alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

4
Két nappal később, hajnali négykor a földszinten vártam, amíg
Magda felébreszti Lindyt és az ajtóig megy.
Sötét volt, azért kinéztem az ablakon, mivel senki sem láthatott
meg. Körülöttünk a Város ami Soha Nem Alszik aludt. Az utcák
üresek. Havazott egy kicsit éjszaka egy keveset és a járdán nem
voltak lábnyomok. Még kamion nyomok sem voltak.
– Hová megyünk? – mondta Lindy, mikor lejött a földszintre.
– Bízol bennem? – Visszatartottam a lélegzetemet a válaszára
várva. Minden oka megvan, hogy ne bízzon bennem. Elraboltam őt,
foglyul ejtettem, de inkább meghalnék, mint hogy akár egy haja
szálának is ártsak. Reméltem, hogy öt hónap együtt lakással velem,
tudja ezt.
– Igen – mondta, ugyan olyan meglepettnek látszódott, mint én. –
Valami jó helyre megyünk. Azt hiszem tetszeni fog.
– Vigyek magammal valami táskát?
– Eltettem mindent, amire szükséged lehet.
Megérkezett Will, és körbesétáltam Lindyvel ellenőrizni a
biztonsági bejáratokat az épületünkben. Fogtam a csuklóját, de nem
használtam az erőmet. Nem volt többé a foglyom. Ha elfut, hagynom
kell.
170