alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

– Van családom otthon, abban az országban, ahonnan jövök. A
férjem és én jöttünk ide, hogy pénzt keressünk. Én tanár voltam, de
ott nem volt munkám. Így jöttünk ide. De a férjem nem kapta meg a
zöld kártyát, ezért vissza kellett mennie. Keményen dolgozom, hogy
küldjek neki pénzt vissza.
Lehajoltam, hogy ráseperjem a leveleket a szemétlapátra. – Van
gyereked?
– Igen.
– Hol vannak?
– Ők nőnek, nélkülem. Ők idősebbek, mint te most vagy, a saját
gyerekeikkel, akiket én soha sem láttam.
Felemeltem a halott leveleket. – Akkor tudod milyen, amikor
nincs senkid.
A nő bólintott. – Igen. – Elvette a seprűt és a lapátot tőlem. – Öreg
vagyok már, de az életem idősebb. Amikor én meghoztam a
döntésemet, akkor nem gondoltam, hogy ez örökre szól. Ez egy
másik dolog, hogy ne add fel ilyen fiatalon.
– Én nem adtam fel – mondtam. – Úgy döntöttem, hogy az
életemet a rózsáimnak szentelem. – Azon az éjszakán kerestem a
tükröt. Felvittem az emeletre az ötödik emeleti szobába, és egy öreg
szekrény tetején hagytam.
– Látni akarom Kendrát – mondtam. Eltartott egy pár pillanatig,
de amikor végül megmutatta, boldogan nézett rám.
– Eltelt egy kis idő – mondta.
– Miért tartott ilyen sokáig a tükörnek, hogy megmutasson nekem,
míg másokat azonnal látok.
– Mert néha olyan dolgot csinálok, amit neked nem kellene látni.
– Mint például? A fürdőszobában?
Elkomorodott. – Boszorkányos dolgok.
– Rendben, értettem. – De míg kifújtam a levegőt, azt mondtam, –
Kendra vacakul érzi magát.
– Nem is.
– Akkor mit csinálsz, amikor nem látlak? Az embereket békává
változtatod?
– Nem, leginkább utazom.
110