alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

engem. És egy másik én nem tudta elviselni a gondolatot. Wimberly
nem csupán a számát változtatta meg. Az év végén elment a Tuttleből
is.
– Igazad van – mondtam. – Seggfej voltam. Nem teszem meg
újra.
Majdnem elhittem. Igaza volt. Kedvesebbnek kell lennem. Nem
tudtam, miért gondoltam és voltam néha kegyetlen. Néha azt
mondtam magamnak, kedvesebbnek kellene lennem az emberekhez.
De mindig, egy óra múlva vagy később, elfelejtettem, mert jó érzés
volt felettük állni. Talán a pszichológia, néhány pasi a TV-ből, azt
mondanák, úgy érzem fontos, mert a szüleim nem fordítottak
figyelmet rám vagy valami. De nem így volt, nem igazán. Ez csak
olyan volt, mit valami, amin nem tudtam segíteni.
A nappaliban a nagyapám órája elkezdte elütni az éjfélt.
– Igazad van – mondta a boszorkányt, kitárta a karját. – Nem
fogod megtenni újra. Néhány országban, mikor egy férfi lop,
levágják a kezét. Ha a férfi megerőszakol valakit, kasztrálják. Ilyen
módon próbálják távol tartani a bűnözőket a bűnözéstől. – Az óra
még mindig kattogott, Kilenc. Tíz. A szoba fénylett és majdnem
forgott.
– Őrült vagy? – A kezét néztem, néztem, ha kés van nála, ha
próbálja használni és megvágni engem. Gondoltam, tényleg részeg
vagyok, mert ez nem történhet meg. Nem tudhat varázsolni. Ennyi.
Ez valami részeges hallucináció lehet.
Az óra befejezte a kattogást. Kendra megérintette a vállam,
elfordított magától, így a tükör felé néztem a komódom felett. – Kyle
Kingsbury, íme.
Megfordultam és tátott szájjal bámultam a látványt.
– Mit tettél velem? – Mikor ezt mondtam, a hangom más volt.
Üvöltés jött ki belőlem.
Kezével csillámlót suhintott.
– Átváltoztattalak téged, az igazi önmagadra.
Szörnyeteg voltam.
36