többet olvasni, így ebéd után feljelentkeztem az
internetre. Egy héttel ezelőtt ezt csodásnak találtam volna. Egy
weboldal, ahol műholdas képeket láthatsz a világról. Eddig
megtaláltam az Empire State Buildinget, a Central Parkot, és a
Szabadság-szobrot. És megtaláltam a házamat is. Milyen király lenne
megtalálni a Notre Dame-i katedrálist Párizsban! Ismét New Yorkkal
próbálkoztam, az Empire State Buildingről a St. Patrick
Székesegyházra zoomolva. Vajon van a Notre Dame akkora, mint a
St. Patrick? Tényleg szükségem van egy atlaszra és egy útikalauzra.
Megrendeltem őket online.
Aztán, mivel még mindig online voltam, és nem volt mit
csinálnom, bekukkantottam a MySpace.com-ra. Hallottam
emberekről az iskolában, akik online jöttek össze. Talán
találkozhatnék valakivel így, és rávehetném, hogy üzenetváltásokon
keresztül belém szeressen, aztán majd valahogy finoman
elmagyarázom neki ezt az egész szörnyes dolgot később.
Bejelentkeztem a MySpace-re, és lányokat kerestem. Még mindig
volt egy profilom régről, amikor Normális Kyle voltam. Soha nem
próbáltam meg azelőtt senkivel találkozni a MySpace-en, nem volt rá
szükségem. Szóval hozzátettem még néhány fotót, néhány további
leírást, és válaszoltam a kérdésekre az érdeklődési körömről (hoki), a
81

kedvenc filmemről (Büszkeség és balítélet – Sloan megnézette
velem, és utáltam minden percét, de tudtam, hogy a lányok ugranak
az ilyen dolgokra), és hősökről (az apám, természetesen – ez olyan
érzékenynek hangzott). Ahhoz, hogy kivel szeretnék találkozni, azt
írtam, hogy „az igaz szerelmemmel”, mert ez volt az igazság.
Elkezdtem keresni. Nem volt kategória a saját koromra, így
megpróbáltam a 18-20 éves korosztályt, mivel tudtam, hogy amúgy
is mindenki hazudik róla. Hetvenöt profilt találtam.
Rákattintottam néhányra. Egy csomóról kiderült, hogy fizetős
szexlapok. Igyekeztem elkerülni azokat, amelyek perverz szavakat
tartalmaztak, de végül találtam egyet, amelyik normálisnak tűnt. A
felhasználónév Shygrrl23 volt, de a profil semmit nem mondott.
Különleges csajnak tartom magam. Nem hiszem, hogy bárki olyan
létezik, mint én. 157 centi vagyok, szőke és kék szemű. Nos, látod a
képeket. Szeretek táncolni, és az időt a barátaimmal tölteni. Szeretem
az embereket, akik önmagukat adják. Imádok bulizni járni. Az
UCLA 2 -ra járok, ahol színésznőnek tanulok. Szeretek szórakozni, és
élvezni az életet…
Belenéztem a tükörbe. – Mutasd meg Shygrrl23-at! – mondtam
neki.
A tükör egy tantermet mutatott, majd megállapodott egy lányon –
egy lányon, aki nyilvánvalóan nem volt több mint tizenkét éves.
Megnyomtam a Vissza gombot a billentyűzeten.
Ráklikkeltem még egy profilra, majd még egyre. Próbáltam olyan
profilokat választani, amelyek más államokból voltak, mert akkor
nem kellene túl hamar találkoznunk. Végtére is, mit mondanék: "Én
vagyok a szörnyeteg sárga virággal a hajtókáján?” Két évem volt,
hogy szerelemes legyek, és hogy ő is belém szeressen.
– Mutasd meg nekem Stardancer112-t! – parancsoltam a tükörnek.
A negyvenes éveiben járt.
Az elkövetkező három órában a MySpace-en és a Xanga-n
halászgattam. Valójában a vadászat lenne a pontosabb kifejezést. A
következő profilokról, amelyeket megnéztem kiderült, hogy:
2
University of California, Los Angeles – a szerk.
82

Egy negyven-egynéhány éves háziasszony, aki meztelen képet
kért
Egy öreg fickó
Egy tízéves lány
Egy rendőr
Mindegyik azt mondta, hogy korombeli és nő. Reméltem, hogy a
rendőr azért volt ott, hogy megpróbálja elkapni a perverzeket.
Bepötyögtem egy figyelmeztetést a tízévesnek, és ő visszaüzent
kiabálva, hogy nem vagyok az anyja.
Magda bejött a porszívóval.
– Ó, én nem tudtam, hogy itt vagy, Kyle. Oké, hogy én porszívóz
a szobában?
– Persze. Csak internetezem – mosolyogtam. – Próbálok
találkozni egy lánnyal.
– Egy lánnyal? – közelebb jött, és ránézett a képernyőre. – Aha. –
Összeráncolta a homlokát, és arra gondoltam, ami azt illeti, nem
biztos, hogy tudja, mi az a chat szoba, vagy mi az internet. – Oké, én
leszek nagyon csendes. Köszönöm.
Körülnéztem egy kicsit. Volt néhány ember, aki normálisnak tűnt,
de egyikük sem volt online. Visszanézek később.
Aztán eltöltöttem egy újabb fél órát a Google-on olyan szavakra
rákeresve, mint a szörnyeteg, átváltozás, varázslat, átok – tudod, csak
hogy lássam, hogy ilyen típusú dolgok történtek-e mással is a Grimm
meséken vagy a Shreken kívül. Megtaláltam a legfurcsább
webhelyet, amelyet egy Chris Anderson nevű fickó működtetett, és
ahol mindenféle beszélgetések folytak, köztük egy, amely olyan
emberekről szólt, akik átváltoztak más dolgokká. Valószínűleg csak
egy tini csoport volt, tele olyan típusú emberekkel, akik szerettek
Harry Potter-féle rajongói képzelgéseket irkálni. Mégis úgy
terveztem, hogy visszamegyek oda máskor.
Végül kijelentkeztem. Hallottam, hogy Will órákkal korábban
visszatért, de nem jön fel hozzám beszélgetni. – Will, a vakációnak
vége! – kiabáltam.
Nem jött válasz. Megnéztem a többi emeleten. Will nem volt ott.
Végül visszamentem a saját lakrészembe.
83

– Kyle, te vagy az? – a hangja a kertből jött. Nem jártam ott az
első nap óta. Túl lehangoló volt a két és fél méter magas fakerítést
látni, amelyet apa építtetett, hogy az emberek ne lássanak, úgyhogy a
függönyöket is behúzva tartottam.
De Will ott volt. – Jössz segíteni, Kyle?
Kiléptem. Willt cserepek, növények, föld és lapátok vették körül.
Sőt, csapdába ejtette egy földdel teli zsák egy fallal szemben.
– Will, pokolian nézel ki! – kiabáltam keresztül az üvegajtón.
– Én nem tudom megmondani, te hogyan nézel ki – mondta, – de
ha úgy nézel ki, amilyen a hangod, akkor egy bunkó vagy. Kérlek,
segíts nekem!
Odamentem és segítettem felemelni a termőföldes zsákot.
Mindenhová szétömlött, főleg Willre. – Sajnálom.
Ekkor láttam meg, hogy rózsabokrokat ültetett, több tucatot.
Rózsák voltak az egykor üres virágágyásokban, a cserepekben, és
futórózsák felfuttatva a lugasokra. Vörös, sárga, rózsaszín, és ami a
legrosszabb, fehér rózsák, amelyek emlékeztettek arra, hogy mi ért
véget életem legrosszabb éjszakáján. Nem akartam rájuk nézni, de
mégis tovább mentem. Kinyúltam, hogy megérintsem az egyiket.
Megugrottam. Egy tüske. A karmaim előbújtak. Mint az oroszlán és
az egér, gondoltam. Meghúztam a tövist, és kijött. A lyuk bezárult.
– Mi ez az egész a rózsákkal? – kérdeztem.
– Szeretek kertészkedni, és szeretem a rózsák illatát.
Belefáradtam, hogy a behúzott függönyök mögött unatkozol. Úgy
gondoltam, talán egy kert feldobná a dolgokat. Úgy döntöttem,
megfogadom a tanácsodat, hogy költsük apád pénzét.
– Honnan tudod, hogy a függönyök be vannak húzva?
– A szoba hideg olyankor és üres. Nem láttad a napot, mióta itt
vagyok.
– Azt hiszed, néhány virág ültetése változtatni fog ezen? –
megütöttem az egyik rózsabokrot. Bosszúból megszúrta a kezemet. –
Persze, olyan leszek, mint azok a Lifetime csatornán futó filmek –
Kyle élete üres volt és kétségbeesett. Aztán egy ajándékba adott
rózsa mindent megváltoztatott. Ez az, amire gondolsz?
Megrázta a fejét. – Mindenkinek javára válik egy kis szépség...
84

– Mit tudsz te a szépségről? Engem sem tudsz megkülönböztetni
senkitől.
– Nem voltam mindig vak. Amikor kicsi voltam, a
nagymamámnak volt egy rózsakertje. Megmutatta, hogyan kell
gondozni őket. „Egy rózsa megváltoztathatja az életed” mondogatta
mindig. Elment, amikor tizenkét éves voltam. Ugyanebben az évben
kezdtem elveszíteni a látásomat.
– Kezdted? – de arra gondoltam, igen, egy rózsa megváltoztathatja
az életed.
– Eleinte csak éjszaka nem láttam. Aztán csőlátásom lett, ami
megőrjített, mert nem tudtam többé baseballt játszani, ami rohadt egy
dolog volt, mert elég jó voltam benne. Végül már egyáltalán nem
láttam.
– Hű, ez biztosan kiakasztott téged.
– Köszönöm az együttérzést, de ne játsszunk Lifetime csatornát
rajtam. – Will megszagolt egy vörös rózsát. – Az illat azokra az
időkre emlékeztet. Látom őket a fejemben.
– Én nem érzek semmit.
– Próbáld meg becsukni a szemed.
Megtettem. Megérintette a vállam, és odavezetett a virágokhoz.
– Oké, most szagold meg!
Belélegeztem. Igaza volt. A levegő tele volt a rózsa illatával. De
ez visszahozta annak az éjszakának az illatát. Láttam magam a
színpadon Sloane-nal, aztán a szobámban Kendrával. Éreztem, hogy
felkavarodik a gyomrom. Elhátráltam.
– Honnan tudtad, melyiket vedd meg? – a szemem még mindig
csukva volt.
– Megrendeltem, amit akartam, és a legjobbakat reméltem.
Amikor a szállítmány megjött, leellenőriztem a színkódokat. A
színeket egy kicsit látom.
– Ó, tényleg? – még mindig csukva tartottam a szemem. – Akkor
ezek milyen színűek?
Will elengedett. – Ezek azok a cserépben, amiken Cupido arca
van.
– De milyen színűek?
85

– Azok, amik a Cupido cserépben vannak, fehérek.
Kinyitottam a szemem. Fehérek. A rózsák, amik olyan intenzív
emlékeket hoztak vissza, fehérek voltak. Eszembe jutott, amit Magda
mondott: „Azok, akik nem látják meg az életben az értékes dolgokat,
soha nem lesznek boldogok”.
– Szeretnél segíteni elültetni a többit? – kérdezte Will.
Vállat vontam. – Legalább valamit csinálok.
Willnek meg kellett mutatnia, mennyi földet, tőzeget és tápot kell
tenni a cserépbe. – Városi gyerek sosem csinált ilyet ezelőtt? –
ugratott.
– A virágüzlet szállított minden héten.
Will felnevetett, majd így szólt. – Te komolyan vetted.
Összenyomtam a műanyag dobozt, hogy fellazítsam a földet,
ahogy Will mutatta, majd kiemeltem a tövet, és betettem az üregbe. –
Magda szereti a fehér rózsát.
– Vigyél neki néhányat.
– Nem is tudom.
– Tulajdonképpen ő javasolta a kertet. Elmondta, hogy a
délelőttöket a legfelső szinten töltöd, kifelé bámulva az ablakon.
„Mint egy virág, ami a napot keresi", mondta. Aggódik érted.
– Miért tenné?
– Nem tudom. Talán, mert jószívű.
– Nem lehet. Ez azért van, mert megfizetik érte.
– Őt megfizetik, függetlenül attól, hogy boldog vagy-e vagy sem,
nem igaz?
Igaza volt. Ennek nem volt értelme. Mindig goromba voltam
Magdával, de ő itt volt, és extra dolgokat tett meg nekem. Will is itt
volt.
Neki kezdtem egy másik lyuknak. – Köszi ezért, Will.
– Nem probléma – Felém rúgta a növényi tápos zsákot, hogy
emlékeztessen, mi a következő lépés.
Később szedtem három fehér rózsát, és felvittem Magdának. Oda
akartam adni nekik, de amikor felértem, hülyeségnek éreztem.
Úgyhogy a tűzhely mellett hagytam őket, ahol vacsorát szokott főzni.
Reméltem, tudni fogja, hogy tőlem vannak, nem Willtől. De amikor
86

lejött, hogy hozza a vacsorámat, úgy tettem, mintha a fürdőszobában
lennék, és kikiabáltam neki, hogy hagyja az ajtó előtt.
87

4
Azon az éjszakán, az első alkalommal azóta, hogy Brooklynba
költöztem, kimentem az utcára. Vártam estig, és annak ellenére, hogy
október eleje volt, egy nagykabátot viseltem kapucnival, amit
előrehúztam az arcomba. Egy sálat tekertem az állam és arcom köré.
Az épületek közelében sétáltam, elfordulva, így az emberek nem
láthattak, lebuktam a sikátorokban, hogy elkerüljem, hogy valaki túl
közel kerüljön hozzám. Nem lett volna szabad ezt tennem,
gondoltam. Én Kyle Kingsbury vagyok. Valaki különleges. Nem
kellett volna ledegradálnom magam, hogy sikátorokban ólálkodjak, a
szemetes kukák mögött bujkálva, arra várva, hogy néhány idegen
elkezdjen kiabálni: „Szörnyeteg!”. Emberek között kellett volna
lennem.
Mégis, rejtőzködtem, lebuktam, ólálkodtam, és szerencsére
mindez észrevétlen maradt. Ez elég furcsa volt. Senki nem vett észre,
még azok sem, akik úgy tűnt, egyenesen rám néztek. Ez így nem
stimmel.
Tudtam, hová akarok menni. Gin Elliott, aki az osztályomba járt
Tuttle-ben, tartotta a legnagyobb bulikat a szülei SoHo-beli házában,
amikor nem voltak otthon. Figyeltem a tükröt, így tudtam, hogy ezen
a hétvégén távol lesznek. Nem tudtam elmenni a buliba – sem, mint
egy idegen, és természetesen sem, mint önmagam, mint Kyle
Kingsbury, egy semmivé minősítve.
88

De azt gondoltam, hogy talán – de tényleg csak talán –
álldogálhatnék kint, és nézhetném az embereket jönni-menni. Persze,
tudnám nézni őket Brooklynból is. De szerettem volna ott lenni.
Senki nem ismerne meg. Az egyetlen kockázat az volt, hogy esetleg
valaki meglát, és hogy elfognak, és esetleg, mint egy állatkerti
szörnyeteget, mutogatni fognak. Nem kis kockázat. De a magány
vakmerővé tett. Meg tudom csinálni.
És mégis, az emberek elmentek mellettem, úgy tűnt, mintha
néznének, de nem láttak engem.
Meg merem kockáztatni a metrót? Meg mertem. Ez volt az
egyetlen lehetőségem. Megtaláltam állomást, amelyet oly sokszor
láttam az ablakomból, és visszaszorítva a gondolatot, hogy
állatkertbe kerülök, és a barátaim kirándulásra érkeznek, hogy
lássanak, vettem egy metrójegyet, és vártam a következő
szerelvényre.
Amikor megérkezett, nem volt tömeg rajta. A csúcsforgalom
véget ért. Mégis távolabb ültem le a többi utastól, a legrosszabb
helyet elfoglalva hátul. Az ablak felé fordultam. Még így is, egy nő
egy közeli ülésen távolabb ment, amikor leültem. Néztem a
visszatükröződését az ablaküvegen, ahogy elhaladt mellettem,
visszatartva a lélegzetét. Láthatta volna állati tükörképemet, ha rám
néz. De nem tette, csak ment, dülöngélve a metró mozgásától,
ráncolva az orrát, mintha valami rossz szagot érezne. Elment, és leült
a kocsi legtávolabbi részében, de nem szólt semmit.
Aztán rájöttem. Hát persze! Meleg volt. A vastag kabátomban és
sálamban úgy néztem ki, mint egy hajléktalan. Ez volt, amit az
emberek hittek rólam az utcán és a vonaton. Ezért nem néztek rám.
Senki sem nézett a hajléktalanokra. Láthatatlan voltam. Tudok az
utcán sétálni, és amíg az arcomat valahogyan eltakarom, senki nem
fog észrevenni. Ez egyfajta szabadságot jelentett.
Egy kicsit bátrabban néztem körül. Valóban, senkinek a szeme
nem találkozott az enyémmel. Mindenki a könyvébe nézett, vagy a
barátjára, vagy csak… elfelé.
Eljutottam a Spring Streetig, és kiszálltam, már nem annyira
óvatoskodva. Az utcák világosabb felén mentem, sálamat közelebb
89

húzva a nyakamhoz, figyelmen kívül hagyva a fojtogató érzést, és
oldalt haladva. A legnagyobb félelmem az volt, hogy Sloane meglát.
Ha abba a hibába esne, hogy beszél valakinek rólam, egész biztosan
kigúnyolnák. És akkor alig várná, hogy rám mutathasson, így tudnák,
hogy nem hazudik.
Eljutottam Gin lakásához. Volt egy portás, így nem tudtam
bemenni a hallba. Amúgy sem akartam, nem akartam foglakozni a
fénnyel, az arcokkal, a ténnyel, hogy nélkülem buliznak, mintha nem
számítanék.
Volt egy nagy virágláda az ajtó mellett. Megvártam, amíg senki
nincs a közelben, aztán lecsusszantam, kényelembe helyezve magam
mellette. Egy ismerős illat töltötte meg a levegőt, és felpillantottam a
virágládára. Vörös rózsák. Will büszke lenne rám, hogy észrevettem.
A buli valószínűleg nyolckor kezdődött, de még kilenckor is
szivárogtak a későn érkezők. Figyeltem, mintha a buli egy rejtett
kamerás tévé show lenne, látva a dolgokat, amiket nem lett volna
szabad, lányokat, amint kihúzták a bugyijukat a fenekükből, vagy
felszippantják az utolsó adag valamit, mielőtt belépnek az épületbe,
srácokat, amint arról beszélgetnek, mi van a zsebükben, és hogy
kivel fogják használni. Megesküdtem volna, hogy néhány barátom
egyenesen rám néz, de senki sem látott. Senki nem sikoltott:
"Szörnyeteg!” Még csak észre sem vettek. Ez egyszerre volt jó érzés
és rossz.
És akkor ott volt. Sloane. Épp csókolózott Sullivan Clintonnal, az
egyik tavalyi végzőssel, a Vonzalom Hatalmas, Nyilvános
Bemutatása, amely a szemem előtt bontakozott ki, mint egy
korhatáros film. Előttem csinálták, mivel továbbra is láthatatlan
voltam. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy talán tényleg az vagyok.
Végül bementek.
Így telt az éjszaka. Emberek jöttek. Emberek mentek. Éjfél körül
fáradtan, és túlságosan kimelegedve, úgy gondoltam, távozom. De
ekkor meghallottam egy ismerős hangot a fejem fölötti lépcsőről.
– Vad buli, mi?! – Trey volt.
Egy másik korábbi barátommal, Graydon Harttal volt.
– A legjobb – mondta Graydon. – Még jobb, mint a tavalyi.
90

– Melyik volt a tavalyi? – kérdezte Trey. – Valószínűleg túl
részeg voltam, hogy emlékezzek.
Még lejjebb kuporodtam, abban reménykedve, hogy elmennek.
Aztán meghallottam a nevemet.
– Tudod – mondta Graydon. – A tavalyi volt az, amelyikre Kyle
Kingsbury elhozta azt a szakadt lányt, aki fél éjszaka le sem szakadt
róla.
Trey nevetett. – Kyle Kingsbury – egy név a múltból. Jó öreg
Kyle.
Éreztem, hogy elmosolyodok, és még inkább melegem lett a
hosszú kabát alatt.
– Ja, mi is történt vele? – kérdezte Graydon.
– Bentlakásos iskolába ment.
– Talán azt gondolta, túl jó hozzánk, mi?
Néztem őket, különösen Treyt, várva, hogy megvéd engem.
– Nem lepne meg – mondta Trey. – Mindig is túl nagyszerűnek
gondolta magát, míg itt volt – Mr. „Az-Apám-Olvassa-A-Híreket”.
– Micsoda egy fasz!
– Ja, Örülök, hogy a srác elment – mondta Trey.
Elfordultam tőlük. Végül elmentek.
Az arcom, a fülem fájt. Minden hazugság volt – a barátaim Tuttleben.
Az egész életem. Mit mondanának az emberek, ha most
meglátnának – akkor is gyűlöltek, amikor jól néztem ki. Azt sem
tudom, hogy jutottam haza. Senki nem vett észre. Senki nem törődött
velem. Kendrának igaza volt, mindenben.
91

5
Megint a MySpace-en voltam. – Mutasd meg Angelbaby 1023-at! –
mondtam a tükörnek.
Ehelyett Kendra arcát mutatta.
– Ez nem fog működni, tudod.
– Mit csinálsz itt?
– Megszabadítalak a téveszméidtől. Nem fog működni, hogy
találkozz valakivel online, hogy így találd meg az igaz szerelmet.
Nem fog működni.
– Mi a fenéért nem? Úgy értem, persze némelyik tele van, de nem
mindegyik…
– Nem szerethetsz bele egy számítógépbe. Az nem igaz szerelem.
– Az emberek állandóan online találkoznak. Még össze is
házasodnak.
– Az egy dolog, hogy találkoznak online, majd találkoznak
személyesen, és egymásba szeretnek. És egészen más dolog, hogy
egy teljes kapcsolatot folytass le online, meggyőzve magad arról,
hogy szerelmes vagy, harminc állam távolságban…
– Mi a különbség? Azt hiszed, a külső nem számít. Az interneten
tényleg nem. Mindez a személyiségről szól. – Aztán rájöttem a
problémájára. – Te csak berágtál, mert rájöttem a kiskapura az
átkodban, egy útra, amellyel találkozhatok valakivel anélkül, hogy
kiakadna azon, amit a külsőmmel tettél.
92

– Ez nem igaz. Azért olvastam rád az átkot, hogy
megleckéztesselek. Ha megtanulod, jó. Nem azon szurkolok, hogy
elrontsd: próbálok segíteni. De ez nem fog működni.
– De miért?
– Mert nem szerethetsz bele valakibe, akit nem ismersz. Ez a
profilod tele van hazugsággal.
– Te olvastad a leveleimet. Ez nem áll szemben a...
– "Szeretek együtt lógni és bulizni a barátaimmal...”
– Hagyd abba!
– "Az apám és én nagyon közel állunk egymáshoz...”
– Pofa be! Pofa be! Pofa be! – befogtam a fülemet, de a szavai
tovább gúnyolódtak velem. Össze akartam törni a tükröt, a
számítógép-monitort, vagy bármit, de tudtam, hogy mindez igaz.
Csak azt akartam, hogy valaki szeressen, valaki megtörje az átkot.
De mindez reménytelen volt. Ha nem tudok találkozni valakivel
online, hogyan találkozzam bárkivel is?
– Érted, Kyle? – Kendra fojtott hangja behatolt a gondolataimba.
Félrenéztem, nem voltam hajlandó válaszolni. Úgy éreztem,
elszorul a torkom, és nem akartam, hogy hallja.
– Kyle?
– Értem! – ordítottam. – Most békén hagynál végre?
93

6
Megváltoztattam a nevem.
Nem volt többé Kyle. Semmi nem maradt Kyle-ból. Kyle
Kingsbury halott volt. Nem akartam a nevét többé.
Megkerestem a Kyle jelentését az interneten, és ez megerősített
benne. Kyle azt jelenti: „jóképű”. Én nem voltam az. Találtam egy
nevet, ami azt jelenti: „ronda”. Feo (ki adna ilyen nevet a
gyerekének?), de végül az Adrian mellett döntöttem, ami azt jelenti:
„sötét alak”. Ez voltam én, a sötét alak. Mindenki – amely alatt
Magdát és Willt értem – Adriannek hívott ezentúl. Én voltam a
sötétség.
És sötétségben is éltem. Elkezdtem nappal aludni, és éjszaka
sétálni az utcán, metrózni, amikor senki nem látott. Befejeztem a
púpos könyvet (mindenki meghalt), így Az operaház fantomját
olvastam. A könyvben – ellentétben a különc Andrew Lloyd Webber
féle musical változattal – a fantom nem volt valami romantikus,
félreértett vesztes. Egy gyilkos volt, aki évekig rettegésben tartotta az
operaházat, mielőtt elrabolt egy fiatal énekest, és megpróbálta
rákényszeríteni, hogy legyen a szerelme, aki megtagadta.
Megértettem. Most már tudtam, mi az, hogy reménytelen.
Tudtam, mi az, hogy ólálkodni a sötétben, egy kis reményt keresve,
és nem találni semmit. Tudtam, milyen az, ha annyira magányos
vagy, hogy ölni tudnál miatta.
94

Azt kívántam, bárcsak lenne egy operaházam, vagy egy
székesegyházam. Bárcsak fel tudtam volna mászni az Empire State
Building tetejére, mint King Kong. Ehelyett csak könyveim voltak,
könyvek és New York névtelen utcái, tele milliónyi ostoba, tudatlan
emberrel. Rákaptam, hogy a bárok mögötti sikátorokban leskelődjek,
ahová párok mentek hosszasan csókolózni. Hallottam a morgásukat
és sóhajtozásukat. Amikor láttam egy ilyen párt, azt képzeltem, hogy
én vagyok a férfi, a lány keze rajtam, forró lehelete a fülemben, és
többször gondoltam arra, hogy milyen lenne, ha rátenném a
mancsomat a férfi nyakára, megölném, elvinném a lányt a saját
odúmba, és a szerelmemmé tenném, akár akarja, akár nem. Nem
tettem volna meg, de megijesztett, hogy egyáltalán ilyesmire
gondolok. Megijesztettem saját magamat.
– Adrian, beszélnünk kell.
Még ágyban voltam, amikor Will bejött. Félig lehunyt szemmel
néztem kifelé az ablakon a kertbe, amit ő ültetett.
– A legtöbb rózsa halott, Will.
– Ez történik a virágokat. Október van. Hamarosan mind halott
lesz, egészen tavaszig.
– Tudod, én segítek nekik. Amikor látom, hogy egy megbarnul, de
nem hullik le, segítek rajta. A tövisek nem zavarnak túlságosan.
Meggyógyulok.
– Tehát akkor vannak előnyei.
– Igen. Azt hiszem, jó, hogy segítek nekik meghalni. Amikor látsz
valamit így küzdeni, nem kellene hagyni szenvedni. Nem gondolod?
– Adrian...
– Néha azt kívánom, bárcsak segítene valaki nekem is. – Láttam,
hogy Will engem néz. – De néhányuk, mint például a vörös rózsák,
még mindig kapaszkodnak a szárukba. Nem hullanak le. Ez kiborít
engem.
– Adrian, kérlek.
– Nem akarsz beszélni a virágokról? Azt hittem, szereted a
virágokat, Will. Te ültetted őket.
– Szeretem a virágokat, Adrian. De most a tanári kapcsolatunkról
akartam beszélni.
95

– Mi van vele?
– Nekünk nincs ilyen. Tanárnak lettem felvéve, és az utóbbi
időben mindez csupán annyit jelent, hogy kapok egy hatalmas
összeget azért, hogy itt legyek, és felzárkózzak az olvasnivalómmal.
– Ez nem jó neked? – Kint az utolsó vörös rózsa elsodródott egy
hirtelen széllökettel.
– Nem, egyáltalán nem. Felvenni a pénzt, és nem csinálni cserébe
semmit, az lopás.
– Gondolj úgy rá, mint a javak újraelosztására. Az apám egy
gazdag barom, aki nem érdemli meg, amije van. Te szegény vagy, és
megérdemled. Ez olyasmi, mint az a fickó, aki a gazdagoktól rabolt,
és odaadta a szegényeknek. Azt hiszem, van is egy könyv róla.
Észrevettem Pilotot, ahogy ott ült Will lábánál. Jeleztem az
ujjammal, hogy rávegyem, jöjjön ide hozzám. – Én már egyébként is
tanultam. Olvastam a Púpost, Az operaház fantomját, a
Frankensteint. Most a Dorian Gray arcképét olvasom.
Will elmosolyodott. – Azt hiszem, rájöttem, milyen témát
szeretsz.
– A téma a sötétség – az emberek, akik sötétségben élnek. –
Továbbra is jeleztem az ujjammal Pilotnak. A hülye kutya nem jött.
– Talán, ha megbeszéljük a könyveket. Van valamilyen kérdésed
a…
– Az az Oscar Wilde fickó – meleg volt?
– Látod? Tudtam én, hogy jó a megfigyelő képességed, valami
okos dolog, amivel hozzájárulhatsz…
– Ne szarakodj velem, Will! Szóval, az volt?
– Így szól a fáma – Will megrántotta Pilot hámját. – Ez a kutya
nem fog odamenni hozzád, Adrian. Őt legalább annyira felháborítja,
hogy délután egykor még mindig pizsamában fekszel az ágyadon,
mint engem.
– Miből gondolod, hogy pizsamában vagyok? – Abban voltam. –
Érzem a szagod. És a kutya is egész biztosan. És mindketten
undorodunk.
– Oké, egy perc alatt felöltözöm. Most boldog vagy?
– Talán az leszek – különösen, ha lezuhanyozol.
96

– Oké, oké. Szóval, mesélj nekem Oscar Wilde-ról!
– Bíróság elé került, miután viszonya volt egy lord fiával. A
fiatalember apja azt mondta, hogy Wilde csábította el a fiát. Meghalt
a börtönben.
– Én is börtönben vagyok – mondtam.
– Adrian…
– Ez az igazság. Amikor gyerek vagy, azt mondják, hogy ami
belül van, az számít. A külső nem lényeges. De ez nem igaz. A
fickók, mint Phoebus a Púposban, vagy Dorian, vagy a régi Kyle
Kingsbury – lehetnek szemétládák a nőkkel, és mindig megússzák,
mert jól néznek ki. Csúnyának lenni egyfajta börtön.
– Én ezt nem hiszem, Adrian.
– A vak srác éleslátása. Akár hiszed, akár nem, ez az igazság.
– Will sóhajtott. – Adrian, visszatérhetünk a könyvre?
– A virágok meghalnak, Will.
– Adrian. Ha nem hagysz fel a nappali alvással, és nem hagyod,
hogy tanítsalak, kilépek.
Ránéztem. Tudtam, hogy haragszik rám, de soha nem gondoltam
volna, ahogy elmenne.
– De hová mennél? – kérdeztem. – Nehéz lehet állást találnod,
amikor te... úgy értem, te…
– Nehéz. Az emberek azt hiszik, nem tudsz megcsinálni dolgokat,
és nem akarnak adni egy esélyt. Azt hiszik, felelősséget vesznek a
nyakukba. Egyszer egy fickó megkérdezte egy interjún: „Mi van, ha
megbotlik, és megsérül egy diák? Mi van, ha a kutya megharap
valakit?”
– Szóval elakadtál egy olyan vesztes tanításában, mint én.
Nem bólintott, vagy helyeselt. Azt mondta. – Keményen tanultam,
úgyhogy tudok dolgozni, így nem kell senki támogatására
szorulnom. Ezt nem adhatom fel.
Az én életemről beszélt. Ez az, amit csinálok, az apámból élek, és
ezt is fogom tenni, ha nem találom meg a módját, hogy megtörjem az
átkot.
– Tedd azt, amit tenned kell – mondtam. – De nem akarom, hogy
elmenj.
97

– Van egy megoldás. Visszatérhetünk a rendszeres
foglakozásokhoz.
Bólintottam. – Holnap. Nem ma, hanem holnap. Ma még valamit
meg kell tennem.
– Biztos vagy benne?
– Igen. Holnap. Ígérem.
98

