alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

– Járhatnék a vakok iskolájába? – Félbeszakítottam. – A doktor
megállt a javaslatának vagy ajánlatának a közepén.
– Igen, Kyle?
Ő volt az egyetlen, aki a nevemen szólított. Volt ez a voodoo
fickó Kelet-Village-ben aki az ördög ivadékának nevezett (amely,
gondolom, pontosan sértő volt apának velem kapcsolatban). Ennél a
pontnál távozni akartam, de apu a legvégsőkig beszélt vele amikor –
meglepetés, meglepetés – nem tudott segíteni nekem. Nem igazán
okoltam senkit amiatt, hogy nem akart velem lógni. Én sem akartam
magammal lógni, ezért gondoltam, hogy a javaslatom ragyogó.
– Egy iskola a vakoknak –, mondtam. – Talán járhatnék egy
olyanba. – Tökéletes lenne. Egy vak lány nem látná, hogy milyen
csúnya vagyok, így betudnám vetni a Kingsbury bájt, és eltudnám
érni, hogy szeressen. Azután egyszer csak visszaváltoznék, és vissza
tudnék menni a régi iskolámba.
– De te nem vagy vak, Kyle – mondta a doktor.
– Nem tudnánk nekik azt mondani mégis, hogy az vagyok? Hogy
elvesztettem a látásomat egy vadászbalesetben vagy valami?
Rázta a fejét.
– Nem az van, hogy nem értem, hogy mit érzel, Kyle.
– Igen, igaza van.
– Nem, igazán. Megértem, egy kicsit. Amikor tinédzser voltam,
volt egy nagyon rossz szokásom. Kipróbáltam minden orvosi
kezelést és készítményt, és jobb lett egy kicsit, majd rosszabb.
Annyira csúnyának és bátortalannak éreztem magam, biztos voltam,
hogy soha senki nem törődik velem. De végül felnőttem és
megházasodtam.– Rámutatott egy képre egy csinos szőke nőről.
– Végül is ez azt jelenti, miután befejezte az orvosi iskolát és
csinált egy tonna pénzt, így a nők túlnéztek a külsőjén? – Csattant fel
apu.
– Apu…– Mondtam. De ugyanazt gondoltam.
– Ezt egy pattanáshoz hasonlítja? – Mondta apu, felém intve. – Ő
egy szörny. Felkelt egy reggel, és egy állat lett. Bizonyára, az
orvostudomány…
52