alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

Másrészről, jó lenne, ha két– három szavazatot kapnék a
legközelebbi személyektől. És különben is, Trey imádott engem. Az
igazi barát azt akarja, hogy nagyot nyerjek. Egy másik dolog, amit az
apám mindig mondott: „Ne legyél balek, Kyle, barátságon és
szerelmen kívül hagyd a dolgokat. Mert amit a végén mindig találsz,
hogy az egyetlen, aki szeret téged, az te magad vagy.”
Hét vagy nyolc lehettem, mikor először mondta, és azt kérdeztem,
„Mi van veled, Apa?
– Mi?
– Te szeretsz… Engem. Minket. A családodat.
Hosszan nézett rám mielőtt válaszolt. – Az más, Kyle.
Soha nem kérdeztem meg tőle, hogy szeret-e engem. Tudtam,
hogy az igazságot mondta első alkalommal.
Összehajtogattam a szavazatomat, eltartva Trey-től, hogy ne lássa,
magamra szavaztam. Természetesen tudtam, hogy ő is magára
szavazott, de az más volt.
Aztán egy hang jött a terem hátuljából.
– Ez undorító!
Mind megfordultunk.
– Talán valaki szart hagyott az asztala alatt – suttogta Trey.
– Te voltál? – mondtam.
– Nem csinálok már ilyet.
– Undorító – ismételte a hang. Megálltam a beszélgetésben Treyjel,
és arra néztem, ahonnan a hang jött, egy fura gót ült hátul. Kövér
lány volt, olyan folyékony féle fekete ruhákba öltözött, amit
rendszerint boszorkányokon vagy terroristákon látsz (nem volt
egyenruhánk a Tuttle-ban, ez feldühítette azokat a szülőket, akik nem
képesek Dolce & Gabbana-t venni) és a haja zöld volt.
Nyilvánvalóan segélykiáltás volt. Furcsa volt, soha nem vettem észre
ezelőtt. A legtöbb embert itt ismertem egész életemben.
A helyettes túl hülye volt, hogy mellőze a nőt. – Mi az undorító,
Miss… Miss…
– Hilferty – mondta. – Kendra Hilferty.
– Kendra, van valami probléma az asztalával?
10