7
Tudtam, hogy a napok, amelyeket a kinti világban tölthetek, egyre
fogytak. Ahogy egyre hidegebb lett, kabátviseletem kevésbé tűnt
furcsának, kevésbé voltam hajléktalan kinézetű. A közelmúltban
nemegyszer próbált valaki szemkontaktust felvenni velem, és csak a
jó reflexemnek volt köszönhető, hogy elég gyorsan el tudtam
fordulni, így amikor az ismeretlen ismét felém nézett, már csak a
hátamat látta, és szörnyarcom mindössze képzelete szüleményének
tűnt a számára. Nem kockáztathattam tovább. Később kezdtem
kijárni, amikor az utcák és a metró kevésbé volt forgalmas, és kisebb
volt az esélye, hogy elkapnak. De ez nem elégített ki. A része
akartam lenni az utcabeli életnek. És itt volt az ígéretem Willnek.
Nem tudtam fennmaradni egész éjjel, és másnap tanulni. És nem
hagyhattam, hogy Will elmenjen.
Ez egy hosszú tél lesz. Ma viszont tudtam, hogy kimehetek
félelem nélkül. Ez volt az egyetlen nap az évben, amikor senki nem
néz rám furcsán. Halloween.
Mindig is szerettem a Halloweent. Nyolc éves korom óta ez volt a
kedvenc ünnepem, amikor Trey és én megdobáltuk tojással Hinchey
öregúr lakásának ajtaját, mert nem vett részt az épület-szintű „csokit
vagy csalunk” játékban – és megúsztuk, mert rajtunk kívül mintegy
kétszázezer kölyök öltözött Pókember jelmezbe azon az éjszakán a
városban. Ha még bármi kétségem lett volna, hogy ez a kedvenc
99

ünnepem, az megszűnt, amikor elmentem az első középiskolai
bulimba, ahol francia szobalány szerkóba és necc harisnyába
öltözött, Tuttle-beli lányok vettek körbe.
És továbbra is ez lesz a kedvenc ünnepem, hiszen ma este, most
az egyszer, minden normális lehet.
Nem igazán arra gondoltam, hogy találkozom egy lánnyal, aki
megtöri az átkot. Nem igazán. Csupán beszélni akartam egy lánnyal,
talán táncolni vele, és hogy átöleljen, még ha ez csak erre az egy
éjszakára szólt is volna.
Épp egy iskola előtt álltam, ahol bulit tartottak. Ez volt az ötödik
buli, ami mellett eljöttem, de néhánynál ki volt írva, hogy ijesztő
jelmezzel nem lehet bemenni. Nem akartam kockáztatni, hogy
arcomat esetleg túlságosan durvának találják. Valószínűleg
magániskola volt, mert a kölykök szép tiszták voltak, de ez nem egy
olyan iskola volt, mint a Tuttle, egy iskola, ami számított. A
tornaterem ajtaján keresztül láttam, hogy az emberek egy
félhomályos teremben táncolnak. Néhányan csoportosan álldogáltak,
de sokan egyedül voltak. Kívül egy lány árulta a jegyeket, de nem
ellenőrizte az igazolványokat. A tökéletes buli, amit tönkrezúzhatok.
Akkor miért nem megyek be?
Néhány méterre álltam a jegyárustól, aki úgy öltözött, mint
Dorothy az Óz, a csodák csodájából, azzal a különbséggel, hogy
bíborvörös haja volt, és tetoválásai. Figyeltem az embereket –
különösen a lányokat – bemenni. Nem sokan néztek rám, úgyhogy ez
jó volt. Felismertem az összes szokásos típust – a mazsoretteket és a
gazdag apucik pici lányait, a jövő politikusait és a jelenlegieket, az
atlétákat, és azokat a kölyköket, akik pusztán azért jártak iskolába,
hogy felfigyeljenek rájuk. És embereket, akik egyik csoportba sem
tartoztak. Álltam az ajtóban, és hosszú ideig figyeltem őket.
– Király jelmez.
A DJ a „Monster Mash”-t játszotta, és néhány ember elkezdett
táncolni.
– Hé, hozzád beszélek! Nagyon király jelmezed van.
A jegyárus lány volt. Dorothy. A dolgok kiürültek körülötte,
mivel már mindenki bement. Egyedül voltunk.
100

– Ó, köszönöm – hónapok óta ez volt az első alkalom, hogy
valakivel beszéltem a korosztályomból. – A tiéd is király.
– Köszi – elmosolygott és felállt, így láthattam a necc harisnyáját.
– Úgy hívom, hogy „Soha Többé Kansasban”.
Nevettem. – A tetoválások igaziak?
– Nem, de zselével színeztem a hajamat. Még nem adtam be
anyának, hogy egy hónapig látszani fog. Azt hiszi, ez spray. Vicces
lesz a nagyim hetvenötödik szülinapján, jövő héten.
Nevettem. Nem nézett ki rosszul, és a lábai dögösek voltak a necc
harisnyában.
– Szóval nem mész be?
Megráztam a fejem. – Valakivel találkoznom kell.
Miért mondtam ezt? Nyilvánvaló, hogy átmentem a próbán. Ez a
lány azt hitte, hogy csak egy nagyon bonyolult jelmez van rajtam.
Megvehetném a jegyet, és bemehetnék.
– Ó! – mondta az órájára nézve. – Oké.
Még tizenöt percig álltam ott nézelődve. Most, hogy azt mondtam
neki, várok valakit, nem változtathattam meg a történetemet, nem
mehettem be. Amit tehettem volna az volt, hogy odébb megyek, úgy
teszek, mintha csak sétálnék, aztán még távolabb sétálnék, és nem
jönnék vissza, elmennék máshova. De valami – a fények, a zene és a
benti tánc – arra sarkallt, hogy maradjak, még akkor is, ha nem
mehettem be. Tulajdonképpen szerettem kívül lenni. Jó érzés volt a
levegőt érezni az arcomon.
– Tudod, mi tetszik legjobban a jelmezedben? – kérdezte a lány.
– Mi?
– Azt, ahogyan a hétköznapi ruhát viseled rajta, olyan, mintha
félig ember, félig szörny lennél.
– Köszi! Épp az irodalmi szörnyeket vesszük angolon – Az
operaház fantomja, a Púpos, Notre-Dame, Drakula. A következő a
Láthatatlan ember lesz. Különben is, úgy gondoltam, jó lenne olyan
embernek öltözni, aki szörnyeteggé alakult át.
– Állat! Nagyon kreatív.
– Köszi! Fogtam egy régi gorilla jelmezt, és átalakítottam.
– Milyen óra ez angolból?
101

– Hát, M…Ellison. – Próbáltam kitalálni, hány éves. Körülbelül
korombeli, nem idősebb. – Negyedikes anyag.
– Meg kell próbálnom elcsípni. Én csak másodéves vagyok.
– Én... – megálltam, mielőtt múlt időt használtam volna. – Én
nagyon szeretem az óráit.
Még egy percig álldogáltunk. Végül azt mondta. – Nézd, én
általában nem szoktam ilyet csinálni, de úgy néz ki, hogy a barátnőd
nem jött el, és az én jegyárus műszakom lejár öt perc múlva. Nem
jössz be velem?
Mosolyogtam. – Dehogynem.
– Ez nagyon fura.
– Micsoda?
– Nem is tudom. Olyan, mintha a maszkod arckifejezést öltött
volna, mintha mosolyogna. – A kezét nyújtotta. – Bronwen Kreps
vagyok.
Kezet ráztam vele. – Adrian…Adrian…King.
– Olyan, mintha igazi lenne – a kezemre értette. – Ez furcsa.
– Köszi! Hetekig dolgoztam rajta, összerakva más jelmezek
darabkáit.
– Hű, te tényleg szereted a Halloweent!
– Igen. Nagyon félénk gyerek voltam. Szerettem azt játszani, hogy
valaki más vagyok.
– Igen, én is. Tulajdonképpen még mindig félénk vagyok.
– Tényleg? Soha nem gondoltam volna abból, ahogy elkezdtél
velem beszélgetni.
– Ó, az... – mondta. – Nos, a barátnőd felültetett. Egyfajta
rokonléleknek tűnsz.
– Rokon lélek, mi? – mosolyogtam. – Talán így van.
– Ne csináld ezt!
A mosolyomra gondolt. Furcsa kinézetű lány volt fehér bőrrel és
bíborvörös hajjal – nem az a típus, aki valaha felvenne egy szexi,
francia szobalány szerkót. Valószínűleg a szülei színházban voltak,
vagy valami hasonló. Néhány hónappal ezelőtt teljesen elkerültem
volna. Most izgalmas volt, hogy egyáltalán beszéltem valakivel.
102

Jött egy másik lány, hogy átvegye Bronwen műszakját, és
bementünk a táncolni. Most, hogy állt, és a haja nem volt útban,
láttam, hogy felhasította Dorothy-kötényének nyakkivágását, és a
blúza nyitva volt, így valamelyest szexin nézett ki. Egy pók volt
tetoválva a bal melle fölé. – Ez a kedvencem – mondtam gyengéden
hozzáérve, megkockáztatva, hogy úgy véli, egy hamis gumikézzel
érintettem meg, így talán nem bánná.
– Órákig ültem a fenekemen – mondta. – Táncoljunk!
– Hány óra van?
– Majdnem éjfél.
– A boszorkányok órája – a táncparkettre vezettem. A gyors szám,
amit az előbb játszottak beleolvadt egy lassúba, és én közelebb
húztam magamhoz.
– Szóval, hogy nézel ki igazából ez alatt? – kérdezte.
– Miért fontos ez?
– Csak azon töprengtem, láttalak-e már ezelőtt.
Vállat vontam. – Nem hiszem. Te nem vagy ismerős.
– Talán nem. Sok tevékenységben veszel részt?
– Valamikor igen – mondtam, eszembe jutott, mit mondott Kendra
a hazugságról. – De mostanában inkább csak olvasok. És sokat
kertészkedek.
– A kertészkedés egy elég furcsa hobbi errefelé.
– Van egy kicsi kert a házam mögött. Szeretem nézni, ahogy a
rózsák nőnek. Arra gondoltam, hogy építek egy üvegházat, hogy
lássam őket télen is.
Ahogy kimondtam, rájöttem, hogy valóban ezt terveztem. – Az jó!
Soha nem találkoztam még olyan fiúval, akit érdekeltek a virágok.
– Mindenkinek szüksége van szépségre az életében – közelebb
húztam, és éreztem a teste melegét a mellkasomon. – De komolyan,
hogy nézel ki?
– Mit van, ha úgy nézek ki, mint az operaház fantomja, vagy
valami hasonló?
– Hmm – nevetett. – Nagyon romantikus volt – a „Music of the
Night”, meg minden. Majdnem azt kívántam, bár Christine vele
jönne össze. Azt hiszem, a nők többsége így volt vele.
103

– Mi van, ha tényleg így nézek ki? – a szörnyarcom felé
mutattam.
Nevetett. – Vedd le a maszkod, hadd lássam!
– Mi van, ha igazán jól nézek ki? A szememre vetnéd?
– Talán egy kicsit... – amikor a homlokomat ráncoltam, azt
mondta. – Csak vicceltem. Persze, hogy nem.
– Akkor nem számít. Kérlek, csak táncolj velem!
Duzzogott, de azt mondta – Rendben – és még közelebb
táncoltunk egymáshoz.
– De hogy foglak megismerni hétfőn a suliban? – suttogta a
fülembe. – Tetszel nekem, Adrian. Szeretnélek újra látni.
– Én megtalállak. Keresni foglak a folyosón, és megtalállak...
Becsúsztatta kezét az ingem gallérja alá, és kotorászott, hogy
megtalálja a maszkom alját.
– Hé, hagyd abba!
– Csak szeretném látni.
– Hagyd abba! – próbáltam ellökni magamtól. Még mindig a
nyakamba kapaszkodott.
– Hogy lehet ezt...?
– Hagyd abba! – felüvöltöttem. Az emberek most már minket
bámultak, pontosabban engem. Ellöktem magamtól, de túlságosan
össze voltunk gabalyodva, és ő elbotlott, még egyszer
belecsimpaszkodva a nyakamba. Megragadtam a karját, a háta mögé
csavartam, és hallottam egy hátborzongató reccsenést. Aztán a
sikolyát.
Elrohantam, a sikolya még mindig csengett a fülemben, futottam,
amíg el nem értem a metrót.
104

Mr. Anderson: Köszönöm, hogy visszajött ezen a héten. Úgy
döntöttem, nyílt chatet csinálok, mivel így nem olyan nehéz a
témánál maradni.
Grizzlyguy: Van egy fontos bejelentésem.
Froggie: Ki vele.
Grizzlyguy: Bent vagyok. Egy lakásban alszom. Beengedtek.
BeastNYC: Ki volt???
Grizzlyguy: a két lány... ők vittek be.
Froggie: Ez félelmetes, grizz!!!
BeastNYC:

SilentMaid: Ez nehéz nekem. Lábam vérzik és vérzik, de mindig
úgy viselkedem, mintha nem lenne gond, mert nem akarom, hogy
rosszul érezze magát. Nagyon szeretem őt, még akkor is, ha kukának
hív.
Mr. Anderson: Kukának?
BeastNYC: Ezt a bunkót! Te nem vagy kuka!
SilentMaid: Kuka, mint aki nem tud beszélni. Néma. Nem, mint
hülye.
BeastNYC: Akkor sem tetszik.
SilentMaid: Egyébként is, azt hiszem, jól megy. Sajnálom, hogy
annyit beszélek magamról. Mi a helyzet mindenki mással?
Grizzlyguy: 1 kanapén kellett aludnod. Nekem 1 szőnyegen
kellett aludnom!
Froggie: itt nincs remény, úgy értem, ugrálás van, de nem
REMÉNY.
BeastNYC: Dettó itt is. Várva vmire, hogy történjen végre vmi.
106

4 RÉSZ:
Betolakodó a Kertben
7 hónappal késŐbb
Fordította: Reni, Huncut Angyal
1
Felvettem egy virágszirmot az éjjeliszekrényemről, kifityegettem
az ablakon, majd néztem, ahogy leesik. Eltelt egy év.
Halloween éjszakája óta csak Willel és Magdával beszéltem. Nem
voltam kint. Nem láttam fényt sehol, kivéve a rózsakertben.
November 1-jén azt mondtam Willnek, hogy építeni akarok egy
üvegházat. Soha nem építettem korábban semmint – sem
madárházat, sem szalvétatartót a táborban. De most nem csinálok
semmit, de van időm és Apa Amex kártyája. Így vettem könyveket
az üvegházakról, üvegháztervezésről, üvegházi növényekről,
anyagokat az üvegházakhoz. Nem akartam egy olcsó, rossz
107

minőségű üvegházat, és arra volt szükségem, hogy a fal megfelelően
erős legyen, hogy mások elől elrejtsen engem. Saját magam
építettem fel a földszinten az apartmanom mögött, egy olyan nagyot,
ami az egész kertet felölelte. Magda és Will segített mindenben, amit
kívülről kellett megcsinálni. Napközben dolgoztam, akkor, amikor a
szomszédok leginkább munkában voltak.
Decemberre kész lett. Néhány héttel később megdöbbentően
hirtelen jött a tavasz, sárgás levelek kezdtek az ágakból kinőni és
utána jöttek a rügyek is. Az első hóra minden teljes virágzásba
borult, a piros rózsák ragyogtak a téli napsütésben.
A rózsák váltak az életemmé. További ágyásokat csináltam, és
töveket ültettem, míg több száz virágom nem lett, nagyon sokféle
színben és formában, a hibrid teától a futórózsáig, a lila bársony
rózsa mérete, mint az én munkástenyerem, és a törperózsák mérete,
mint a kislábujjam. Imádtam őket. Nem érdekeltek a tüskék. Minden
egyes élő dolognak szüksége van védelemre.
Abbahagytam a videó játékokat és abbahagytam, hogy a
tükrömben életet keressek. Soha nem nyitottam ki az ablakot, soha
nem néztem ki. A tanórákat elviseltem Willel (nem hívtam azokat
oktatásnak soha többé, mert tudtam, hogy soha többé nem megyek
vissza az iskolába), és a nap további részét a kertemben töltöttem
olvasással, vagy a rózsáimra figyeltem.
Kertészeti könyveket is olvastam. Az olvasás tökéletes
megoldásommá vált, így megtaláltam a legjobb tápanyagot, a legjobb
földkeveréket. Nem permeteztem a rovarok ellen, hanem lemostam
azokat szappanos vízzel, hogy ne lepjék el a bogarak a rózsákat. De
még a virágok százaival is tudatában voltam az apró haláloknak
minden reggel, egymás után, a rózsák elszáradtak. Újak nőttek
helyettük természetesen, de ezek nem voltak ugyanazok. Minden
apró élet, ami kivirágzott, csak egy üvegházban élt, aztán meghalt.
Ilyen módon hasonlóak voltunk.
Egy napon, amikor szedegettem a halott barátaimat a tőről, Magda
jött be.
– Tudtam, itt talállak téged – mondta. Nála volt egy seprű, és
elkezdte felsöpörni a lehullott faleveleket.
108

– Kérlek ne – mondtam. – Én szeretném csinálni. Ez a mindennapi
munkám része.
– Ez nem munka nekem. Te soha nem használod szobáid, így
nincs takarítás.
– Te készíted az ételeimet, te vásárolsz, te veszed meg a tápszert a
növényeknek, te mosod a ruháimat. Nem tudnék úgy élni, hogy
nélküled csinálom ezeket.
– Te megálltál élni.
Leszakítottam a fehér rózsát a tövéről. – Egyszer azt mondtad,
hogy féltesz engem. Én nem értettem, hogy ezt hogy gondoltad, de
most már tudom. Féltél attól, hogy soha nem leszek képes értékelni a
szépséget, mint ezt a rózsa. – Odaadtam neki. Nehéz volt
megtennem, leszakítani a díjamat, tudván, hogy így ők hamarabb
meghalnak. De megtanultam elengedni. Már olyan sok mindent
elengedtem. – Azon az éjszakán, volt ott egy lány a bálon. Adtam
neki egy rózsát. Nagyon boldog lett tőle. Én nem értettem, hogy
miért érdekelte annyira a rózsa, egy hülye rózsa, amiről hiányzott a
szirom. Most már értem. Mostanra a régi életem összes szépsége
elmúlt, sóvárgok, mint az élet után.
Egy csodálatos dolog, mint ez a rózsa – majdhogynem meg
akarom enni, hogy helyettesítse az egészet, azt a szépséget, amit
elveszítettem.
Ahogy azt a lányt is.
– De ha te nem teszed… nem próbálod megtörni a varázslatot?
– Mindenem megvan itt, amire szükségem van. Én soha nem
leszek képes megtörni a varázslatot. – Intettem neki, hogy adja ide a
seprűt.
Kissé szomorúan bólintott, és átadta nekem.
– Miért vagy itt, Magda? – kérdeztem, miközben söprögettem. Ez
volt az, amin gondolkodtam. – Mit csinálsz itt New Yorkban,
takarítasz utánam, mint egy kölyök után? Nincs családod?
Azért tudtam ezt megkérdezni, mert ő tudott az én családomról.
Tudta, hogy nekem már nincs családom, tudta, hogy kitagadtak
engem.
109

– Van családom otthon, abban az országban, ahonnan jövök. A
férjem és én jöttünk ide, hogy pénzt keressünk. Én tanár voltam, de
ott nem volt munkám. Így jöttünk ide. De a férjem nem kapta meg a
zöld kártyát, ezért vissza kellett mennie. Keményen dolgozom, hogy
küldjek neki pénzt vissza.
Lehajoltam, hogy ráseperjem a leveleket a szemétlapátra. – Van
gyereked?
– Igen.
– Hol vannak?
– Ők nőnek, nélkülem. Ők idősebbek, mint te most vagy, a saját
gyerekeikkel, akiket én soha sem láttam.
Felemeltem a halott leveleket. – Akkor tudod milyen, amikor
nincs senkid.
A nő bólintott. – Igen. – Elvette a seprűt és a lapátot tőlem. – Öreg
vagyok már, de az életem idősebb. Amikor én meghoztam a
döntésemet, akkor nem gondoltam, hogy ez örökre szól. Ez egy
másik dolog, hogy ne add fel ilyen fiatalon.
– Én nem adtam fel – mondtam. – Úgy döntöttem, hogy az
életemet a rózsáimnak szentelem. – Azon az éjszakán kerestem a
tükröt. Felvittem az emeletre az ötödik emeleti szobába, és egy öreg
szekrény tetején hagytam.
– Látni akarom Kendrát – mondtam. Eltartott egy pár pillanatig,
de amikor végül megmutatta, boldogan nézett rám.
– Eltelt egy kis idő – mondta.
– Miért tartott ilyen sokáig a tükörnek, hogy megmutasson nekem,
míg másokat azonnal látok.
– Mert néha olyan dolgot csinálok, amit neked nem kellene látni.
– Mint például? A fürdőszobában?
Elkomorodott. – Boszorkányos dolgok.
– Rendben, értettem. – De míg kifújtam a levegőt, azt mondtam, –
Kendra vacakul érzi magát.
– Nem is.
– Akkor mit csinálsz, amikor nem látlak? Az embereket békává
változtatod?
– Nem, leginkább utazom.
110

– American Airlanes-szal vagy asztrális kivetítéssel?
– A kereskedelmi légitársaságok viccesek és nincs bankkártyám
sem. Úgy tűnik, hogy a készpénzzel való fizetés egyeseknek
biztonsági kockázatot jelent.
– Tényleg? Én azt gondoltam, hogy csak megrázod az orrod, és
már fel is robbantasz egy hajót, egy gépet vagy valami ilyesmit.
– Szemöldökráncolással. Különben is, tudok időutazni, ha a saját
módomon utazok.
– Tényleg?
– Persze. Azt mondod, hogy el akarsz menni Párizsba megnézni a
Notre Dame-ot, de mi van akkor, ha láthatod, ahogy építették? Vagy
Rómát Julius Caesar idejében?
– Ezt meg tudod csinálni, de a saját varázslatodat megtörni nem.
Hé, elvinnél engem?
– Negatív. Ha körülölelkeznék egy szörnnyel, tudnák, hogy
boszorkány vagyok. És a boszorkányokat megégették akkoriban.
Ezért részesítem előnyben ezt az évszázadot. Ez biztonságosabb, az
emberek a sok kis hülyeséget csinálnak, különösen New York
városban.
– Tudsz másfajta mágikus dolgokat is csinálni? Azt mondtad,
hogy sajnálod a varázslatot. Tennél nekem egy szívességet tenni így?
Összeráncolta a homlokát. – Például?
– A barátaim, Magda és Will.
– A barátaid? – nézett meglepetten. – Mi van velük?
– Will nagyszerű tanár, de nem talál egy jó tanári állást – mármint
más munkát, mint üldögélve, engem tanítani – mert senki nem akar
egy vak fickót alkalmazni. És Magda nagyon keményen dolgozik,
küldi a pénzt a gyerekeinek és az unokáinak, de soha nem fogja látni
őket. Ez nem igazságos.
– A világ bűzlik az igazságtalanságtól. – mondta Kendra. – Mikor
lettél ilyen emberbarát, Kyle?
– Adrian, nem Kyle. És ők az én barátaim, az egyetlen barátaim.
Tudom, hogy meg vannak fizetve itt, de kedvesek velem. Nem tudod
vissza csinálni, amit tettél velem, de meg tudnál tenni értem valamit?
111

Segíts Willnek újra látni, és hozd Magda családját ide, vagy küldd őt
oda, legalább egy nyaralásra?
Bámult rám egy pillanatra, majd megrázta a fejét. – Ez lehetetlen
lenne.
– Miért? Hihetetlen erőd van, ugye? Van valami boszorkány
kódex, amely azt mondja, hogy ne változtasd vissza az embereket,
akiket vadállattá változtattál, de nem segítesz az embereknek sem?
Azt gondoltam, hogy ez elhallgattatja, de helyette azt mondta, –
Nos, igen. Egy módon. Az a baj, hogy nem tudok kéréseket
teljesíteni, csak mert valaki kér valamit. Én nem vagyok dzsinn. Ha
megpróbálok úgy viselkedni, a végén lámpába zárnak, mint őket.
– Oh. Nem tudtam, hogy ilyen sok szabály van.
Vállat vont. – Igen. Ez szívás.
– Szóval, első alkalom, hogy másnak akarok valamit, nem
kaphatom meg.
– Én már elfogadtam, hogy ez szívás. Várj egy kicsit. – Kivett egy
nagy könyvet és átlapozott pár oldalt belőle. – Itt azt mondja, hogy
egy kívánságodat teljesíteni tudok, de csak, és csak akkor, ha
hozzákötjük valamihez, amit meg kell tenned.
– Például?
– Nos, mondjuk, ha megtöröd a varázslatot, amit rád tettem, én is
segítek Magdának és Willnek. Így rendben van.
– Olyan, mintha azt mondanád, nem. Soha nem tudom megtörni a
varázst.
– Meg akarod?
– Nem. Szörnyszülött akarok lenni egész életemben.
– Szörnyszülött egy gyönyörű rózsakerttel…
– … még mindig szörnyszülött – mondtam. – Szeretek
kertészkedni, igen. De ha normális kinézetű lennék, akkor is
kertészkednék.
Kendra nem válaszolt. Újra a könyvébe nézett. Felemelte a
szemöldökét.
– Mi van?
– Talán nem olyan reménytelen – mondta.
– Ez az.
112

– Én nem hiszem – mondta. – Néha, váratlan dolgok történhetnek.
113

2
Fordította: Huncut Angyal
Azon az éjszakán, ahogy feküdtem az ágyban, az elalvás határán,
hallottam egy zuhanást. A kezemet a fülemre tettem és nem akartam
felébredni. De aztán üvegcsörömpölést hallottam, és felébredtem.
Az üvegház. Valaki betört az üvegházamba, az egyetlen
menedékembe. Felöltözés nélkül, a nappalimba rohantam és kitártam
az ajtót, ami kivezetett.
– Ki meri zavarni a rózsáimat?
Miért kérdeztem ezt?
Az üvegház fürdött a holdfényben és az utcai lámpák fényében,
világosabb még a lyuk az egyik üveg panelben. A sötét alak a
sarokban volt. A férfi kedvezőtlen belépési helyet választott, közel a
lugashoz. Átesett rajta és a földön feküdt, a rózsa ágak letörtek,
körben piszok.
– A rózsáim! – Rávetettem magam ugyanakkor, mikor ő lyuk felé
ugrott a falon. De az én állat lábaim túl gyorsak voltak neki, túl
erősek. A combjának puha húsába mélyesztettem a karmaimat.
Kieresztett egy ugatást.
– Engedj el! – üvöltötte. – Fegyverem van! Le foglak lőni!
– Tessék. Nem tudtam, vajon legyőzhetetlen vagyok-e a
golyólövéseknek. De a haragom pulzált, lüktetett az ereimben, mint a
tüzes vér, erősebbé téve engem, nem törődőmmé téve. Elvesztettem
114

mindent, amit elveszíthetek. Ha elvesztem a rózsáimat is, akár meg is
halhatok. A földhöz vágtam, majd lecsaptam rá, karját a földre
birkózva és a kikandikáló tárgyakat a kezéből.
– Ez az, amivel le akartál lőni? – morogtam, lóbálva a
feszítővasat, elvettem tőle. A magasba tartottam. – Bang!
– Kérem! Engedjen el! – kiáltotta. – Kérem, nem egyen meg. Meg
teszek bármit!
Csak most jutott eszembe, hogyan nézek ki. Azt gondolta, hogy
szörny vagyok. Azt hitte, megőrlöm a csontjait, hogy megcsináljam a
kenyeremet. És talán az voltam, és lennék. Nevettem és
megragadtam fejfogásban, küzdött ellenem. Tartottam a karját a
szabad mancsommal, felvonszoltam a lépcsőn, első emelet, majd a
második, az ötödik emeletre tartva az ablakhoz. Kitartottam a fejét az
ablakon. A holdfénybe, láttam az arcát. Ismerősnek tűnt. Talán csak
láttam már az utcán.
– Mit akar csinálni? – hüledezett a srác.
Nincs megfejtés. De azt mondtam, – Kidoblak az ablakon,
szemétláda.
– Kérem. Kérem ne. Nem akarok meghalni.
– Mintha érdekelne, mit akarsz. – Nem akartam ledobni, nem
igazán. Idejönne a rendőrség, az összes kérdésükkel, és nem akartam
azt. Nem akartam hívni a rendőrséget, hogy letartóztassák. De
akartam, hogy féljen, hogy féltse az életét. Bántotta a rózsáimat, az
egyetlen dolgot, ami maradt nekem.
Azt akartam, hogy pisilje össze a nadrágját a félelemtől.
– Tudom, hogy téged nem érdekel! – A srác reszketett, nem csak
rémületében, hanem mert lejött. Drogos. Kezemet a zsebébe tettem a
drogokért, tudtam, hol vannak. Elővettem őket a jogosítványával
együtt.
– Kérem! – még mindig könyörgött. – Hagyjon életben! Odaadok
bármit!
– Mid van, amit akarok?
Fészkelődött és gondolkozott. – Kábítószerek. Megtarthatod
azokat! Tudok hozni többet – amit akarsz! Sok ügyfelem van.
115

Ah. Egy kis üzletember. – Nem használok drogokat, te mocsok. –
Igaz volt. Féltem bármi őrültséget csinálni, mint kimenni, ha valami
magason vagyok. Közelebb toltam az ablakhoz.
Üvöltött. – Pénzt, akkor.
Szorosan fogtam a nyakát. – Mit csináljak a pénzzel?
Fulladt, sírt. – Kérem… van valami.
Szorosabban. – Nincs semmid, amit akarok.
Próbált megütni, hogy elmehessen. – Akarsz egy barátnőt? –
Nehezebben fulladt, sírt.
– Mi? – Majdnem elvesztettem a fogást, de mélyebbre fúrtam a
karmaimat, üvöltött.
– Egy barátnő? Akarsz egy lányt?
– Ne cseszekedj velem. Figyelmeztetlek…
De látta az érdeklődésemet. Elhúzódott, és hagytam. – Van egy
lányom.
– Mi van vele? – Eresztettem egy kicsit a szorításomon, és bejött.
– A lányom. Kellhet neked. Csak engedj el.
– Mit tudok? – bámultam rá.
– Tied lehet. El fogom hozni neked.
Hazudott. Hazudott, hogy elengedjem. Milyen apa adná el a
lányát? Egy szörnynek? De mégis… – Nem hiszek neked.
– Igaz. A lányom. Gyönyörű…
– Mesélj róla. Mondj valamit, hogy tudjam, igazat mondasz. Hány
éves? Mi a neve?
Nevetett, mint aki tudja, hogy megfogott. – Tizenhat éves, azt
hiszem. A neve Lindy. Szereti… a könyveket, olvasni ostoba dolog.
Kérem, csak vigye, tegyen vele, amit akar. Vigye a lányomat, csak
engedjen el.
Kezdett igaz lenni. Egy lány! Egy tizenhat éves lány! Valóban
elhozná ide? Vajon ő lenne a lány, az egy, akire szükségem van?
Kendra hangjára gondoltam. Néha váratlan dolgok történhetnek.
– Biztosan jobb lesz neki nélküled – mondtam. Aztán rájöttem,
hogy ezt hiszem. Bárki jobban járna nélküle. Segíthetnék a lánynak
is. Legalább is ezt mondtam magamnak.
– Igaza van. Sírt, nevetett. – Jobb lenne neki. Szóval vidd.
116

