alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

– Hogy érted ezt?
– Nem beszélj többet. Várakoznak.
Intett a karjával és eltűnt. Legalább is, azt hittem. De Lindy lefelé
mutatott, és mikor észrevettem, hogy a varjú pontosan ott áll, ahol
Magda állt. Gyönyörű varjú volt, nagy és elegáns, fekete szárnyain
lila és zöld tükröződött a napsütésben. Elugrált és csatlakozott a
többiekhez és, mint egyek, felemelkedtek a nap felé fordultak,
keletnek.
– Wow – mondta Lindy mikor eltűntek a látómezőből. – Ez
szívás.
– Micsoda?
– Vártam – udvariasan – nem beszélve. De ha tudtam volna, hogy
a kedves hölgy varjúvá alakul, gyorsan elmondtam volna a
kívánságomat.
– Milyen kívánságodat?
– Nos, igazán boldog vagyok, hogy együtt vagyunk,
természetesen. De úgy szerettelek, úgy, ahogy voltál. Azt gondoltam,
Kyle Kingsbury aranyos volt, meg minden, de Adrian volt az, akivel
szerelembe esetem. Nem láttalak szörnynek egy idő után. Láttam,
hogy egyedülálló vagy. Különleges. Azt hiszem, a kezdetektől
szerettelek. Csak nem értem.
– Szóval azt akarod, hogy a szörny legyek? – mondtam.
Megvonta a vállát. – Azt hiszem, nem igazán praktikus, huh? Úgy
értem, egyszerűbb moziba menni meg ilyenekre a fiúddal, ha… um,
nem egy hír történet.
– Könnyebb alkalmazkodni az iskolákhoz is.
– Rendben.
– Szóval, mi a probléma? – mondtam. – Ugyan az vagyok, nem
számít, hogyan nézek ki.
– Azt hiszem. De volt egy gondolatom, hogy talán
megváltoztathatott volna pár dolgot, mivel boszorkány.
– Például mit?
– Alapvetően magas vagy, szőke és tökéletes.
– Nem gondolom, hogy tökéletes.
214