alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

– Mindig így gondoltam. De mondd meg nekem, Adrian, miért
gondolod így?
– Azt hittem, le lesz nyűgözve a dolgoktól, amiket vettem neki, a
gyönyörű bútor, és a ruhák. Ő szegény, és azt gondoltam, hogy ha
veszek neki ékszereket és szép dolgokat, ad nekem egy esélyt. De
nem kér belőle.
Will mosolygott. – Nem, nem fog. Csak a szabadságát akarja.
Nem?
– Igaz. – A Tuttle-ra gondoltam, a táncra, hogy mit mondtam
Trey-nek, hogy az iskolai bál legalizált prostitúció. Úgy tűnt, nagyon
régen történt. – Soha nem találkoztam olyannal, aki nem vásárolt. Ez
hasonlóvá tesz engem hozzá.
– Kívánom, hogy a megértés elég legyen az átok megtöréséhez.
Büszke vagyok rád ezért.
Büszke rád. Soha nem mondta nekem senki, és a másik, szerettem
volna megölelni Willt, csakhogy érezzek egy másik ember lényt. De
az nagyon furcsa lett volna.
Azon az éjszakán ébren feküdtem később, mint általában,
hallgatva a régi ház hangjait. – Rendeződés – néhány ember így
nevezte. De azt hiszem, lépéseket hallok az emeleten. Az ő lépései
voltak? Lehetetlen, két emeleten át. De még nem tudtam aludni.
Végül felkeltem és a második emeleti nappaliba mentem, nagyon
halkra állítottam az ESPN-t, így nem zavarja őt. Farmert és pólót
vettem fel, amiben régebben bokszoltam. Még akkor is, hogy azt
ígérte, hogy örökre a szobájában marad, nem akartam
megkockáztatni, hogy többet lásson az arcomnál. Az arcom elég
rossz volt.
Majdnem beleuntam magam az alvásba, mikor ajtónyitódást
hallottam. Lehet, hogy ő az? A folyosón? Talán csak Magda, vagy
esetleg Pilot, gondolkodtam. Még is hangzott, hogy az egyel fentebbi
emeleten volt, Lindy emeletén. Kényszerítettem magam, hogy ne
nézzem meg, tartsam a szemem a tv-n, így nem ijed meg a sötétben
az arcomtól. Vártam.
Ő volt. Hallottam a konyhában, zörgött a tányérral és villával,
elöblítette őket, és a mosogatógépbe helyezte azokat. El akartam
134