Döntöttem. – Egy hét múlva, ide fogod hozni a lányodat. Itt fog
maradni velem.
Most nevetett. – Persze. Abszolút. Elmegyek most, és
visszahozom.
Tudtam, hogy játszik. – De ne hidd, hogy megúszod anélkül, hogy
nem tettem semmit. – Keresztül nyomtam a fejét az ablakon újra,
tovább, mint korábban. Sikoltozott, mintha ki akarnám lökni, de
lefelé mutattam, az üvegház megfigyelő rendszerére. – Kamerák
vannak a ház körül, bizonyítva, hogy mit tettél. Nálam van a
jogosítványod, a kábítószereid. És van valami más. – A haja hosszú
és zsíros volt. Megragadtam annál fogva és a régi szekrényhez
rángattam, ahol a tükröt tartottam. – Látni akarom a lányát, Lindyt.
A tükörkép megváltozott, a groteszk képemről, egy ágyéra, a lány
benne aludt. A kép nagyobb lett. Láttam a hosszú vörös fonatot.
Aztán az arcát. Linda. Linda Owens az iskolából, az egyik a rózsával,
az egyik, akit figyeltem a tükörben. Linda. Vajon ő lesz a lány?
A szemétláda arcába nyomtam a tükröt. – Ez ő?
– Honnan…?
Most azt mondtam a tükörnek, – Látni akarom a címet, ahol van.
A tükör kihúzódott a lakás ajtaján, aztán az utcatáblára.
– Nem menekülhetsz. – Megmutattam neki. – Bárhová mész,
pontosan tudni fogom, hol vagy. – A jogosítványát néztem. – Daniel
Owens, ha nem jössz vissza, megtalállak, és a következmények
rettenetesek lesznek.
A következmények rettenetesek lesznek? Ragyogó, ki beszél így?
– Elmehetek a rendőrségre – mondta.
– De nem fogsz.
Visszarángattam az üvegházba. – Megértettük egymást?
Bólintott. – El fogom hozni. – Kinyúlt, és rájöttem, hogy próbálja
a kábítószeres zacskót és a jogosítványát elvenni, amiket fogtam. –
Holnap.
– Egy hét múlva – mondtam. – Szükségem van időre, hogy
felkészüljek. És itt tartom ezeket időközben, hogy biztosan vissza
gyere.
117

Elengedtem aztán, és kisurrant az éjszakába, mint a tolvaj, aki
volt.
Miután néztem, ahogy elmegy, lementem a földszintre. Majdnem
ugráltam. Linda.
Láttam Willt a harmadik emeleten. – Hallottam a felfordulást –
mondta. – De azt gondoltam, jobb téged hagyni menni, hogy a saját
módszereddel intézd el.
– Jól gondoltad. – Mosolyogtam. – Hamarosan látogatónk lesz.
Szükségem van rád, hogy vegyél néhány dolgot, hogy kényelmesen
legyen a lánynak.
– Lány?
– Igen, Will. Egy lány. A lánya, aki talán megtöri az átkot, aki
tudna… szeretni engem. – Majdnem megfulladtam a szavaktól, olyan
reményteli volt. – Ez az egyetlen esélyem.
Bólintott. – Honnan tudod, hogy ő az?
– Mert neki kell lennie. – Az apjára gondoltam, kész volt eladni a
lányát a kábítószereiért és a szabadságáért. Egy igazi apa azt mondta
volna nem, még ha le is tartóztatják. Az én apám, mintha az övé
volna. – És mert vele sem törődik senki.
– Értem – mondta Will. – És mikor fog érkezni?
– Egy hét. – A drogokra gondoltam, amik még a kezemben voltak.
– Talán hamarabb. Gyors munkára van szükségünk. De mindennek
tökéletesnek kell lennie.
– Tudom mit jelent ez – mondta Will.
– Igen. Apa hitelkártyáját.
118

3
Fordította: Huncut Angyal
A következő napokban keményebben dolgoztam, mint ahogy
valaha is bármit, kidekorálni a harmadik emeleti lakosztályt. Linda
szobáját. A bútorok benne nappalis holmik voltak, és üres könyves
polcok – csak, hogy emlékeztessen, az apám nem tervezi, hogy
meglátogat. Megcsináltam a tökéletes lány hálószobát és könyvtárat,
kiküldtem Willt bútorkatalógusokért, festékért, papírért, mindenért.
– És szerinted ez jó? – mondta Will. – Erőltetni, hogy idejöjjön?
Nem tudom, hogy részt tudok-e venni ebben –
– Emberrablás?
– Hát, igen.
– Nem láttad a pasit, Will. Betört, talán ellopja a dolgaimat,
kábítószer pénzért. Aztán, hogy kikerüljön a bajból, felajánlotta a
lányát nekem. Talán már csinált ilyet ezelőtt – gondoltál valaha erre?
Tehát, azt mondom igen.
– Tudod, nem tervezek semmi rosszat vele. Szeretni akarom. –
Istenem, úgy hangzott, mint Az Operaház Fantomja.
– Még mindig nem hiszem, hogy igazad van. Csak mert neked
előnyöd van? Mi van a lánnyal?
– Mi van vele? Ha az apja nekem tudja adni, ki mondja, hogy nem
tudja odaadni másnak? Rabszolgaságba adja? Vagy valami rosszabb,
119

hogy drogokat vegyen? Tudom, hogy nem fogom bántani. Biztos
vagy benne, hogy a következő pasinál ezzel próbálkozik?
Will bólintott, így tudtam végül, hogy belegondolt. – És honnan
tudod, hogy ő lesz számodra a megfelelő, hogy szerelembe ess vele?
– kérdezte Will. – Ha az apja egy mocsok?
Mert néztem őt. – Ez az egyetlen esélyem. Meg kell szeretnem –
mondtam Willnek. És viszont szeret vagy végem lesz. – És ha tud
szeretni egy olyan vesztes apát, talán át tud látni a kinézetemen és
szeretne engem is.
Három nap telt el. Paplanokat választottam és párnákat töltöttem
le. Elképzeltem, hogy süpped bele az ágyba a legszebb, aki valaha
volt. A legfinomabb keleti szőnyeget választottam, és kristály
lámpákat. Alig tudtam aludni azokban a napokban, így reggel
négytől éjszakáig dolgoztam. Kifestettem a dolgozószobából lett
nappalit, meleg sárgával és fehér szegéllyel. A hálószobájába rózsás
tapétát választottam. Will segített, és Magda, de csak én dolgoztam át
az éjszakát. Végül a szoba tökéletesen nézett ki. Szinte lehetetlen
volt elhinni, hogy jön, én többet. A tükörrel meglátogattam a
házában, és közelről felfedeztem a szekrényét, aztán online
kivásároltam a Macy Junior részlegét, az ő méretében. Elrendeztem
mindet a beépített szekrényekben, az új szobájában. Vettem
könyveket – és elrendeztem őket magas fali polcokon. Kivásároltam
az összes online könyvkiadót a kedvenceimből, a címeket, amiket
olvastam. Tudnánk beszélni róla. Nagyszerű lenne valakivel a
korombeliek közül beszélgetni, még csak ha könyvekről is.
Minden délután új ruha szállítmányt hozott a UPS, és minden
reggel kemény és hosszú munkában talált, festés és csiszolás és
díszítés. Mindent tökéletesre akartam csinálni, így talán átlát a
csúnyaságomon és talál itt boldogságot, megtalálja a módot, hogy
szeressen. Nem kezdtem el azon gondolkodni, mi történhet, ha talán
gyűlölni fog engem, mert elvettem az apjától. Működnie kellett.
A hatodik nap éjszakáján, a lakosztályban álltam, ami az övé lesz.
Még meg kell javítanom az üvegházamat, a gyönyörű üvegházamat.
De szerencsére meleg volt odakint. Megjavítom holnap. Most a
szobát vizsgáltam. A padló, tökéletes viaszolás, csillogott a szőnyeg
120

zöld és arany árnyalatai mellett. A levegő a citromos légfrissítőtől és
a több tucat rózsától illatozott. Sárgákat választottam, amiről azt
olvastam, hogy az örömet szimbolizálja, boldogságot, barátságot, és
az új kezdet ígéretét, és Waterford vázákba helyeztem őket az egész
lakosztályában. A tiszteletére új rózsákat ültettem, sárga törpéket
„Kicsi Lindának” nevezve. Még nem vágtam le őket, de
megmutatom neki, mikor először tesz látogatást az üvegházban.
Hamarosan. Remélem, szeretni fogja őket. Tudom, hogy fogja.
A lakosztálya ajtajához sétáltam, sablont használtam és kis ecsetet
mártottam az arany festékbe, befejeztem a festést az ajtón. Soha nem
voltam ilyen választékos az előző életemben, de most fontos volt.
Tökéletes kézírásban, az ajtó azt mondja: Lindy Szobája (cikornyás
betűkkel).
Mikor visszamentem a szobámba, ellenőriztem a tükröt, amit újra
az ágyam mellett tartottam. – Látni akarom Lindy-t – próbáltam.
Megmutatta őt. Aludt, mert egy óra múlt. Egy kopott kis bőrönd állt
az ajtó mellett. Tényleg jön.
Lefeküdtem, és tökéletes alvásba merültem, első alkalommal, több
mint egy éve – nem unalmas alvás, kudarc, vagy kimerültség, de a
várakozó alvás. Holnap itt lesz. Minden megváltozik.
121

4
Fordította: Huncut Angyal
Valaki kopogott. Valaki kopogott! Nem akartam válaszolni rá. Nem
akartam megrémíteni a lányt az első látásra. A szobáimban
maradtam, de a tükörben néztem, ahogy Will beengedi.
– Hol van? – Ez a szemét apja volt. De hol van a lány?
– Hol van, ki? – kérdezte Will, minden udvariassággal.
A fickó habozott, és abban a pillanatban, első alkalommal láttam,
hogy ő vele van. Az árnyékban állva a férfi mögött. Bár árnyékolva
volt, tudtam, hogy sír.
Tényleg ő volt. Rájöttem, hogy nem hittem benne.
Lindy. Linda. Tényleg itt volt!
Szeretni fogja a rózsákat. Tényleg, ő volt az első, aki megtanított
értékelni őket. Talán fel kellene mennem, hogy találkozzak vele,
megmutassam a szobáját és az üvegházat.
Aztán meghallottam a hangját. – Az apám őrölt ötlete, hogy egy
szörny van itt és, hogy be kell záratnom magam a börtönbe.
Egy szörny. Így látna engem, ha felmennék az emeletre. Nem,
hagynom kell, hogy először megnézze a helyet, a gyönyörű szobákat,
és a rózsákat, mielőtt látná a rémisztőségemet.
– Nem szörny, kisasszony. Legalábbis, semmit nem látok –
kuncogott Will. – A munkaadóm egy fiatal fiú – én mondtam –
szerencsétlen megjelenéssel. Ezért nem mehet ki. Ennyi az egész.
122

– Akkor szabadon elmehetek? – kérdezte Lindy.
– Természetesen. De a munkaadóm megegyezett az ön apjával,
azt hiszem – a jelenlétéért cserébe, az ő részvételét egy nem jelentjük
a bűncselekményről, amit felvettünk. Erről jut eszembe…
Benyúlt a zsebébe és elővette a zacskót, amit elvettem a betörőtől.
– A kábítószerei, uram?
Lindy elragadta a táskát tőle. – Ezért van az egész? Idehoztál,
hogy visszakapd a drogjaidat?
– Elkaptak a felvételen, lányom. Betörés és behatolás.
– Úgy vélem, nem ez volt az első bűncselekménye – mondta Will,
és tudtam az arcáról, hogy leellenőrizte a pasit a különleges vak
személyek hatodik érzékével és pontosan azt találta, amit mondtam
neki. – És a drogoknak magukban súlyos büntetést eredményeznek,
azt hiszem.
Bólintott. – Minimum büntetés – tizenöt év az életéből.
– Élet? – Lindy Willhez fordult. – És ön egyetért ezzel az… én
szabadságvesztésemmel? – Visszatartottam a lélegzetemet, vártam
Will válaszára. – A munkaadómnak megvannak az okai. – Will úgy
nézett, mint aki a lány vállára akarja tenni a kezét vagy valami, de
nem tette. Talán érezte, hogy eltaszítaná, ha megtenné. – És jól fog
bánni önnel – jobban, talán, mint… Nézze, ha el akar menni,
elmehet, de a munkaadómnál van a betörés felvétele, és el fogja vinni
a rendőrségre.
A lány az apjára nézett. A szeme védekezett.
– Jobb lesz neked. – Kikapta a zacskót a lány kezéből. – Ezt
elveszem.
Búcsú nélkül elment, becsapta az ajtót maga mögött.
Lindy állt, bámulva a helyszínt, ahol elszállásolta. Úgy nézett,
mintha összegyűrné a padlót. Will azt mondta, – Kérem, kisasszony.
Azt kell mondanom, nehéz napja volt, bár még csak tíz óra. Jöjjön.
Megmutathatom a szobáit?
– Szobák? Többes számban?
– Igen, kisasszony. Gyönyörű szobák. Adrian úr – a fiatal fiú,
akinek dolgozom, keményen dolgozott, hogy biztosan elnyerjék a
tetszését. Arra kért, hogy mondjam meg önnek, hogy ha bármire
123

szüksége van – bármire, mint telefon vagy internet kapcsolat – kérnie
kell. Azt akarja, hogy boldog legyen itt.
– Boldog? – Lindy hangja sima volt. – A börtönőröm azt hiszi,
boldog leszek? Itt? Őrült? – A szobámban összerezzentem a
börtönőrre.
– Nem, kisasszony. – Will átnyúlt és kulcsra zárta az ajtót. Csak
egy formalitás. Arra számítottam, hogy marad, hogy megvédje az
apját. A zár hangja szörnyű volt számomra. Emberrabló voltam. Nem
akartam elrabolni, de ez volt az egyetlen mód, hogy itt tartsam. –
Will vagyok. Én is a szolgálatára vagyok. És Magda, a szobalány,
akivel találkozni fogunk az emeleten. Mehetünk?
A karját nyújtotta a lánynak. Nem fogadta el, de tett egy utolsó
pillantást vetve a bezárt ajtóra, követte az emeletre.
Néztem Willt, ahogy felhozta a lépcsőn és kinyitotta az ajtót. Az
arca és szeme vörös volt a sírástól. Elállt a lélegzete, ahogy belépett,
nézte a bútorokat, a műalkotásokat, a falakat, pontosan olyan sárga
árnyalatra festettem, mint a rózsák a kristályvázákban. Bámulta a
királyi méretű ágyat, a tervezett lepedőkkel. Az ablakhoz sétált.
– Nagyon messze lenne ugrani, igaz? – Megérintette a vastag
üveget.
Will mögötte azt mondta, – Igen. És az ablakok nem nyílnak ki
nagyon. Talán ha ad egy esélyt, nem találja olyan borzalmasnak az itt
élést.
– Nem annyira borzalmasnak? Volt már valaha fogoly? Most?
– Nem.
Tanulmányoztam őt. Emlékeztem rá, a bál napjáról. Azt hittem,
csúnyácska a vörös hajával, szeplőivel, és a rossz fogaival. A fogak
nem változtak, de nem volt, tényleg, csak egyszerű külsejű. Örültem,
hogy nem gyönyörű, ahogy az apja mondta. Valaki gyönyörű soha
nem látna a csúnyaságom alá.
Talán ez a lány tud.
– Én igen – mondta. – Tizenhat évig rab voltam. De már ástam
magamnak az alagutat. A sajátomat, kértem és megkaptam egy
iskolai ösztöndíjat a legjobb iskolába a városban. Vonattal mentem
minden nap. A gazdag kölykök nem vettek észre, mert nem voltam
124

egy közülük. Azt gondolták, söpredék vagyok. Talán igazuk volt. De
keményebben tanultam, a legjobb jegyeket kaptam. Tudtam, hogy ez
az egyetlen kiút az életemből, ösztöndíjat kapni, főiskolára menni,
elmenni innen. De ehelyett távol tartom az apámat a börtöntől, rab
vagyok itt. Ez nem igazságos.
– Értem – mondta Will. Tudtam, hogy lenyűgözte azzal, ahogyan
beszélt. Még metaforát is használt az alagútra. Valóban okos volt.
– Mit akar tőlem? – sírt a lány. – Hogy dolgozzam neki? Hogy
szexre használjon?
– Nem. Nem vennék részt benne, ha ez lenne a helyzet.
– Komolyan? – Kicsit megkönnyebbülten nézett, de azt mondta. –
Mi lesz akkor?
– Azt hiszem… – Will megállt. – Tudom, hogy ő magányos.
A férfira nézett, de nem szólt semmit.
Végül a férfi azt mondta, – Adok lehetőséget a pihenésre, és hogy
körülnézz az új otthonodban. Magda délben hozza az ebédet. Akkor
találkozhatsz vele. Ha bármire szükséged van, kérd és a tied.
Kisétált és becsukta az ajtót maga mögött.
Néztem, ahogy Linda körbesétálja a szobát, megérinti a
különböző tárgyakat. A szeme hosszan ott marad az egyik váza
rózsán. Felkapott egy sárga virágot, hogy azt gondoltam, az a
legszebb. Az arcához tartotta egy pillanatra, megszagolta, majd az
orcájához nyomta. Végül visszahelyezte a vázába.
Keresztülsétált a csomagjához, kinyitott ajtókat, fiókokat. A
megmunkált szekrény nem volt rá hatással, de a könyvtár ajtónál
elállt a lélegzete és megállt. Megdöbbenve emelte fel a fejét, figyelte
a könyvek sorait, ahogy elérték a plafont. Megjegyeztem a házi
feladatát és próbáltam olyan dolgokat venni, amilyeneket szeret, nem
csak novellákat, de könyveket a fizikáról, vallásról, filozófiáról, és
másodpéldányokat magamnak, hogy el tudjak olvasni bármit, ami
felkelti a figyelmét. Szeretném egy adatbázisban feldolgozni az
összes könyvet cím szerint, mint egy igazi könyvtárat, ne még nem
fejeztem be.
Felmászott a létrán és kiválasztott egy könyvet, majd kettőt. Olyan
közel tartotta őket, mint egy biztonsági takarót, vagy pajzsot. Ez
125

legalább sikeres volt. Visszavitte a könyveket a hálószobába, az éjjeli
szekrényre tette őket, majd az ágyra esett, zokogott.
Meg akartam vigasztalni, de tudtam, hogy nem tudom, most nem.
Reméltem egy nap meg fogja érteni.
126

5
Fordította: Huncut Angyal
Délben, Magda ebédet vitt Lindynek. A tükörben néztem. Néhány
napja Magda vett nekem elvitelre ebédet, mert hiányzott a gyors
kaja. De ma azt kértem, valami olyat főzzön, amit a lány szeretne –
szendvicset héj nélkül, divatos, csajos leves. A porcelán rózsaszín
rózsás szélű volt. A vize kristály pohárban volt egy szál virággal. A
kés és a villa valódi ezüst. Az étel finomnak tűnt.
Figyeltem. Nem ette meg, és visszaküldte Magdának, mikor
visszajött. Az ágyba roskadt, könyvet olvasott a polcról. Megnéztem
a címet. Shakespeare szonettek.
Féltem kopogni az ajtón. Oda kell figyelnem időnként a
mozdulataimra, de nem tudom, hogyan csináljam, anélkül, hogy
megfélemlíteném őt. Talán azt kellene kiabálnom, hogy „Kérlek,
engedj be, és megígérem, hogy nem eszlek meg?”
Talán. Talán még a hangom is megrémítené. De akartam, hogy
tudja, ha kijön, kedves leszek vele.
Végül írtam neki egy üzenetet.
Kedves Lindy,
Isten hozott! Ne félj. Remélem, kényelmesen vagy az új
otthonodban. Amit csak akarsz, csak kérned kell. Azonnal
megszerzem, akit kérsz.
127

Alig várom, hogy találkozzam veled a vacsoránál, ma este. Azt
akarom, hogy kedvelj.
Üdvözlettel, Adrian King.
Töröltem az utolsó mondatot, kinyomtattam, majd becsúsztattam a
levelet a szobájába, az ajtaja alatt. Vártam, félve, hogy a
mozdulataim zajt csapnak.
Egy perccel később, az üzenet visszajött.
A szó NEM volt ráírva nagy betűkkel, keresztben a levélre, az
egész oldalra.
Ott ültem hosszú ideig, gondolkoztam. Írhatnék neki levelet, mint
valami romantikus hős, rávenni, hogy szeressen belém? Szó sem
lehet róla. Nem voltam író. És hogyan tudnék beleszeretni, ha csak a
tükörben látom? Rá kell vennem, hogy beszéljen velem. Felsétáltam
az ajtóhoz és kopogtam, kísérletien és puhán. Mikor nem válaszolt,
újra próbálkoztam, hangosabban.
– Kérlek – jött a válasz. – Nincs semmi, amit akarok. Csak menj
el!
– Beszélni szeretnék veled – mondtam.
– Ki… ki az?
– Adrian… – Kyle… ennek a háznak az ura… a szörny, aki itt él.
– A nevem Adrian. Én vagyok az… – Én vagyok az, aki fogolyként
tart. – Találkozni akarok veled.
– Nem akarok találkozni veled! Utállak!
– De… tetszenek a szobáid? Próbáltam mindent megtenni, hogy
jó legyen neked.
– Őrült vagy? Elraboltál engem! Emberrabló vagy!
– Nem raboltalak el. Az apád adott nekem.
– Kénytelen volt.
Megőrjített. – Igen, igaz. Betört a házamba. Elmondta neked?
Kirabolt. Felügyelet alatt tartom az egészet. És akkor, ahelyett, hogy
vállalta volna a büntetést, mint egy férfi, idehozott. Hajlandó volt
eladni téged, hogy mentse magát. Nem foglak bántani, de ő nem
tudta ezt. Minden, amit tudott, hogy lehet, kalitkában tartalak.
Nem mondott semmit. Azon töprengtem, vajon milyen történetet
mondhatott az apja neki, ha ez volt az első, tudta az igazságot.
128

– Milyen söpredék – suttogtam, kezdtem elsétálni.
– Legyél csöndben! Nincs jogod! – Keményen verte az ajtót, talán
az öklével, talán valami mással, mint a cipője.
Istenem, hülye voltam. Természetesen nem volt a legokosabb ötlet
ezt mondani. Későbbi életem története. Mindig agyament
hülyeségeket mondtam ezelőtt? Talán igen, de megúsztam őket.
Kendráig.
– Nézd, sajnálom. Nem úgy gondoltam. – Hülye, hülye, hülye.
Nem válaszolt.
– Hallottál? Azt mondtam, sajnálom.
Még mindig semmi. Kopogtam az ajtón, a nevén hívtam. Végül
elmentem.
Egy órával később még mindig a szobájában volt, és én az
emeleten sétáltam, azon gondolkozva, hogy mit kellett volna
mondanom.
Tehát, mi van, ha elraboltam? Nem hagyott maga mögött semmit
egyébként. Ez a ház szebb volt, mint amilyenben valaha is volt, amit
valaha is elképzelt, de hálás volt? Nem. Nem tudom mit vártam, de
nem ezt.
Willhez mentem. – Azt akarom, hogy kijöjjön. Megmondanád
neki?
– Hogy kívánod, hogy megcsináljam? – mondta Will.
– Mondd meg neki, hogy azt akarom tőle, hogy tegye meg.
– Utasítod őt? Úgy ahogy az apját utasítottad, hogy hozza őt ide.
Az működött… igaz.
Nem ez volt a mód, ahogy elgondoltam, de igen, azt hiszem ez az,
amit akartam. – Igen.
– És hogy gondolod, ő hogy érez ezzel kapcsolatban?
– Hogyan érez? Mi van azzal, ahogy én érzek? Egész héten azon
dolgoztam, hogy kényelmesen legyen, hogy jó legyen neki, és a
hálátlan… lány… ki sem jön hozzám?
– Látod? Nem akarja látni a személyt, aki elhozta az otthonából,
az apjától. Adrian, rabként tartod!
– Az apja egy csavargó. – Nem beszéltem a tükörről Willnek,
hogyan figyeltem őt a tükörben ezelőtt. Láttam, ahogy az apja
129

megüti. – Jobb neki nélküle. És nem akarom, hogy fogoly legyen itt.
Akarom –
– Tudom, mit akarsz, de ő nem. Nem látja a rózsákat a vázában,
vagy ahogy kifestetted a falakat. Csak a szörnyet látja, és még csak
rád sem néz.
Az arcomhoz emeltem a kezem, de tudtam, hogy Will a
viselkedésemről beszél.
– A szörnyeteg, – folytatta, – aki idehozta, csak Isten tudja milyen
céllal – meggyilkolni álmában. Vagy rabszolgakánt tartani. Ő fél,
Adrian.
– Oké, értem. De hogyan mondjam meg neki, hogy nem ezért
vagyok itt vele?
– Komolyan az én tanácsomat kéred?
– Látsz mást körülöttünk?
Will elhúzta a száját. – Nem. Senkit. – Aztán kinyújtotta a kezét
felém. A vállamat találta, végül, és rátette a kezét. – Nem mondom
neki, hogy tegyen akármit is. Ha a szobájában akar maradni, hagyd.
Hagyd, hogy tudja, tiszteletben tartod a jogát, hogy döntsön.
– Ha a szobájában marad, soha nem kapok tőle törődést. – Will
megveregette a vállam. Csak adj esélyt.
– Köszönöm. Ez hasznos. – Elfordultam és elsétáltam.
Will hangja megállított. – Adrian. – Visszafordultam. – Néha segít
egy kicsit kevesebb büszkeség.
– Másik győztes – mondtam. – Nincs semmi büszkeségem ezen a
ponton.
De egy órával később újra kopogtam Lindy ajtaján. Nem
mutattam büszkeséget, csak bűntudatot. Nehéz volt megtenni, mert
nem akartam elengedni. Nem tudtam.
– Menj el! – kiáltotta. – Csak mert itt tartasz, nem jelenti, hogy az
fogom tenni.
– Tudom, – válaszoltam, – De talán csak… figyelnél rám egy
pillanatra?
– Van választásom? – mondta. – Igen. Igen, van választásod.
Tonnányi választásod van. Meghallgathatsz, vagy mondhatod, hogy
130

forduljak fel. Örökre figyelmen kívül hagyhatsz. Igazad van. Véged
van azzal, hogy idejöttél. Nem kell barátoknak lennünk.
– Barátok? Így nevezed?
– Ez, amit én… – megálltam. Túl szánalmas volt azt mondani,
hogy ez az, amit reméltem, hogy nincsenek barátaim, és akartamannyira
akartam-beszélni vele, vele lenni, mondani valamit, ami
megnevetteti és visszahozza nekem a való világot, még ha nem is
több. Micsoda lúzer lennék, ha ezt mondanám.
Emlékeztem, mit mondott Will a büszkeségről. – Remélem,
barátok lehetünk egy nap. Megértem, ha nem akarsz az lenni, ha te…
– Fuldokoltam a szavakon, undorodott, lázadt ellenem, megrémített.
– Nézd, amire szükséged van, hogy tudd, nem eszem emberhúst vagy
ilyesmi. Ember vagyok, még ha nem is nézek úgy ki. És nem
mondom meg neked, hogy tegyél meg olyanokat, amiket nem akarsz,
kivéve, hogy maradj itt. Remélem, úgy döntesz, hogy kijössz
hamarosan.
– Gyűlöllek!
– Igen, említetted ezt. – A szavai, mint az ostor, de folytattam. –
Will és Magda itt dolgoznak. Will taníthat, ha szeretnéd. Magda
fogja készíteni az ételeket. Ki fogja takarítani a szobádat, vásárol,
mos, amit csak akarsz.
– Én… Én nem akarok semmit. Vissza akarom kapni az életemet.
– Tudom – mondtam, emlékezve, hogy Will mit mondott az
érzéseiről. Egy óráig gondolkoztam az érzésein, talán valamilyen
módon törődött vele az a borzalmas apja, a fenébe is – utáltam
bevallani ezt – törődjek a magaméval. – Remélem… – Megálltam,
elgondolkoztam rajta, aztán úgy döntöttem Willnek igaza van. –
Remélem, ki fogsz jönni néha, mert… – Nem tudtam kiejteni a
következő szavakat.
– Mert mi?
Elkaptam a tükörképemet az egyik keretezett képen, a folyosón,
nem tudtam kimondani. Nem tudtam. – Semmi.
Egy órával később a vacsora kész volt. Magda egy csodálatos
illatú arroz con polio-t készített. A kérésemre kopogott Linda ajtaján,
kezében egy tálcával.
131

– Nem akarok semmilyen vacsorát – jött Linda válasza. –
Viccelsz?
– Hoztam neked tálca – kérdezte Magda. – Akarsz enni bent?
Szünet. Aztán: – Igen. Igen, kérem. Az jó lenne. Köszönöm.
Megettem a vacsorát, ahogy mindig, Magdával és Willel. Vacsora
után azt mondtam, – Megyek aludni. – Adtam egy pillantást Willnek,
ami azt mondta, megtettem mindent, amit mondtál, és nem működött.
Még akkor is, ha nem láthatta, azt mondta, – Türelem.
De nem tudtam aludni. Tudva, hogy két szinttel felettem van,
éreztem, hogy a gyűlöletét árasztja a klíma keresztül a
ventillátorokon, a falakon, a padlón. Ez nem az volt, amit akartam.
Soha nem fog működni. Szörny voltam, és szörnyként fogok
meghalni.
132

6
Fordította: Huncut Angyal
– Eszembe jutott valami hasznos – mondta Will másnap, hogy a
lány megérkezett.
– Mi az? – kérdeztem.
– Csend. Ha békén hagyod, talán magához tér.
– Ezért lehet, hogy nem vesznek téged körbe a lányok.
– A beszélgetés vele nem működik, ugye?
El kellett ismernem, hogy igaza van, ezért úgy döntöttem,
megteszem, amit mondott. Mi rémít meg, hogy nem látott még? Mit
fog mondani, mikor megteszi?
A következő nap csendben voltam. Lindy a szobájában maradt. A
tükörben néztem őt. Az egyetlen dolog, amit szeretett, hogy voltak
könyvek és rózsák. Elolvastam minden könyvet, amit ő. Későig fent
maradtam olvasni, hogy lépést tartsak vele. Nem próbáltam meg újra
beszélni vele. És minden éjjel, mikor olyan fáradt voltam, hogy a
könyv kihullott a kezemből, feküdtem az ágyon, éreztem a
gyűlöletet, mint egy szellemet keresztülmászni az éjszakai folyosón.
De mi más reményem volt még?
– Alábecsültem őt – mondtam Willnek.
– Igen, úgy van.
Ránéztem, meglepetten. – Te is így gondolod?
133

