alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

2
Fordította: Huncut Angyal
Azon az éjszakán, ahogy feküdtem az ágyban, az elalvás határán,
hallottam egy zuhanást. A kezemet a fülemre tettem és nem akartam
felébredni. De aztán üvegcsörömpölést hallottam, és felébredtem.
Az üvegház. Valaki betört az üvegházamba, az egyetlen
menedékembe. Felöltözés nélkül, a nappalimba rohantam és kitártam
az ajtót, ami kivezetett.
– Ki meri zavarni a rózsáimat?
Miért kérdeztem ezt?
Az üvegház fürdött a holdfényben és az utcai lámpák fényében,
világosabb még a lyuk az egyik üveg panelben. A sötét alak a
sarokban volt. A férfi kedvezőtlen belépési helyet választott, közel a
lugashoz. Átesett rajta és a földön feküdt, a rózsa ágak letörtek,
körben piszok.
– A rózsáim! – Rávetettem magam ugyanakkor, mikor ő lyuk felé
ugrott a falon. De az én állat lábaim túl gyorsak voltak neki, túl
erősek. A combjának puha húsába mélyesztettem a karmaimat.
Kieresztett egy ugatást.
– Engedj el! – üvöltötte. – Fegyverem van! Le foglak lőni!
– Tessék. Nem tudtam, vajon legyőzhetetlen vagyok-e a
golyólövéseknek. De a haragom pulzált, lüktetett az ereimben, mint a
tüzes vér, erősebbé téve engem, nem törődőmmé téve. Elvesztettem
114