alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

– Azok, amik a Cupido cserépben vannak, fehérek.
Kinyitottam a szemem. Fehérek. A rózsák, amik olyan intenzív
emlékeket hoztak vissza, fehérek voltak. Eszembe jutott, amit Magda
mondott: „Azok, akik nem látják meg az életben az értékes dolgokat,
soha nem lesznek boldogok”.
– Szeretnél segíteni elültetni a többit? – kérdezte Will.
Vállat vontam. – Legalább valamit csinálok.
Willnek meg kellett mutatnia, mennyi földet, tőzeget és tápot kell
tenni a cserépbe. – Városi gyerek sosem csinált ilyet ezelőtt? –
ugratott.
– A virágüzlet szállított minden héten.
Will felnevetett, majd így szólt. – Te komolyan vetted.
Összenyomtam a műanyag dobozt, hogy fellazítsam a földet,
ahogy Will mutatta, majd kiemeltem a tövet, és betettem az üregbe. –
Magda szereti a fehér rózsát.
– Vigyél neki néhányat.
– Nem is tudom.
– Tulajdonképpen ő javasolta a kertet. Elmondta, hogy a
délelőttöket a legfelső szinten töltöd, kifelé bámulva az ablakon.
„Mint egy virág, ami a napot keresi", mondta. Aggódik érted.
– Miért tenné?
– Nem tudom. Talán, mert jószívű.
– Nem lehet. Ez azért van, mert megfizetik érte.
– Őt megfizetik, függetlenül attól, hogy boldog vagy-e vagy sem,
nem igaz?
Igaza volt. Ennek nem volt értelme. Mindig goromba voltam
Magdával, de ő itt volt, és extra dolgokat tett meg nekem. Will is itt
volt.
Neki kezdtem egy másik lyuknak. – Köszi ezért, Will.
– Nem probléma – Felém rúgta a növényi tápos zsákot, hogy
emlékeztessen, mi a következő lépés.
Később szedtem három fehér rózsát, és felvittem Magdának. Oda
akartam adni nekik, de amikor felértem, hülyeségnek éreztem.
Úgyhogy a tűzhely mellett hagytam őket, ahol vacsorát szokott főzni.
Reméltem, tudni fogja, hogy tőlem vannak, nem Willtől. De amikor
86