– Mindig így gondoltam. De mondd meg nekem, Adrian, miért
gondolod így?
– Azt hittem, le lesz nyűgözve a dolgoktól, amiket vettem neki, a
gyönyörű bútor, és a ruhák. Ő szegény, és azt gondoltam, hogy ha
veszek neki ékszereket és szép dolgokat, ad nekem egy esélyt. De
nem kér belőle.
Will mosolygott. – Nem, nem fog. Csak a szabadságát akarja.
Nem?
– Igaz. – A Tuttle-ra gondoltam, a táncra, hogy mit mondtam
Trey-nek, hogy az iskolai bál legalizált prostitúció. Úgy tűnt, nagyon
régen történt. – Soha nem találkoztam olyannal, aki nem vásárolt. Ez
hasonlóvá tesz engem hozzá.
– Kívánom, hogy a megértés elég legyen az átok megtöréséhez.
Büszke vagyok rád ezért.
Büszke rád. Soha nem mondta nekem senki, és a másik, szerettem
volna megölelni Willt, csakhogy érezzek egy másik ember lényt. De
az nagyon furcsa lett volna.
Azon az éjszakán ébren feküdtem később, mint általában,
hallgatva a régi ház hangjait. – Rendeződés – néhány ember így
nevezte. De azt hiszem, lépéseket hallok az emeleten. Az ő lépései
voltak? Lehetetlen, két emeleten át. De még nem tudtam aludni.
Végül felkeltem és a második emeleti nappaliba mentem, nagyon
halkra állítottam az ESPN-t, így nem zavarja őt. Farmert és pólót
vettem fel, amiben régebben bokszoltam. Még akkor is, hogy azt
ígérte, hogy örökre a szobájában marad, nem akartam
megkockáztatni, hogy többet lásson az arcomnál. Az arcom elég
rossz volt.
Majdnem beleuntam magam az alvásba, mikor ajtónyitódást
hallottam. Lehet, hogy ő az? A folyosón? Talán csak Magda, vagy
esetleg Pilot, gondolkodtam. Még is hangzott, hogy az egyel fentebbi
emeleten volt, Lindy emeletén. Kényszerítettem magam, hogy ne
nézzem meg, tartsam a szemem a tv-n, így nem ijed meg a sötétben
az arcomtól. Vártam.
Ő volt. Hallottam a konyhában, zörgött a tányérral és villával,
elöblítette őket, és a mosogatógépbe helyezte azokat. El akartam
134

mondani, hogy nem kell ezt csinálnia, hogy Magda megcsinálja,
ezért fizetjük őt. De csöndben maradtam. De mikor hallottam a
lépteit a nappaliban, olyan közel, hogy látott engem. Nem tudtam
megállítani magam.
– Itt ülök – mondtam lágyan. – Akarom, hogy tudd, hogy ne
borulj ki.
Nem válaszolt, de a szemét rám vetette. A félhomály volt a
szobában, csak a tv-ből jött fény. Mégis, a párnába akartam nyomni
az arcom, eltakarni magam. Nem tettem. Látni kellett egyszer.
Kendra világossá tette ezt.
– Lejöttél a földszintre – mondtam.
Szembenézett velem, és láttam, hogy a szeme rám néz, majd el,
aztán vissza. – Szörny vagy. Az apám… azt mondta… azt
gondoltam, egy baklövés. Sok őrült dolgot mondott. Azt hittem… De
tényleg az vagy. Oh, Istenem. – Elnézett. – Oh, Istenem.
– Kérlek. Nem bántalak – mondtam. – Tudom, hogy nézek ki, de
én nem… kérlek. Nem bántalak, Lindy.
– Csak nem gondoltam. Azt hittem, egy srác vagy, valaki perverz,
aki… és aztán mikor nem törted rám az ajtót vagy valami… De hogy
lehetsz te…
– Örülök, hogy lejöttél, Lindy. – Próbáltam tartani a hangomat. –
Túl sokat aggódtam azon, mikor találkozunk. Most vége, és talán
megszoksz engem. Aggódtam miattad, hogy nem jössz ki, talán soha.
– Kellett. – Vett egy mély lélegzetet, aztán kifújta. Sétálok az
éjszakában. Nem tudok azokban a szobákban maradni. Úgy érzem
magam, mint egy állat. – Megállította magát. – Oh, Istenem.
Ügyet sem vetettem az idegességére. Talán emberi hatásom, meg
tudtam mutatni neki, hogy az vagyok. A picadilloról beszéltem, amit
Magda készített vacsorára. Jó volt, ugye? – Nem néztem rá. Talán
kevésbé lesz kiakadva, ha nem kell az arcomat néznie.
– Igen, jó volt. Csodálatos. – Nem köszönte meg nekem. Nem
számítottam rá. Jobban tudtam most.
– Magda remek szakács – mondtam, akartam, hogy a beszélgetés
tovább folytatódjon, most hogy elkezdtük, még ha a semmiről is kell
135

eszélnem. – Mikor apámmal éltem, soha nem akarta tőle, hogy latin
ételeket készítsen.
Csak a hagyományos dolgokat készítette, húst és krumplit. De
mikor itt hagyott minket, nem igazán érdekelt, hogy mit ettem, így
elkezdte ezeket a dolgokat készíteni. Azt hiszem, könnyebb ez neki,
és jobb. – Megálltam a locsogással, próbáltam másra gondolni,
amiről locsoghatok.
De megszólalt. – Hogy érted, hogy mikor itt hagyott titeket? Hol
van az apád most?
– Magdával és Willel élek – mondtam még mindig elfordulva. –
Will az oktatóm. Téged is taníthat, ha akarod.
– Oktató?
– Tanár igazából, azt hiszem. Mióta nem járhatok iskolába,
mert… Mindegy, itthon tanít engem.
– Iskola? De hát, te… hány éves vagy?
– Tizenhat. Annyi, mint te.
Láthattam az arcán a meglepődését, hogy végiggondolja, hogy
egy valami öreg perverz voltam.
Végül azt mondta, – Tizenhat. Akkor hol vannak a szüleid?
Hol vannak a tieid? Egy csónakban voltunk, hasonlóban,
elhagytak a kedves öreg apáink. De nem mondtam ezt. – Hallgass –
mondta Will. Ehelyett azt mondtam, – Az anyám rég elhagyott. És az
apám… nos, nem tudta kezelni, azt, ahogy kinézek. Ő normális.
Bólintott, és szánalom volt a szemében. Nem akartam szánalmat.
Ha szán engem, talán úgy gondolja, hogy szánalmas lény vagyok, aki
próbálja lehúzni őt és kényszeríteni, hogy legyen az enyém, mint Az
Operaház fantomja. Mégis, a szánalom jobb, mint a gyűlölet.
– Hiányzik neked? – kérdezte. – Az apád?
Az igazat mondtam. – Próbálom, hogy ne. Úgy értem, nem
hiányolsz embereket, akiknek nem hiányzol?
Bólintott. – Mikor a dolgok kezdtek igazán rosszak lenni az
apámmal, a nővéreim elköltöztek a batárjaikkal. Igazán mérges
voltam, hogy nem maradtak és tudod, segítettek nekem vele? De még
hiányoznak.
136

– Sajnálom. – Az apjának tárgya túl kockázatos. – Szeretnéd,
hogy Will tanítson? Minden nap oktat engem. Talán okosabb vagy
nálam. Nem vagyok nagyon jó diák, de lefogadom, hogy megszokta,
hogy néhány gyerek nem olyan okos a megszokott iskolában, ugye?
Nem válaszolt, és azt mondtam, – Taníthat téged külön tőlem, ha
akarod. Tudom, hogy mérges vagy. Minden jogod megvan hozzá.
– Igen, tudom.
– Van valami, amit szeretnék megmutatni neked.
– Megmutatni nekem? – Óvatosságot hallottam a hangjában,
mintha a függöny lement volna.
Gyorsan azt mondtam, – Nem! Nem azt. Nem érted. Az üvegház.
Magam építettem a tervekből, amiket vettem. És minden növény
odabent rózsa. Szereted a rózsákat? – Tudtam, hogy igen. – Will
fordított feléjük. Azt hiszem, úgy gondolta, hogy kell nekem egy
hobbi. A kedvenceim a floribundák – futó rózsák. Nem olyan
részletesek, mint a hibrid tearózsák. Úgy értem, kevesebb szirmuk
van. De olyan magasra nőnek – néha tíz láb magasra, ha jól tartják
őket. És biztos vagyok benne, hogy jól vannak tartva.
Megálltam. Úgy hangzott, mint azok a lúzerek az iskolában,
akikből a baseball státuszok áradnak vagy tudod, a Gyűrűk Ura, mint
Frodo, a Hobbit, vagy a rég elveszett unokatestvér.
– A rózsák a szobámban – mondta. – Tőled vannak? Te neveled
őket?
– Igen. – Azokban a napokban, hogy bent volt, Magdát kértem
meg, hogy távolítsa el a sárga rózsákat, mikor meghaltak, és tegyen a
helyükre fehéret, a tisztaságot jelképezve. Reméltem, hogy egy nap
vörösre cserélhetem, ami romantikus. – Szerettem volna, ha
megnézed a rózsáimat. Senkinek sem tudtam adni azelőtt, kivéve
Magdát. De több tucat van. Ha le akarsz jönni, megnézni őket – vagy
tanulni – megkérhetem Willt vagy Magdát, hogy legyen ott egész idő
alatt, nem kell aggódnod, hogy bántanálak.
Nem akartam kimutatni a nyilvánvalót, hogy egyedül van velem,
hogy napokig volt velem, védve csak egy vak férfival, egy
öregasszonnyal, és egy vékony ajtóval, és nem tettem semmit vele.
De remélem, hogy észrevette.
137

– És ez az, ahogyan te igazából kinézel? – mondta végül. – Ez
nem egy maszk, amit arra használsz, hogy elrejtsd az arcod? Ahogy
az emberrablók teszik? – Ideges nevetés volt.
– Bárcsak az lenne. Megkerülöm a szófát, így láthatod magad. –
Megtettem, félve a vizsgálódásától. Örültem, hogy felfedhettem,
amennyire csak lehet, de hunyorogtam a vakító fénytől. Esmeraldára
gondoltam, képtelen volt Quasimodora nézni. Szörny voltam. Egy
szörny.
– Megérintheted – az arcom – ha biztos akarsz lenni – mondtam.
Megrázta a fejét. – Hiszek neked. – Most, hogy közel voltam, a
szeme fel le járt a testemen, figyelembe véve a karmos mancsaimat.
Végül bólintott, és tudtam a szeméből, hogy sajnál. – Azt hiszem,
szeretném, hogy Will tanítson. Megpróbálkozhat együtt tanítani
minket, időt spórolva. De ha te túl buta vagy, hogy lépést tarts,
változtatunk. Megszoktam a kitüntetett tanítást.
Láttam, hogy viccel, de kicsit komoly volt. Meg akartam kérdezni
az üvegházzal kapcsolatban újra, és ha korán lejön reggelizni Willel,
Magdával, és velem. De nem akartam kiborítani, így azt mondtam, –
Az én szobáimban tanulunk, a rózsakertben. Az első emeleten.
Rendszerint kilenckor kezdünk. Shakespeare szonetteket olvasunk.
– Szonetteket?
– Igen. – Egy strófát kerestem az agyamban. Oldalnyi és oldalnyi
verset memorizáltam az önkéntes magánzárkában. Ez volt az
esélyem, hogy lenyűgözzem. De az ostobaságom csendje fülsiketítő
volt.
Végül megtörtem azt. – Shakespeare nagyszerű.
Hülyeség. Shakespeare király, ember.
De mosolygott. – Igen. Szeretem a játékát és költészetét. – Másik
ideges mosoly, és arra gondoltam, ha annyira megkönnyebbült az
első találkozásunkkor, mint én. – Talán le kellene feküdnöm, hogy
kész legyek.
– Igen.
Megfordult és felment az emeletre. Néztem őt, ahogy a lépcsőhöz
sétált, majd fel, aztán hallgattam, ahogy a lépései feljutottak a
következő emeletre.
138

Csak mikor hallottam a hálószobája ajtajának nyílását és
záródását, megadtam magam az állati ösztöneimnek és a vadállat
körbetáncolta a szobát.
139

7
Fordította: Huncut Angyal
Napkelte előtt keltem, hogy eltávolítsam a halott leveleket a
rózsákról, felsöpörni az üvegház padlóját, és meglocsolni a
növényeket. Jól akartam ezt megcsinálni, az óránk előtt, így
mindennek száraznak kell lennie. Nem akartam sarat. Még a
kovácsoltvas bútorokat is lemostam az üvegházban, bár tiszta volt és
talán lesz annyira meleg, hogy odakint üljünk. Minden lehetőséget
nyitva akartam hagyni.
Hatkor minden tökéletes volt. Még átrendeztem néhány tövet,
hogy magasabbra másszon, mintha menekülni próbálna. Aztán
felébresztettem Willt, hogy kopogtam az ajtaján.
– Jön – mondtam neki.
– Kiicsoooda? – Will hangja még kába volt az álmosságtól.
– Csitt – suttogtam. – Meghallhat téged. Lindy jön az óránkra.
– Remek – mondta Will. – Akkor – mi – öt óra múlva?
– Három. Azt mondtam neki kilenc óra. Nem tudtam tovább várni.
De szükségem van a segítségedre előtte.
– Segíteni miben, Adrian?
– Meg kell tanítanod mindenre előtte.
– Mi… és miért tenném alvás helyett?
Újra kopogtam az ajtaján. – Will kinyitnád? Nem állhatok idekint
és folytathatom veled ezt a társalgást. Meghallhat.
140

– Akkor menj vissza az ágyba. Itt egy ötlet.
– Kérlek, Will – suttogtam. – Ez fontos.
Végül hallottam mozogni a szobában. Egy pillanat, megjelent az
ajtóban. – Mi olyan fontos?
Mögötte Pilot a mancsa alá rejtette a pofáját.
– Szükségem van rá, hogy taníts, most.
– Miért?
– Nem hallottál? Jön az óránkra.
– Igen. Kilenckor. Talán még alszik most.
– De nem akarom, hogy azt gondolja, hülye vagyok – amellett,
hogy csúnya. Meg kell mindent tanítanod jó előre, így okos lehetek
előtte.
– Adrian, légy önmagad. Rendben lesz.
– Legyek önmagam? Talán elfelejtetted, hogy magam egy szörny
vagyok? – A szörny szó eszeveszett üvöltéssel tört elő, bár próbáltam
nyugodt lenni. Ez az első alkalom, hogy látni fog napfényben. Egy
hete jött ide. Azt akarom, hogy legalább okos legyek.
– Okos vagy. De ő is okos. Képes vagy beszélni vele, nem csak
ismételni, amit én mondok neked.
– De ő egy kitüntetett tanuló volt a Tuttle-ben. Ösztöndíjas volt.
Én csak elszórtam az Apám pénzét.
– Megváltoztál azóta, Adrian. Mondhatok neked néhány nőies
megfogalmazást, ha úgy tűnik, szükséged lesz rá, de kétlem, hogy
lesz. Okos gyerek vagy.
– Csak vissza akarsz menni az ágyba.
– Visszamegyek az ágyba. De nem csak vissza akarok menni az
ágyba. – Kezdte becsukni az ajtót.
– Tudod, a boszorkány azt mondta, hogy visszaadja a látásod, ha
megtöröm az átkot.
Megállt. – Te kérted erre?
– Igen. Tenni akartam valamit érted, mert kedves vagy velem.
– Köszönöm.
– Szóval láthatod igazán milyen fontos, hogy jól csináljam. Tehát
tudsz adni nekem valamit, néhány tippet? Azt mondta, ha kiderül,
hogy hülye vagyok, tényleg külön fog tanulni. Dupla munkád lenne.
141

Gondolkodnia kellett róla, mert azt mondta, – Oké, nézd meg az
Ötvennegyedik szonettet. Azt hiszem, szeretni fogja.
– Köszönöm.
– De Adrian, néha kedvesebb hagyni, hogy okosabb legyen.
Becsukta az ajtót.
A rózsakert francia ajtaja elé helyeztem a székemet az érkezésére.
Eltartott egy darabig, míg eldöntöttem, hol mutatnék legjobban a
gyönyörű rózsákkal szemben, vagy csak felhívja a figyelmet a
csúnyaságomra. De végül úgy döntöttem, valami szép kell a
szobából, és az határozottan nem én vagyok. Annak ellenére, hogy
július volt, hosszú ujjú, kék Ralph Lauren lefelé gombosan, farmert,
és cipőt zoknival viseltem. Szörny összeállítás. Shakespeare
szonettes könyvet tartottam a kezemben és az 54. szonettet olvastam,
huszadik alkalommal. Vivaldi Négy Évszak szólt a háttérben.
Az egész dolog összedőlt, mikor kopogott. Will nem volt még ott,
így meg kellett állnom, tönkretenni a festői (vagy – legyünk őszinték
– kevésbé riasztónak) elrendezést. De nem hagyhattam odakint állni,
így az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Igazán lassan. Hogy ne
sokkoljam.
A reggeli fényben több mint előző éjjel, Éreztem, hogy nem néz
rám. Talán azért, mert túl szörnyű vagyok, hogy felemelje a szemét,
mint egy bűnügyi helyszíni fotó? Vagy próbál udvarias lenni, és nem
bámulni? Azt hittem, elfelejtette az irántam érzett gyűlöletét,
szánakozott helyette. De hogy tudnám szerelembe fordítani?
– Köszönöm, hogy eljöttél – mondtam, intettem, hogy jöjjön be a
szobába, de nem érintettem meg. – Az üvegház mellé állítottam fel. –
A sötét fa asztal felé mentem, a francia ajtó mellé, ami kivezetett.
Kihúztam egy széket neki, hogy ráüljön. Az előző életemben soha
nem tettem ilyet egy lánynak.
De már az ajtóban állt. – Oh! Ez annyira gyönyörű. Kimehetnék?
– Igen. – Mögötte voltam, a zárért nyúlva. – Kérlek. Soha nem
volt látogatóm ezelőtt, soha nem osztottam meg a kertemet senkivel
csak Willel és Magdával. Reméltem…
Megálltam. Már ki is lépett. Vivaldi dallama lebegett körülötte, a
Tavasz tételt játszva, ahogy kilépett a virágok közé.
142

– Csodálatos! Csak szagold – ilyen gazdagság az otthonodban!
– A te otthonod is. Kérlek, gyere bármikor.
– Szeretem a kerteket. Eperföldek felé jártam a Central parkban
iskola után. Órákig ültem ott, olvastam. Nem szerettem hazamenni.
– Értem. Bárcsak elmehetnék abba a kertbe. Csak képeket láttam
az interneten. – És vagy ezer alkalommal mentem el mellette az
elmúlt életemben. Alig néztem meg. Most vágytam menni, és nem
tudtam.
A törperózsáknál térdelt. – Annyira kecsesek.
– A lányok mindig a kis dolgokat szeretik, azt hittem. Én a futókat
szeretem. Mindig a fényt keresik.
– Azok is gyönyörűek.
– De ezek… – Letérdeltem rámutatni egy halványsárga törpére,
amit kicsit több mint egy hete ültettem. – Ennek a neve Kicsi Linda
rózsa.
Furcsán pillantott rám. – Minden virágodnak nevet adsz?
Nevettem. – Nem én neveztem el. A kertészek, mikor kidolgoznak
egy új rózsafajtát, elnevezik. És ez történt a Kicsi Linda nevezetűvel.
– Olyan tökéletes, olyan finom. – Kinyúlt a rózsáért. Mikor
megtette, az övé az enyémhez koppant, és éreztem az
elektromosságot keresztülszaladni a testemen.
– De erős. – Elhúztam a kezem, mielőtt megundorodott volna
miatta. – Néhány törpe szívósabb, mint a tearózsák. Szeretnéd, hogy
levágjak neked párat a szobádba, mivel névrokon?
– Szégyen lenne levágni. Talán… – Megállt, kis virágot tartott két
ujjával.
– Mi?
– Talán visszajövök megnézni őket.
Azt mondta, visszajön. De talán.
De aztán Will bejött.
– Találd ki, ki van itt, Will? – mondtam, mintha nem beszéltünk
volna erről. – Lindy.
– Csodálatos – mondta. – Üdvözöllek, Lindy. Remélem,
felélénkíted a dolgokat. Elég unalmas csak Adriannal.
– Kettőn állt a vásár – mondtam.
143

Aztán, ahogy tudtam, azt mondta, – Shakespeare szonettekről
beszélünk ma. Azt gondoltam, kezdhetnénk az ötvennegyedikkel.
– Hoztad a könyvet? – kérdeztem tőle. Mikor megrázta a fejét, –
Várunk, amíg érte mész. Ugye, Will? Vagy megosztozhatunk az
enyémen?
A szeme a rózsakertre sodródott. – Oh, azt hiszem, megoszthatjuk.
Majd holnap hozom a saját könyvemet.
Azt mondta, „Holnap.”
– Rendben. Arrébb toltam a könyvet, így közelebb volt hozzá,
mint hozzám. Nem akartam, hogy arra gondoljon, próbálom
hozzáérni. De mégis, közelebb voltam hozzá, mint bármikor. Olyan
könnyen megérinthettem volna, és véletlennek tűnne.
– Adrian, fel akarod olvasni? – kérdezte Will.
A softball, ahogy mondta. Tanárok mindig dicsérték az
olvasásomat. És elolvastam ezt a verset újra és újra.
– Persze – mondtam.
Ó, mennyire megszépíti a szépet.
Az édes dísz, hogy nemes, igazi!
A rózsa szép, de szebb, még szebb az édes
Illattól, amely körüllebegi.
Természetesen, azzal, hogy ilyen közel ült, elcsesztem,
átbukdácsoltam a „megszépíti a szépet-en”. De folytattam.
A vadrózsa épp oly mély tűzben izzik,
Mint a fajrózsák párfőmös zománca,
S nyáron, ha a bimbók álarca nyílik,
Épp oly tüskén épp oly kacér a tánca.
De mert kincse csak tűnő tarkaság,
Csak él, s hervad, nem nézi senki sem,
S magába hal. Más az édes virág:
Édes párlatba hal át édesen;
S így illatozik majd, gyönyörű gyermek,
Ha elhervadsz, dalomban hű szerelmed.
144

Befejeztem és felpillantottam. Lindy nem nézett rám. Követtem a
szemét és láttam, hogy kifele bámul a francia ajtón a rózsákra. Az én
rózsáimra. Vajon a gyönyörű rózsáim kárpótolják az én
csúnyaságomat?
– Adrian? – Will mondott valamit, talán második vagy harmadik
alkalommal.
– Sajnálom, mi?
– Megkérdeztem, mit szimbolizál a rózsa a versben.
Olvastam a verset hússzor, azt hittem, tudom, mit jelent. De
visszafogtam magam. Rájöttem, azt akarom, hogy ő legyen az
okosabb. – Mit gondolsz, Lindy?
– Azt hiszem, az igazságot jelenti – mondta. – Shakespeare arról
beszél, hogy a rózsa illata hogyan teszi gyönyörűvé belül. És a rózsa
illata nem múlik el azután sem, hogy a virág meghal.
– Mi az a vadrózsa, Will? – kérdeztem.
– A vadrózsa. Úgy néz ki, mint a rózsa, de nincs illata.
– Tehát szép, de nem olyan igazi? – mondtam. Ahogy Lindy
mondta. Csak mert valami szép, nem jelenti, hogy jó. Ez a költő
álláspontja.
Lindy úgy nézett rám, mintha okos lettem volna, nem csak
csúnya. – De valami belső szépséggel örökké fog élni, mint a rózsa
illata.
– De vajon a rózsa illata örökké él? – kérdezte Will Lindytől.
Lindy megvonta a vállát. – Egyszer valaki adott nekem rózsát.
Lepréseltem egy könyvben. Az illata nem múlt el.
Ránéztem, ismerve a rózsát, amit említett.
A reggel gyorsan eltelt, és bár előre nem tanultam előre más
tárgyat, nem néztem ki teljesen idiótának, de mindig hagytam, hogy
egy kicsit okosabb legyen. Nem volt nehéz.
Tizenkettő harminckor Will azt mondta, – Csatlakozol hozzánk
ebédre, Lindy?
Örültem, hogy ő kérte, és nem én. Visszatartottam a lélegzetemet.
Azt hiszem, mindketten.
– Valahogy úgy, mint az iskolai büfében? – mondta Lindy. – Igen,
az jó lenne.
145

Ha valaki azt hinné, hogy nem készítettem erre fel Magdát,
tévedne. Őt is felébresztettem hatkor – kedvesebb volt, mint Will –
és megbeszéltük a lehetséges menüt, ami tartalmaz nem levest, nem
salátát, semmi rendetlent, amit kiboríthatok a karmos mancsaimmal.
Utáltam szörny lenni, úgy enni, mint egy szörny. De boldog voltam,
hogy nem tettem magam szamárrá, és együtt tanulunk délután is.
Azon az éjszakán az ágyban feküdtem, arra a pillanatra
emlékezve, mikor a keze megérintette az enyémet. Azon töprengtem,
mi lenne, ha nem véletlenül érinteném meg, vagy talán hagyná
nekem, hogy megérintsem.
Mr. Anderson: Köszönöm, hogy eljöttetek. Ezen a héten az
átváltozásról és az ételről beszélünk.
BeastNYC: De én erről a lányról akarok beszélni. Van egy lány.
Barátok vagyunk, de azt hiszem, lehetünk többek.
Grizzlyguy: csatlakozott a beszélgetéshez.
Froggie: helló, grizz.
Grizzlyguy: Híreim vannak! Ember vagyok! Nem vagyok medve
többé!
BeastNYC: Ember?
Froggie: gratz
BeastNYC:

SilentMaid: Ez csodálatos. De attól tartok, velem nem fog
megtörténni.
BeastNYC: Mi történt, Silent?
SilentMaid: Nos, azt hittem igazán jól megy. Azt mondta,
emlékeztetem egy lányra, akit megmentett (aki én vagyok,
természetesen) és bár a szülei azt akarják, hogy találkozzon egy
másik lánnyal, ezzel a lánnyal és a gazdag szüleivel, azt mondja
inkább velem lenne.
Grizzlyguy: Ez nagyszerű, Silent. Biztos vagyok benne, hogy
működni fog.
BeastNYC: Igen, nem érdekli őt a másik!
SilentMaid: De ez a probléma. Érdekli. A szülei azt mondták,
„Nos, legalább *ő* tud beszélni” és megszerveztek neki egy vak
randit. És elhiszitek, most azt hiszi *ő az* aki megmentett. És azóta
nem tudok beszélni, nem tudom elmondani neki máshogy.
Mr. Anderson: Nagyon sajnálom, Silent.
SilentMaid: Láttam, hogy csókolóznak. Vele. Elbuktam.
BeastNYC: #@*!
BeastNYC: Sajnálom. Nincs semmilyen kiút a varázslatból,
Silent?
SilentMaid: A nővéreim próbálták rávenni a Tengeri
Boszorkányt, hogy engedjen ki a varázslatból. De azt mondta, az
egyetlen mód, hogy kiszabaduljak a varázslatból, ha megölöm őt.
Froggie: Meg tudod tenni ezt?
BeastNYC: Kérd meg Grizzlyguy-t, hogy segítsen neked. Ő & a
bn megölték a törpét.
Grizzlyguy: Ez nem vicces, Beast.
BeastNYC: Sajnálom, Grizz. A szarkazmus az, amivel
foglalkozom idegességemben.
SilentMaid: Értem, Beast. Mindannyian már nagyon jó barátaid
vagyunk.
Froggie: már? Ez azt jelenti, te nem tudod megtenni?
SilentMaid: Nem tudom, Froggie. Nem tudom megölni.
Túlságosan szeretem. Az én hibám volt megcsinálni, és megtettem.
BeastNYC: Hadd gondolkozzam – tengeri szivacs leszel.
147

SilentMaid: Mondtam, ha várok 300 évet, a tengeri szivacs
vagyok, mennybe fogok úszni.
Froggie: 300 év? Az semmi.
Grizzlyguy: Frognak igaza van. Egy vagy két napnak fog tűnni.
Meglátod.
SilentMaid kilépett a beszélgetésből.
BeastNYC: Wow. Nem hiszem el.
Froggie: Één se.
Grizzlyguy: Nem igazán érzem a mai beszélgetés hangulatát.
Mr. Anderson: Talán vissza kellene vonulnunk, csak a következő
alkalomig.
148

5. rész:
AZ IDŐ LEJÁR, ŐSZ ÉS TÉL
Fordította: Huncut Angyal
1
A zárt ablakon kívül a levelek elkezdtek hullani, de bent, minden
ugyan olyan maradt. Mindent, kivéve Lindyt és engem. Mi
változtunk. Együtt tanultunk, és láttam, hogy míg ő okos, én nem
tűntem nem okosnak. Nem hittem, hogy Lindy még utál. Talán.
Talán még kedvel is engem.
Egy éjjel vihar volt, egy nagy, olyan metál fénnyel az égen
keresztül villámló és menydörgés, ami azt mutatta, túl közel van.
Rázta az ágyamat, megremegtette a világot, és felébresztett.
Lebotladoztam az emeletről a nappaliba, nem találtam magam
egyedül.
149

– Adrian! – Lindy a sötétben, a szófán ült, nézte a világító eget, a
legtávolabbra az ablaktól. – Megrémültem. Lövöldözésnek hangzott.
– Lövöldözés. – Azon tűnődtem, ha lövöldözést hallott az éjjel,
honnan jöhetett. – Csak a vihar, és ez egy régi, erős ház.
Biztonságban vagy.
Észrevettem milyen őrültség ez, azt mondani neki, hogy
biztonságban van, mikor fogolyként tartottam. De azt mondta, – Nem
volt minden hely biztonságos, ahol éltem.
– Észrevettem, hogy az ablaktól a legtávolabbi helyet választottad.
– Azt hiszed, ostoba vagyok.
– Nah. Itt vagyok, nem? A zaj felébresztett. Akartam pattogtatni
egy kis popcornt és megnézni, talán van valami a tv-ben. Kérsz?
Elindultam a konyha felé. Óvatos voltam. Úgy döntöttem, jobb, ha
elmegyek, ne ijesszem meg azzal, hogy túl közel vagyok. Ez volt az
első idő, hogy egyedül voltunk, a rózsakerti nap óta. Mindig, Willel
voltunk, mikor tanultunk, Magdával az étkezéseken. Most egyedül,
mikor mindenki alszik, tudni akartam, hogy megbízik-e bennem.
Nem akartam felidegesíteni.
– Igen, kérlek. Tudnál csinálni két zacskóval? Tényleg nagyon
szeretem a popcornt.
– Igen. – Bementem a konyhába és megtaláltam a mikrohullámú
pattogatott kukoricát. Lindy a tv csatornák között válogatott és egy
régi filmnél állt meg. A herceg menyasszonya. – Ez jó – mondtam,
ahogy a popcorn elkezdett pattogni.
– Még soha nem láttam.
– Tetszeni fog, azt hiszem. Van benne valami mindenkinek – kard
harc nekem, hercegnők neked. – Az első zacskó elkészült, és
kinyitottam. – Sajnálom. Talán szexista volt.
– Semmi baj. Lány vagyok. Minden lány úgy tesz, mintha
hercegnők lennénk, nem számít, milyen kicsi az élete, mint ez. És
szeretem a boldogan éltek, míg meg nem haltak elképzelést. – Azon
a csatornán hagyta a tv-t. Ott álltam és néztem, ahogy a második
zacskó felduzzad és mi a teendő velük – tálba tettem a popcornt,
tálba tegyem, mint Magda, ahogy a lányok szokták vagy hagyjam a
zacskóban.
150

Végül azt mondtam, – Szeretnéd, hogy beletegyem egy tálba? –
Nem tudtam, Magda hol tartja a tálakat. Milyen szomorú ez?
– Oh, nem, ne fáradj vele.
– Nem probléma. – De kivettem a zacskót, kinyitottam, majd
mind a kettőt bevittem a nappaliba.
Valószínűleg saját zacskót fog kérni, hogy a kezünk ne érjen
össze. Nem hibáztattam őt. Körülbelül egy lábnyira ültem le tőle,
ahonnan a filmet nézte. Ez volt a jelenet, ahol Westley, a kalóz,
megtámadta a gyilkost, Vizzinit, a csata esze.
– Egy klasszikus baklövésnek esel áldozatul! – mondta a
képernyőn Vizzini. – … Soha ne szállj szembe egy szicíliaival,
mikor a halál a vonalon van!
Pont akkor, mikor Vizzini elesett, meghalt, befejeztem a
popcornomat és letettem a zacskót. Akartam még.
Úgy tűnik, egy szörny mindig éhes. Azon tűnődtem, ha
visszaváltozom, kövér leszek?
– Kérsz még? – mondta.
– Nah. Azt mondtad, nagyon szereted a popcornt.
– Igen. De neked kell még egy kicsi. – Odatartotta nekem a
zacskóját.
– Oké. Néhány inch-csel közelebb húzódtam. Nem sikoltozott
vagy mozdult el. Vettem egy maroknyi popcornt, remélve, hogy nem
ejtem el. Volt egy félelmetes mennydörgés, és akkorát ugrott, hogy a
megmaradt popcorn fele kiömlött.
– Oh, sajnálom – mondta.
– Nem kell. – Felvettem a látható darabokat, és beletettem az üres
zacskómba. – Összeszedjük a maradékot reggel.
– Csak nagyon megijedtem a mennydörgéstől és villámlástól.
Mikor kicsi voltam, az apám elment éjjel, miután elaludtam. Aztán,
ha valami zaj felébresztett, nem találtam őt. Nagyon ijedt voltam.
– Nehéz lehetett neked. A szüleim kiabáltak velem, mikor
felébredtem éjjel. Azt mondták, legyek bátor, ami azt jelentette,
hagyjam őket egyedül. – Odaadtam neki a popcornt. – A tiéd lehet a
többi.
– Köszönöm – emelte fel. – Szeretnék…
151

