alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

Jött egy másik lány, hogy átvegye Bronwen műszakját, és
bementünk a táncolni. Most, hogy állt, és a haja nem volt útban,
láttam, hogy felhasította Dorothy-kötényének nyakkivágását, és a
blúza nyitva volt, így valamelyest szexin nézett ki. Egy pók volt
tetoválva a bal melle fölé. – Ez a kedvencem – mondtam gyengéden
hozzáérve, megkockáztatva, hogy úgy véli, egy hamis gumikézzel
érintettem meg, így talán nem bánná.
– Órákig ültem a fenekemen – mondta. – Táncoljunk!
– Hány óra van?
– Majdnem éjfél.
– A boszorkányok órája – a táncparkettre vezettem. A gyors szám,
amit az előbb játszottak beleolvadt egy lassúba, és én közelebb
húztam magamhoz.
– Szóval, hogy nézel ki igazából ez alatt? – kérdezte.
– Miért fontos ez?
– Csak azon töprengtem, láttalak-e már ezelőtt.
Vállat vontam. – Nem hiszem. Te nem vagy ismerős.
– Talán nem. Sok tevékenységben veszel részt?
– Valamikor igen – mondtam, eszembe jutott, mit mondott Kendra
a hazugságról. – De mostanában inkább csak olvasok. És sokat
kertészkedek.
– A kertészkedés egy elég furcsa hobbi errefelé.
– Van egy kicsi kert a házam mögött. Szeretem nézni, ahogy a
rózsák nőnek. Arra gondoltam, hogy építek egy üvegházat, hogy
lássam őket télen is.
Ahogy kimondtam, rájöttem, hogy valóban ezt terveztem. – Az jó!
Soha nem találkoztam még olyan fiúval, akit érdekeltek a virágok.
– Mindenkinek szüksége van szépségre az életében – közelebb
húztam, és éreztem a teste melegét a mellkasomon. – De komolyan,
hogy nézel ki?
– Mit van, ha úgy nézek ki, mint az operaház fantomja, vagy
valami hasonló?
– Hmm – nevetett. – Nagyon romantikus volt – a „Music of the
Night”, meg minden. Majdnem azt kívántam, bár Christine vele
jönne össze. Azt hiszem, a nők többsége így volt vele.
103