alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

a törött lépcsőkkel és a csupasz villanykörtékkel, és kilógó
vezetékekkel, és megállt egy lakásban.
A lakásnak mállott a festése és feljött a linóleum. Dobozok voltak
a könyvespolcok. De minden tisztának tűnt, és Linda a közepén ült,
olvasott. Végül is igazam volt vele kapcsolatban.
Lapozott, majd még egyet, és még egyet. Tíz percig néztem őt
olvasás közben. Igen, unatkoztam. De ez több volt annál. Ez valami
jó volt, hogy így tudott olvasni, és nem figyelni semmi másra maga
körül.
– Hé, te lány! – szólította meg egy hang, és felugrottam. Olyan
csend volt addig, hogy nem vettem észre, hogy más is van a lakásban
vele. Linda felnézett a könyvéből. – Igen?
– Én… fázom. Hozol nekem egy takarót, huh? – Linda sóhajtott
és letette a könyvet, szöveggel lefelé. A címre pillantottam.
Jane Eyre, volt a címe. Unatkoztam annyira, hogy pont arra
gondoltam elolvasom egyszer.
– Oké, – mondta. – Akarsz teát is? – Már felállt és konyhába
indult.
– Igen. – A válasz alig volt több mint morgás. – Csak siess.
Linda megnyitotta a csapot és hagyta folyni, míg elővett egy ütött
kopott teafőzőt. Megtöltötte a főzőt és a tűzhelyre tette. – Hol a
takaró? – A hang dühös volt. – Hozom. Sajnálom. – Egy pillantást
vetett hátra, a könyvére, a szekrényhez sétált és elővett egy
szegényes kék takarót. Odaadta a férfinak, aki egy öreg kanapén
kuporgott. Be volt takarva egy másik takaróval, így nem láttam az
arcát, de borzongott annak ellenére, hogy Augusztus volt. Linda
elrendezte a takarót a válla körül. – Jobb?
– Nem igazán.
– A tea segíteni fog.
Linda elkészítette a teát, és átkutatta a többnyire üres
hűtőszekrényt valamiért, feladta, és bevitte a teát a férfinak. De már
elaludt. Letérdelt mellé, hallgatta. Aztán kinyújtotta a kezét a kanapé
párnája alá keresve valamit. Semmi. Visszament a könyvéhez, teát
ivott. Folytattam a nézését, de nm történt semmi más.
63