– Mit?
– Semmit. Csak… köszönöm a popcornt.
Olyan közel volt, hogy hallottam a lélegzetét. Közelebb akartam
menni, de nem engedtem meg magamnak. Ültünk a tv kék fehér
fényében, csendben néztük a filmet. Csak mikor láttam, hogy
majdnem elalszik. A vihar alábbhagyott, és csak itt akartam ülni,
nézni, ahogy alszik, bámulni őt, ahogy a rózsáimat bámulom. De ha
felébredt, azt fogja gondolni, ez furcsa. És már biztos azt gondolja,
hogy elég furcsa vagyok.
Tehát kikapcsoltam a tv-t. A szoba elsötétedett, és óvatosan
felemeltem őt, hogy a szobájába vigyem.
Felébredt félúton, a sötét lépcsőn. – Mi a…?
– Elaludtál. Visszaviszlek a szobádba. Ne aggódj. Nem foglak
bántani. Ígérem. Megbízhatsz bennem. És nem foglak leejteni. – Alig
éreztem a súlyát a karomban. A szörny nagyon erős volt.
– Tudok járni – mondta.
– Oké, ha akarod. De nem vagy fáradt?
– De. Egy kicsit.
– Bízhatsz bennem.
– Tudom. Gondoltam, ha bántani akartál volna, már megtetted
volna.
– Nem foglak bántani – mondtam, rettegtem a tudattól, hogy mit
gondolhat rólam. – Nem tudom megmagyarázni, miért akarom, hogy
itt legyél, de nem azért.
– Értem. – Hátradőlt a karomban a mellkasomnak. Felvittem a
lépcső tetejére, és próbáltam megfogni a kilincset. Ő megragadta. A
hangja áthatolt a sötétben. – Soha senki nem vitt engem, nem mióta
az eszemet tudom.
Szorosabbra vontam a fogásomat körülötte. – Nagyon erős vagyok
– mondtam.
Nem mondtam semmit utána. Visszaaludt. Megbízott bennem. A
sötéten tapostam a hálószobájában, azon gondolkodva, hogy Willnek
mindig ilyen lehet, óvatosnak lenni, remélni, hogy nincs akadály.
Mikor elértem az ágyát, lefektettem és eligazítottam a puha
paplant körülötte. Meg akartam csókolni a sötétben. Olyan sok idő
152

telt el azóta, hogy utoljára megérintettem valakit, valóban
megérintettem. De hiba lenne kihasználni őt, miközben alszik, és ha
felébred, soha nem fogja nekem megbocsátani.
Végül azt mondtam, – Jó éjt, Lindy – és elindultam kifelé.
– Adrian? – Az ajtónál meghallottam a hangját. – Jó éjt.
– Jó éjt, Lindy. Köszönöm, hogy velem ücsörögtél. Szép volt.
– Szép. – Hallottam a mozgolódását az ágyon, fordult talán. –
Tudod, a sötétben a hangod olyan ismerős.
153

2
Egyre hidegebb és nedvesebb lett, és anélkül tudtam beszélni
Lindyvel, hogy aggódnom kellett volna minden szavam miatt. Egy
nap, a konzultálás után Lindy azt mondta, – Szóval, mi van az ötödik
emeleten?
– Huh? – Hallottam, amit mondott, de le akartam állítani, hogy
átgondolhassam a választ. Nem voltam fent az ötödiken, mióta
idejött. Számomra az ötödik emelet jelenti a reménytelenséget, ülni
az ablak mellett és olvasni A púposat és olyan magányosnak érezni
magam, mint Quasimodo. Nem akartam felmenni oda.
– Az ötödik emelet – mondta Lindy. – Te vagy az elsőn, a konyha
és a nappali a másodikon, én a harmadikon, és Will és Magda a
negyediken. De mikor idejöttem, ötemeletnyi ablakot láttam.
Most már készen álltam. – Oh, semmit. Régi dobozok és ilyesmik.
– Wow, érdekesen hangzik. Megnézzük? – Lindy elindult a lépcső
felé.
– Csak dobozok. Mi azokban az érdekes? Csak tüsszögsz tőlük.
– Tudod, mi van a dobozokban? – Mikor megráztam a fejem, azt
mondta, – Ezért érdekes. Kincsek lehetnek ott eltemetve.
– Brooklynban?
– Oké, talán nem valódi kincsek, de másfajta kincsek – régi
levelek és képek.
– Úgy érted, limlom.
154

– Nem kell velem jönnöd. Megnézem magam, ha nem a te
cuccaid.
De mentem. Még akkor is, ha az ötödik emeleti látogatástól
rettegés ülte meg a gyomromat, mint a romlott hús, mentem, mert
vele akartam tölteni az időt.
– Oh nézd. Egy szófa van az ablak mellett.
– Igen, nagyon jó ott ülni és nézni a járókelő embereket. Úgy
értem, annak kellett lennie annak, aki itt élt.
Felmászott az ablakpárkányra, az én ablakülőkém. Szúró
fájdalmat éreztem. Hiányzott neki, hogy kimehessen.
– Oh, igazad van. Láthatod innen az egész utat a metróig. Melyik
állomás ez?
De beszéltem. – Láthatod az embereket leszállni a vonatról
munkába menet, és visszaszállni délután. – Mikor rám nézett, azt
mondtam, – Nem mintha ezt tenném.
– Én sem. Fogadok, egész idő alatt vannak emberek. Láthatod az
egész életüket itt.
Kifelé hajolt, lefelé nézett az utcára. Én őt néztem, a vörös copfja
lelógott a hátán, aranyszínű volt a délutáni napsütésben, a szeplők a
fehér bőrén. Mi volt az üzlet a szeplőkkel? Ott vannak egész idő alatt
vagy csak egyszer? Utoljára, mikor megfigyeltem a szemét,
halványszürke volt, körbe világos szempillákkal. Ilyen féle szemek
voltak, gondoltam, de el tudja bármilyen szem felejteni a
brutalitásomat?
– Mi van a dobozokkal? – mutattam a halom felé a sarokban.
– Oh, igazad van. – De csalódottan nézett.
– Az ablak érdekesebb az ötödiken. Mikor az emberek elindulnak
a munkából. – Rám nézett. Nos, talán itt üldögélek… egyszer vagy
kétszer.
– Oh, értem.
Az első doboz, amit kinyitott, tele volt könyvekkel, és bár csak
több száz könyv volt, nagyon izgatott lett. – Nézd! A kis herceg! Ez
volt a kedvencem ötödikben! – Odamentem mellé megnézni.
Hogyan tudnak a lányok izgatottak lenni egy csomó lom miatt?
155

A következőnél Lindy hangosabban visított. Odarohantam
meggyőződni, hogy nem ütötte meg magát, de azt mondta, – Jane
Eyre! Ez az örök kedvencem! – Emlékeszem, mikor először olvasta,
néztem őt. – Sok kedvenced van. Nincs elég már?
– Igen. De nézd ezt.
Elvettem a könyvet tőle. Kicsit olyan aluljáró szaga volt. 1943-as
kiadású volt és többnyire fekete illusztrációkkal tele a legtöbb oldal.
Annál a képnél nyitottam ki, ahogy egy pár ül kint a fa alatt.
– Soha nem láttam felnőtt könyvet képekkel ezelőtt. Nagyon jó.
Elvette a könyvet tőlem. – Szeretem ezt a könyvet. Szeretem,
ahogy megmutatja két ember mit jelent egymásnak, és mit fognak,
még ha valami el is választja őket. Olyan varázslatos.
Arra gondoltam hogyan találkoztunk a bálon Lindyvel, aztán
láttam a tükörben, és most itt van. Mágia volt? Kendra-féle mágia?
Vagy csak szerencse? Tudtam, hogy varázslat. Csak azt nem tudtam,
hogyan fog jól működni.
– Hiszem benne? – kérdeztem. – A varázslatban?
Az arca elsötétült, mintha valami máson gondolkozna. – Nem
tudom.
Újra a könyvet néztem. – Szeretem a képeket.
– Teljesen megfognak a könyvek?
– Nem tudom. Soha nem olvastam. Hát nem egy csajos könyv?
– Soha nem olvastad? Komolyan? – Tudtam, mi következik. –
Nos, el kell olvasnod. Ez a legcsodálatosabb könyv a világon –
szerelmi történet. Minden alkalommal ezt olvasom, mikor
áramszünet van. Tökéletes könyv a gyertyafényre.
– Áramszünet?
Lindy vállat vont. – Több volt nekünk, mint másoknak. Azt
hiszem. Néha dolgok kerülnek az útba, mikor apám kifizetné a
villanyszámlát.
Dolgok, amik etetik az orrát és a véráramát. Vannak prioritásai.
Azt hittem, újra, egyaránt Lindy és én voltunk. És az apáink--az
apámnak, a munka volt a kábítószere.
Elvettem a könyvet tőle. Tudtam, hogy egész éjjel olvasni fogom.
156

Végül kinyitottuk a többi dobozt. A második tele volt
darabkönyvekkel és újságkivágásokkal, mind valami Ida Dunleavy
színésznőről szól. Plakátokat vettem ki: Ida Dunleavy, mint Portia a
Velencei kalmárban. Ida Dunleavy az Így él a világban.
Volt két értékelés is. – Ezt hallgasd – mondta Lindy. – Ida
Dunleavy-re úgy fognak emlékezni, mint korunk egyik legnagyobb
színpadi csillagára.
– Azt nem hiszem. Soha nem hallottam róla. – Az újságkivágás
dátumára néztem. 1924.
– Nézd, milyen szép volt! – mutatott Lindy egy másik kivágást, a
képen egy gyönyörű fekete hajú nő volt, régi divatos ruhában.
A következő kivágás az esküvőjéről szült. – Ida Dunleavy
színésznő összeházasodik a prominens bankárral, Stanford Williamsszel.
Az azt követő kivágás egy játszó és mászkáló babákról szólt.
Eugene Dunleavy Williams, 1927-ben született, Wilbur Stanford
Williams 1929-ben. Az oldalak díszes megjegyzésekkel, régies
írással és aranyló hajfürtökkel volt tele.
Egy 1930-as kivágás azt írja, – A bankár Stanford Williams
Elvette A Saját Életét.
– Megölte magát – mondta Lindy, olvasta. – Kiugrott az ablakon.
Szegény Ida.
– Biztos azok közé a férfiak közé tartozott, akik mindenüket
elvesztették a 29-es tőzsdekrachban.
– Gondolod, hogy itt éltek? – Lindy kézbe vett egy sárga-arany
papírt.
– Vagy talán a gyerekeik, vagy az unokáik.
– Ez olyan szomorú. – Átlapozta az album többi részét. Volt
néhány további cikk Stanfordról, fotó a két kisfiúról, három vagy
négy éves korukban, aztán semmi más. Lindy félretette az albumot és
az alatta levőért nyúlt. Elővett egy dobozt, kinyitotta, és eltávolította
védő papírt, amitől poros lett a keze. Végül egy zöld szatén ruhát vett
ki, a színe a menta és a pénz zöldje közé esett. – Nézd! Ez Ida ruhája
a képről. – Maga elé tartott a ruhát. – Úgy tűnt, pontosan az ő mérete.
– Fel kellene próbálnod.
157

– Oh, nem illene hozzám. – De észrevettem, hogyan tartja,
megtapogatta a megsárgult csipkét az elején. Néhány gyöngy lógott
rajta, de a többi nagyon jól nézett ki.
– Vedd fel – mondtam. – Menj a földszintre, ha azon aggódsz,
hogy megleslek.
– Nem azért. – De magasra emelte a ruhát és megpördült vele.
Aztán eltűnt a földszinten.
Odamentem az utazóládához. Akartam találni valami jót, amit
megmutathatok neki, mikor visszajön. A kalapdobozban cilindert
találtam. Felpróbáltam, de állandóan lecsúszott az állat fejemről. A
szófa mögé rejtettem. De volt ott egy pár kesztyű is és egy esti sál.
Azok feljöttek egy kis húzással. Stanfordnak nagy keze lehetett.
Kinyitottam egy másik dobozt, és találtam egy régi Victrola
gramofont és néhány lemezt. Épp ki akartam venni őket, mikor
Lindy visszajött.
Igazam volt a ruhával kapcsolatban. Olyan volt, mintha rá varrták
volna – a testére, feltételeztem, hogy semmi különöset nem rejteget a
pulóver és szűk farmer alatt, rendszerint. De most, szaténnal és
csipkével körbeölelve, nem tudtam nem nézni. És a szeme, amiről
korábban azt hittem szürke, most mintha pontosan olyan zöld lenne,
mint a ruha. Talán azért, mert mostanában nem érintkeztem
lányokkal, de dögös volt. Ugyan úgy átváltozott volna, mint én?
Vagy mindig is ilyen volt, és soha nem vettem észre?
– Bontsd ki a copfodat – mondtam, mielőtt gondoltam. Furcsa
ilyet mondani?
Arcot vágott, de engedelmeskedett, leengedte a haját így úgy
omlott a vállára, mint a tűzeső.
Bámultam őt. – Istenem! Gyönyörű vagy, Lindy – suttogtam.
Nevetett. – Ó, persze. Csak azért gondolod, hogy gyönyörű
vagyok, mert… – Elhallgatott.
– Mert csúnya vagyok? – Fejeztem be neki.
– Nem azt akartam mondani. – De elpirult.
– Ne aggódj amiatt, hogy megbántod az érzéseimet. Tudom, hogy
csúnya vagyok. Hogyan is ne tudnám?
158

– De tényleg nem akartam. Amit mondani akartam, hogy azért
mondod, hogy gyönyörű vagyok, mert nem ismersz más lányokat,
semmilyen gyönyörűt.
– Gyönyörű vagy. – Ismételtem, elképzeltem, hogy megérintem,
milyen érzés lehet végigfuttatni a kezem a hideg, síkos szaténon, és
érezni alatta a melegségét. Meg kell állnom az ezen való
gondolkodásban. Irányítás alatt kell tartanom magam. Ha tudná,
mennyire akarom őt, talán kiborítaná. Odaadtam neki a tükröt – a
tükör. És ahogy meglátta a tükörképét, megnéztem őt, titokban,
ahogy a vörös haja végighull a hátán. Sminket is tett fel, cseresznyés
rúzs és rózsaszín arcpirosítót. Soha nem használta azelőtt. De,
természetesen, azt mondtam magamnak, a ruha miatt volt, nem
miattam.
– Láttam egy öreg gramofont az egyik dobozban – mondtam. –
Megnézhetjük, működik-e.
– Oh, tényleg? Király – csapta össze a tenyerét. Megmutattam
neki a régi lemezeket. A felirat a kicsi, kövér lemezen – A Kék
Duna.
– Azt hiszem, így kell feltenni. – Elhelyeztem a tű alatt a lemezt. –
Aztán így elindítani. – De mikor elindítottam, nem jött belőle hang.
Lindy csalódottnak látszott, aztán nevetett… – Nem tudom, hogy kell
keringőzni egyébként.
– Én igen. Egy ba… Megálltam. Majdnem elmondtam, hogy a
haverom, Trey elráncigált egy tánciskolába, az anyja íratta be a
country klubjukba, mikor tizenegy volt. De nevettem magamon.
– Volt egy tánclecke a tv-ben egyszer. Megmutathatom. Könnyű.
– Könnyű neked.
– Neked is. – Elővettem a kesztyűt és a sálat a dobozból. Meg
akartam érinteni, de nem akartam kitenni őt az undorító
mancsomnak. Kinyújtottam a kesztyűs kezemet felé. – Szabad egy
táncra?
Vállat vont. – Mit tegyek?
– Fogd meg a kezem.
Megfogta. Álltam ott, némán, egy pillanatra. – Mi legyen a másik
kezemmel? – kérdezte.
159

– Um, a vállamra. – És az enyém… – Derekára csúsztattam,
kinéztem az ablakon, ahogy megtettem. – És aztán csak utánozd,
amit csinálok. – Megmutattam neki az egyszerű keringő lépéseket. –
Előre, oldalra, zár.
Próbálta, de nem ment.
– Ide. – Közel húztam, ahogy akartam, így a lába az enyém
mellett volt. Éreztem minden porcikámban, minden izom a
testemben megfeszült, és reméltem nem érzi, hogy egyre gyorsabban
ver a szívem. Mégis, én vezettem végig, és pár próbálkozás után
megtanulta a lépéseket.
– Nincs zene – mondta.
– De van. – Elkezdtem dúdolni. – A Kék Duna – és siklottam vele
a dobozok között és keresztül a padlón. Volt egy kis kuszaság
közöttünk ehhez, és közelebb húztam. Nem gondolkodtam.
Észrevettem, hogy parfümöt is visel, és két hümmögés között
éreztem, hogy egy kicsit szédülök.
De tartottam a lépést, most tett egy kis kört maga körül, ahogy a
tánctanár tanította nekünk, azt kívántam, hogy emlékezzem többre a
dalból, hogy tovább tartson. De végül kifogytam, és meg kellett állni.
– Istenien táncolsz, kedves Idám – mondtam. Milyen hülye
voltam!
Kuncogott és elengedte a kezem, de közel maradt. – Soha nem
ismertem senki olyat, mint te, Adrian.
– Huh. Azt hiszem, nem.
– Nem. Úgy értem, soha nem volt ilyen barátom, mint te, Adrian.
Barát. Azt mondta barát, ami jobb volt, mint a szavak, amiket
ezelőtt használt. Emberrabló. Börtönőr. Nem volt elég jó. Többet
akartam, és nem csak a varázslat miatt. Mindent akartam róla. Vajon
zavar engem a tudat, hogy az egyetlen ok, hogy nem csókolóztunk,
az egyetlen ok, hogy nem akar, mert úgy nézek ki, ahogy kinézek?
Biztosra veheted. De talán, ha keményebben dolgozom, eltekintene a
múlttól, a valódi énemet látná. Különösen, hogy nem tudom ki „az
igazi énem” többé. Átváltoztam – nem csak a testem, az egész
lényem.
– Utáltalak, azért mert ide kényszerítettél – folytatta Lindy.
160

– Tudom. De ezt kellett tennem, Lindy. Nem akartam egyedül
lenni többé. Ez az egyetlen –
– Azt hiszed, nem látom ezt? Olyan magányos voltál. Értem.
– Tényleg? – Bólintott, de azt kívántam, ne tegye, szinte, bárcsak
elengedhetném, és azt mondaná, – Nem. Maradok. Nem azért, mert
kényszerítesz, vagy sajnállak, de azért, mert veled akarok lenni. – De
tudtam, hogy nem tudtam és ő nem akart. Csodálkoztam, hogy nem
kéri, hogy elmehessen.
Lehet, hogy nem is akart már többé, hogy boldog volt? Nem
mertem remélni. Mégis, éreztem a parfümjét, a parfümöt, amit soha
nem használt ezelőtt. Talán.
– Adrian, miért vagy te… ilyen?
– Milyen?
– Semmi. – Elfordult. – Sajnálom.
De emlékeztem a fedő sztorimra. – Mindig ilyen voltam. Túl
rémisztő vagyok, hogy rám nézz?
Nem mondott semmit egy percig, nem nézett rám. Egy pillanatra
úgy tűnt, elfelejtettünk lélegezni, és minden összeomlott,
összeomlott.
De végül azt mondta, – Nem.
Újra lélegeztünk.
– A kinézeted nem számít nekem – folytatta. – Már megszoktam.
Nagyon kedves vagy nekem, Adrian.
Bólintottam. – A barátod vagyok.
Fent maradtunk egész délután és nem tanultunk egy kicsit sem. –
Megkérem Willt, hogy holnap később kezdjünk – mondtam
Lindynek. – Van előnyöm.
A nap végén Lindy levette a zöld ruhát, és összehatogatva
visszatette a dobozba. De azon az éjszakán felsurrantam az emeletre
a holdfényben, és titokban magammal vittem a ruhát a földszintre. A
párnám alá tettem.
A parfümjének enyhe illata tisztán érezhető volt az érzékeim
számára, és emlékeztem, hogy olvastam, hogy a szaglás
összeköttetésben van a memóriával. Az arcommal a ruhán aludtam és
161

arról álmodtam, hogy a karomban tartom, úgy, hogy akar engem.
Lehetetlen volt. Azt mondta, a barátja vagyok.
De következő reggel, mikor Lindy lejött reggelizni, a haja le volt
engedve, kikefélve és csillogott. Éreztem a parfümjét.
Elkezdtem reménykedni.
162

3
Lindy szobája két emelettel az enyém felett volt. Nyugtalanná tett a
tudat, hogy ott van, ugyanabban a házban, alszik, egyedül. Éjjel
majdnem éreztem a testét, becsúszva a hideg fehér lepedők közé.
Ismerni akartam minden arany pöttyöt a bőrén. De most nyugtalan
voltam. A saját lepedőim forróak, néha izzadtak, és nyirkos.
Fájdalmasan vágytam rá, az ágyamban fekve, elképzelve őt az
övében. Az arcára gondolva aludtam el, és ébredtem csuromvizesen,
a lepedőkkel a lábamra csavarodva. Elképzeltem, milyen lehet az övé
köré tekeredve. Meg akartam érinteni. Láttam a puhaságát azon a
napon, hogy felpróbálta a ruhát. Valahogy tudtam, hogy elég puha
ahhoz, hogy pótolja az enyémet.
– Bárcsak együtt járhatnánk iskolába – mondta Lindy egy nap,
mikor befejeztük a tanulást. – Úgy értem, járhatnál az én iskolámba,
a régi iskolámba.
Azt mondta, rájöttem, hogy még mindig el akar menni, de velem
is akart lenni.
– Szeretnéd? – Késő délután volt. Kinyitottam az ablaktáblákat –
pimaszul – és a fény átáramlott a haján, arannyá festve. Szerettem
volna megérinteni, de nem lehetett.
Gondolkodott róla. – Valószínűleg nem. A kölykök ott mind
gazdagok és taknyosak. Nem illeszkedtem be.
163

Én igen. Lenyűgözött most. – Mit mondanának a barátaid, ha
meglátnak egy olyannal, mint én ott?
– Nincsenek barátaim. – Mosolygott. – De biztos vagyok, hogy
egyes szülőknek a SZTM 3 -ben volnának problémái veled.
Nevettem, ezt elképzelve. Természetesen, ismertem a szülőket,
akikről beszélt – természetesen senki sem hozható velem
kapcsolatba, de voltak ott szülők, akik elmentek az összes SZTM
gyűlésre és felajánlották segítségüket az iskolának, és csak általában
szóltak bele a dolgokba. Érdekelte őket. Segítettem összegyűjteni a
könyveit. – Nem akarok semmilyen szörnyet az iskolába a
gyerekeimmel! Ez lenne, amit mondanának a SZTM gyűlésen. Pénzt
fizetek az iskolának. Ne engedjenek ide bajkeverőket.
Nevetett. – Pontosan. – Az asztalon hagyta a könyveit és az
üvegház felé indult. Napi rutinunkká vált. Aztán keresztülsétáltunk
az üvegházon, és segített nekem a locsolásban és más munkákban.
– Újrakezdhetnénk a tanulást idekint most, jó lenne – mondtam.
– Szeretném.
– Kérsz virágot? – kérdeztem tőle minden nap. Ha a virágok a
szobájában elszáradtak, szedtünk néhányat. Ez volt az egyetlen
ajándék, amit adhattam neki, az egyetlen, amit akart tőlem. Kínáltam
neki más ajándékokat. De mindig nemet mondott.
– Igen, kérek. Ha nem fogod hiányolni őket.
– Hiányozni fognak. De boldoggá tesz, hogy nekem adhatom
őket, Lindy, hogy valakinek odaadhatom őket.
Mosolygott. – Megértem, Adrian. – Megálltunk egy fehér tearózsa
előtt. – Tudom, milyen magányosnak lenni. Magányos voltam egész
életemben, amíg… – Megállt.
– Amíg mi? – kérdeztem.
– Semmi. Elfelejtettem mit akartam mondani.
Mosolyogtam. – Rendben. Milyen színűt szeretnél most? Azt
hiszem, utoljára piros volt, de a pirosak nem az utolsók, ugye?
Előrehajolt, megérintve a fehér rózsát. – Tudod, kaptam egy
összetört csokrot ebből egy srácról az iskolámban egyszer.
3 SZTM: Szülő – Tanár Munkaközösség
164

– Komolyan? – A szavai jégcsákányként hatottak, és azon
tűnődtem olyasvalaki, akit ismertem. – Milyen volt?
– Tökéletes. – Nevetett. – Tipikus srác, akiért odavannak, azt
hiszem. Gyönyörű, népszerű. Azt hittem okos is, de talán csak
okosnak akartam hinni. Ez zavart meg engem, hogy tetszett valaki
csak a kinézete miatt. Tudod, hogy van ez.
Félrenéztem, így nem láttam az állat kezem a rózsákon. A rózsák
között és a jó pasi emlékei között, különösen undorítónak éreztem.
– Furcsa gondolat – mondta. – Az emberek nagy ügyet csinálnak a
kinézetük miatt, de egy idő után, mikor megismersz valakit, nem
veszed észre többé, ugye? Csak a kinézet számít.
– Azt hiszed? – Közelebb húzódtam, elképzelve milyen lenne
végig simítani a fülén a karmos ujjaimmal, megszagolni a haját. –
Szóval, mi volt a srác neve?
– Kyle. Kyle Kingsbury. Nem egy hihetetlen név ugye? Az apja
az a nagy hálózati műsorvezető. Láttam párszor és emlékeztet Kylera.
Egyformák.
Keresztbe tettem a karom magam előtt tartva, amit érzek. – Tehát
tetszett neked ez a Kyle gyerek, mert jól nézett ki és gazdag apja van,
és hihetetlen neve?
Nevetett, mintha rájött volna milyen sekélyesen hangzott. – Nos,
nem csak ezért. Annyira magabiztos és bátor volt, amilyen én nem.
Elmondta a véleményét. Nem tudta, hogy létezem, természetesen,
kivéve egyszer… butaság volt.
– Nem. Mondd el. – De tudtam, mit akar mondani.
– Segítettem bálon. Utáltam segíteni a bálon. Hülyének és
szegénynek éreztem magam, de… támogatás, ha ösztöndíjas vagy.
Különben is, a barátnőjével volt ott – teljesen gonosz volt a neve,
Sloane Hagen. Emlékszem, hozott neki csokrot – egy csodálatos
fehér rózsát. – Megérintette a rózsákat maga előtt. – Sloane hisztizett,
mert nem orchidea volt, nem volt elég drága. Azt hiszem. De
emlékszem, arra gondoltam, ha olyan rózsát kapnál Kyle Kingsburytől,
örökké boldog lennék. És ahogy ezen gondolkodtam, odasétált
hozzám és nekem adta.
– Igen? – fuldokoltam.
165

Bólintott. – Azt hitte, nem nagy ügy, de egész életemben még
senki sem adott virágot nekem. Soha. Az egész estét azzal töltöttem,
hogy nézegettem, tenyerem csészéjében ringattam. Még egy kevés
vizet is, hogy tovább tartson. És az illat – metróval mentem haza,
egész idő alatt szagoltam, és összepréseltem egy könyvvel, hogy
örökké emlékezzem rá.
– Még mindig megvan?
Bólintott. – Egy könyvben az emeleten. Magammal hoztam. Azon
a hétfőn meg akartam találni Kyle-t, hogy megköszönjem újra, de
nem volt az iskolában. Megbetegedett a hétvégén, és az év többi
részében hiányzott. Aztán bentlakásos iskolába ment. Soha nem
láttam többé.
Olyan szomorúan nézett, és arra gondoltam, nevettem volna rajta,
ha odajött volna hozzám hétfőn, és megköszönte volna azt a régi,
törött virágot. Az arcába nevettem volna. Először örültem, hogy nem
mentem iskolába azon a hétfőn. Kendra megvédte tőlem.
– Szedünk párat most? – mondtam.
– Szeretem a rózsákat, amiket adsz, Adrian.
– Tényleg?
Bólintott. – Soha nem voltak szép dolgaim. Szomorú leszek, hogy
látom őket meghalni. Mégis. A sárga rózsa bírja a legtovább, de még
ez is túl rövid.
– Ezért építettem ezt az üvegházat, így egész évben nézhetem
őket. Soha nincs tél, még ha hamarosan havas is lesz a föld.
– De szeretem a telet. – Mindjárt Karácsony. Hiányzik, hogy nem
tudok kimenni és megérinteni a havat.
– Sajnálom, Lindy. Bárcsak megadhatnék neked bármit, amit
akarsz.
És nem. Keményen próbáltam a dolgokat tökéletessé tenni neki,
rózsákat vinni neki, és költészetet olvasni. Minden jóképű Kyle
Kingsburynek tennie kell a szerelméért, hogy jóképűen sétálhasson a
földön. Ha csapdába esett volna vele, ha tudta volna, hogy ő volt,
boldog lenne. De csapdába esett itt, velem, rá gondolva. Nem
akartam a régi önmagam lenni, még akkor is, ha tudnék. Élhettem
volna úgy, mint az apám, akinek az életében nincs semmi más, csak a
166

kinézet és a pénz. Boldogtalan lettem volna, de soha nem tudtam
volna, miért.
Ha nem változtam volna át, soha nem tudtam volna, mi hiányzott.
Most legalább, tudtam. Ha szörny maradtam örökre, jobb volt,
mint valaha is voltam előtte.
Elővettem egy metszőollót a zsebemből, megtaláltam a
legtökéletesebb fehér rózsát, és átnyújtottam neki. Oda akartam adni
neki mindent, még a szabadságát is.
Szeretlek, gondoltam.
De nem mondtam. Nem mintha attól féltem volna, hogy az
arcomba nevet. Messze állt ő attól. A félelmem nagy volt – hogy ő
nem mondja ezt vissza.
– Soha nem fog szeretni – mondtam Willnek később a szobájában.
– Miért mondod ezt? Jól is történhet. Csodálatos időnk van az
osztályban, és érzem a kémiát kettőtök között.
– Azért, mert ez a kémia terem. De ő nem akar engem. Egy
normális pasit akar, valakit, aki hosszú sétákat tesz vele a hóban,
valakit, aki elhagyhatja a házat. Szörnyeteg vagyok. Valaki emberit
akar.
Will intett Pilotnak és suttogott neki valamit. A kutya odajött
hozzám. Will azt mondta, – Adrian, biztosíthatlak, sokkal emberibb
vagy, mint a legtöbb ember. Sokat változtál.
– De nem eleget. Nem nézek ki embernek. Ha kimentem, az
emberek sikoltoztak meglátva engem. A kinézet számít a legtöbb
embernek. Ez a valóság a világban.
– Nem az én világom.
Pilotot simogattam. – Szeretem a világodat, Will, de nem nagy a
népesség. Hagynom kell elmenni.
– És azt hiszed, ez az, amit akar?
– Azt hiszem, soha nem fog szeretni, és…
– Mi?
– Tudod milyen ez, annyira meg akarok érinteni valakit és nem
vagy képes rá? Ha soha nem fog szeretni, nem gyötörhetem magam.
Will sóhajtott. – Mikor fogod elmondani neki?
167

– Nem tudom. – A torkom fájt kimondani ezeket a szavakat. Nem
lett volna fair tőlem megkérni őt, hogy látogasson meg. Talán
szánalomból megtenné, de volt esélyem, hogy belém szeressen, és
elbuktam.
– De hamarosan.
– Hagyom elmenni – mondtam Kendrának a tükörbe.
– Mi? Elmebeteg vagy?
– Nem, elengedem őt.
– De miért?
– Nem igazságos, hogy a foglyomként tartom. Nem tett semmi
rosszat. Szabad szeretni lenni, ahogy kéri, saját élete legyen, hogy
körbe sétálhasson a hülye, büdös hóban. – Arra a plakátra gondoltam
a lánnyal, tudtam, hogy a szobájában van – pillangós kép ezekkel a
szavakkal, ha szeretsz valamit, engedd szabadon. Mondanom sem
kell, azt gondoltam ez szuperhülyeség.
– Hó? – mondta Kendra. – Kitakarhatnád az üvegházat és lenne
hó.
– Igen. Hiányzik neki, hogy kimehessen a való világba.
– Ez a te életed, Kyle. Ez sokkal fontosabb, mint –
– Nem Kyle, Adrian. És semmi sem fontosabb nekem, mint amit ő
akar. Megteszem ma vacsoránál.
Kendra elgondolkodott. – Ez azt jelenti, talán soha nem töröd meg
az átkot.
– Tudom. Soha nem törném meg, egyébként.
Azon az éjszakán, megmostam a hajam és elmosogattam
vacsorára. Hallottam, Magda a nevemet kiabálja, de még
piszmogtam, nem akartam vacsorázni, mert ez lehet az utolsó óránk.
Reméltem, Lindy itt tölti az éjszakát és reggel megy el, vagy még
jobb, pár napba beletelik a dolgainak elpakolása – a könyvek és
ruhák és parfümök, amiket vásároltam neki. Mit tegyek, ha nélkülük
megy el? Csak ezek emlékeztetnek rá, mintha meghalt volna.
Természetesen, igazán, én igazán, igazán reméltem, hogy azt
mondja, – Oh, nem Adrian, nem vágyom arra, hogy elhagyjalak.
Nagyon szeretlek. De ez olyan aranyos és önzetlen tőled, hogy
elengednél, azt hiszem, megcsókollak. – Aztán megcsókoljuk
168

egymást, és az átok megtörne, és örökre vele lennék. Amit én igazán
akarok, vele lenni örökre.
De nem reménykedhetek ebben.
– Adrian! – Magda kopogtatott. Öt perc késésben voltam.
– Gyere be.
Berohant. – Adrian. Van egy ötletem. – Próbáltam mosolyogni. –
Nem hagyni Lindy kisasszony elmenni. Én gondolni, hogyan adni
neki több szabadság, többet adni neki, amit akar.
– Nem mehetek ki. – A lányra gondoltam a Halloween partyn. –
Lehetetlen.
– Nem itt – mondta. – De figyelni. Gondoltam egy lehetőség.
– Magda, nem.
– Te szeret őt, nem?
– Igen, de reménytelen.
– Ez a lányt is kell szeretni. Látom. – Intett nekem, hogy üljek le a
székre az ajtó mellett. – Hallgasd ezt egyszer.
169

