alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

trófeáimat, és minden ruhadarabot a szekrényemben – egyik sem jött
rám többé. Felvettem egy üvegszilánkot és belenéztem.
Borzalmas. Leeresztettem az üveget, láttam egy darabot a
nyakamból, elég is volt az egészből. Soha nem találkozhatok a
barátaimmal, az apámmal, soha nem fogadnák el azt, amivé váltam.
– Kyle!
A hangja meglepett, és az üveget a földre ejtettem. A sokk, amire
szükségem volt, az érzékeimben volt. Az apám megjavíthatná.
Gazdag férfi volt. Ismert plasztikai sebészeket, bőrgyógyászokat –
legjobbakat New York-ban. Megjavíthatná ezt.
És ha nem tudná, volt még idő másra.
Az ajtóhoz indultam.
Egyszer, mikor kisgyerek voltam, a Times Square-en sétáltam a
dadámmal, és felnéztem és láttam Apát a JumboTron kivetítőn.
Mindenki felett. A dada próbált sietni velem, de nem hagytam abba a
bámulást, és észrevettem, hogy más emberek is felnéznek a tv-re,
nézik az apámat.
Következő reggelen, Apa fürdőköpenyben volt, anyámmal beszélt
valamilyen nagy sztoriról, amit leadott előző éjjel, amire azok az
emberek felnéztek. Féltem még ránézni is. Még mindig látom őt,
nagyobbnak mindennél és magasan felettem, az ég részeként, mint
Isten. Féltem tőle. Az iskolában aznap, elmondtam mindenkinek,
hogy az apám a legfontosabb ember a világon.
Régen történt. Most, tudtam, hogy az Apám nem tökéletes, nem
Isten. A fürdőszobába mentem miután ott volt, és tudtam, hogy az is
büdös.
De féltem újra, mikor az ajtóhoz mentem. Álltam, kezemmel a
kilincsen, a szőrös arcom közel a fához.
– Itt vagyok, – mondtam nagyon lágyan. – Kinyitom az ajtót.
– Akkor nyisd ki.
Kinyitottam az ajtót. Úgy tűnt minden hang elhalkult Manhattanben,
és abban a pillanatban hallottam mindent, mintha kint lennék az
erdőben: a hálószobám ajtajának súrlódását a szőnyegen, a
lélegzetemet, a szívverésemet. Nem tudtam elképzelni, mihez kezd
az apám, hogy fog reagálni arra, hogy a fia szörny lett.
43