alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

– Nézd – mondtam. – Az estéről. Sajnálom. Nem gondoltam,
hogy komolyan eljössz. Tudom, hogy nem kedvelsz engem, szóval
nem gondoltam, hogy megbántom az érzéseidet. – Kedvesnek kell
lennem. Szemmel láthatóan őrült. Mi van, ha fegyver van a nagy
ruhája alatt?
– Nem.
– Nem, mi?
– Mint te. Vagy megbántottad az érzéseimet.
– Oh. – Úgy néztem rá, ahogy rendszerint a tanáraimra szoktam,
az „Én jó gyerek vagyok” nézéssel. Mikor megtettem, észrevettem
valami furát. Az orra, amiről azt gondoltam ezelőtt hosszú és
boszorkányos. Kellett volna árnyéknak lenni. – Jó. Szóval rendben
vagyunk?
– Nincsenek az érzéseim megbántva, mert tudtam, hogy át fogsz
verni, Kyle, tudom, hogy kegyetlen vagy és könyörtelen, lehetőséget
adtam, megbántottál valakit… csak, hogy megmutasd, tudod.
Találkozott a szemünk. A szempillái mások voltak. Hosszabbak.
Megráztam a fejem. – Nem ezért.
– Akkor miért? – Az ajka vérvörös volt.
– Mi folyik itt?
– Mondtam neked. Büntetés. Tudni fogod, milyen, amikor nem
vagy gyönyörű, ugyan olyan csúnyának lenni kívül, mint belül. Ha
jól megtanulod a leckédet, képes leszel kikerülni a varázslatom alól.
Ha nem, örökké a büntetéseddel fogsz élni.
Ahogy beszélt, az arca vörösödött. Lehullajtotta a köpenyét, hogy
kiderüljön ő dögös – bár zöld hajú – lány. De valami fura volt –
hogyan tudta így átalakítani magát? Kezdtem kiakadni. De nem
tudtam hátrálni. Nem félek tőle. Szóval újra próbáltam. Ahol a
sármom nem működött, rendszerint az apámat hoztam fel.
Azt mondtam: – Tudod, az apámnak sok pénze van – és
kapcsolatai is.
Mindenki akar valamit, Kyle. – Szóval?
– Szóval, tudom, hogy nehéz cserediáknak lenni egy olyan
iskolában, mint a Tuttle, de az apám meg tud mozgatni pár kereket,
megkaphatsz, amit csak akarsz. Pénz. Főiskolai hely, még az esti
34