4
Két nappal később, hajnali négykor a földszinten vártam, amíg
Magda felébreszti Lindyt és az ajtóig megy.
Sötét volt, azért kinéztem az ablakon, mivel senki sem láthatott
meg. Körülöttünk a Város ami Soha Nem Alszik aludt. Az utcák
üresek. Havazott egy kicsit éjszaka egy keveset és a járdán nem
voltak lábnyomok. Még kamion nyomok sem voltak.
– Hová megyünk? – mondta Lindy, mikor lejött a földszintre.
– Bízol bennem? – Visszatartottam a lélegzetemet a válaszára
várva. Minden oka megvan, hogy ne bízzon bennem. Elraboltam őt,
foglyul ejtettem, de inkább meghalnék, mint hogy akár egy haja
szálának is ártsak. Reméltem, hogy öt hónap együtt lakással velem,
tudja ezt.
– Igen – mondta, ugyan olyan meglepettnek látszódott, mint én. –
Valami jó helyre megyünk. Azt hiszem tetszeni fog.
– Vigyek magammal valami táskát?
– Eltettem mindent, amire szükséged lehet.
Megérkezett Will, és körbesétáltam Lindyvel ellenőrizni a
biztonsági bejáratokat az épületünkben. Fogtam a csuklóját, de nem
használtam az erőmet. Nem volt többé a foglyom. Ha elfut, hagynom
kell.
170

Nem futott. A szívem reménykedett, hogy nem szalad el, mert
nem akar elhagyni, de talán egyszerűen nem tudom, hogyan tartsam
meg őt. Követett a várakozó limóig.
A limót az apám szerezte. Miután beszéltem Magdával, felhívtam
a munkahelyén. Némi időt vett igénybe keresztüljutni a stúdió
telefon rendszerén, de végül hallottam a híres hangot, tele apai
aggodalommal.
– Kyle, majdnem adásban vagyok. – Öt ötven volt.
– Nem tart sokáig. Szükségem van a segítségedre. Tartozol nekem
ezzel.
– Tartozom neked?
– Hallottad. Bezártál Brooklynba, több mint egy éve, és nem
panaszkodtam. Nem is mentem a Foxhoz, a sztorimmal, Rob
Kingsbury szörny fia. Nézd, tartozol nekem.
– Mit akarsz, Kyle?
Elmagyaráztam. Mikor befejeztem, azt mondta, – Úgy érted, azt
mondod, egy lány lakik ott?
– Ez nem olyan, mint amit mi csinálunk.
– Gondolj a felelősségre.
Tudod, Apa, mikor megszabadultál tőlem a szobalánnyal,
elvesztetted a jogot, hogy felülbíráld a magatartásomat.
De nem mondtam. Végtére is, akartam valamit tőle.
– Rendben van, Apa. Nem bántottam. Tudom, hogy te is ugyan
annyira törődsz azzal, hogy kikerüljek az átok alól. – Megpróbáltam
arra gondolni, mit mondana Will. Will okos volt. – Ezért fontos,
hogy segíts nekem ezzel. Minél hamarabb megkapom, annál kisebb
az esélye, hogy bárki is megtudja.
Megtettem neki bármit, mert így gondolkozott el róla.
– Oké – mondta. – Hadd nézzem meg, mit tehetek. Most adásba
kell mennem. – Gondoskodna mindenről – a hely, a szállítás,
minden, de a srác gondozza a rózsákat. Amit én tennék. Most Lindyt
néztem, ahogy szunyókált, a feje közel feküdt a vállamhoz, és a kocsi
keresztülhajtott a Manhattan-hídon. Úgy éreztem magam, mint aki
kötelet dobott a szikla szélére. Ez volt az esélyem, hogy működjön,
de ha nem, elbukok, és kemény bukás lesz. Bár Lindy aludt, én nem
171

tudtam. Néztem a korai közlekedést a város halvány fényeiben. Nem
volt hideg. Délben, a gyenge havazás miatt latyak lett, de hamarosan
hideg lesz és Karácsony, és annyira várom.
Magda és Will az ülésen aludtak a másik oldalon. A sofőr
görcsölt, mikor meglátta Pilotot. – Ő egy segítő kutya – magyarázta
Will. – Ez azt jelenti, hogy nem teszi fel a fenekét az ülésekre? –
Elfojtottam nevettem.
Ismét bedouinnak öltöztem, de most, a fallal köztem és a sofőr
között, levettem az álruhámat. Megsimogattam Lindy haját.
– Elmondod nekünk, hová megyünk? – kérdezte, mikor elhagytuk
a Holland-alagutat.
Elkezdtem. – Nem tudtam, hogy ébren vagy. – Kivettem a kezem
a hajából.
– Semmi baj. Aranyos. – Tudja, hogy szeretem?
– Láttad valaha a napfelkeltét? – mutattam keletre, ahol egy pár
vörös csík vágott keresztül az épületeken.
– Gyönyörű – mondta. – Elhagyjuk a várost?
– Igen. – Igen, szerelmem. – Soha nem tettem korábban. El tudod
ezt hinni? – Nem kérdezte meg újra, hová megyünk, csak
összekuporodott a párnán, amit neki hoztam és visszaaludt. Néztem
őt a félhomályban. Lassan mentünk északra, de még így is, nem akart
kiugrani. Nem akart elhagyni. Mikor elértük a George Washingtonhidat,
elaludtam.
Akkor ébredtem fel, mikor csaknem kilenc volt Északon. Hó
borította hegyek magasodtak a távolban. Lindy kinézett az ablakon.
– Sajnálom, nem állhatunk meg reggelizni – mondtam neki. – De
nem kell elkezdeni pánikolni. Magda csomagolt kenyeret, meg
ilyesmiket.
Lindy megrázta a fejét. – Nézd azokat a dombokat. – Olyan, mint
a film – A muzsika hangja.
– Azok hegyek igazából, és sokkal közelebb megyünk.
– Komolyan? Még mindig az Egyesült Államokban vagyunk?
Nevettem. – New Yorkban vagyunk, ha elhiszed. Elviszlek, hogy
lásd a havat, Lindy – valódi havat, nem a szürke latyakot az út
szélén. És ahová megyünk, kimehetünk és belehempereghetünk.
172

Nem válaszolt, csak nézte a távoli hegyeket. Minden mérföld vagy
több, tanyát láttunk alatta, néha lóval vagy néhány tehénnel. Egy
kicsivel később azt mondta, – Emberek laknak azokban a házakban?
– Persze.
– Wow. Annyira szerencsések, hogy van tér körülöttük, ahol
mozoghatnak.
Éreztem a szúrást, hogy a hónapok alatt bent tartottam. De
szeretném kárpótolni őt. – Nagyszerű lesz, Lindy.
Egy órával később letértünk a kilences útról és egy ház előtt, a
legjobb ház, azt gondoltam, hóval borított fenyőkkel körülötte. – Ez
az.
– Mi?
– Ahol maradunk.
Tátott szájjal bámulta a havas tetőt és a vörös redőnyöket. A ház
mögött egy hegy volt, ami egy befagyott tóhoz vezetett.
– Ez a tied? – mondta. – Az egész?
– Az apámé, igazából. Voltunk itt párszor, mikor kicsi voltam.
Azelőtt volt, hogy elkezdett úgy viselkedni, mint ha kihagy egy
napot a munkából, lecserélik. Azután, elkezdtem síelni a barátaimmal
a karácsonyi szünet alatt.
Megálltam, nem hittem, hogy meg kellett volna említenem a
síelést a barátaimmal. A szörnyek nem síelnek. A szörnyeknek
nincsenek barátaik, és ha nekem vannak, az kérdéseket vet fel, sokat.
Furcsa volt, mert úgy éreztem, elmondhatok neki mindent,
elmondani dolgokat, amiket nem tudtam senkinek, vagy magamnak.
De nem tudtam igazán elmondani neki semmit.
De Lindy nem vette észre. Már kint is volt az autóból,
keresztülrohant a frissen lapátolt úton a rózsaszín köpenyében és
bolyhos papucsában. – Oh, hogy tud valaki nem visszajönni ebbe a…
csodaországba?
Nevettem, Magda és Will a kocsi előtt botladozott. Pilot úgy tűnt,
kiakadt, mintha rohanni akarna és megugatni a hótorlaszokat. –
Lindy, nem mehetsz ki abban a köpenyben. Nagyon hideg.
– Nem hideg.
– Meleged van a kocsiból. Fagypont alatt van.
173

– Ez? – Körbefordult, egy rózsaszín pont a fehéren. – Szóval azt
hiszem, rossz ötlet lenne belehemperegni ebbe a csodálatos, puha
hóba?
– Nagyon rossz ötlet. – Felé cammogtam. Nem fáztam, nem
valószínű, hogy fogok. A vastag kabátom melegen tart. – Csodálatos
és puha, hamarosan hideg és nedves, és ha beteg leszel, nem
játszhatunk kint. – De melegen tudlak tartani – Hoztam megfelelő
ruházatot.
– Megfelelőt?
– Hosszú fehérneműt. – Láttam, hogy a sofőr hozza a
csomagjainkat, és keresztülhúztam a fejem körül a ruhámat. A piros
bőröndre mutattam. – Az a tied. Beviszem a szobádba.
– Nagyon nagy. Milyen sokáig maradunk?
– Egész télen, ha szeretnéd. Nincs munkánk, nincs iskola. Ez egy
üdülő terület. Néhány ember jön síelni hétvégente, de az idő többi
részében elhagyatott. Senki sem lát meg engem, ha kimegyünk.
Biztonságban vagyok.
Egy pillanatra rám nézett, mintha elfelejtette volna, kivel van. El
tudná? Aztán körbeforgott újra. – Oh, Adrian! Egész télen! Nézd a
jégcsapokat lelógni a fáról. Olyanok, mint az ékszerek. – Megállt és
felkapott egy marék havat, labdává gyúrta és nekem dobta.
– Óvatosan. Ne kezdj el hógolyó csatázni, nem nyerhetsz –
mondtam.
– Oh, tudok nyerni.
– A köpenyedben?
– Jól hallom, hogy ez egy kihívás?
– Nincs még kihívás, – mondta Will, Pilottal a ház felé sétált. –
Tegyük el a bőröndöket és vegyünk fel tisztességes ruhát és
reggelizzünk.
Felkaptam Lindy bőröndjét.
Azt tátogta, Tisztességes ruha?
Visszatátogtam, Hosszú alsónemű, és kitört belőlünk a nevetés.
Az apám előkészített mindent, ahogy kértem. A ház tiszta volt – a
fa ragyogott, és minden fenyő illattal illatozott. A tűz lobogott a
kandallóban.
174

– Olyan meleg! – mondta Lindy.
– Oh, fázik kisasszony? – ugrattam. Bevittem a szobájába a
bőröndöt, ami lehetővé tette, hogy sikoltson párat és ugráljon fel és
le, mert saját kandallója van és kézzel vart takarója, nem említve a
bemélyesztett ablakfülkét a tó kilátásával alatta.
– Annyira gyönyörű, és senki sem él itt. Nem láttam senkit
mérföldekre.
– Hmm. – Vajon keresett valakit, meneküléshez.
Mintha válaszolna a fel nem tett kérdésemre, azt mondta, – örökké
boldog tudnék itt lenni.
– Akarom, hogy boldog legyél.
– Az vagyok.
Reggeli után felvettük az anorákunkat és csizmánkat és
kimentünk.
– Mondtam Willnek, jobbára hétvégén szeretnénk tanulni –
mondtam, – mivel akkor vannak itt emberek. – Most készen állsz a
hógolyó csatára?
– Igen. De csinálhatunk valamit előtte?
– Bármit. Állok szolgálatodra.
– Soha senki nem csinált velem hóembert. Megmutatod nekem,
hogyan kell?
– Eltelt egy idő mióta én is csináltam egyet – mondtam. Igaz volt.
Alig emlékszem arra az időre, mikor barátaim voltak, ha voltak. –
Először csinálnod kell egy kis hógolyót és – ez a nehéz része – nem
dobhatod nekem.
– Oké. – Egyujjas kesztyűjében, összegyúrt egy hógolyót. – Upsz!
– Fejbe ütött.
– Mondtam, hogy ez a legnehezebb része.
– Igazad volt. Megpróbálom újra. – Csinált egy másikat – és
elhajította. – Sajnálom.
– Oh, ez már háború. – Felkaptam némi havat. Nem volt
szükségem kesztyűre, és a mancsaim jók voltak hógolyókészítésre. –
Én vagyok a világbajnok hógolyó harcos. Rádobtam egyet.
175

Végül minden erőnk elfogyott a hógolyó háborúban – amit én
nyertem, egyébként. De végül csinált egy hógolyót és odaadta
nekem, hóembernek.
– Tökéletes – mondtam. – Megtapasztalhatjuk a jégszobrászatot,
mire a tél véget ér.
De azt akartam, azt mondja, szeret.
– Tehát most a földön kell görgetned, hogy nagyobb legyen –
mondtam. – Aztán, mikor már olyan nagy, hogy állni tudsz, az lesz
az alja.
Összegörgetett egy nagyobbat. Az arca rózsaszín lett és a zöld
szeme csillogott, kontrasztba a zöld kabáttal amit én választottam
neki. – Mint ez?
– Igen. Irányt kell változtatnod, vagy különben olyan lesz, mint
egy kocsonya henger.
Engedelmeskedett, körbe nyomva, alig horpasztva be a térdig érő
havat. Mikor a hógolyó strandlabda nagyságú lett, csatlakoztam
hozzá, vállt vállnak vetve görgettük.
– Jól dolgozunk együtt – mondta.
Elvigyorodtam. – Igen. – Egyszerre váltottunk irányt, amíg végül
végeztünk az alsó golyóval.
– A középső labda a bonyolult rész – mondtam neki. – Elég
nagynak kell lennie, de képesnek kell lenned, hogy feltedd az első
golyóra.
Tökéletes hóembert csináltunk, aztán egy másodikat, egy
hóasszonyt, mert senki sem akar egyedül lenni. Magdához mentünk
répáért és más cuccért, és ahogy Lindy feltette a répa orrot, azt
mondta, – Adrian?
– Igen?
– Köszönöm, hogy idehoztál.
– Ez volt a legkevesebb, amit megtehettem.
De amit igazán mondani akartam, Maradj. Nem vagy a foglyom.
Elmehetsz bármikor, de maradj, mert szeretsz.
Azon az éjszakán, úgy feküdtem le, hogy nem zártam be az ajtót.
Nem mondtam el Lindynek, de látja, ha megnézi. Korán
176

efordultam. Az ágyamban fekszem, hallgatom a lépteit, tudván, ha
felfedezi az ajtót, ha hallom kinyílni, nem követném őt. Ha az enyém
lenne, saját akaratából lenne az enyém és nem azért, mert
kényszerítettem. Fent maradtam, néztem a digitális órán, ahogy
telnek a percek. Éjfél volt, aztán egy. Nem hallottam lépéseket.
Mikor az óra elérte a kettőt, csendesen kikúsztam, ahogy egy állat
képes, a folyosóra, aztán át a szobájához. Az ajtót próbáltam. Nem
volt mentségem, ha elkap.
Zár volt az ajtaján, és arra számítottam, hogy zárva van. Az elején,
Brooklynban, nagy műsort csinált volna a zárásból, ha beléptem,
amit ő úgy nevezett, „valami megmagyarázhatatlan dolog.” Később,
nem csinált műsort, de gondoltam, hogy az ajtó zárva van.
Nem volt. A zár nem állt meg a kezemben, és a szívem a
gyomromban volt, mert tudtam, ha nyitva van, azt jelenti, elment.
Kisurrant, mikor elaludtam egy pillanatra. Ha kinyitom az ajtót,
felfedezem, hogy elment. Az életemnek vége lesz.
Beléptem, és szemben ezzel a csendes hó fedte területen, ahol
nem volt más ember mérföldekre, lélegzést hallottam, puhát, mint
maga a hó. Ő volt. Övé, alszik. Álltam egy pillanatra, félve
megmozdulni, és meg akarván érinteni. Még itt volt. Elmehetett
volna, de nem tette. Bíztam benne, és ő bízott bennem. Lindy
megmozdult az ágyban, és én megfagytam. Hallotta, hogy kinyílt az
ajtó? Hallja a szívverésemet? Valahogy akartam, hogy meglásson,
nézzen engem. De nem tette. A keze kinyúlt és feljebb húzta a
takarót. Fázott. Lassan kilopództam a folyosóra és találtam ágyneműt
a szekrényben, ahogy a plusz takarókat tartottuk. Kiválasztottam
egyet és visszalopództam a szobába és kiterítettem, így tökéletesen
befedte őt.
Belebújt. Sokáig néztem, a holdfény tükröződött a haján,
aranyszínű fényként ragyogott.
Visszamentem az ágyba és aludtam, ahogy aludni kell egy hideg
éjszakán a meleg ágyban. Reggel még mindig itt volt. Kijött, tartva a
plusz takarót, kérdő arckifejezéssel, de nem kérdezett semmit.
Ettől az éjszakától fogva soha nem reteszeltem be az ajtót. Minden
éjjel ébren feküdtem csodálkozva. Minden reggel, még ott volt.
177

5
Itt voltunk már egy hete, mikor megtaláltuk a szánkót. Lindy volt,
aki megtalálta egy korán reggel, magasan a polcos szekrényen, és
felsikoltott, amire mind a szobába rohantuk, hogy lássuk milyen állat
támadta meg. Ehelyett mutogatva találtunk rá.
– Nézd!
Néztem. – Ez egy szán.
– Tudom. Soha nem volt szánom. Csak olvastam róluk.
Aztán felugrott és le, amíg lehúztam a polcról neki. Mindketten
néztük. Nagy szánkó volt, könnyű, polírozott fa alig használt fém
futókkal és a szöveget rugalmas repülő, festékszóróval festették rá.
– Rugalmas repülő. Komolyan szeretni kell repülve versenyezni
lefelé a dombról!
Mosolyogtam. Egy egész hóférfi sereget építettünk („Hó
Emberek, mondta Lindy”) az elmúlt pár napban, és csak tegnap,
korán ébredtem, hogy letakarítsam a tavat a korcsolyázáshoz. Lindy
lejött órákkal később, még a lapátommal talált engem. A tó tiszta volt
a kemény munka miatt. De megérte, amikor felkiáltott, –
Korcsolyázunk a tavon! Úgy érzem magam, mint Jo March! – és
tudtam, hogy pontosan mire gondolt, mert rám erőltette, hogy
elolvassam a Kisasszonyokat hetekkel ezelőtt, még akkor is, ha lány
könyv volt.
178

Most a szánkót néztem, emlékezve. Az apám vette, mikor kicsi
voltam, öt vagy talán hat. Nagy szánkó volt, olyan féle, amin több
ember is elfér. Én a látszólag végtelen hegyen álltam, féltem lemenni
a sajátommal. Hétvége volt, így más fiúk is voltak itt és csinálták, de
ők idősebbek voltak, mint én. Láttam egy másik apát és fiát. Az apa
elhelyezkedett a szánon, és hagyta, hogy a fia elé üljön és a karjával
átölelte.
– Velem jönnél?– kérdeztem.
– Kyle, ez nem nagy dolog. Azok a fiúk is ezt csinálják.
– Azok nagy fiúk. – Azon gondolkodtam, vajon miért hozott el, ha
nem akar szánkózni.
– És te jobb vagy, erősebb. Meg tudsz tenni bármit, amit ők. –
Elkezdett feltenni a szánra, és elkezdtem sírni. A többi gyerek
bámult. Apa mondta, mert olyan voltam, mint egy baba, de tudtam
már akkor is, hogy szánalmas volt, és nem voltam hajlandó egyedül
menni. Végül Apa felajánlott öt dollárt egy nagyobb fiúnak, hogy
menjen velem. Az első alkalom után jól voltam. De nem ültem
szánra évekig.
Most megveregettem. – Öltözz. Most fogunk menni.
– Megmutatod hogyan?
– Természetesen. Semmi nem tenne boldogabbá. – Semmi sem
tudna boldogabbá tenni. Mióta vele voltam, észrevettem, hogy
másképp kezdtem beszélni, követelődzően és szebben, mint a
karakterek a könyvekben, amiket szeret olvasni, vagy mint Will.
Pedig igaz volt! Semmi nem tesz boldogabbá, mint a gondolat, hogy
Lindyvel állhatok a havas hegy tetején, felsegítve a szánra és talán –
ha megengedi nekem--vele megyek.
A rózsaszín zsenília köpenyét viselte, és lehajolt, hogy letisztítsa a
szán futóját az övvel.
– Gyerünk – mondtam.
Egy órával később ugyanannak a hegynek a tetején voltunk, ahová
az apámmal mentem. Megmutattam neki, hogyan feküdjön fejjel
előre a szánon. – Ez a legszórakoztatóbb módja.
– De ijesztő.
– Akarod, hogy veled menjek?
179

Lélegzet visszatartva vártam a válaszát. Ha igent mond, ha vele
mehetek, hagyja, hogy a karommal körbefogjam. Nem volt más mód.
– Igen. – A lélegzete a levegőben, mint egy slukk füst. – Kérlek.
Lélegeztem. – Oké. – Odatoltam a szánkót, ahol a hegy lejteni
kezd, majd ráültem. Intettem neki, hogy üljön elém. A hasa köré
fontam a karomat és vártam, hátha sikoltozik. De nem tette. Ehelyett
még szorosabban hozzám bújt, és abban a pillanatban úgy éreztem,
szinte megcsókolom, mint ahogy ő majdnem hagyja nekem.
Valójában azt mondtam, – Előttem vagy, így te navigálsz. – Az
orrommal, éreztem a puha haját, szagoltam a sampont, amit használ,
és a parfümjét. Keresztül a kabátján, éreztem a szívverését. Boldoggá
tett, hogy életben van, valóságos volt, ott volt.
– Kész vagy – mondtam.
A szíve gyorsabban vert. – Igen.
Rúgtam egyet a földbe és szorosan tartottam, ahogy lefelé
siklottunk a hegyről, vihogva, mint egy őrült.
Azon az éjszakán tüzet raktam, ez volt az egyik dolog, amit
megtanultam azóta, hogy szörnyé váltam. Puha fenyőt választottam
gyújtósnak és apróra vágtam. Elhelyezem pár újságpapírt, és
keményen körberaktam. Meggyújtottam egy papírt és néztem, ahogy
a többi tüzet fog a többi. Álltam egy pillanatra, majd helyet foglaltam
a szófán Lindy mellett. Tegnap talán egy külön székre ültem volna.
De most körülöleltem volna a karommal. Mégis, egy lábnyira
ültem tőle és vártam, hogy esetleg panaszkodik.
– Ez gyönyörű – mondta. – A téli hó és a lobogó tűz. Soha nem
láttam igazi tüzet kandallóban, mielőtt veled találkoztam.
– Különösen veled, hölgyem.
Mosolygott. – Hol van Will és Magda?
– Fáradtak voltak, így lefeküdtek.
Az igazat megvallva, azt javasoltam, maradjanak a szobáikban.
Egyedül akartam lenni Lindyvel. Azt hittem, csak talán ez lehet az
éjszaka.
– Hmm – mondta. – Annyira csendes. Soha nem voltam ilyen
csendes helyen ezelőtt. – Megfordult és feltérdelt a szófára, hogy
180

kinézzen az ablakon. – És sötét. Fogadok, látsz minden csillagot a
világon. Nézd.
Én is megfordultam és közelebb húzódtam, mint előtte. –
Gyönyörű. Azt hiszem, tudnék itt élni örökké, és soha nem
hiányozna a város. Lindy?
– Hmm?
– Nem utálsz már, ugye?
– Mit gondolsz? – A csillagokat nézte.
– Azt hiszem, nem. De boldog lennél, hogy örökre velem maradj?
– Visszatartottam a lélegzetemet.
– Bizonyos szempontból boldogabb vagyok, mint valaha. Az
életem ezelőtt küzdelem volt. Az apám soha nem gondoskodott
rólam. Loptuk a pénzt azóta, hogy gyerek voltam, és mikor idősebb
lettem, egy tanárom azt mondta nekem, hogy okos vagyok, és hogy a
tanulás a kiút az életemből. Így dolgoztam és küzdöttem is.
– Nagyon okos vagy, Lindy. – Nehéz volt beszélni és tartani a
lélegzetemet is.
– De itt, veled, ez az első alkalom, hogy valóban képes vagyok
játszani.
Mosolyogtam. A keményfa a kandallóban tüzet fogott. Sikerült.
– Akkor most boldog vagy? – mondtam.
– Annyira boldog. Kivéve…
– Kivéve mit? Ha van valami, amit akarsz, Lindy, mindössze csak
kérned kell, és megadom neked.
Valami pontot nézett a távolban. – Az apám. Aggódom érte, mi
történhet, ha nem vagyok ott, hogy közbeavatkozzam. Beteg, Adrian,
és én vagyok az egyetlen, aki gondoskodik róla. És hiányzik. Tudom,
hogy azt gondolod, hiányolni valakit, aki olyan átlagos, aki elhagyott
anélkül, hogy visszanézett.
– Nem. Megértem. A szüleid a szüleid, nem számít, mi van. Még
ha nem szeretnek viszont, ők vannak neked.
– Igen. – Elfordult az ablaktól és leült, a tüzet nézte. Én is úgy
tettem. – Adrian, boldog vagyok itt. Csak… ha tudnám, hogy jól van.
181

Ez az egész megrendezés volt? Kedves volt velem, csak mert akar
valamit tőlem? Emlékszem rá, a szánon belebújt a mellkasomba.
Nem volt hamis. Mégis, a fejem feszült, mintha felrobbanna.
– Bárcsak láthatnám egy pillanatra…
– Akkor itt maradnál velem?
– Igen. Akarok. Ha csak –
– Tudsz. Várj itt.
Ott hagytam, figyelt engem. A bejárati ajtó nyitva volt. Észre
kellett vennie. Eltűnhetne az éjszakában, és hagynám. De nem tette.
Azt mondta, boldog. Boldog, itt marad velem, ha ellenőrizheti az
apját. Egyszer látja, hogy boldogan bulizik a drogos barátaival, jól
lesz. Tudtam, hogyan érzi magát. Többet láttam a tv-ben az apámat,
mint amennyit beismertem. Látnia kell neki is.
Még ott volt, mikor visszajöttem. Odaadtam neki a tükröt.
– Mi ez? – Bámulta az ezüsttükör hátát, aztán megfordította, hogy
megnézze az arcát.
– Varázslat – mondtam. – Elvarázsolt. Bár így néz ki,
megnézhetsz benne bárkit, akit akarsz, bárhol a világon.
– Oké, rendben.
– Ez igaz. – Elvettem tőle és felemeltem. – Látni akarom Willt.
Abban a pillanatban a kép elfordult a szörny arcomról, Willére,
olvasott a szobájában, csak a hold világított. Odaadtam Lindynek.
Rámeredt és kuncogott. – Valóban működik? Megkérhetem, hogy
mutasson meg nekem bárkit?
Mikor bólintottam, azt mondta, – Látni akarom… Sloane Hagent.
– Kérdő tekintetemre azt mondta, – Ő az a sznob lány az iskolámból.
A tükör azonnal megváltozott, Sloane képére, a tükörbe nézett
éppen, pattanást nyomkodva. Nagy volt, és fehér trutyi jött ki belőle.
– Uh! – Nevettem a képen.
Lindy is nevetett. – Vicces. Megnézhetek mást?
Elkezdtem mondani, hogy igen, mikor eszembe, hogy azt mondja,
mutasson engem. Mi történne, ha azt kérné, hogy a tükör mutasson
engem neki? Ebben a szobában látna?
182

– Azt mondtad, hogy látni akarod az apádat. Később is
megnézhetünk másokat. Akár az elnököt is megnézheted. Láttam őt
az Ovális Irodai mosdóban egyszer.
– Wow, a nemzetbiztonságot fenyegeted. – Vihogott. – Oké.
Következőleg ezt csináljuk. De először – a tükörbe nézett – Látni
akarom az apámat.
A kép ismét megváltozott, ezúttal egy utcasarokra, sötét és
mocskos. Egy drogos feküdt ott, szinte megkülönböztethetetlenül a
többi hajléktalantól New Yorkban. A tükör közel húzódott. A pasi
köhögött, remegett. Betegnek nézett ki.
– Oh, Istenem. – Lindy majdnem sírt. – Mi történt vele? Ide jutott
nélkülem!
Zokogott. Köré fontam a karomat, de ellökött. Tudtam, miért.
Engem hibáztatott. Az én hibám volt, minden az én hibám volt, hogy
visszatartottam.
– El kell menned hozzá – mondtam.
Ahogy kimondtam, vissza akartam nyomni a torkomba a szavakat.
De nem tudtam. Mondhattam volna bármit, hogy megállítsam a
sírását, hogy ne haragudjon rám. Akárhogy is. Erre gondoltam.
– Elmenni hozzá? – Felnézett rám.
– Igen. Holnap reggel. Adok pénzt, és felszállhatsz az első buszra.
– Menni? De… – Abbahagyta a sírást.
– Nem vagy a foglyom. Nem akarlak itt tartani, mert a foglyom
vagy. Azért akarom, hogy maradj, mert… – A tüzet bámultam.
Gyorsabban és fényesebben égett, de tudtam, ha elmegy, ki fog
aludni. – Azt akarom, hogy menj.
– Menni?
– Hozzá. Ő az apád. Gyere vissza, amikor akarsz, ha akarsz – mint
a barátom, nem mint a foglyom. – Én is sírtam, de lassan beszéltem,
hogy tartsam a hangomat. Nem láthatja az arcomon a könnyeket. –
Nem akarlak, mint foglyot. Csak meg kell kérned, hogy mehess.
Most menj.
– De mi van veled?
Jó kérdés volt, egy, amire nem tudtam válaszolni. De muszáj volt.
– Jól leszek. Itt maradok télre. Képes vagyok kimenni, és nem
183

ámulnak az emberek. És tavasszal. Visszamegyek a városba, és a
virágaimmal leszek áprilisban. Visszajössz megnézni azután?
Bizonytalanul nézett, de egy pillanat múlva azt mondta, – Igen.
Igazad van. Meglátogatlak. De hiányozni fogsz, Adrian. Hiányozni
fog az együtt töltött idő. Ezek a hónapok… Te vagy a legigazibb
barátom, aki valaha volt.
Barát. A szó úgy ütött meg, mint a fejsze, amit a gyújtós
feldarabolásához használtam. Barát. Ez a legtöbb, amit lehetünk.
De aztán, igazam volt, hogy elengedjem. A barátság nem volt elég
jó, hogy megtörje a varázslatot. Mégis, vágytam a barátságra,
legalább is.
– Menned kell. Holnap. Hívok taxit, ami kivisz a buszállomásra.
Éjszakára otthon leszel. De kérlek… – Máshová néztem róla.
– Mi az, Adrian?
– Nem kell megvárnod, hogy elköszönj holnap. Ha lejössz
elköszönni, talán nem tudlak elengedni.
– Nem kell mennem. – A kellemes tűzre nézett. – Ha ez
boldogtalanná tesz, nem megyek.
– Nem. Önző lenne tőlem, itt tartani téged. Menj az apádhoz.
– Nem önzőség. Kedvesebb vagy hozzám, mint bárki más, akit
ismertem. – Megragadta a kezemet, az undorító karmos mancsomat.
Láttam a szemét könnybe lábadni.
– Akkor kedves lesz tőlem gyorsan elengedni. Ez az, amit akarok.
– Elhúztam a kezem – gyengéden – az érintésétől.
Találkozott a szemünk, mondani akartam valamit, aztán bólintott
és elfutott a szobából.
Mikor megtette, kisétáltam a hóba. Csak egy farmer és póló volt
rajtam, és az idő zord volt, olyan zord, hogy a hideg rázta a
csontjaimat egy pillanatra, még az extra szigetelésemet. Nem
érdekelt.
Fázni akartam, mert lenne érzés, valami más, mint a hirtelen
üresség és veszteség. Felnéztem, várva a fényre Lindy szobájában
felettem. Néztem a sötét árnyékát, ami kirajzolódott a függönyön,
körbejárt a szobában. Az ablaka volt az egyetlen fényfolt a sötét
éjszakában, csont-hideg éjszakában. Magasabbra néztem, a holdat
184

keresve. Elrejtették a fák, de találtam csillagokat – csillagokat, még
több csillaggal mögöttük, és még többet mögöttük, csillagok millióit,
többet, mint amit valaha láttam New Yorkban, többet minden
lámánál itt. Nem akartam a csillagokat nézni. Nem tudtam elviselni a
szépségüket és a számukat. Csak a magányos holdat akartam,
csupasz holdat. Végül, Lindynél kialudt a fény. Megvártam, amíg
lefeküdt. Nem tudtam elképzelni, milyen lehet mellette feküdni. Nem
bírtam elképzelni többé. Eltéptem a szemem az ablakától és
megtaláltan a holdat a fák mögött. Lekuporodtam, hátravetettem a
fejem, és üvöltöttem, üvöltöttem, mint a szörny, aki voltam, a szörny,
aki örökké leszek.
185

6
A következő nap vasárnap volt, a nap, amin rendszerint együtt
tanultunk. De ehelyett ez a nap volt, hogy Lindy elment.
Miután hívtam egy taxit és ellenőriztem a busz menetrendet,
visszavonultam a szobámba és őt néztem a tükörben.
Azt gondoltam, hagyom, hogy magával vigye a tükröt, hogy
lásson és emlékezzen rám. De úgy döntöttem, hogy nem adom oda.
Ha nem lehetek vele, akarom, hogy láthassam. Ha nekiadom a tükröt,
talán nem nézne engem. Talán inkább elfelejtene. Nem hagyhattam
ezt.
Így néztem, ahogy elpakolja a holmiját. Elrakta a könyveket,
amiket együtt olvastunk és a fényképet az első hóemberünkről. Nem
volt képe rólam. Végül, megálltam a dagonyázásban és lementem
reggelizni. Mikor kijöttem a szobámból, Will ott volt.
A könyvet tartotta, amit olvastunk, de azt mondta, – Csak Lindy
szobájában voltam és a legfurcsább dolgot mondta.
– Hogy elmegy?
– Igen. – Will kérdőn nézett rám.
– Mondtam neki, hogy menjen. Most megváltoztatjuk a témát
valami vidámabbra? A Nyomorultak biztos vicces könyv.
– De, Adrian, ez olyan jól ment. Gondoltam –
– El akar menni. Túlságosan szeretem, hogy marasztaljam. Azt
mondta, tavasszal visszajön.
186

Will úgy nézett, mint aki mondani akar még valamit, de aztán,
felemelte a könyvet, – Tehát, mit gondolsz Javert felügyelőről?
– Azt hiszem, nagyszerű lenne, mint szereplő egy Broadway
musicalben – mondtam, nevettem, bár nem volt kedvem nevetni.
Ellenőriztem az órát. Lindy taxija itt lehet bármelyik percben. A
busza körülbelül egy óra múlva indul. Ha ez egy film lenne, egy azok
közül a csajos-fricska romantikus vígjátékokból, lenne valami drámai
jelenet, ahol rohanok a buszállomásra és könyörgök, hogy maradjon,
és Lindy, végül felismerné, hogyan érez irántam, megcsókolna.
Átváltoznék. Boldogan élnénk.
A való világban, Will megkérdezte, mit gondolok Victor Hugo
politikai nézeteiről a Nyomorultakban, és válaszoltam neki, bár nem
emlékszem, mit mondtam. De tudtam a percet (9:42) mikor a taxi
behajtott a feljáróra, hogy felvegye őt. Éreztem az érkezését a busz
állomásra (10:27) és tudtam az időt (11:05) mikor a busz elhagyta az
állomást. Nem a tükörben néztem ezeket a dolgokat. Csak tudtam.
Nem volt filmes vég.
Nem mentem vissza a városba télen. Inkább vidéken maradtam,
hosszú sétákat tettem minden nap, ahol csak a többi szörny, a vadak
láttak engem. Elkezdtem megjegyezni egyes madarak téli repülési
mintáját, mókusok és nyulak rejtekhelyeit, és azt gondoltam, ezt kell
csinálnom minden télen. Nagyszerű volt kint lenni. Gondoltam, ha ez
volt, ahogyan az Undok Hóember elkezdte. Soha nem hittem ilyen
dolgokban ezelőtt. Most biztos voltam benne, hogy valóságos.
Bevallom, használtam a tükröt, hogy Lindy után kémkedjek.
Rózsák nélkül a rózsák váltak – az életemmé, megszállottságommá.
Mentségemre, csak egy órát engedtem magamnak egy nap, hogy
nézzem. Ezzel megtudtam, hogy megtalálta az apját, egy kopott
lakásba költöztek, rossz környékre Brownsville-ben, egy durva
kinézetű iskolába járt. Tudtam, hogy ez az én hibám, ilyen iskolába
kényszerült, mert elvesztette az ösztöndíját a Tuttle-ben, mert
elrángattam az iskolából magammal. Néztem iskolába menni, elment
graffitival összefirkált épületek előtt, elment tönkrement autók és
reménytelen gyerekek mellett. Néztem őt az iskola folyosóján, szűk,
zsúfolt folyosókon bedeszkázott szekrények és plakátok a falakon,
187

amit az mondják, lehetsz sikeres! Arra gondoltam, menyire utálhat
engem.
Március – abbahagytam a figyelését a nappali órákban. De este
nézni őt rosszabb volt, mert nem mondta, hogy hiányzom vagy nem
gondolt rám. Tanult a könyveiből, úgy, mint mielőtt megismert.
Végül elkezdtem csak éjszaka figyelni, mikor aludt. Minden éjjel
éjfélkor őt néztem. Abban az órában arról fantáziáltam, hogy rólam
álmodik. Rólam álmodik egész idő alatt. Áprilisban, mikor nem jött
vissza, tudtam, hogy vége van.
A hó foltokban feküdt a földön, és a tó jege olvadt. Lebegtek a
jéghegyek, békák ébredtek alatta. Az olvadó hegyek vízeséssé váltak,
ami azt jelentette, barlangászás és raftingolás és turista szezon.
– Gondoltál arra, hogy hazamenjünk? – mondta Will egy nap
vacsoránál. Szombat volt. Leálltam a kinti sétával és azzal töltöttem
a napot, hogy kifelé bámultam az ablakon, figyelve, ahogy a kocsik –
talán tele régiségekkel – hajtanak a vidéki utunkon.
– Mi az otthon? – mondtam. – Az otthon, ahol a családod van.
Nincs otthonom. Vagy talán otthon vagyok. – Magdára néztem, aki
szemben ült velem. Az elmúlt hónapokban meglehetősen nagyon
megállt szolga lenni. – Sajnálom – mondtam neki. – Tudom, hogy
soha nem láthatod a családod. Azt hiszed, hálátlan vagyok –
– Én nem gondol azt – szakított félbe. – Én látni sokat változott
elmúlt két évben.
Megmerevedtem a „két évnél”. Nem lehetett, nem egészen, de
közel volt. A időmnek majdnem vége. Talán érdemes lenne túlesni
rajta, mert nincs több esélyem.
– Korábban, kegyetlen fiú, fiú, aki tesz szomorúvá embereket.
Most kedves és figyelmes.
– Igen, kedves és figyelmes. – Megvontam a vállam. – Sok jó,
nem nekem.
– Ha volna valami igazság, ez a szörnyű átok megtörne, és nem
kellene ezt a lehetetlen dolgot csinálnod.
– Nem lehetetlen. – A leveses kanalammal játszottam. Szeretnék
jól enni a karmaimmal. – Csak nem volt elég jó.
188

Willhez fordultam. – Válaszolva a kérdésedre, gondolkodom az itt
maradáson. Bármilyen helyen bent ragadok, mint egy fogoly. De
visszamenni a városba, arra emlékeztetne, amit elvesztettem.
– De, Adrian –
– Soha nem látogatna meg. Will. Tudom. – Soha nem beszéltem
neki a tükörről, így nem tudtam megmagyarázni, hogyan figyelem őt,
hogy látom, nincs jele, hogy hiányoznék neki. – Nem megyek vissza
és várok és várok rá, ha nem jön.
Azon az éjjelen, mikor felvettem a tükröt, az éjszakai rituálémhoz,
hogy nézzem Lindyt aludni, Kendrát találtam helyette. – Szóval,
mikor mész vissza a városba?
– Miért kérdezi ezt mindenki? Szeretek itt lenni. Nincs nekem
semmi a városban.
– Ott van Lindy.
– Mint mondtam, nincs nekem a városban semmi.
– Még mindig van egy hónapod.
– Lehetetlen. Vége. Elbuktam. Örökké szörny leszek.
– Szeretted, Adrian?
Ez volt az első alkalom, hogy Adriannak hívott, és bámult rám a
furcsa zöld szemével. – Megváltoztattad a hajad, olyan rétegelt
dolog? Jól áll neked.
Nevetett. – Az régi Kyle Kingsbury soha nem vette volna észre a
hajamat.
– A régi Kyle Kingsbury észrevette volna – csúfolódott volna
rajta. De nem a régi Kyle Kingsbury vagyok. Egyáltalán nem vagyok
Kyle Kingsbury.
Bólintott. – Tudom. És amiért szomorú vagyok, hogy rajtad van
Kyle Kingsbury átka. – Majdnem pontosan az volt, amit Magda
mondott. – Ami eszembe juttatja a kérdésemet, amit ügyesen
kikerültél. Szeretted őt?
– Miért kellene elmondanom neked?
– Mert nincs kinek elmondanod. A szíved megszakad, és nincs,
akire rábízd.
– Így öntsem ki a szívemet… neked? Tönkretetted az életemet.
Most a lelkemet akarod? Rendben. Szerettem őt. Szeretem őt. Ő volt
189

az egyetlen személy az életemben, aki tényleg beszélt velem, aki
ismert engem a kinézet ellenére, a híres apám nélkül, és még törődött
is velem – bár szörny vagyok. De nem szeretett. – Nem néztem a
tükörre. Nem tudtam, mert bár a hangom szarkasztikus volt, a
szavaim igazak. – Nélküle nincs reményem, nincs életem.
Nyomorultan fogok élni, és egyedül meghalni.
– Adrian…
– Nem fejeztem be.
– Azt hiszem, igen.
– Igazad van. Befejeztem. Ha legalább normális lennék, talán
lenne egy esélyem vele. Nem arról beszélek, ahogy kinézek, de sokat
számít egy lánynak, aki érdekel, valaki, aki nem emberi. Ez beteg.
– Ember vagy, Adrian. Van egy hónapod. Nem akarsz
visszamenni, csak mert egy hónapod van? Van egy kis hited benne?
Haboztam. – Inkább itt maradnék. Nem vagyok ijesztő itt.
– Egy hónap. Mit veszíthetsz, Adrian?
Gondolkodtam. Már feladtam, elfogadtam, hogy szörny leszek
örökre. Visszamenni reménykedve, egy hónapra, nehéz lenne. De
remény nélkül nem lenne semmim, semmi, csak várni a szörnylétet,
csapdába esni a házban életem hátralévő részében, ülni az Apámfinanszírozott
bérházban, trágyázni a rózsáimat, hogy jobban
nőjenek, keresztülrágni magam a New York-i Közkönyvtár összes
könyvén, és várni a halált.
– Egy hónap – értettem egyet.
190

7
Visszamentem New Yorkba. A srác, aki állítólag a rózsáimat
gondozta volna, nagyon elcseszte. A növények fele meghalt, míg a
többinél a szükséges metszések rosszak voltak, és csak egy virágzott.
– Egy másik szörny megenné ezt a srácot – mondtam Willnek.
De nem gondoltam komolyan. A rózsák, amik az enyémek voltak
és senki másé. A katasztrofális eredmény csak azt bizonyította, hogy
szükségük van rám. Jó volt, hogy igényelnek. Azon gondolkodtam,
lehetne egy kisállatom, talán egy macska, mert őket nem kell
sétáltatni.
Persze, lehet, hogy a végén olyan őrült ember lennék, mondjuk,
hatvan macskával. És egy nap a szomszédok panaszkodnának a szag
miatt, és kiderülne, hogy meghaltam és a macskák megettek.
Mégis, jó lenne egy macska. Mindaddig, amíg nem ásnak bele a
rózsákba.
Most úgy döntöttem, lebontom az üvegházat. Északon akartam
tölteni a telet, és visszatérni tavasszal, hogy üljek a befalazott
kertemben, a napsütésben.
Elkezdtem eltervezni az egész életemet szörnyként.
Mégis elővettem a tükrömet minden este és néztem Lindyt aludni.
Azon gondolkoztam, ha álmodik, rólam álmodik, ahogy én róla
álmodok.
191

Azt hiszem, Will is kitalálta, mert egy nap azt mondta, – Hallottál
Lindyről azóta, hogy visszajöttünk?
Május negyedike volt, két nappal a nap előtt, egy hónap, mióta
visszatértem a városba. A kertben voltam, Willel. Épp befejeztük a
Jane Eyre olvasását. Nem mondtam neki, hogy egy hónapokkal
ezelőtt elolvastam, a Lindyvel az ötödik emeleten töltött nap után.
Arra napra gondoltam egész idő alatt, a zöld ruha még a párnám alá
volt rejtve, már rég elvesztette az illatát. Tökéletes nap volt, a nap
mikor azt gondoltam, talán lehetséges, hogy szeressen.
– Soha nem gondoltam, hogy tetszene egy ilyen könyv, mint a
Jane Eyre – mondtam Willnek témát váltva.
– Különösen a merész angol nevelőnő óta.
– Néha meglepjük saját magunkat. Mi tetszett a könyvben?
– Nos, elmondhatom neked, hogy mi nem tetszett benne – Jane túl
jó volt. Szerette Rochestert, és nem volt semmije a világon, se család,
se barátok, se pénz. Azt hiszem, neki ragaszkodnia kellett volna
Rochesterhez.
– De volt egy őrült felesége a padláson.
– Senki sem tudott róla. És ő volt az igaz szerelme. Ha szerelmes
vagy, semminek sem kellene az utadban állnia.
– Néha először a dolgokkal kell foglalkoznod. Nem gondoltam,
hogy ilyen romantikus vagy, Adrian.
– Nem mintha bármilyen okom lenne rá.
Will megigazgatta a Jane Eyre példányát az ölében, várakozott.
– A válasz nem – mondtam. – Nem, nem hallottam Lindyről.
– Sajnálom, Adrian.
– De ami tetszett a könyvben – mondtam, odasétálva, ahová a
törperózsákat ültettem. A „Kicsi Linda” szépen újraindult. – Tetszett,
mikor Rochester és Jane külön voltak, a férfi odament az ablakhoz és
a nevével hívta: Jane! Jane! Jane! És a nő meghallotta, és még
válaszolt is. Ilyennek kell lennie az igaz szerelemnek – a személynek
a lelked részének kell lennie és tudnod kell, mit éreznek egész idő
alatt.
Levágtam egy rózsát a bokorról és megsimogattam vele az
arcomat. Látni akartam Lindyt a tükörben, még ha ez azt is jelenti,
192

hogy ki kell mentenem magam ebből a beszélgetésből Willel, még ha
ő nem szeret engem, nem hiányoztam neki egyáltalán.
De nem használna dagonyázni a hiányában. Willre néztem. –
Szóval, mit fogunk olvasni következőleg? Háborús valamit,
remélem? Vagy talán a Moby Dicket?
– Sajnálom, Adrian.
– Igen. Én is.
A következő éjszaka. Május ötödike. Tíz harminc. Kevesebb, mint
két óra maradt, elvesztettem az összes barátomat, a lányt, akiről azt
hittem, szeret, és az apámat. De igaz barátot találtam Willben és
Magdában. Találtam hobbit. És megtaláltam az igaz szerelmet,
tudtam, még ha ő nem is szeret viszont.
És még az arcom, a szörnyű arcom ugyanolyan maradt. Nem volt
igazságos. Nem volt igazságos.
Telihold volt odakint, mint hónapokkal ezelőtt, mikor azt
mondtam Lindynek, hogy menjen. De ez a város volt, és itt nem
voltak csillagok a csillagok felett. Az ablakhoz mentem és
kinyitottam, azzal a szándékkal, hogy felüvöltök a holdra, mint
tettem azt azon az éjszakán. De ezúttal a neve jött ki.
– Lindy!
Vártam, de nem volt válasz.
Ellenőriztem az órámat. Majdnem tizenegy. És tudtam, hogy nincs
remény, nem tudtam távol maradni a tükrömtől korán, csak most az
egyszer. Feltartottam. – Látni akarom, Lindyt.
Már majdnem megmutatta nekem, egy sikoly törte át a levegőt.
Az ő hangja volt. Tudtam volna akkor is, ha száz év telt volna el.
Azt hittem, soha nem hallom újra. Olyan közel – az ablakhoz
futottam, hogy lássam.
Aztán rájöttem, hogy a tükörből jön a hang.
Felkaptam újra és közel tartottam a szememhez. Sötét volt,
egészen sötét, így alig tudtam kivenni valamit, a környéket vagy egy
lányt, aki sikoltozik, rájöttem, hogy az én nevemet.
– Segíts! Oh, kérlek segíts, Adrian!
De ahogy szemem megszokta a sötét tükröt, ki tudtam venni az
alakokat, épületeket. Láttam a környéket a napokban. Azokon az
193

utcákon sétált éjszaka? Ő volt. De ahogy a szemem jobban fókuszált,
láttam, hogy nincs egyedül. Egy sötét alak sétált vele. A karját
tartotta és egy bedeszkázott épületben kényszerítette fel a lépcsőn.
Most már futottam, nem gondolkodva, az utcára. Nem volt taxi a
láthatáron, tudtam, hogy senki sem venne fel engem. Szóval a metró
állomás felé rohantam, amit gyakran láttam, de nem mentem oda egy
éve, még mindig fogtam a tükröt. Az utca világos volt a holdfény és
az utcalámpák miatt, és azt gondoltam elkéstem, keresztültolakodtam
az embertömegen az ellenkező irányba a járdán.
– Mi volt ez? – kiáltotta valaki, és utánam nézett, de csak egy árny
voltam a távolban. Futottam, futottam olyan gyorsan a hang után, az
egyetlen személy a földön, aki a nevemet hívta úgy, hogy
meghallottam azt.
Nem törődtem vele, hogy felvegyem a kabátomat, így csak egy
farmer és egy póló volt rajtam, semmivel sem takartam el magam.
Futottam le az utcán, egy szörny a világon. Talán azt gondolták,
hogy jelmez. Voltak furcsa dolgok a városban. De futottam, és valaki
sikított, valaki mutogatott. Mentem tovább, és végül eltűntem a föld
alatt.
Ennek kellett volna a végének lennie. A csúcsforgalom hosszú
volt, és a metró általában nem volt zsúfolt késő nyári éjszakákon. A
forgóajtóhoz ugrottam. Szerencsés voltam – a vonat ott volt. A vonat
ott volt. Üresnek kellene lennie, de volt néhány Mets rajongó
hazafelé úton a játékról.
Keresztülzuhantam az ajtókon, és egy raj ember volt ott, tömeg,
minden ülésen ültek, szülők a gyerekek körében, emberek
kapaszkodtak a fémpántokba, az üléstámlára támaszkodva. Azt
gondoltam talán elrejtőzhetnék a tömegben. Próbáltam elkeveredni a
többiekkel.
Aztán sikolyt hallottam.
– Egy szörnyeteg!
Egy kisfiú volt, arcát megbénította a félelem.
– Próbálj aludni, édesem. – Az anyja megveregette a hátát.
– De, anyu, nem! Ez egy szörnyeteg.
– Oh, ne legyél buta, drága. Nincs olyan dolog, mint –
194

Felnézett. Találkozott a szeme az enyémmel.
Majd egy tucat tekintet volt rajtam.
– Csak egy maszk lehet – mondta az anya.
Mögöttem valami megragadta az arcomat, a fejemet. Húztak
engem. Nincs választás. Ki kellett engednem a karmaimat. Feléjük
fordultam.
És aztán elkezdődött a sikoltozás.
– Szörny!
– Ez egy szörnyeteg!
– Szörny a metróban!
– Hívják a Szállító Felügyeletet!
– Hívják a rendőrséget!
És hamarosan mindenki bekapcsolódott a sikoltozásba, a
sikoltozás miatt bujkáltam két évig.
Testek nyüzsögtek körülöttem, hemzsegtek, hogy elkapjanak,
hogy elmeneküljenek tőlem. Távol tartottam őket a karmaimmal és a
fogaimmal. Mobilok nyíltak ki. Le lennék tartóztatva? Börtönbe
vagy állatkertbe visznek?
Nem történhet meg. Meg kell találnom Lindyt.
Lindy.
Lindynek szüksége volt rám. Körülöttem a sikolyok folytatódtak.
Éreztem, hogy öklök ütik a hátamat. A tükörbe néztem, próbáltam
emlékezetembe vésni az épületet, az utcát, ahol volt, látni a címet. Az
ajtó felé mozdultam. Több sikoly, és testek nyomultam nekem,
forróság a májusi éjszakán.
– Ne egyél meg!
– Jönnek a rendőrök?
– Nem kaptam vonalat. Túl sok hívás egy helyen.
– Ne engedjétek ki! – sikoltotta egy férfihang.
– Viccelsz? Valaki nyomja ki, mielőtt megeszik valakit!
– Igen. Nyomjátok a vágányra.
Álltam, megbénított a félelem a megzavarodott tömeg közepette.
Nem érhet így véget. Nem hallhatok meg, hogy ilyen közel vagyok,
hogy lássam, hogy megvédjem. Engem hívott. Hallottam, őrület,
195

mint ez. Meg kell találnom őt. Miután megtörtént, élni vagy halni
fogok. Nem fog számítani.
Tudtam, mit kell tennem.
Mikor a vonat remegve megállt, a kijárathoz ugrottam. Egy férfi
próbált az utamba ugrani. Fegyvert kerestem és csak egyet találtam.
A tükör. Magasra emeltem, aztán összezúztam a fején. Hallottam a
tükröt összetörni. Vagy talán a koponyája tört be. Vagy mindkettő.
A vagonban az összes üveg kitört, és az emberek minden irányba
futottak, több sikoly, sikolyok olyan hangosak voltak, hogy
lehetetlen volt emlékezni a csendre, ami az életemben volt sok
hónapig. Hagytam, hogy a tükör leessen a földre, tudva, hogy azzal
az összes esély elment ezzel az egyel, minden esély, hogy újra
lássam Lindyt.
A tömeg megújult, nyüzsögtek körülöttem, és
keresztülfurakodtam rajtuk, kiengedve a hatalmas üvöltést, hogy
szétkergesse őket. És mikor már négykézláb voltam a padlón, abban
a helyzetben voltam a leggyorsabb, legádázabb, futottam a
kijárathoz.
– Nyomjátok a sínekre! – kiáltotta valaki újra.
– Igen! Nyomjátok a szörnyet a sínekre.
Testek, préselés, nyomulnak hozzám, a hőjük és szaguk. Az ajtók
zárva, és a vonat elhúzott, és ők nyomtak engem, nyomtak engem.
Tudtam, ha egyszer a vonat elment, sikerül nekik a sínekre nyomni,
talán ott tartanak engem, míg a rendőrség megérkezik. Vagy a
következő vonat.
Ami teljesen rendben van, ha nem Lindy.
Az összes éjszaka, amit, azzal töltöttem, hogy uraljam a
szörnyszerű dühömet, bevontam a karmaimat és agyaraimat, amik
kint voltak most. Az agyaraim csupaszok voltak. A karmaim
fedetlenek. Keresztülugrottam a tömegen. Nem voltam ember, de egy
oroszlán, egy medve, egy farkas. Szörny voltam. Az ordításom
megrázta az állomást, elfedve minden zajt, a vonatokat, az
embereket. A karmaim hússal találkoztak és a tömeg szétszóródott.
Ha elkapnak, biztosan megölnek. Keresztülnyomultam a tömegen és
196

futottam – nem, ugrottam. Igen, ugrottam, mint egy állat négylábon
fel és hirtelen üres léptekkel az utcára.
Kint a levegő csendes volt. Ez nem tart sokáig. Levettem, még
mindig négylábon, mert ez volt a leggyorsabb, legbiztonságosabb
mód. Volt néhány ember azokon az utcákon abban az órában, közel
éjfélhez. De még a kemény kinézetű banda tagjai szétváltak, engem
látva.
Nem volt tükör, hogy vezessen, csak a memória, a memória és az
állati ösztön. Emlékeztem, hol volt Lindy. Emlékeztem a sikolyaira.
Hallottam őket újra a fülemben. Követtem őket. Egy tömb. Egy
másik. Még mindig éreztem, mintha üldöznének. Nem számított.
Senki sem tudott elkapni. Követtem Lindy sikolyait keresztül a
sikátoron és a mellékutcában, fel a lépcsőn, és be a szobába.
Ott volt, hogy én megálltam.
197

8
Néztem őket. A férfi fogta a karját. – Nincs pénz, huh? – morogta. –
Az apád azt mondta, arra jó lennél, hogy. De ha nincs pénzed, van
más mód a fizetésre.
– Nem! Engedjen el!
– Lindy?
A férfi és az áldozat megfordultak. Lindy volt, rendben. Az
ösztöneim, bár állatiak voltak, igaz volt. A férfi – a szörnyeteg – a
haját tartotta. Fegyvert tartott a fejéhez.
– Lindy! – Felé indultam.
– Te itt vagy!
– Ne mozdulj, vagy lelövöm.
A fejéhez tartotta a fegyvert. Nem tudta bántani. Nem azért jöttem
el ilyen messzire, hogy bántani tudja. Anélkül, hogy tudtam volna,
kiengedtem egy halk morgást, egy állat hamarosan támad.
– Komolyan mondom – mondta. – Ne –
Megállt. Meglátott, és a szörny szeme találkozott az én szörny
szememmel, és az állat, aki voltam, félelmet szimatolt.
– Mi a – ?
– Ha bántod őt – mondtam, a hangomban több volt az állati, mint
az emberi – megöllek.
– Ne egyél meg! – kiáltotta.
És a fegyvert Lindyről rám fordította.
198

Ez volt minden, amire szükségem volt. Ugrottam. A fogaim a
karjába, a karmaim a nyakába. Egy lövés dördült el. A fogaim a
nyakában voltak.
És aztán megállt mozogni.
Ledobtam magamról és legyűrtem a földre.
Véreztem. Elvileg nem vérezhetnék. Félrenéztem. A vérzés nem
állt meg. Talán a bőröm nem tudja begyógyítani a sebet, ha a sebben
van a golyó. Ennek lenne értelme. De fájt.
Lindy hozzám futott, keresztülbukott a sebesült tettesen. – Adrian,
itt vagy.
– Itt vagyok – értettem egyet. A világ egyre zavarosabb, olyan
zavaros és sötét, és tiszta és édes illatú, mint egy rózsa.
– De honnan tudtad? – mondta. – Honnan tudtad, hol vagyok?
– Tudtam. – A gyomrom fájt itt, ahol a golyó volt. – Tudtam a… –
Varázslat. Szerelem. Állati ösztön. Ahogy Jane tudta Rochesterről. –
Csak tudtam. – Érte nyúltam.
– Hívnom kellene a rendőrséget. Vagy a mentőket. – Indult.
A tömegre gondoltam a metróban, ahogy a rendőrök
megérkeznek, hogy megtaláljanak, elvigyenek meghalni egy járőr
kocsiban, egyedül, elveszítve Lindyt, mikor végre megtaláltam őt.
Megragadtam a karját. – Kérlek, kérlek, ne. Maradj velem. Légy
velem.
– Veled akarok lenni. – Zokogott most. Azt mondtad, visszajössz
ide tavasszal. És én akartam. Az apám elfuserálta, mint mindig, és
megígérte, hogy bevonul rehabra, és munkát szerez. Megtette, egy
hétig. De aztán kilépett. Azt mondta, nem kell csak azért dolgoznia,
mert ezt akarom tőle. Ugyanaz a dolog volt, amit mindig mondott, de
most más volt.
– Miért? – Próbáltam megtartani a normális hangomat. Ha
megtudja, hogyan sérültem meg, elmenne, a rendőrségért.
Annyira fájt. Annyira, mintha az élet átszivárgott volna a
bőrömön. Nem néztem meg, mert tudtam, hogy véres lenne. – Mert
veled akartam lenni. Előtte csak azt tudtam, milyen a lányának lenni,
napról napra élni és várni, hogy vége legyen. De most tudom milyen,
amikor valaki beszél velem, vigyáz rám… velem van… és…
199

– Szeret téged? – A szavakat ziháltam, és a szemem sarkából meg
tudtam nézni az órámat egy kézmozdulattal.
11:59. Átalakulok reggel. Vége volt. De Lindyvel voltam. Ez elég
volt. – Miért nem jöttél vissza?
– Akartam, de elvesztettem a címedet. Az apám erővel vitt a
házadba, és most nem mondta meg, hol volt. Hazudott, mikor
megkérdeztem, vagy azt mondta, nem tudja. De emlékeztem, hogy a
házad közel van egy metró állomáshoz. Láttam az ablakból,
emlékszel?
Bólintottam.
– Így úgy döntöttem, elmegyek minden állomásra Brooklynban,
aztán keresem a házat a közelben üvegházzal. Elmentem, minden nap
iskola után. De túl lassú volt, és ma este úgy döntöttem, hogy
megtalállak. Ha keresztül kell sétálnom minden inchen Brooklynban,
a nevedet hívogatva, szeretnélek megtalálni.
– A nevemet hívogatva?
– Mint Jane Eyre. Csak újra olvastam múlt héten, és rád
gondoltam – hogyan voltak a szerelmesek elválasztva, és –
– Szerelmesek?
Annyira nehéz volt nyitva tartani a szemem. Velem volt. Csak
most kell megállnom.
– Nem! A mentőket kellene hívnom. Ha bármi történt veled, én –
Nehézséggel feltoltam magam. – Szeretlek, Lindy.
Éjfél volt. Vége volt. Szörny leszek örökre. De Lindy visszajött.
Itt volt.
– Tudom, én túl csúnya vagyok a szerelmedre – mondtam. De
mindig…
– Én is szeretlek, Adrian. De kérlek, engedd meg –
Megragadtam a karját és visszahúztam. – Akkor csókolj meg.
Hagyd meg nekem a csókod emlékét, még ha meg is halok.
Túl késő volt. Túl késő volt, de előrehajolt és megcsókolt, a
szememet, az arcomat, és végül az ajaktalan számat.
Elhomályosultam, de kóstoltam őt, éreztem őt. Ez volt minden, amit
akartam. Lindy.
Most boldogan halhatok meg.
200

És a sarokban árnyékot láttam, mozgott.
– Nézz ki, Lindy! – mondtam hirtelen megújult erővel. A levegő
szaga hirtelen különös lett, mint a rózsák. De a képzeletem
szüleményének kellett lenni. – Mögötted! – kiáltottam.
Láttam egy férfit. Próbáltam elérni, utána menni és beleharapni,
mint korábban. De az egész testem zsibbadt és bizsergett, nehéz,
mintha már halott lettem volna. Láttam, hogy Lindy a fegyverért
ugrik a földön. Aztán küzdött, két kéz ragadta meg az egy tárgyat.
Lövések, üvegtörés. Aztán az árnyék az ablakhoz futott.
Lindy felém fordult. Ő tartotta a füstölgő fegyvert.
– Adrian? Elindult a sötétségben, mintha nem látna engem. Aztán
a világ fekete volt és forgott. A levegőnek most nehéz rózsa illata
volt. És a kezem alatt éreztem valamit. Rózsaszirmok. Mindenhol ott
voltak, a kezem alatt és a testemen, és még Lindy hajában is. Honnan
jöttek?
– Itt vagyok, szerelmem. – Azt mondtam, szerelmem? Én? De a
testem annyira érzékeny volt, mintha semmi nem fájna többé. Nem
fájt már. Már halott voltam?
Mégis, furcsán nézett rám. Végül megszólalt.
– Kyle Kingsbury? De… hol vagy Adrian?
Rosszul hallottam. – Itt vagyok. De hogy hívtál?
– Kyle Kingsbury, igaz? A Tuttle iskolából. Talán nem emlékszel
rám, de egyszer adtál nekem egy rózsát. – Megállt, jobbra – balra
nézett. – A rózsa… Adrian!
– Lindy… – A szemem elé emeltem a kezem, és egy ember keze
volt. Egy férfi keze. Olyan tökéletes. Megérintettem az arcomat. Egy
férfi arca! – Lindy, én vagyok.
– Nem értem. Hol van a fiú, aki ezelőtt itt volt? A neve Adrian, és
ő volt –
– Csúnya? Visszataszító.
– Nem! Megsebesült. Meg kell találnom! – Az ajtóhoz indult.
– Lindy! – Lábra küzdöttem magam. Az erőm visszatért, és mikor
lenéztem, nem volt vér, nem volt fájdalom. Meggyógyultam minden
módon. Lindy az ajtóhoz futott, és én utána, jobban voltam. Életben
voltam és jól, és kezét az enyémbe kaptam. – Kérlek, várj.
201

– Nem tudok, Kyle. – Nem érted. Volt egy fiú itt és ő volt –
– Én. – Megragadtam a másik kezét. – Én voltam.
– Nem! – Próbált kiszabadulni, de tartottam a kezét. – Nem, ő
nem te vagy.
– Kérlek. – Magam felé húztam. Magasabb voltam, mint Kyle volt
azelőtt, és erősebb. Magamhoz húztam, így nem tudott elmenni.
Küzdött ellenem, ütött és rugdosott. – Kérlek, Lindy, csak hunyd be a
szemed, és tudni fogd, hogy én vagyok az igazi. – Köré fontam
karomat és a másik karomat a szeme elé tettem.
Abban a pillanatban feladta, többnyire. Azt mondtam, – Egy éjjel
villámló vihar volt. Lejöttél, rémüldöztél, popcornt csináltunk – két
zacskóval – és a Herceg menyasszonyát néztük. – Megálltam.
Megfagyott. – Ismered a hangom, Lindy? Mikor a film véget ért,
elaludtál. Felemeltelek, és szobádba vittelek.
Nekem dőlt most, mintha a támogatásomra volna szüksége.
Folytattam. – Felébredtél a sötétben és beszéltél hozzám. Azt
mondtad, a hangom ismerős. Ismerős volt. Én voltam. Kyle. Adrian.
Ugyanazok vagyunk. Mindig emlékezni fogok a napra, mert ez volt
az első alkalom, hogy reméltem, az első alkalom, hogy anélkül
beszéltünk, hogy észrevetted volna a csúnyaságomat, kevesebb
voltam, mint emberi. Az első alkalom, hogy azt gondoltam, tudnál
szeretni.
Felém fordult. – Adrian? De hogyan?
– Varázslat. Egy boszorkány varázslat alá tett – azt mondhatnám,
hogy kegyetlen varázslat, de igazából nem volt az, mert hozzád
vezetett.
– Hogyan tört meg a varázs?
– Varázslat. Varázslat volt, és a varázslatot szerelemnek hívják.
Szeretlek, Lindy. – Odahajoltam és megcsókoltam. Visszacsókolt.
– Adrian!
– Igen. – Nevettem. Nem tudtam segíteni.
– Hazavinnél most? – mondta. – A te otthonodba.
Bólintottam. – Metróval megyünk. – Lenéztem a ruhámra, a túl
nagy szörny ruhámra. – Tudom, kicsit furcsán nézek ki, de talán
senki sem veszi észre.
202

Mr. Anderson: Üdvözlöm a ma esti chatelőket.
Grizzlyguy: Hé, mindenki. Van néhány ember, akivel szeretnék
találkozni.
SnowGirl: Helló, Hófehérke vagyok. De nem *az* a Hófehérke.
RoseRed: Mindig ezt mondod. Hülyén hangzik.
SnowGirl: Csak dühös vagy, mert nekem van pasim.
Mr. Anderson: Hölgyeim, hölgyeim…
Grizzlyguy: Mindegy, ez Hófehérke. Jegyesek vagyunk.
BeastNYC: Helló, mindenki. Van valaki, akit mindenkinek be
akarok mutatni. Ő Lindy. Megtörte az átkomat. Nem vagyok szörny
többé!!!
LilLindarosa: Helló mindenki. Jó itt lenni.
SnowGirl: Gratula.
RoseRed: Ez nagyszerű.
Mr. Anderson: Már akartam veled beszélni, Beast. Hallottam a
szörnyről, aki elszabadult a metró rendszerben. Te voltál?
BeastNYC: Természetesen nem!
LilLindarose: mindenki képzeletének koholmánya ;)
BeastNYC: De pontosan azon a napon történt, hogy egymásra
találtunk.
LilLindarose: Vonjátok le a saját következtetéseteket.
Froggie: Van néhány új hírem
BeastNYC: Mi az, Froggie?
Froggie: Találkoztam egy hercegnővel.
Grizzlyguy: Komoly? Megcsókolt vagy mire van szükséged a
varázslat megtöréséhez?
Froggie: Nem messze, de azt mondta meg fog.
BeastNYC: Ez nagyszerű, Frog. Hogy találkoztatok?
Froggie: A Gameboyával w játszott és beleejtette a tavamba.
Megszárítottam neki és azt mondta, meg fog csókolni.
Mr. Anderson: Csodálatos, Froggie!
Froggie: nem reménykedem, hercegnők tudnak megbízhatatlanok
lenni.
Mr. Anderson: Szóval ez érdekes. Úgy tűnik, mindenki
megtalálta az igaz szerelmet.
203

BeastNYC: Nem mindenki.
Grizzlyguy: Úgy érti SilentMaid. V szomorú.
BeastNYC: Igen. Hiányzik.
Mr. Anderson: Ahogy mondtam…
Froggie: Istenem hercegnő itt van GG kívánj szerencsét.
Froggie kilépett a beszélgetésből.
Mr. Anderson: Nos, talán fel kellene mindannyiunknak hívni
este. Gratulálok a boldog pároknak. Lesznek-e hamarosan esküvői
harangok?
SnowGirl: Határozottan. Úgy értem, ha segítesz a pasinak
megölni egy törpét, el kell vegyen.
RoseRed: Mindig ilyen volt, kikap magának valamit.
BeastNYC: Nekünk nem most. Még gimibe járunk. De egyszer…
LilLindarose: Egyszer…
BeastNYC: Mindegy, este. És köszönöm a támogatást.
BeastNYC kilépett a beszélgetésből.
204

6. rész:
BOLDOGAN ÉLTEK MÍG
Fordította: Huncut Angyal
1
Egy perccel később, mikor elléptünk az épülettől, láttunk a helyet
körülvevő rendőrségi autókat. Az emberek tömege és a riporterek
minden állomástól, beleértve az apámat is, ott voltak. És ott volt a
srác, a csavargó, aki Lindyt tartotta. Hozzájuk beszélt.
– Ő az! – kiáltotta, mikor meglátott minket. – Ez a szörnyeteg
támadt meg minket.
Telefoncsörgés hallatszott ki a tömegből, ahogy néztek engem,
aztán láttak, hogy nem vagyok szörnyeteg.
– Az a szörnyeteg? – kiáltott fel egy női riporter az apám
állomásáról.
205

– Máshogy nézett ki ezelőtt. Agyarai és karmai voltak és… szőrös
volt mindenhol.
A riporter Lindyhez fordult, nyilván abban a reményben, hogy
mentse a sztoriját. – Hölgyem, látta a szörnyet?
– Természetesen nem – nézett rám Lindy. Megérintette a hajam. –
Soha nem láttam a szörnyet. De az embert…
A csavargóhoz fordult. – Megtámadott engem. Megölt volna, de
az a srác berontott és megmentett.
– Mondtam magának – kiabált a csavargó. – Ő a szörnyeteg. Ez
varázslat, ami átváltoztatta.
– Varázslat. – Lindy nevetése kissé erőltetett volt, kicsit hamis. A
tömeg is nevetett. – Varázslat és szörnyek, csak a mesékben léteznek
– vagy drog okozta hallucinációkban. De a hősök és gonosztevők
valóságosak.
Most a mikrofon az arcomban volt. – Látta a szörnyet?
– Nem. Nem láttam a szörnyet. – Elvettem a mikrofont a
riportertől, hiteles, mintha az apám lett volna.
– De volt itt egy szörny, talán csak egy rendes fickó
bőrbetegséggel vagy valami. Talán csak némi megértésre van
szüksége. Talán túlságosan elítéljük az embereket a kinézetük miatt,
mert ez könnyebb, mint látni, ami valóban fontos.
A riporter visszavette a mikrofont. – Nos, ez lüke volt. Elfordult
tőle, és a kamerába beszélt. – Nincs bizonyíték a szörny titokzatos
esetéről, aki rettegésben tartotta a metró utazóit Brooklynban ma
este.
A tömeg kezdett szétoszlani. Egy tiszt megragadta a csavargót. –
Ne olyan gyorsan haver. El kell kérnem a személyidet. Úgy tűnik,
feltételesen vagy szabadlábon… és a lány fegyverről beszélt. –
Lindyhez és hozzám fordult. – Nem lenne gond, hogy bejöjjön az
őrsre, és vallomást tegyen a történtekről?
– Egyáltalán nem, őrmester – mondtam, arra gondolva, mennyire
felidegesítetem az apámat, nem említve, mennyire kiakasztja ez az
egész – Szörny a metróban – sztori, különösen, mikor látta a
tudósítást a saját állomásán. Talán a nappalimban ült már.
206

– Nem megyek sehová – mondta Lindy. – Addig, amíg velem nem
jön.
Az őrmester a szemét forgatta. – Gyerekszerelem. Őrület.
Talán még morgott valamit, ne nem hallottam. Túl elfoglaltak
voltunk, csókolóztunk.
207

2
Órák teltek el, mielőtt hazafelé fordultunk, de mikor hazaértünk,
Apa ott volt, CBS Reggeli Híreit nézte. A kivetítőre a riporter mögött
az volt írva, szörny a metróban? és egy farkasszerű lényt mutattak.
Apa nyakkendője ki volt oldva. Kócos volt.
– Tudsz erről bármit, Kyle? – Mutatott a tv-re, nem véve észre az
átváltozásomat. – Miért lenne? – Vontam meg a vállam. –
Nyilvánvalóan nem vagyok szörny. – Akkor felnézett. – Nem, te
nem, ugye? – Mikor történt ez?
Arra értette, hogy hír előtt vagy után történt. Nem válaszoltam a
kérdésére. – Apa, ő Lindy.
– Örülök, hogy találkoztunk, Lindy. – A legjobb bemondó
mosolyát mutatta rá, egyszerre vette számra a Jane Austin pólóját,
régi cipőit, és márkátlan farmerját, amíg teljesen kihagyta az arcát.
Tipikus. Belehalna, ha felvenné a szemkontaktust vele? – Nos, ez
megkívánja az ünneplést. Elvihetlek titeket reggelizni?
Ez is tipikus. Most, hogy normális voltam, velem akarja tölteni az
idejét. Lindyre pillantottam. Összeráncolta az orrát.
– Nem hiszem – mondtam. – Beszélnem kell Willel és Magdával,
itt voltak velem egész idő alatt. És aztán összeesem. Egész éjszaka
kint voltam. – Nagyon élveztem az arcára nézni, mikor ezt mondtam.
– De héé, nemsokára tényleg igazán megtehetjük. – Mondjuk, az
évben vagy hogy.
208

Miután elment, felmentem megkeresni Willt.
Alig volt öt óra, így természetesen Will aludt még, mikor az
ajtaján kopogtam. Hangosabban kopogtam.
– Adrian, talán ez várhat, amíg felébred. Alszik – hajolt felém
Lindy. – És azt hiszem, elüthetjük az időt valamiképp. Annyira
hiányoztál.
– Te is nekem. – Megcsókoltam. A télre gondoltam. Már olyan
halott lennék, mint az egyik rózsám, de nem akartam bevallani saját
magamnak. – De beszélnem kell vele most. Ez fontos. Azt hiszem,
megérti, miért. Tudom, hogy meg fogja.
Keményebben kopogtam. – Nyisd ki, álomszuszék.
Fojtott hang hallatszódott ki az ajtó mögül. – Idő van?
– Ideje, hogy lásd a világosságot. Nyisd ki!
– Rád fogom vizeltetni Pilotot.
– Ő egy segítő kutya, nem egy figyelő. Nyisd ki az ajtót.
Először nem volt más hang, és azt gondoltam, visszaaludt. Aztán,
mikor újra kopogni akartam, lépéseket hallottam. Az ajtó kinyílt.
Figyeltem, ahogy a fény Will szemébe talál.
– Mi a – Jobbra, majd balra nézett, a szeme úgy fókuszált rám,
mintha soha nem látott volna még ezelőtt. – De hogyan… ki vagy te?
– Én vagyok, Adrian. És ő itt Lindy. Látsz minket, haver?
– Igen. Legalább is azt hiszem. De ez talán egy álom. El akarod
hitetni velem, hogy egy undorító szörny voltál.
– És te meg azt, hogy vak vagy. A dolgok változnak.
Most Will nevetett, körbetáncolta a szobát. – Igen! A dolgok
változnak. Nem hiszem el. És Lindy? Te vagy az? Visszajöttél
Adrianhoz?
– Igen. Még mindig nem értem teljesen, de boldog vagyok.
Annyira boldog. – Magához szorította Willt, és Pilotot, aki általában
jól viselkedik, látva, hogy igazából a szolgálatai, mint vakvezető
kutya többé nem szükséges, ugrált fel és le, nyalogatva és ugatva
mindenkit. Tehát Lindy megölelte őt is.
Mikor befejeztük a körbeugrálást, ünneplést, azt mondtam, – Hol
van Magda?
209

Ha Kendra szavai igazak, valami kell, hogy történjen Magdával is.
Talán újra egyesül a családjával. De nem akartam, hogy most
elmenjen. Szükségem volt Magdára, azt akartam, hogy maradjon.
Lefutottam a folyosón Magda szobájához, Lindy követett.
Dörömböltem az ajtón. Nem volt válasz. Mikor kinyitottam az ajtót,
a szoba üres volt.
– Nem! – Gyakorlatilag szétzúztam Lindy kezét a szorításomban.
Furán nézett rám, és emlékeztem, milyen nagyszerű nap van, milyen
tökéletes nap. Még azt mondtam, – Nem búcsúztam el tőle. Elment
anélkül, hogy elköszönt volna.
– Magda? – Mikor bólintottam, Lindy azt mondta, – Oh, Adrian,
sajnálom.
Elindultam kifelé a szobából. De hirtelen elkaptam valami
villanást az ágyról. Odamentem. Egy ezüsttükör volt, majdnem
olyan, mint amilyen összetörtem előző éjjel a metrón. De ez a tükör
nem volt törött, és belenéztem, a tükörképemet láttam, tökéletes,
ahogy emlékeztem – egyenes szőke haj, kék szem, napbarnított.
Mikor kinyitottam a számat, tökéletes ajkaim felhúzódtak a fehér
fogaimról. És az oldalamon volt a tökéletes lány, a tökéletes lány
nekem. Azt mondtam, – Látni akarom Magdát.
És egyszerre megjelent Kendra tükörképe.
210

3
– Hol van? – mondtam Kendrának. – Találkozzunk a tetőn –
mondta. – A nap hamarosan felkel. – Felmentünk az ötödik emeletre.
Nem voltam itt az utóbbi időben. Most itt voltam Lindyvel,
emlékeztem azokra a magányos napokra, amiket itt töltöttem, ültem a
szófán, és napra mikor együtt leszünk itt. Csodálatos, mikor az élet
második esélyt ad. Kinyitottam az ablakot és felhúztam magam a
tetőre.
Aztán kinyújtottam a karom Lindynek.
A tető lapos volt párkánnyal körbe, szóval tudtunk beszélni. A nap
felkelt. New York City a napsütésben az egyik leggyönyörűbb hely
volt a világon. Az emberek nagy ügyet csinálnak az égvonalból, de
semmi nem hasonlítható a rózsaszín naphoz, amikor keresztül az
épületeken, különösen mikor a kezeddel tartod a lányt, akit szeretsz.
Megcsókoltam a kezét. – Nézd. Ez a leghihetetlenebb reggel vagy
mi?
De Lindy nem nézett a napsütésre vagy rám. Valójában lenézett az
oldalára. Követtem a pillantását és megértettem.
Ott volt Kendra. Ez volt az első alkalom, hogy a varázslat óta
láttam. Gyönyörű volt, mint azon a napon, a haja lilán és zölden és
feketén repkedett az arca körül, a köpenye fekete volt. És mögötte
211

egy csapat varjú, végigültek a tető egyik oldalán, fekete és zöld és
lila a felkelő napban.
– Kyle, jó látni téged.
– Adrian. Jobban szeretem az Adriant.
– Én is, igazából. Illik hozzád. – Odalépett Lindyhez. Vagy
inkább, lebegett. Úgy tűnt, szinte repül. – És Lindy, mi nem
találkoztunk, de Kendra vagyok.
– Kendra, a…
Elmondtam Lindynek mindent Kendráról, míg a rendőrségen
vártunk éjjel.
– Mond csak – mondta Kendra. – A boszorkány. Tudom, hogy az
vagyok. Vannak, akik gonosz boszorkánynak szeretnének hívni. Én
vagyok a felelős az Adrianon lévő varázslatért.
– És büszke vagy rá?
– Egy kicsit. Jobb ember, mint mikor kezdte.
Lindy nem látszott biztosnak, de bólintott, tudván, hogy igaz volt.
– De el kell ismernem, korábbi varázslataim nem voltak sikeresek.
Fiatal koromban többnyire impulzív voltam – valakit békává
változtattam, kérdéseket később. Egy másik boszorkány talált rám,
azt mondta, hogy gyakran használjam az erőmet, felhívta a
figyelmemet a boszorkányságra és a nagy salemi
boszorkányüldözésre. Büntetésképp New Yorkba küldtek dolgozni,
mint szolgát. Azt mondták, ne használjam az erőmet többé.
– De használtad – találtam ki.
Bólintott. – Megtettem, mert egy olyan tinédzserfiú otthonába
kerültem, aki annyira szörnyű és érzéketlen volt, hogy úgy éreztem,
meg kell tanítanom. Varázsigét mondtam.
– Nagyszerű, köszi.
Mellette Lindy megszorította a kezem.
– A többi boszorkány felháborodott. Elmondtam a varázsigét –
egy nagy, nyilvánvalóan sikerült a végén egy olyan eseményt,
mint… oh, mondták, a szörny elszabadult a New York-i metró
rendszerben. Amiatt aggódtak különösen, hogy egy hírbemondó fiát
választottam áldozatul.
– Igen, szívás lehetett neked.
212

Kendra forgatta a szemét. – Szóval azt mondták, maradjak vele
örökre, olyan formában, mint egy családi szolga.
– Magda? – Kitaláltam. – Tehát Magda nem valóságos?
– Igazi. – Kezének egy mozdulatával Kendra átváltozott. Most ő
volt Magda. – Ő én vagyok, Én ő vagyok.
– Wow – mondtam. – Ez… azt hittem… úgy értem, Magda a
barátom volt.
– Az vagyok, kedvesem – Kendra, most Magda mondta. –
Kezdetektől törődtem veled és akartam, hogy boldog legyél. Láttam
a szomorúságot benned, hogy nem látod az igazi szépséget az
életben. Ez volt az, amiért tettem.
– És mi van Willel? Ő is boszorkány?
Magda megrázta a fejét. – Nem. Tudtam Willről, kedves volt
veled és megtanította, amire szükséged volt. És én, alázatos szolga,
javasoltam apádnak, hogy találjon egy vak tanárt neked. Willnek
szüksége volt munkára, és mert önzetlenül kívántál, visszanyerte a
látását.
– De volt egy másik része is a kívánságnak. Azt kívántam… hogy
Magda újra egyesüljön a családjával.
– És így is volt – éjfélkor, múlt éjjel.
– Nem értem.
– Sok szerencsét kívánok, Adrian. – A vállamra tette a kezét és
Lindyére, éreztem az energia áramlását, mint mikor bedugod az ujjad
a konnektor és a hálózati alj közé. Azon töprengtem, mi van, ha
varázslatot tesz ránk. Lindyre néztem, hogy lássam, ha átváltozik
hiénává vagy valamivé, de láttam, hogy jól van.
– Szerencse? – mondtam.
– Nem lesz rá szükséged. Megkerested a szerelmed, gyorsabban,
mint a legtöbb korodbeli pár. Ellentétben a többivel, ti igazán
ismeritek egymást, és figyelmesek vagytok egymáshoz. Mikor
hagytad, hogy Lindy elmenjen és visszatérjen az apjához, tudtam,
hogy működni fog.
– Azt kívántad, értsem meg.
Figyelmen kívül hagyta ezt. – És most, gondolj a kívánságodra.
Magdának. Újra egyesültem a családommal.
213

– Hogy érted ezt?
– Nem beszélj többet. Várakoznak.
Intett a karjával és eltűnt. Legalább is, azt hittem. De Lindy lefelé
mutatott, és mikor észrevettem, hogy a varjú pontosan ott áll, ahol
Magda állt. Gyönyörű varjú volt, nagy és elegáns, fekete szárnyain
lila és zöld tükröződött a napsütésben. Elugrált és csatlakozott a
többiekhez és, mint egyek, felemelkedtek a nap felé fordultak,
keletnek.
– Wow – mondta Lindy mikor eltűntek a látómezőből. – Ez
szívás.
– Micsoda?
– Vártam – udvariasan – nem beszélve. De ha tudtam volna, hogy
a kedves hölgy varjúvá alakul, gyorsan elmondtam volna a
kívánságomat.
– Milyen kívánságodat?
– Nos, igazán boldog vagyok, hogy együtt vagyunk,
természetesen. De úgy szerettelek, úgy, ahogy voltál. Azt gondoltam,
Kyle Kingsbury aranyos volt, meg minden, de Adrian volt az, akivel
szerelembe esetem. Nem láttalak szörnynek egy idő után. Láttam,
hogy egyedülálló vagy. Különleges. Azt hiszem, a kezdetektől
szerettelek. Csak nem értem.
– Szóval azt akarod, hogy a szörny legyek? – mondtam.
Megvonta a vállát. – Azt hiszem, nem igazán praktikus, huh? Úgy
értem, egyszerűbb moziba menni meg ilyenekre a fiúddal, ha… um,
nem egy hír történet.
– Könnyebb alkalmazkodni az iskolákhoz is.
– Rendben.
– Szóval, mi a probléma? – mondtam. – Ugyan az vagyok, nem
számít, hogyan nézek ki.
– Azt hiszem. De volt egy gondolatom, hogy talán
megváltoztathatott volna pár dolgot, mivel boszorkány.
– Például mit?
– Alapvetően magas vagy, szőke és tökéletes.
– Nem gondolom, hogy tökéletes.
214

– Tízből tíz középiskolás lány egyetért abban, hogy tökéletes
vagy.
Sloane-ra gondoltam. – Oké, tegyük fel a vita kedvéért, hogy
tökéletes vagyok. Tehát?
– Ez az, amiért akartam a változást.
– Mint miért? Azt mondtad, tökéletes vagyok.
– Oh, nem tudom. Egy dudor az orrodra, vagy egy szemölcs. Húsz
kiló a derekadra vagy egy nagy pattanás a homlokodra.
– Értem. – Megfogtam Lindy kezét. És miért akarod ezt?
– Mert tökéletes vagy. És én… nos, nem. A pasik, akik
tökéletesen néznek ki, nem járnak olyan lánnyal, aki átlagos. Talán
Adrian King szeret engem, de Kyle Kingsbury marad, vagy jobbat
akar?
– Jobbat? – Ölelésembe fontam. – Lindy, szerettelek, mikor nem
voltam ember. Megcsókoltál, mikor nem volt ajkam. Láttad, mi van
mélyen bennem, mikor nem voltam biztos magamban. Hittél
bennem, nem keresek jobbat, te tökéletes vagy.
– Oh, ha te mondod. – De mosolygott.
– Igen. Kinézhetek bárhogy, ahogy akarod. De gondolj bele, hogy
ez megtörténik valakivel – szörny lesz belőle, aztán visszaváltozik az
igaz szerelem miatt? A legtöbb ember nem hiszi, hogy ez
megtörténhet, de megtörtént velünk. Varázslat. Életünk hátralevő
részében, iskolába járunk és dolgozunk és reggelit eszünk, és tv-t
nézünk, de tudni fogjuk, még ha nem is látjuk, hogy ott van a
varázslat a világban. Nézd meg, ez a boldogan élünk, míg igaz
szerelem, mint a tündérmesékben.
Újra megcsókoltam. Visszacsókolt. Ott álltunk, csókolózva, míg a
nap teljesen felemelkedett az égre és a város reggeli hangjai
elkezdődtek.
Aztán lementünk a földszintre és reggelit készítettünk.
215

Epilógus
Végzős év. – Hé, rajta van a neved. – Lindy hangja gúnyos volt,
ahogy elhaladt a Tuttle végzős bál szavazólistája mellett.
Igen, Lindy és én visszamentünk a Tuttle-ba. Beletelt néhány
húzásába Apámnak, de az osztálytársaink visszafogadtak – suttogták
páran a hátam mögött, hogy kibuktam egy bentlakásos iskolából,
botrányos ügybe keveredtem az igazgató lányával, vagy
idegösszeroppanásom volt, barátságos visszafogadásnak bizonyult. A
Tuttle-ban, valószínűleg az.
– Idegösszeroppanást kellett kapnia. – Hallottam, hogy Sloane
Hagen mondta egy nap, mikor Lindy és én elmentünk mellette a
folyosón. – Vagy talán valamiféle ütést kapott a fejére. Miért lenne
egy olyannal, mit ő?
Úgy látszik, komolyan gondolta, visszahívom, ha visszaváltoztam.
Sok alkalommal utalt rá, hogy várja a hívásomat. Még mindig vár.
Most a szavazásra néztem. Na persze, ott a nevem. – Sajtóhiba
kell, hogy legyen.
– Igen.
– Nem láttam ezeket az embereket két éve. Miért jelölnek engem
a végzősök báljára?
– Nem lehet ezt arra alapozni, ahogyan kinézel, ugye?
– Talán. Mindegy. – Összegyűrtem a lapot, mint egy labdát és
próbáltam a kukába dobni. A szemben lévő terem felé indultam.
216

De a tanár ért oda hamarabb. – Mr. Kingsbury, azt hiszem ez a
tied – mondta. – A jövőben ne az én angol termem legyen a
harmadik bázis.
– Igen, uram.
– Itt nincs különleges bánásmód, Kyle. Senkinek.
– Igen uram. – Tisztelegtem, a zsebembe süllyesztettem a
szavazólapot és az íróasztalomhoz mentem. – Idióta – suttogtam
Lindynek.
Lindy a tanárra nézet. – Kyle arra gondolt, hogy nagyon sajnálja,
és nem fog még egyszer megtörténni.
Körülöttünk vihogtak az emberek. Észrevettem, hogy mindenki
kitölti a szavazócédulákat. Három szemetes kosarat számoltam,
dobásra várva, hogy a tanár elforduljon újra, két papírrepülő, egy
origami, nem számítva az embereket, akik csak üzenetet írtak a
szavazó cédulára. – Nem kell elmennünk a bálra, ugye – mondtam
Lindynek. – Elég béna.
De Lindy azt mondta, – Természetesen elmegyünk. Akarok egy
igazi csokrot tőled – bármilyen színűt, ami tetszik – és a ruhám
tökéletes lesz.
A tanár úgy döntött, elég időnk volt kitölteni a szavazócédulákat,
mert elkezdett tanítani, és egy órán át az angol irodalommal
foglalkoztunk, hogy Lindy és én, végül is már megtanultuk Willel az
otthontanulás éveiben.
Kifelé menet a tanárhoz fordultam. – Szép fiú, jó kis ugratás.
Mr. Fratalli vállat vont. – Hé, nem akarod, hogy az emberek azt
higgyék, kivételezek veled, csak mert egy házban élünk.
– Én nem bánnám. – De vicceltem és adtam neki egy ötöst. –
Találkozunk később, Will?
– Sokkal később. – Mr. Fratalli – Will – válaszolta. – Iskola van
ma este. Nem akarok örökre olyan kis taknyosokat tanítani, mint te.
Will is iskolába megy. Diplomás iskolába, hogy Angol professzor
lehessen. De biztos voltam benne, hogy apám nagyszerű ajánlást írt
neki a Tuttle-ba.
– Oh, igen – mondtam. – Nos, melegen tartjuk a pizzát neked.
217

– Azt gondolom, túl keményen tanulsz ahhoz, hogy legyen időd
pizzát rendelni.
– Akkor rosszul gondolod. Ez az osztály könnyű, ahhoz képest,
amit szoktunk csinálni.
Iskola után Lindy és én rendszerint metróval mentünk a házig
Brooklynba, ahol Willel éltünk.
Az apám felajánlotta nekem, hogy költözzek vissza Manhattenbe
a lakásába az átváltozásom után, de azt gondoltam, maradjunk
együtt, így nemet mondtam. Azt akartam, hogy legyen hol maradnia
Lindynek. Így most mind együtt lakunk.
– Végig akarsz sétálni az eperföldön? – mondtam Lindynek,
ahogy eljöttünk a Tuttle-ből. Kiveszünk pár napot, hogy megnézzük
a kertet.
De ma Lindy megrázta a fejét. – Haza akarok menni, megnézni
valamit.
Bólintottam. Haza. Még mindig bizarr és gyönyörű szó volt
nekem, van egy otthon, ahová megérkezhetek, és ahonnan
elmehetek, ahol az emberek olyanok, mint én.
Mikor elértük a házat, Lindy eltűnt az emeleten. A szobája még
mindig a harmadik emeleten volt, és zajt hallottam felülről.
Felkaptam a tükröt, amit mindig a nappaliban tartottunk, nagy
becsben, a megjavított tükör, amit Kendra hozott aznap, hogy a
varázslat megtört. – Látni akarom Lindyt – mondtam neki.
De tudtam, mi lesz, csak a saját arcomat láttam. A varázslatnak
vége, de a hatása örökké él.
Egyértelműen varázslat volt abban, hogy Lindy és én
összejöttünk.
Lindy lejött az emeletről.
– Hol van? – mondta.
– Hol micsoda? – Kiürítettem egy Cheetos zacskót és egy üveg
tejet. Végül kitaláltam, hol van minden a konyhában.
– Ida ruhája – mondta Lindy. – Az akarom felvenni a táncra.
– Azt akarod viselni?
– Igen. Mi a baj vele?
– Semmi. – Vettem egy másik marék Cheetos-t.
218

– Csak mert nem új?
Megráztam a fejem, emlékezve a találkozásomra Kendrával. – Az
emberek új ruhát vesznek a bálra. – Pofon akartam vágni a srácot –
oh igen – aki én voltam. – Csak… nem vagyok biztos benne, hogy
akarom, hogy más emberek lássák… hogy tudják… felejtsd el. Jó
lesz.
– Sajnálod, hogy nem valami bálkirálynővel mész vagy valami?
– Igen, igaz. Nem. Nem. Ne tegyél fel hülye kérdéseket. Rendben
van.
Mosolygott. – Akkor hol van a ruha?
Másfelé néztem. – A szobámban a matracom alatt.
Viccesen nézett rám. – Miért lenne ott? Felvetted? Ez az, amiért
nem akarod, hogy felvegyem? – Viccelt, de akkor is…
– Nem. – Elindultam az emeletre a ruháért. Nem számítottam rá,
hogy követni fog, de azt tette. Besétáltam a szobámba, a rózsakert
mellett, majd felemeltem a matracot és kivettem a zöld szatént a
helyről és a tavaszi dobozt. Emlékeztem a napra, mikor
megszagoltam a parfümjét, bár soha nem mondanám el neki, egy
millió év múlva sem. Mégis, emlékszem az első napra, hogy láttam a
ruhát, az első napra, hogy megláttam benne, annyira féltem
megérinteni, de reméltem talán belém szeret. – Itt van. Vedd fel.
Megvizsgálta. – Oh, néhány gyöngy lóg rajta. Talán igazad van,
hogy nem kellene ezt viselnem.
– Megjavíttathatod. Vidd el a tisztítóba. De előbb vedd fel. –
Hirtelen nagyon szerettem volna újra benne látni.
Egy pillanattal később viselte is, és pontosan olyan volt, mint
amire emlékeztem, a hűvös zöld szatén a meleg rózsaszín bőrével
ellentétben. – Wow – mondtam. – Gyönyörű vagy.
Megvizsgálta magát a tükörben. – Igazad van. Ragyogó vagyok.
– És igen szerény. – Most kérdezhetek valamit?
– Micsodát?
Kinyújtottam a kezem neki. – Szabad egy táncra?
219